Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-04-22

I';i|iai Lapok 1906. áprilia 22. az az élei mestere, melyből leszürődik az a tanulság, hog] küzdenünk kell ugyan ideális célokért, <1«> a nagy és egyetemes érdekekkel szemben el kell némulniok a kisebb érdekeknek, mert a küzdelemnél áldásosabb a béke a nagy nemzeti célokat csak közös erővel ért el minden időkben, minden nép, Gondolkozzunk ezek felett, polgár­társak, s liiert midőn a sors ugy akarja, hogy a közelgő képviselőválasztás al­kalmával isméi sorompóba álljunk pol­gári jogaink érdekében: felejtsük a multakat, legyük félte külön érdekein­kel ós sorakozzunk, egyesüljünk a leg­főbb érdekéri a béke jegyében és a hazaszeretet eszméjében .' Egy uj. nemzeti erő. A társadalmi életben, ha valami iid\i>s, ma­gasztos, vagv hasznot foglalkozás szabad'időnket lefoglalja: erkölcsi életünk mindenkor megtenni azt a gyümölcsöt, amely nemesak Blinket egyé­neket, de az egész társadalmat, a józan, minden i löt nemcsak kellemes. .).• hasznos .hágókra fel­használó társadalmat is. a legteljesebb mértékben kielégíti, Évtizedekkel ezelőtt, amikor nagyjaink az erkölcsi és társadalmi egyesületek, körök, tes­tületek megalakításán fáradoztak, mindenesetre az az eszményi cél vezérelte őket, hogy népünk társadalmi életét erkölcsösebbó éa ebből kifolyó­lag az egész nemzetié hasznosabbá tegyék.Min­den egyesületnek megvolt és ina is megvan H maga célja, amely felé tagjait irányítja. Száz meg száz üdvös és hasznos dolgot tudnék föl­említeni, amely egy-egy üdvösen munkálkodó körnek köszönhető. Varosunkban közel jtj egyesületei számlál­hatunk, a melyeknek 70fé***i tehát több, mint fele, az önképzés terére szorítkozik, a többi jó­tékonysági és kereskedelmi kör. Városunkban szerintünk mindezek dacára, még mindig — i ea talán különösen hangzik — hiányzik egy tgVC­Slilft. Kuiiek aZ egyesületnek nem -sak alsóbb osztályú itjaink. de az előkelőbb családok ifjai is tagjai lehetnek, sot tekintve annak az egásB nemzetre kiható hasznos voltát, kell is, hogy tagjai hgyeuek. mert ez az eg\ esület. ainelv min­den városnak díszére válnék, nem más. mint egy ccllovö iskola. Cikkem Ullejdonképe ni tárgya ez. Szemen' Miklósnak, a céllövészet lelkes apos­tolának és megteremtőjének, hatalmas és köve­tésre méltó ideája valósulna meg a magyar haza javára akkor, ha hazánkban él igv városunkban is. a céllövő iskola felállíttatnék. Olvasóink kö­zött bizonyára h-szm-k többen, akik azt kérdezik: mi haszna volna ebből a nemzetnek? Ea én ismét esak Szemete Miklóst idézem, amikor ezt tele­lem: „Amely államban jól tudnak lelni, ott van a béke." I»e amellett, hogy ezzel az egész ma­gva r nemzetnek, édes hazánknak tennének hasz­nos szolgálatof> ínég kellemes szórakozást is sze­reznének. Vagy nem tölti-e el öröm a vadásat, ha egy nemes vadat tud ejteni I a oéllövőt, ha talál? Szemére Miklós buaditó szózatát, hogv a céllövészetben és katonai ügyességekben keD az ifjúságot kiképezni, meghallották nz országban mindenütt I nz eszme kezdi megteremni gyü­mölcseit. Talán nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha az el-,', magyar oéllövö iskoláról néhány szóval megemlékezünk. Mim a napilapokból í- olvashattuk, Obecse VOlt az első, ahol g , ellövő iskola megalakult. Egész kis zászlóalj alakult az óbeesei legé­nyekből és Szemére Miklós engedelmével a lelkes kis csapatot Snemere-aáaalóalj nah neves­tél, el. - A ruhát a tagok. • fegyverzetet az egylet szerzi be. Felemfitéaro méltó, hogy aa Óbeesei legényeknél duhajabb, garázdább ifjúság nem volt az országban, A legfiatalabb is bics­kával, revolverrel járt i nem mult el egyetlen Vasár- vagy ünnepnap emberhalál nélkül. És ma becsületesek, tisztességtudók HZ óbeesei legények, si>t már templomba is járnak. S mindezt a céllövészettel értek el, A legények egyenruhás katonák s katonai gyakorlatokat is végeznek, — A legjobb viseletű éa legjobb lövő legényt Sze­mele katonájává avatják, amit a legnagyobb ki­tüntetésnek tartanak. \ an Szervezeti szabályzatuk is. amelynek foutosabb és érdekesebb pontjai ezek: .A Bee­iiiei.