Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-12-09

Papai Lapok éa felszó tálasaikban igyekezzenek meg­győzni a helytelen ellenvéleményen le­vőket IIa in-in sikerül Okel a jobb állás­ponl számára megnyerni, többségükkel szavazzák le őket és meg lesz óvva a képviselőtestület tekintélye. l>e ba a köztudatban az a meggyőződés szűrődik le. hogy a képviselők nem a városi érdekeket, baneni klikk- ós magán ér­dekekel szolgálnak, megrendül a kép­viselőtestület erkölcsi tisztaságába veteti hii és bizalom. Több ügybuzgalmat. odaadást, l'á­radságol éa altruizmust kérünk tehát, képviselő urak; X A tulipán a társaséletben. Geőese Sarolta ..A tulipán ét munka" uimeii egv kis tü/.ctct a.lott ki. melyben fejtegeti a tuli­pánnak a csalaili körlirn. társaséh-l hcu, a munka te ipsr fejlesztés te réti való jelentőségét. A fösel fenti című részét okolásul leközöljük. Még jobban befészkelte magát a/, .idegen szellem trfrsasélelBnkbe, claonyita, hogy méltán kérdezhetjük : van-e nég tősgyökeres magyar lársaselet ".' IIova lelt a régi magvar SZÍVee vetni.-ghitás'.' Hol vaunak a vidém diazndtőrok, aéveeték, amiken aaaal láttak a veudégei szívesen, ami a háztól ki­teli ; .le Volt liozzá igazi BSÍVeshítáS és jókedv. Hol vannak a legi, kedves esala.li ünnepek ".' Hol van a sok András-napi, lai>angi Hefa s a hn-\eti vidám öutőaködés'.' Ma zsúrra janink és liineliot s/ei vil'ozunk : lakodalmat és házi l.alt pedig ven­déglőben larMak. Ks prágai sonkát, t.-ciieiii tea­vajat, gréfli uiized pieklet, francia pesagől adunk föl s még a dis/iiotoion is stiriai kappant eszünk; s.,t egl egy mágnás hazunknál ui-g az ivóvizet s a hu-t i< Bénából hozatják. S tes/.sziik mindezt oly órüit fényűzésééi, egymáiiaal versenyezve, hogy az eleve kiöl t rsas egy ii 11 lét MIIK1...| minden kede­lyeeeéget, minden ártatlan pajkos tréfát, ami apá­ink, anyáink mulatozásét oly vidáman fűszerezte Kégi kedves magyar társasjátékainkat elhanyagol­tuk s tenni-t. golfot meg fontba lt játszunk. Baép nemzeti táncunk kiszorult a korcsmába : szalon­jainkban boaion járja, meg a csárdásra is • a !selypé gigerli aa orfeumok oake-wa!k-jávai ked­veskedik a fiatal leánytarsasagiiak s a Kazinezv­Koi estéjén előkelő nri lányok bonlevard-asínkái orfeumi eainvonalu bohózatát adjáa elő. KI keli küszöbölnünk az idegen szellemet társaseletiinkhől : vis-izn kell térnünk magyaros egvs/el BségOakhÖB, régi, kedves nelnz-ti s/oká­sainkhoz: fel kell elevenítetniük a regi, vidám i la'rsaseletei ; jogaikba visszaaihlani nemzeti zenén­ket, láncunkat, játékainkat, viseletünket, még eledeleinkéi is Nem kell e cel érdekében eeinmíféle eszközt lenéznünk. [siésüuk megrontói főleg divatlapjaink 'voltak; a naiv falusi leanv ma is szenlirá-nak : tartja, am I kedves divat lapjai .ól kiolvas. Sajnos, igen sok esalad ma is idegen nyelvű divatlapot (járat. 