Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906
1906-11-18
If • g j • 1 • n i k in in d «II \ a I li v ii i p. Szerkesztősén és kiadóhivatal OoUlbflrg Uvula i'iipirlii'i'cHki'iléx', I-t.'-i tü-it ttétn Hinlet éseko t agyeaság szerint trlvrsz a ki.->. 1. .Iiiv»tal Mi lesz a postapalotával? Sokat foglalkoztunk uiár a pápai piista mizériáival. Sokat hangoztattuk, sürgettük az immár tűrhetetlen, a mintaízertiségéről híres magyar posta szégyenére váli'i állapotok megszüntetését. !-'.s hogy a sürgetést ma energikusan íjra ismételnUnk kell, ez már magában réve bizonyítja, hogy az ismertetett ázsiai il apótok B mi postánkon még mindig ennállnak, sőt az idő előbbrehaladásával, T'árosuuk népességének folytonos szapoodásával. forgalmának növekedésével, •gyéb intézményeinek modernizálásával gyre tűrhetetlenebbekké és elmaratottságukkal egj' re szembeszükőbbekké eszűek, sc'it részben a város fejlődésének •Inhalat Iá sáliak is akai lálj aivá szegődnek. Pár héttel ezelőtl szóltunk lapunk rezető helyén a pápai posta kezelésének, közönséggel való érintkezésnek, a kiillemőnyek, levelek és táviratok kézbeilésének lanyhaaág :\ róL ^elmaradottságáról. Kifejtettük, bőven ismertettük zokaí az okokat is, amelyek ezeket az [lapotokat előidézik, szóltunk részben /. orvoslás módjairól is. mely orvoslás tedig kizárólag az igazgatóság, illetve kincstár részéről parányi jóakarattól, igazságosságtól függne, de még mindez leig nein történt tudtunkkal semmi, TÁRCA. !gy végzett földesúr történetéből. — A A I> a i 1. A l 'I k" TÁI ÁJ A. — Irta Krúdy Gyula. \ MUNKA NEMESIT. bosaeJte egyezer Zatbureesky Start a/. i'uilii_' Vigye el a/.t. aki a munkai kilátta. Nem ér az semmit, végigdolgozni II/. egáSS etet, aztán megkelni n^y, begy M ember essre ni vette, nogy eil valamit a/, életéből Meg »/.tan in Idansym essiterfajta, akit aoha eem lehet megtiltani » MUNKÁRA Nem ÁLLJA, nem bírja, mini a iinlur EIGANV A varost, null m • városi lakosnak ' Illetett. 'lVliat VRTIINUK javitiialatlan munkákéi úlok tik dolgosnak. munkálkodnak addig, atuig mtwsáj, int a ektn*sé ( savig aa ástfultu sással elkésaül a isak kőzést. A/t.ui Iiajiá, neki a szabad mesó*< k, szabad életnek. ái éa i-iini'i-<'iin kosfiti BOgyoa sok olyan alter rojt. uki a/, urasai: megszűntével a mtinkaia •t Mutatvány aa tíVt. éri -Aiiiiiin.e'ii"1 "^- I NmunkStár*: BÁRÓD I GÉZA. A */erke*/té»ért felei."* l;i|>tul,ij.ionos: / GOLDBERG GYULA le éppenséggel semmi sem a bájol iiegszUntetésére. Már pedig mi egy város közönsé gének általános panaszait tolmáosoltul ikkor — annak a közönségnek a jiana zái. mely több mini 80.000 kor. hasz mt ad évenként a postakincstárnak lidőn ifliái a valóban jogos panaszol Urgős, azonnali megszüntetését kér ük. iH'tn valami kegyel hajhásztunk lani'in jogos követel—el álltunk szem H'ii a postakincstarral. Es a kiimstái emmil sem teszPersze, az urak "it a központi ve etőségben, nri kényelemben élnek — [ondóinak is n|< a külsó hivatalok mi ériáira, törőditek is ők avval, hogj ii.tKMt ember érdekei megkívánnák azt rogy a vezetésük alatt álló vállala gyes elavult, meg ttem felelő intéz tényeit a haladó korhoz mérten ujak al pótolják. Bánják is ök, ha ide he pezetl szegény hívni alnokaik ugy szól án eirész életükön áLkéuytelenek uyögn / n haiij agsagukat Természetesen a sok mizériának tini már a múltkor kifejtettük, egyik ígfőbb "ka az. hogy a pápai postait b atal helyiségei minden kritikán aluliak, 'sak aki már jtirl a pápai postán, RJleg agyobb forgalmú napon, annak vau némi alvány sejtelme