-z.aszhíalj célja az ifjúságot a katonai szol­gálat r.i előkészíteni, kiváltképpen pedig a céllö­vészetben gyakorid ni Nemzet i ünnepek a lkai ma v al mint diszőrség, az ünnep fényét emelni. Van agy parancsnok, egy főhadnagy, egy hadnagy, két őrmester, négy szakaszvezető és n szükséghez képest tizedes és őrvezető. Az altisztek lehetőleg kiszolgált katonák. Minden tag fogadalmat tesz. Szolgalati és vezényleti nyelv a magyar. Ruhá­zat : hosszúszárú magyar csizma, piros magyar nadrág, zöld atilla zsinórral, fekete kiiesma egy­ujjnyi zsinórral ia tollal. Werudl-fálelo-éaoldal­tegy\ er, töltény tarsoly céllövészet hez Maunlicher­fegyver)«. Nem öri'.in és gyönyörűség-e egy ilyen kis magyar csapatot látni és még abban benne is lenni? Ennélaaebb, hasanosabbéi QdvÖsebb egye­sületétől még képzelni sem lehet s amellett lllég kellemes szórakoztatást is nyújt. Pedig nálunk, ahol annyi egyesület és minden egyesületnek annyi itju tagja van. egy ilyen Ida SztHHTt-Had­sereg minden nehézség nélkül, igen könnyen volna alakitható. (Vsak egy kis jókedv, akarat és lelkesedés kellene hozzá, hogy itjaink mindegyi­kében egy-egy Teli \'ilniositnk legyen. Kn hiszem, hogy derék huszár-tisztikarunknak nem egy tagja őrömmel vállalkozna a lövés művészetének be­tanítására, lllelt lőnj ís lehet Ulli V észiesell. Ennek a lövésa-egyeaületnek lehetnek női tagjai is, osztály különbség nélkül, akik. mint Szemére Miklós léllövö-iskolájában, ősapán oaak a eéllövészetben gyakoroljak magukat. S nem többet ér-e. nem s/.orakoatatóbb-e i nem kedve­sebb foglalkozás-e a céllövészet, mint a hozzánk becsempészett és niitideii tudományt, művészetet éa ötletei nélkülöző — tenniszezcs? S nem ked­ves dolog az, ha őseink korából ezt a tradicio­nális, művészi sportot visszaidézzük és föleleve­nítjük, amikor öntudatos büszkeség töltötte el a nőt és tértit egyaránt, ha lőni tudott.-' Próbáljuk meg, talán mi is tudnánktereaa­tmii egy uj nemzeti erőt. amelyre minden magyar ember esak büszke lehet. —r —It. Választási mozgalmak. Városunk függetlenségi és 48-as pártja t. ho Pi-aii d. ti. ö órakor a városi óvoda udvarában a választók és az érdeklődök nagy részvétével tartotta képv iselöjelölő gyűlését. A gyűlést Hajnóezky Béla pártelnök megnyitván átadta a széit Sült Józsefnek. Sült dózset tartalmas és formailag is nagyon szép beszédben fejtegeti, hogy a politikai álla­potok lényegesen megváltoztak, a régi pártkere­tek összeomolván, a nemzet minden polgára teljesen uj helyzettel áll szemben, ehhez kell tehát szabnia politikai magatartását. Csak egy pártot ismer hazaiias szempontból elfogadható­nak, azt a pártot, uiely a nemzeti eszméket írja zászlajára. Ismerteti az uj kormány progmnmját, Valamelyik bátor egyet pattan a szobában. Ettől újra felriadok s amint tekintetem a leborított tfikörre esik. az a rögeszmém tárna i. hogy a h-pel alatt valaki áll. Minden tagomat lenyűgöző aggodalom száll íing. majd félni kezdek, mint egy tí éves gyermek. Lassan fölemelkedem i arccal a leborított tükör felé fordulva, folytonos rettegés közt a szekrényemhez megyek, kirántom