Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-04-28

kerül. A szegényebb sorsú családapán nediff hoiEV űzessenek havonta 40—A 1 r^ ~ I­koronái egy-egy tanuló Hűkért? Kény telén hát egy részük más iskolába, mái pályára nevelni gyermekét, nw* részük pedig, ha a kereskedői pályán akarja megtartani, ottbon, az üzletben tanítja ki, De ezzel nemcsak az illető család hanem a kör is veszt. Kiért mi tortéuik pl. azokkal, akik gimnáziumba jártak í Tudjuk, a gimnázium önmagában még nem képesít semmiféle pályára, az esak előkészítő iskola a magasabb is kólákra, esak általános műveltségei a< növendékeinek, Már mosl na s év tanulás után ezi elvégzi az ífju, kezd' heti újra a magasabb iskolákat, es még jó néhány év eltelik addig, míg önállt keresethez juthat. Vagy pedig elmegj állami- vagy más hivatalnoknak. Pedig tudjuk, mily túlzsúfoltak úgyis a hiva­talnoki pályák! Ha tehál ezek számát még szaporítjuk, tudva terjesztjük a2 elégületlenséget, tudva szaporítjuk az állásnélküliek számát. Ni• 111 elméleti hanem gyakorlati iskolákra vau lehal szükség. Ezek pedig az ipari és keres­kedelmi iskolák. Csak akkor beszél­hetünk majd önálló iparról, virágz< kereskedelemről, ha kellően képzett intelligens iparos- és kereskedői-karunk le--x. Ez pedig magától meg nem terem ezt teremteni kell. Igen jó volna, lia ezt 1 Y.pa \árt »SS is előmozdítaná azzal, bogj tálai közi Felső kereskedelmi iskolát hozna. Sőt polgárainak lenne ezzel hasznot. Ks . kivitel talán nem is ütközne oly nag) nehézségbe. Hisz a felső kereskedelmi iskolába jutás alap-iskolái itt állnak rendelkezésünkre a gimnázium és pol­gári iskolákban. Országgyűlési képvi­selőnknek is van annyi befolyása s közoktatásügyi kormánynál, hogy hisz szűk. hogy csak néhány szavába kerülni a dolog nyélbeütése. Pápa városa i> bizonyára megtenné anyagilag a tőle tel hetől Csak komolyan kell tehát vele fog lalkozni. . . . Kii.liv leöli » tiszttársai köaé. Miki 1,'isiiitu magát .- a máskor <•--..inles, józan életi F.ii'lri- egyeaerm elkeadetl báaaártoskodní. Propo ii.ilta. bogy lovagoljanak be Fejérdre, mert ö nek II:iUN mulató kedve van I 0 s/< reti a dáridót. J\ kollegák raállotlak. Másnap Étidre erős Lat/.II janu.H ree alla|i.Mlián elkeadetl erSeen udvarolni a. arnagyaéaak, akiiu-1 éppen űatiiejőttek • Üeatek, : családjaikkal együtt, mm akiknek vi.lt. Az. őrnagyáé nevetett, S mint az aaaaoayol I . inlets II. nagyon liaiiiar .iilaii.it a szitán. — Ugyan mi'tiji-ii főhadnagy ur Oattek non annyira ti peaagö Mállott • fejébe, unni inkábba, Frz.-1 ke fz«-|> arei,i»akája a szivébe -- a MM HMeolyogvu litik..It w otthagyta a/, ámuló, lia la lawlrt IV. Körülbelül károm li,.ini|i teli el aa eeeaMtnt óta, amikor Endrét almai.