Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-09-16

o-át. Egy-egy levélhordóra a beosztó! városterülel akkora nagyságú, hogj úgyszólván csodaszámba MEGY, ba na gyobb levélforgalom idején még ugyan azon napon kézbesíteni tudja a levele ket, Mert ha valamelyiknek például i Fő-utcát, a Főtér egy részét, meg ai uj telepet osztják ki. a szegény levél hordó bizony kutyagolhat jó egész nap ;1

111ii: ezt a jókora területe! bejárja i minden házba bemegy, ahova csak egj levél ia szól, hátba még egy bázbai több levelel is kell kézbesíteni, lg] valóban lebetetleufség, hogy a reggel kiosztott levelekel délig mindenütt !<•'•/ besitse; marad tehát délutánra ís, dt akkorra már ismét fölszaporodik a levélanyag a délig érkezettekkel. Ami pedig a láviratkihordást illeti, az igazán már a legutolsó, istenháta mögötti faluba illó. Az az egy szál távirat-kibordő a legszánalomramóltóbb ember a világon, meri ő nemcsak Pápán hordja ki a sürgönyöket, hanem még Kóüornyulakra is és tudj' Isten még hová? és természetesen gyalog, mert a pőstakincstár arra nem költ, hogy a sürgönyüket gyorsan kézbesittesse, liisx<Mi tízért sürgöny. No <le hát, nutig ;i t iviratkihordó Kéttoruyulakrn ős viasza távgyaloglást végez - amire kell egykét óra — addig a Pápára érkezett ós itt kézbesítendő sürgönyön szépen megfenek lenek, bármily sürgősek ós fontosak is legyenek azok. Nos az ilyen őskori állapotok tarthatatlanok, szemben azzal a forgalommal, amely Pápán létezik s amely sztikVI'.M-I teszi, hogy az annyira hin a magyar posta itt is érvényesítse jó hírnevét, s ehhez nem kell egyéb, mint megszaporilása a kézbesítő személyzetnek, vagy egy-két motor trioikli beszerzése, amelyek arra szolgálnának, bogy a naponként, sől vasárnap és Uunepvelök • megértették egymást. Megosztotta velük kenyerét, s melyet naponként nyújtott be egj láthatatlan kéz, a patkányok eztán bálából apró, erös kis fogaikkal egy é|es vaaaaegel rágtuk ki a falból, amelylyel 6 ii/. hoaszu esztendő nebéa mnnkájával akkora nyilast vágott a kőfalon, bogy kiférhetett rajta és megszabadulhatott ne* héz rabságából. A baja már dereeadni kezdett, acél izmai megtágultak, elgyengültek, de almája még éleselili lett, megtennlt a sötétben tisztuu látni, bölcsen gondolkodni és lankadó erejét visszaállta a lót. mely megszállta lelkét, bogy elméje tiszta-ágával ki fogja vívni azt az igazságot, amit nem tudott diadalra juttatni saivs leltaiaedéeisel acél karja ereje v el. Legelső ti'j.i egy nagy városba vezette, a li"l a tágas tut.i.ui felállító tt emelvényről diszes menyeiét a.,itt a város túrája osztotta az Igazságot. Már oank egy pörlekedő pár várt az Ítéletre. Az emelvény előtt porban fetrengve siránkOBOtt két -apait assz my személy, mig felit az emelvén yen, a l»iró oldalánál gőgös pöffeaaks déssel magyarázta panaaaál egy gaz lag ruházata kalmár. A vándor odameiit az asszonyokhoz és megkérdezte az idősebbet, miért siránkoznak annyira, miért let rengenek a porban és miért verik homlokukkal a tőidet T napon is délig érkező leveleket, njs;' gokal kézbesitsék rajtuk a levélhordó] ós hogy a táviratokai hordja Ki rajt a