Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-02-04

tesen varosaink, melyekben van közművelődési j Még szükségesnek tartó,,, orv kérdéssel egyesület tisztán magyarosítsa! célzattal, továbbá | foglalkozni. Azzal, bogy vájjon vidéki közműv.­kiil'iti irodalmi, zenei k<",r. művészeti társulat, muzeum-egvesiilet stb.. melyek aztán reinlszerint a közöiiM-g részvétlenségt'röl panaszkodnak. Az emlit.'ttem széttagoltság, eltekintve az anyagi küzdelmektől, sok esetben azért és leg­inkább azért káros, mert az érthető verseny az ily széttagolt egyesületeket rendszerint a angolodé tagok nyomása alatt — oly kísérle­tekre készteti, melyiknek kulturális jó hatásához sok szó tér. A legsürgősebb teendő tehát az volna, hogy az igy széttagolt egyesületek keressék az egyesülés módját. Vállvetve, kőaős erővel bizo­nyosan eredményesebb munkál fogunk teljesít­hetni s e mellett • széttagolt társadalmat is egyesítve, működésűk iráni zzélesebb rétegekben fogják az érdeklődést ébren tartani. Természetes, bogy ezen megjegyzéseim nem vonatkozható oly helyekre, melyekben bár széttagoltan vannak a felsorolt egyesületek, körök stb., azok egyúttal eredményes munkálkodást is tudnak kitejteni, bár itt is azon véleményemnek '.»'11 kifejezést adnom, hogy ezek az eredmények fokozódnának, ha az egyesületek nemcsak a belső adminisztrá­cióban, de a nyilvánosság' előtt is keresnek • fenn i- tartanák a mentül sűrűbb érintkezést, mert ugy anyagi, mint szellemi erőik összeveté­sével nagyobbssabásu kultarakciók keresztül­viteleié volnának képesek, mint külön-külön. S ha már az egyes varosok vagy megyék területén mélyebb hatása kaltnrakoióról csak az összes tényezők vállvetett munkálkodása esetén lehet szó, mennyivel inkább kell egy országos kulturakrio tervénél hazánk valamennyi köz­művelődési egyesületének lelkes, kitartó, (árad­hat,itlail és egy irányu tevénységére gondol­nunk?! .Mennyivel inkább kell azt óhajtanánk, hogy a közművelődési társadalmi intézmények között az érintkezés mentül sűrűbb legyen, ha azt akarjuk, hogy valamennyi egy kijelöli közös cél tele haladjon >! Ks mennyivel inkább szük­séges, hogy az egész művelt magyar társadalom egyesittessék, mikor azt kell látnunk, hogy erőink kicsinyes ügyekben szétmorzsolod ván, tájunk sajátos feji jellegéből kezd kivetkőzni • határaink között a magyarság mind saűkebb és szűkebb vonalakra szorul vissza?!... A cél tehát az Volna, hogy a magyarság egész társadalma a hazafias érzés és a nemzeti gondolat ápolása, a magyaros kultúra fejlesztése érdekeben egyesüljön, az eszköz pedig a meglevő lodési egyesületeink, köreink, társaságaink stb. mai szervezetükben képesek-e téladataiknak meg­telelni, mert eltörölhetetlenül él bennem a hit. hogv az ügv meleg saeratetével, faradhatatlan és kitartó munkával • különösen, ha az egyesü­letek egy szövetségbeli egyesülve egymás ellen­őrzésére s a legnemesebb versenyre vannak utalva, ezek a feladatok megvalósithatók A megvalósításnak, hogy ugy mondj am, alapföltétele, sine qua iionja az. hogy az egyesületek ügy­vezetőik részére • helyi autonómiák (megyek, városok anyagi támogatása mellett a tisztességes megélhetés eszközeit biztositsák. Oly törvényhatóságok területen pedig, ahol a honfiúi felbuzdulás elégtelensége vagy a nem­zetiségi agitátorok szenvedélye gátat vetne annak, hogv a közönség áldozatkészsége a kellő mér­ikjtékben megnyilatkozzék, mags a szövetség volna hivatva az egyesületek segítségére sietni. Tudom nagyon jól, hogy ez ina szinte ki­vihetetlennek látszik ugyan, de annyi bizonyos, hogy