ól Verte tol valami l.an gos veszekedés. léi:i;i'l - óra hintett, lieiu vol tebál éppen olyan nagyon korán. Csöngetett Mm ln'j.itt íi huszár. — Micsoda lárma van olt kiinti? Jelentem :iIII--iiII löhtidliagy nr a kaj.ii van künn a kaetélyhol s enjának-erejével hoahai jönni. Iliiil.a in.iii.ltain, hogy alszik még n főhad nagy ur. Azt un nulla levelii hozott a kiMM Monvtttl. A rabbiválasztás kérdéséhez. A ..Pápai Közlöny" 18. száraábi ,Fordula1 a rabbi kérdésben" eimm ezércikk jelent meg, melynek írója •ikk bevezető részében a sajtó „fial nunkásait" támadja meg, amiérl egy érdesekben, így a rabbikórdósben ,különös tájékozatlanságot árulnak el liegvádoija őket azzal, hogy „megdö tentő könnyelműséggel szítják az elk teredés tüzét olyan emberekben, kikn< elkében a szenvedélyek felkorbácsolá lelyetl azt a nyugodtságot kell me ererateni, mely a kölcsönös megéri ilmaradhatatlan gj limölose.* Miután a 11«!\beli sajtó-organumi [őzül lapunk Y"ll ;.z. amely állandói tapirenden tartolta a rabbiválaszt térítéséi és, több apró közleményt iltekintve, kétszer közölt cikket e tárg ián a sajtó két „ßatal munkásánál ollából, azt hisszük, hogy lapunk •t'Izott cikkíró fenti állításával a ii telyénvalónak tartjuk, hogy erre 1 , val nint cikkének néhány más pontja iszrevételünket megtegyük. Azi az állítását, hogy a helyi saj igy része lájékozatlauságol árult el •abbikériiés tekintetében, azzal akai likkiró igazolni, hogy „ha valaki ehh i kérdéshez hozzá akar BZÓIUÍ, anni -mernie kell a hitközségi élet fejlői ét.- Ha tehál nem is mondja ki nj .ni. mindenesetre sejtetni akarja, boj szóbanforgó sajt. l.an nincs meg titközségi élet feji idősének ismére !gakhogy állításánál bizonyításával ad narad s igy alig hisszük, hogy valal neggyőzötl volna, annál kevésbbé. m< igyáltalán szükségtelennek tarthatja mi leuki azt. hogy a szóban levő kérd*! lek felvetésénél a bitközségi élei feji lése láuipontul szolgálhasson. Azonban ez uiée- nem \olna a le lagyobb baj. De nézzük a cikk másod Kantját. Azt mondja itt a cikkíró, lm; .különös „végzése" ennek a kérdésm t. i. a rabbikérdésuek) hogy mind capcsolatba hozzák a hazaflasságga 1 — Küldd be, küldd I». rögtön — kiáltó •'.ii< Ire. A kapna bejött. Elmondta, bogy a/ Ena lisaaezotty küldte a levelet, eröeeu a axivérekötő rogy egyedala főhadnagy nr kaséba adja. Endre híz-is eietaéggel aainte letépte a I.. ékot: „Edea Endre! JöjjAa naeateea nteg. Eni — ,M..inlja meg Frzsike. hinaaiunjrnak, In ögtön ott laaack. Nem tudta elképaalaj mi történt. Mi miit-.' nag .lt. Iiis/, mindegy, akarmit.il, ha ( irdöggel kell, hogy bnreoljon ÍM. Szinte futott az utcán. Ahogy a kaatélyl Tt, a kapus házikójában mar varia Erzsike A .reg kaptta esak annyit indult, hogy a KífattlQI alaini l.aj érte • hogy a főhadnagy ur rokont lisasszoiiynak. <> lehal szívesen átadta a kis li. lót .1 találkoza'sia I htm lépéeffl! .irt állott lázikó nyitott ajtajával szemben. — Bdea F.r/si, mi történt'.' szólította u faun, ahogy belépett. A leány lírai kezdett, de aztán letörölt, ;.'.nycit. — A laenlaaével üldoa SeeSinaaky a teán zt inotidia, lia nem hallgatom meg, akkor . . — AkkorV! — Akkor azzal áll hosszút rajtam, In i. n.li'.i'i '. Ki,-V...I.., r.i /. :...]