sürgöny-ember, főleg Kóttoruyulakra.. Ajánlanék még azt is. hogy ugy amint Szombathelyen ís bevezetve van az újságokat mindjárt érkezéstik után ki< leányokkal kézbesittessók. Ezzel . levélhordók is meg volnának kiméivé meg kenyérkereset forrásul Bzolgáln; sok szegény gyermeknek, aminek er kölcsi ós szociális szempontból is nagj fontossága volna. s ezeket nemcsak a közönség ér deke követeli meg, amely közönség ; posta forgalmát <>ly nagy mértékbei növeli és gyarapit|ja a póstakincstái kincstárát, de megköveteli a hutnániz mns is. mely nem engedheti meg, hogy emberekkel herkulesi leendőket végez lessenek, hiszen Ők uem félistenek csak szegény levél- éstáviratkihordók Reméljük, hogy a postaigazgatóság segíteni fog ezeken a bajokon, annyivá inkább, hogy a sokszor dicsőitett ma gyár posta hírnevére a legkisebb árny se boruljon és mert manapság a gyorsa ^áo- jyiár nem boszorkányság, i k S7.o;iibath3iyi áruminta kiáliitás és tjüoáüvásár. r Saját tinlós'''tikiul. — A Magyar Védőegyesület szombathelyi lókis I'. bó s-au és !i-én az egyesület tulipán '.ásziója felszentelésével kepcsolatnsau áruiiiiu'a kiállítást és telj,au vás.rt rendezett kizárólag nagyar :;.:.r'ermékekből. A kiállítás szinhelye a S/.t. István és az ízre.leves park volt Itt az árnyas lak alatt :öld gyepen v.ltak felállítva a posztóval bevont n'i.lek és pavillottok, ssáuiszerint mintegy NI. nelv.-k kö/.t hullámzó néptömeg igyekezett bénulni a magyar ipartermékeit. Igyekezett mondok, mert bizony bámulni való alig volt, De nem s cso la. A kiállítás eszméje, ngy latszik, esak césőu vetődött te., s a rendezőségnek nem volt — O jó urain, szörnyű a un hajunk, s/.irlyü a bánatunk. Az a gazdag kalmár, kt most leuasaol be bennünket a bírónak, ötven sraiy.it a.l.tt nekem kölcsön, beírva a kötlevélbe, ingy birtokomból bármit elkobozhat, ha az öt! irányai a kitűzött időre vissza nem fizetem. — Kz az i.lö elmúlt és én nem tudtam izetni, fa| ís ajánlottam neki min.len vagyonodat, de ö leányomat követeli, azt állítja joga an hozzá, mert a leányom szintén az én tulajIonom és én felajánlottam neki mindent a mi íz enyém — igy szól az irás — ha ügetni nem tulok. — Kz a mi nagy bajunk jó uram és nincs iki segítsen rajtunk, nincs aki jó tanácsosai liegmelitsen e szörnyű veszedelemből. Szánts,) tel omló köoyeidet saegény neggy.il ölt lélek te. Iiein oly rosszak M emierek, mint, ahogyan hisszük. Kn leszek a tanáesulód. éu leszek a védőd, Megszölalt a bíró; a vád im elhangzott, an-e valaki, a ki vállalkozzék a védelemre is | Az idegen előlépett, bogy megvédelmeaze iz árvákat, elhagyottakat. Ragyogó ékes-z.'.lássál, meggyőző erővel erte |e a kalmár követelését, napnál fényeeebieii bizonyította bt az üldözöttek Igazát s a rádió kalmár embertelen követelesének Isten i földi törvények éri elmében való tarthatatlanágát. elég ideje annak kellő propagandát .siuálni. I »e meg a kiállítás esak _' najiig tartott s igv idegenek bizony aem nagyon voltak azon képviselve, tekintettel a tetemes s ép a rövid idő miatt I meg nem térülő költségekre. Igy aztán a kiállításon inkább csak a helyi ipar volt képviselve, no meg az ehnlásra szánt tiicatmuuka. Kp ezért |a kiáliitás inkább azt a benyomást tette a sz.