1 >e a magvarok is űzeti érdekből változat­lanul Ül tették al hozzánk az idegen formákat I ruh'ibau. házi berendezésben, társadalmi szokásban i Nos hai. meg kell magyarosítanunk divmlapjain­, kai meg kell őket tölteni,nk magvar szelleinine! lés magyar Ízléssel. A magyar viselet büszke szép­ségét, a magvat dis/iiii stíl nemes motívumait ámulva eeodálja a küllőid s a szemes n-in-t ipar kezdi utánozni is es mi e/i n/ istenadta kin­c-ünl.el ne tudnók gvünió|c-o/t i-t ni V A migy Ivus­k>n tanítása mar megfogant nálunk: művészeink mar nem tártján lealáznunk mííipari rajzok ké-zi­tésél. Es mi ne ttldliaiin vállvetett et ,vei az öltözködési, a butOTZati ipar telén ujat, eredetit, célszerűt alkotni, amit az eredetiséget mohón szoinazii küllőid szivesen átvenne tőlünk? Nem diadala volna ez a magyar -z.ellemnek ? Idegenforgalmat akarunk csinálni. Elérjük-e , azt a külföldi szórakozások idegen kaptára készült 'gyatra utánzataival 1 A művelt utas ma er<deti­séget keres; ha tudja, hogy nt valami inast talál, mint egyebütt, valami eredetit, tősgyökeresét, az emberi léleknek, az emberi kedélynek egy uj Imegnyilatkozási módját: szívesen fog idejönni s j lelkében gazdagodva fog távozni. Bostont nézni n-m jón el ide, de csárdást látni igen ; nem : VeUVe t'liipiot-t akar in inni, hanem valódi tüzes 1 906; di rnber 9 tokaji asszut : nein francia szabásu ruhát keres itt, hanem a festői nemzeti és népviseletet; nem az angol gardenpariyt, hanem a magyaros arntóünne­pet, avagv szűrei i mulatságot. 'lehat lel kell tűzni bátran a tulipánt. Az idd kedveső Pel kell használni. Kövessünk el, ki-ki a saját körébea, mindent, hogy a magvar lársasélet HiiltdoS izében magvar legyen. Városi ügyek. Városi közgyűlés — (<tei einlier 11.1 — t Csekély érdeklődés mellett tárgyalta te a képviselőtestület hétfőn a !» pont­ból álló tárgysorozatot. Nagy vita ke­rekedett a gyámpónztári kölcsönök ka­matainak leszállítása körül A többség a tanács javaslatát fogadta el. amely szerint a kamatuk 5#-ra leszúllittatnak. Ez Ugygyel lapunk vezető helyén fog­lalkozunk. A lobbi ponl felett nagyobb vita nélkül siklottak át, mindenütt elfo­gadták az áll. vál. javaslatail. A közgyűlésről részletes tudósítá­sunk a követ kézéi: Méasáros Károly polgármester az ülést ;{ órakor megnyitván, a jkv, hitelesítésére Besen­bach Károly, Bülitz Ferenc, Baráth Karoly. N így l-t van és < inal Uvula képviselőket kéri tel. A múlt ülés jegyzökönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesítést nyer. Következik a tárgysorozat : (l'ételár elhelyezések.) A cédulaháa vételárának 1120 koronának hovaforditására az áll. vál. javaslata elteimében a kep eis.-lötestülct elhatározza, hogy SZ összeg törzs vagy oukéul kezeltessék, kamatai pedig köz­igazgatási kiadásokra az évi költségvetésbe be­állíttassanak. Ugyanez a határozat a Gaál JátlOS által a várostól megvett 29*5 j-öl vételárának, 500 koronának késelésére vonatkozólag. becsületéé, ha te ilyen rossz vagy azokhoz, akik sohasem bántottak! Akkoriban nem sok ügyet vetettem az öreg beszédére, csak most jutott az eszembe, most hogy a napokban három esztendei távollét után újra hazakerültem a pátriámba és láttam újra az öreg Kórost, a kiből azóta mástéle csősz lett, mint a minő volt annak előtte. Csak most jutott az eazemhe ez a mondása, mely akkor csúszott ki a száján, mikor perbe szállt a teremtővel : — Minek legyen az ember jó, ha még az égiek se jók ? Csodálatos változáson ment át az öreg ! Ugy neki volt ruházkodva, hogy síig ismertem rá. Vászon ing helyett kek ináudli volt rajta nagy pitykékkel és a régi bocskor helyett csizma; mintha csak nem is atféle zsellérsorban levő ember lenne, hanem legalább is fertály telkes gazda. Nem is igen kellett kérdezősködni a felöl, hogy változott ilyen jóra a sorsa, hamarosan elő­állt vele. — A szőlőket mikor kirágta a féreg, akkor azt hittem, hogy az én életein gyökerét is elrágta. Kohliisabhuak érez- in magam a koldusnál. Ebben az állapotban ért utol a szerencse. Mintha c-ak a megváltóm lelt volna az a kis kölyök, akit a létttom hozott ha/a a váro-ból. Hej, pedig első liarag-mliaii kis hijja, hogy meg nem fojtottam mind a kettőt 1 Kár len volna! A gyerek szeren­csét hozott nekem! Mert a porontytyal együtt dajkaaágba kaptunk egy másikat is. Valami gazdag asszonyságé lehetett. Tetszik tudni, olyan gyerek, akiről nem volt szabiul sokat beszélni. A kis gye­rekért sokat fizettek. Mindnyájan megélhettünk belőle. Mikor aztán két esztendős lett, elvitték. l)e a leányom kapott ám más gyerekeket is. Nem mind volt ilyen drága gyerek. Cselédlányok, meg varrókisnsszonyok is kerültek bajba és a leány (HM, Isten tudja, hogy, hogy nem, mindjárt kiszimato ta a bajukat. Annyi gyerekünk lett egyszerre, mint a raj! Volt olyan is, akit az anyja már kéthetes korában elválasztott és hozzánk adott. Ugy táplálta a leányom cuclival Mégis felpenderedett az isten­adta ! — Ks nem habiak a gyerekek ? — Hát kiriil az isten elvégezte, az bizony elpatkol, de annak nem oka senkisem. Beszélgetés közben a házához értünk. Be­hívott : — Instálom, tessék beljebb kerülni, hagy mulatom elő gyerekeimet Mint eső után a békák, agy nyüzsöglek mindenfelé a kis jószágok. Voltak vagy lizeu. Valamennyi egyformán piszkos és egyformán sápadt. Mintha csak apró halottakat láttam volna. Végtelen szomorú kep volt. Egy csomó ha­lálra való élet. Egy halom bimbó, mely sohse fog nyílni ! — Betegek ezek a gyerekek, Kórós ? — Ezek. instálom? Ugy esznek, mint a kis malacok. Egy-egy nagy karéj kenyeret majszol el mindegyikük minden evéskor. — Hát ezeknek kenyeret adnak? — Tejbe eláztatva! A puszta tejen már tul vaunak. Mind elmúlt ez egy esztendős. - El ám, - vágott közbe az öreg leánya aki ezalatt bejött a szobába. A nagy, tagbaszakadt leány, sovány, korán elhervadt arcáról csupa gonosz indulat rítt le. Apró, villogó szemei mintha vércse karmok lettek volna, ugy tapadtak rá a földön fetrengő kis gyerekek arcaira. Csöndesség lett egyszerre. Mert az imént még nyöszörögtek és pityeregtek a kis szerencsétlenek, de amint az az asszony bejött és reájuk nézett, Sirolin EmeB Mz ttrigyat és s testsúlyt, ncfttOSs h-t, i kabaetst, »iuaekot. «Dell tudást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen uUnzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „HMChf rrrUrii emomaf/oUUt, F. Hnffitinan-La |t «die ék < e. Basel (Jvtjel „Roehe" Kapható orrot! rendeletre s nrntysierUrafc» bau. — AM uve*.-i.k M i-kniou

Next

/
Thumbnails
Contents