...! hogy a tájékozatlanok mimleii érvelése kizárólagosan a liazaliasságnak li'dságo­sau hangos hangoztatásában merül ki. Már pedig, ha valamely elvi kérdésben ellenfelünkéi a hazafiatlajwág vádjával torkoljuk le, az bennünket soha ebben az életben meg nem ért" I" mar azu­ián egy olyan állítási kockázta! a cikk­iró, amelyet a legnagyobb határozottság* gal vagyunk kónj'telenek visszatitasitani. Meri soha eszünk ágúban sem voll azokat, kik a német hitszónoklathoz ragaszkodtak) a hazafiatlanság vádjával letorkolni, v; őt: nemcsak, hogy ennek egyetlen közleményünkben sem adtunk kifejezést, <le m^' csak nem is gon­doltunk soha arra. hogy bazafiatlanság lehel az oka azon körölméuyuek, bogy a helybeli zsidóság egy része idegen­kedik a magyar nyelvi] prédikációtól. I.Mert jól tudtuk, hogy a pápai zsidóság hazufiassága minden kétségen léiül áll. [Számtalan bizonyítékát láttuk ennek .i múltban. Azért tehál nem vádolhattuk és nem is vádoltuk zsidó polgártársain­kai hazafi a tlun sággal. Avagy mutassa Imeg nekünk a cikkíró a Pápai Lapuk esak egy olyan számát, melyben állí­tásának igazolásai megtalálja. Ilyenre alig lőo akadni. Ellenben igenis mnn­dottuk azt. hogy uagyon könnyen meg­eshetik, hogy ha tovább is ragaszkodnak anémel nyelvhez, megvádolhatják majd a zsidóságol a hazafiatlau*«ágga]. Mi a magunk részéről igenis rá­dőltük valamivel a z>i<ló hitközség azon frakcióiát, mely mereven ellenezte egy magyar hitszónok választásút, de nem hazafiatlansággal, hanem konzerva­tivizmussal, az ósdi szokásokhoz, el­avult hagyományokhoz való indokolatlan ragaszkodással, amely útját állja a leg­természetesebb követelniéuy : a magyar nyelv érvényesülésének a hitközségben. De egyúttal azt is mondtuk, azon remé­nyünkéi fejeztük ki. bog) a hazaszeretet magasztos érzése bizonyára győzeclel­ímeskedni fog a konzervatív hajlandó­ságok fölött. Kz pedig, ugy véljük, ép­[pH a kedvében akartam járni, de .'i viescautaei­i..tt. Nem tudtam hova forduljak IIa elmondom a nejének, vagy elhiaaj, amit az ura team auar ragul és akkor én rettenetei helyaetbea vagyok, meri mivel tndjoB ilyen itegéoy leány a íialalmaa úrral laeinl.eii liironvitani, vtigv pedig aa ellenke­zőjét lnszi el, bogy a férje ül.fizott a atenlmével [a akkor meg tönkre teasem a boldogaágát. l'e.lig j olyan j.i nő. Nem volt mái utam, mi Hl magából ; fordulni. A j.'. Isten akarta igy, hogy éppen .ni legyen a iiiegmetitőm. Kizsike, itt nines iinís mdd. Nekem be­leélnem kell .S/el.i[i-/kvvel. A leanv ieliajtotta a lejéi. Utj unt log mondani Kn.lte, lia a/l u<-r­dezi, hogy min.". Jogon Védelmei engem. — Kizsike - hz.üott az itju és meghatottan fogta a leány kezét -- azt fogom mondani, légy ja . . . menyasszonyom. Mondhatom'.' I A leány nem szólt esak erősen aiegMOfitOtta az lljll ke/et. Endre rögtön fölment a kastélvba. Hogy ml történt k.iztuK, aal hei.ki se tudta meg. I'eloia iniilva viH.zajott Kndiu es esak annyit mondóit a leánynak. - Mai adjon itt Eraaika addig, amíg a kan­tinosiié leányát utan.i küldöm. Lehet, luary magam is eljövök. Olt iog egyelőre lakni az éu lakáaoH-

Next

/
Thumbnails
Contents