arról, hogj az milyen. nyelődött. Utóvégre élni esak kellett valahogyan it iloioglioa láttak. I£gyik-másik keaó Bregaegére eg is aaokta a munka: annyira, hogy bejárt • vatalaba vagy laattjába, mert nem csinálhstott yeltet. Csík egy ember volt a prakaaiaotaban, a aem tudott űsjesetörni a/ élet, aki kemény, zkas, büszke maradt mindvégig: ár. Nagylelkű, innvelmü, nemes gondolkozású, mint a BVtgyei i fajta általában. Cár, igazán kár, hogy DM napság ír nincsenek li.ikoi lik. Mert mit BS inaltak baidabaa a leiurt urak, tönkrement nemesek? E k háborúba ás vöjéssegiikkel báunaágukleal sseitek tii vagyont. A aiagyat nr » vagyonssersésnek ik azt a formáját isim ite, amit a kardjával eeiit meg mai;mik. De manapság aineaenek háborúk, dtg |c> egynéhány sskadronl lehetne ilsssevcrbntii a végaett földesurakból. I )< hat most arról aa iMmroeómröl Ismaálek, i ur maradt atindvágig, aki NEM »ilta liea derekat, mj legalább is mi azt hittük, bogy gyösedelskedett ts eiei feleit, amely sújtó kesével reákesedett, A»/.oii\f»i (lyurkáusk liivtak az eti kunerOKUSflsetéaek és tüntetési ilijuk il lup kiailóliivatalálioz kiiWoiidők. ap ara: coész évre II kor., félévre II k.. aSgVS lé vre :t le ilt-lér soronként 411 lillér. RfejSa s/.áui áia M lillér. Egyetlen teremben dolgozik vagy 20alkalmazott, lit \rszik fel a leveleket, teljesítik a pénzfelvételi és leadást, iu történik a csomagok felvétele és leadása szóval városunk nagy forgalmát itt bonyolítják le irtózatos kigőzölgés, fülledt levegő közepette oly helyiségben, melynél valóban már szebb istállókat láttunk. Az alkalmazónak egy ketrecen belül szorongatlak, egymást lökdösik, ha asztaluktól fel kell állniok — a közönség pedig a ketrec túlsó oldalán. Hogy nagyobb baj nem történik, azt csakis a pápai nép türelmességének és rendszeretetének lehel köszönni. Meri pl. Pesten ilyen helyen a zsebtolvajlások napirenden volnának. Hál mini nem költözik a posta megfelelőbb helyiségbe? Fogja kérdezni a laikus olvasó. Miért? Hit megmond" jak! Azért, mert a postakincstár fukar, hanyag, nem törődik semmivel, no meg tán azért is. nu-rt Pápa városának nincs egy kellő protektora l*í fimnt eljárna az tirakn.íl. hogy engedélyezzenek nagyobb pausálél a postahivatal bérére. Természetesen az kéne a postákincstáruak, hogy a város járuljon Imzzá a postahivatal építési költségeihez. Szegény város! Nem elég, hogy évenként 80.01.10 korona hasznot adsz a postakiuCHtámak, síimet ugyaaas t bárom éhes farksa kullogott » nyomába, amely mrkasok magyaritreiágon nagyon •ok úriember earkába sxegóunek. Aaaaony, bor ás i karivá a bárom farkas neve es áu még nem láttam "lyan legényt, aki sxael a bárom farkassal mej; bírt volna küzdeni, ha egyszer rárohantak, A bárom szenvedély Kősül egy.is elég volna valami ryenge embernek, bogy a földre terítse De mi aagyarok olyanok vagyunk, hogy niiudeuből a aokat verettük. Az ebédeiak végtelenek, a intilatságaiukián nem ismertink batárt és a aseuvedélyekbÓI is ninil. uki annyit pakkol as ntipodgyásaába, a meny* ivit aem bír el. Igaz niasleszt, hogy egyetlen aaenvedély póitlja a többit. Például a/, üreg fMnronkai Pálnál ,olt Ilyen » helyset, aki aaasonyt. kártyát bort letn isim rt soka életében. No, gondolnátok, Simon.ai Pállal nmst mar as ördögök aem búnak Pedig lebngy is nem kirtak vele. Aduik neki egy ártatlan i/envedelvt; ..gyiijlcí" volt az öreg. Azokat a \ .ilokai gt faj töt M iiss/e, amelyeket alant a rokonai s barátai kedveért Gyűjtötte, gyűjtötte aa öreg a altokat s enyasefrs sson vette aaanál áasre, bog«