-mllélőre, hogy milyen kezdetleges, zsenge is a magyar ipar. Pedig nem az! Mert a miben iparunk igazán fejlett, ami ; eledeli hazai, igazán niesterinü van. az távol Volt, s inkább esak a külföldi Utánzat szerepe,r a kiáliitás.ui A kiállítók közül mégis kiemeljük la következüket: A déli főkapunál volt J. pavili0X1, A Patria nagykanizsai pótkávégyár igazán szép paviUonja volt az egyik. Kz a gyár. még esak nem rág alakult, itt nur.itta be tahin először készítményeit, melyek a jóságra, de meg a csomagolás külső formájára nézve is aaonosak az ismert külföldi Franok-fele pótkávé-készitményekkeL Természetesen a nőnem lelkeaedetl leginkább a készítményekért, da a férii nép sem vetette meg i gvár pótkávéjával készült kitűnő fekete kávét, im-ly itt szintén kaphat.', volt. Látva a gyár készítményeinek jóságát, meggyőződtünk, hogv ezen cikkben tgizáu nem szorulni!: a külföldre. Ezzel s/.,-iiiben voll Lewicb Róbert sz .mbatbelyi oltárépitőéaaaobrász kiáliiiási pavillooja. Itt a törekvő iparos egy kése, igazan müvésaí ,.;v...ii. gél stilü oltárt mutatott be, továbbá egyéb fából készült szobrokat, feszületekel stl>. Érdekes volt itt 2 munkában levő, egy-egy fatörzsből készülő szobor még egészen nyers. f«]. dolgozatlan állapotban. <».l.ibi> menve agy ••gyszerü lakatosmester által feltalált >'s készített sorvetőgépel láttunk, mely egyszersmind be is boronálta az elvetett magot, Schalk Ferenc ó-szalonaki lakatosmester találmánya ••/. Sok bámulója akadt meg a szombathelyi May ei-g. p-y ár által kiállított és a kiállításon üzemben tartott benziulokomobilnak 8 •</• azzal hajtott cséplőgép, aaeoakavágó es knkoricamorzsolónak. A vas- és gépittarból meg a szombathelyi Pohl-gvár volt képviselve, egy turbinával, két henger, néhány ekével és sz icskavágóval. taléses, a modern kor igényeinek megtelelő bútorokat produkált Steiner Ignác szombathelyi iparos. A tömeg ujjongott, tapsoit a védőnek és Ugy üdvözölte ,V. miként egy uj Messiást. A biró pedig kérdőleg, gyanakodva nézett kalmárra. — Hallottad ezt kalmár, az igya 1 r .sszul áll, az Igazság aarpeUyöje télre billent, bizony, bizony mondom követelésedért nem adnék egy fabatkát. - K egv es bíró, válaszolt a kalmár. Nagy az en bizodalmam az én igazamhoz s magad is befogod ezt látni, ha ügyeinél jobban megvizsgálod. Ks a biró zsebébe csúsztatott egy erszény aranyat. - Való igaz. inon.Iá a biró. hogv jól megfontolva a dolgot, elmémben javadra kezd derengni az Igazság, ámbár a serpenyői még mindig ellened vall. — Nézd illeg jobban ó bölcs bíró azt a serpenyőt, világosítsa fel az ég a te Indes elmédet. Ks újra a bír.', zsebébe csiisztatott egy kövér, aranynyal telt arnaány . — Igaza.1 van derék kalmár, elmém már tisztán lat és el nem vakíthat egy idegen kóborló hazugsággal teli védőbeszéde. A leány a tied. jogod van hozza, megfizettél érte. Így ítélek «ii, az igazságos bír.'. | Ks a tömeg, amely az imént n

iég ujjongva üdvözölte az idegen tudóst, gúnyos röhej közben kiverte a varosból, lökdösve, leköpve az lga/ság legendás bajnokát.