exponáltabb helyeken sürgős és gyökeres intézkedésekre van szűkség, amelyeknek meg­valósítása annál kevésbbé tűnhetik föl utópiának, mert nincs szé, oly áldozatokról, melyeket az autonómiák fedezni képtelenek, vagy esak nagy megterheltetés mellett lehetnének képesek: hiszen azt vél,MII. hogy l'tMK) kor. tiszteletdíj és tekin­tettel a gyakori szükséges kiutazásokra. títKI kor. uiiátalany mellet! kiirt pályázatok ni"glepö eredménynyel járnának; nem egy. már nevesebb írónk nevel olvasnók a pályások közötti Kz a tény már magában is fontos eredmény I irodalmi életünk decentralizálására előnyösen kiható lépés volna. d<- legfontosabb azért volna, hogv minden megy, óén lenne egy léltill. aki a Illegve kuli II­rális életében teljesen otthonos láván, figyelem­mé] kisérné, hol s mi módon kell segíteni • a kitől — ez lévén irói tollán k Ívül egyedüli foglalkozása — jogosan ellehetne várni, hogy elvállalt kötelezettségeinek megteleljen. Méltóztassék, tiszteit olvasó, t».{ ily tértiiitiak becsületes, a haza izzó szeretetétől áthatott közös munkájára és annak eredményeire gondolni! Hatvanhárom megyei szervezet munkálkod­nék a magyarságért, a magyaros kultúráért' hatvanhárom megyében aa ugesz társadalom! Ks idővel, nem i> oly sokara. mindössze néhány é\ multán, ha a szövetség injait minde­nütt, az egész országban • magvai kultúra, a hazafiúi lelkesedés s..ha nem remélt lendülete Városi ügyek. és esetiig megalakítandó közművelődési intéz-1jelölné meg, talán még mi is, aa ifjabb nemae­menyeknek, mint, fennálló és működő szerveze- > dék. de az utánunk jövő bizonyosan niegláíná leknek Szövetkezése S közös cél érdekében. | Nagy-Magyarország előre vetődő fényét. Miniszteri rendelet a zálogiizletekról. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 78869/N II.­905, sz. a. következő rendeletet adta ki a városi II. fokú iparhatóságnak: „Értesültem, hogy több kézizálogüzlet tulajdonos a zálogtárgy lejárta és kivált áss, lejárta es meghosszabbítása, lejárta és elárverezése köaőtti időtartamra a zálogkölcsön­eit teljes összegét, tehát a kincstári illetéket |s beszedi a feleken, holott a kincstár tőlük az illetéket nem kíó ételi. Felhívom eimet. bogy értesítse a kézizálogüzlet tulajdonosokat, hogy ezen tény ük törvénybe és illetőleg az illeték szal.. 89 díjtételének [I. a) és b pontjaiba ütkö­zik s az INK1. XIV. t.-c. $5-a alapján bünte­tendő. K rendelkezésem a bélyegilleték L fokozata négv első tételének ismertetése mellett a kézi­zálogűzletek helyiségeiben jól látható helyen hirdetés utján közzéteendő éa a zálogjegyek hátlapján is feltüntetendő.* - (Hát I magas kantatsxedésl mikor fogják korlátozni? Az apolda siáatadáaa. Kovács István apoidai gondnok. számvevö.ségileg átvizsgált számadását beterjesztette a tatiárshoz, amely azt elfogadta A számadás szerint -p.lt 10 K bevé­tellel szemben 4522 K .'!•"> f. VOll I kiadás. A tanáes ugy határozott, hogy az 522 K ;{ö t. többletkiadást az ápol la P.HMÍ-ik évi jövedelme terhére a gondnok kezéhez kiutalja. A ll-ik heriUctbcli vamsi képviselő választás elleti, illetőleg Hutkay László mag}', kir. dohánygyári aligazgatónak képviselőtestületi taggá történt választása ellen. Győri Qyula főiskolai tanai is felebbezéaael élt. Kzt a válasz­tást, amint már említettük, Nagy Vilmos is megtámadta. E felebbezóseb es a netalán még be adandók fölött, az igazoló választmány fogja a döntő szót kimondani. Az önkéntes tűzoltó egylet javára a városi képviselőtestület által megszavazott 1466 K-t. az pttiti. évi költségvetés XIV. e, Hl. rovatja