ajtaját s re­megő kézzel ragadom meg kis revolveremet. Kz használ. A telelem elmúl I helyébe HZ 11 golldo­l.i'"in támad, hogv esak egy kis nyomás és egy emberi életnek vége. Felbátorodom és hatalmas­nak émeü magamat. Szilárd léptekkel tártuk a tükörnek s lerántom róla a leplet. Ott látom n kgamat bátran, feszesen, kezemben a revolver­rel s egészen megcsendesíti háborgó lelkem ide­ge- képzelgése. Újra hűlök s nézegetem a revolvert. Eszembe jut róla a halál. Milyenje volna meghalni, Iatenem I Mi célja van annak, légy én élek? Egéaa nap vásott, szurtos, pisakos gyerekekkel mérgelődöm i ha elfáradok testileg, lelkileg, még csak az sincsen, aki egy tanv-'i jé.iz.ü levest nyújtson. Magamnak kell tűznöm s a magam főzte ,em izük. Fn fö­/. : Im es én is eszem meg. l'gy éi/.ei.i, hogy ha más i- enne belőle, nekem is ízlene.— Csakhogy ki lehetne az a más? Igy van az ember. Tanul, hogy ne kelljen férjhez mennie | aztán lesi valami félreesett fa­luban óvónő. Pedig mikor igy egyedül tengő­döm, mégis csak énem azt. hogy nagy iir van a lelkemben. Mi másként vulna. ha férjhez men­nék. - De hát ugyan kihez? Tudnék-e találni olyant, akivel inegértenök egymást, másodsorben, akit szeretnék? ! ! ! Most volna egy kérőm. Közönséges ember és nem rokonszenvezek vele. mégkevésbbá szeretem. Mikor igy egyedül vagyok, mindig azt ha­tározom, hogy hozzá megyek, de mikor meglá­tom, olyan idegenkedés fog el i minden éneeem fellázad az. ellen, hogy- hozzá menjek. Mégis ugy énem, hogy hozzá fogok menni, inert sokáig nem bírom ki egyedül. Folyton ret­tegek es képzelődöm, mint valami iskolás tiu, akit rémes mese után sötét szobában magara hagytak. K- ez a rettegés visz rá erre a lépésre. Utóvégre akármilyen rossz sorom lesz. akár­milyen köznapi ember lesz is az uram. legalább nem hat rám l csend, a magány olyan idegia­gatóan, legalább nem bolondulok bele a folyt u­íuis töprengésbe, hogy mi h.-sz belőlem, ha meg­vénülök s megvetnek az emberek, mint vén leányt. Pedig milyen rohamosan közeledik az az idő! Ma vagyok 28 sves, Istenem! Elbámulok s szemem a lámpa tezgu láng­jába mered. Kiint szél fuj s döngeti ajtómat, mintha valaki be akarna jönni. Kz újra beleka­paszkodik a fantáziámba • viszi, hurcolja magá­val mindig rémesebb dolgok felé. Mi lenne, bj valaki Illost ide bejönne és nekem rohanna, aztán fojtogatni kezdene. Tekintetem az ajtón fordítom l hosszan né­zem a kilincset, a kulcsút, meg az ütközőt, erősek-e? Ha valaki nyomná befelé, ellent tudnának-e állni? F.gv szerre ugy tetszik, mintha befelé nyo­módna az ajtó, de esak egy kicsit. Lvegesedö nemekkel náaem i aa ajtó i-mét belel.- nyomó­dik, de már jobban, majd pattogni kezdenek l -aikok s a telso rész. égessen behajlik, majdnem egy arasztnvna. Hirtelen az a gondolni támad meg. hogy mit oainálnék, ha a nyilason valaki bedugná a fejét? Szememhez kapom a kezemet, hogy eltakarjam I akkor v eszein észre, hogy a revolvert még markomban szorongatom. Felug­róm, egy lépést teszek előre, nekiszögezem az ajtónak s egyszerre nyugodt lesz minden. Fölegyenesedve, bátran körülnézek s meg­látom magamat a tükörben: olyan vagyok, mint .-gy öldöklő angyal. Aztán kimerülve a pamlagra rogyom. Fan­táziám kifáradt s minden gondolatom nyarga­lászni kezd. - • Hiába, ez nem tarthat 'sokáig! Vagy férjhez megyek, vagy itt ez a revol­ver. De alább valószínű, hogy mégis fürjhez me­gy ek. Annyi BTŐt nem érzek magamban, hogy a fejembe golyé't röpítsek. Azonban annyi erőin talán csak lesz. hugy ho/.zá menjek ahhoz az emberhez . . . Mit szól ehhez a nő védelem?

Next

/
Thumbnails
Contents