terhére es 1USI K-t a VII. c. L'ti. r. a pontja terhére a városi tanáes kiutalta és pedig egyenlő havi részletekben való fölvétel mellett. Utcák kötezése. Az utcák kövezésére a tanács a visegrádi m. kir. kőbánya keselöség­né| a, 4-es kockakövekből ,'{ti<H) darabot rendelt meg. igen előnyös feltételek mellett. Miután pedig a város a megrendelt kockakövek arat egyszerre fogja megtéríteni, értesítette a kőbánya kezeloségét. hogy ~>'? e árengedményre - a keze­loseg átirata értelmeben — az egész összeg után töltetlenül reflektál. A villamos telepnek a Oanz és társa cég­tőd valéi végleges átvételére a tanáes t'. hó 20-át tűzte ki. amiről a lapunkban mar emiitett szak­értők is értesítve lettek. Azonban miért ül éppen a gyomromra t a bibliában ez igy Nagyon kételkedem, hogy lenne előírva, Klhatároztain. hogy figyelmeztetem erre a sörényes királyt. — Királya az allatoknak — kezdtem ille­delmesen — ön nem előírás szerint cselekszik. — l'gyan miért P — kérdezte bajuszát pödörgetve, — Meri a bibliában csak az áll, hogy I'ai.lel prófétát az oroszlánok nem bántották: de hogy a gyomrára is ültek volna: arról egy széi sincs. Az én oroszlánom csak gúnyosan kaca­gott erre. — Ilyenek vagytok ti emberek. Mindig csak a holt betűkre, térde paragrafusukra tudtok hivatkozni. Nesz az a törvény ami írva van. hanem az, amit végrehajtanak. Mit törődöm én azzal, hogy a bibliában mi van! Kimekem most ugy tetszik, hogy a gyomrodra üljek ás ha már meg nem is eszlek, megkínozlak legalább. Ha nem tetszik : kergess el. — Igen, de én gyenge vagyok, ön meg erős. trabális. — Hát öcsém, az már a te szerencsét­lenséged. Igen. de tekintse kérem az irást, az mégk csak szent, azt nem lehet csak szóval elütni. — Nein lehet F Oh te szamár — mondta s kacagva hintázta magát a gyOflUOntOU, mely kedélyes manőver közben körmeivel a húsomba kapaszkodott. — Hát tekintetek ti emberek valamire? Van tielőttetek valami -zent? Hisz ti mutatjátok a példát nekünk allatoknak! Megállj csak, mondok én neked egy esetet. Valami hatalmas királynál voltam bezárva tavaly, de alkalmain akadt a szökésre. Mutogat­tak ketrecben, mint az már nálatok szokás. A király igen rossz ember volt. nem szerették az alattvalói, hát egy szép napon fellázadtak. Alkotmányt kívántak: jogokat írásban. Abolon-j dok, ha tudták volna, hogy az nein használ semmit ! Mondtam is agyaser aa etetőmnek. — Hát aztán mi hasznotok lesz abból, ha jogokat kaptok — írásban? — l>e nem csak írásban lesznek meg — felelte az etetőm - mert a királynak meg is kell esküdni arra. hogy megtartja azokat. — Hát te azt hiszed, megtartja? — He ha megesküszik! Az nem számit semmit ! Meg meg is haragudott rám ezért K bolond etetőm. Persze, SS alkotmányt megkaptak, az esküt is letette a király. Közben én megszöktem • mihelyt talál­koztam egy azon országbeli emberrel, megszó­lítottam. — Hé bácsi, hová megy? A bácsi persze igen megijedt, azt hitte megeszem. — Ne téljen — mondom — csak kérdezni akarok valamit. Hogy igy szi'dt am. hát bátrabb lelt. — Na mit akar az ur? — Hát — mondom — megtartotta-e a király az esküjét ? Azt mondja: — Fellét tartotta. Jót kacagtam és szerencsés utat kívántam neki. De aztán nem állhattam meg. hogy utána ne kiáltsam. — Tisztelem az etetőmet! Hát látod, ti csak ilyenek vagytok. Ks elhallgatott, aztán nagyot nyújtózott. Kn nem felelheti ein erre semmit. Mit is lehetett Volna? Alllí ígllZ, az igUZ. Csak tűrtem nagyokat nyögve, miközben majd a lelkem szakadt, ki az óriási teher alatt. Végül megsajnált és igy szólt:

Next

/
Thumbnails
Contents