Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-07-02

If e g j e 1 a n i k in i n .1 e ii vas á r n a Szerkesztőség .l.'.kai-ut.-a 909. K/ám. Kiadóhivatal: Gotdberg Uvula ].a| ári. ere* l;r, !,'•»,•, l-'.V 'IVI.'l'on-KzáiM 41. Aratás. Itt az aratás, melyei a mezei inunk; magyar t n'- j» rendszerint Péter és Pt napján Bzokotl megkezdeni, hogy eg e^vsz. hosszú év verejtékes munkájána gy i i 111 i ilcsét egy 1 tégy Uj tse. I nnep, nagy llnnep-nap néptinkne az aratás kezdete, mivel az kényen ad neki. ünnepe] ilyenkor a gazda >' munkás egyaránt. Megsuhan az aratők kaszája. Bel< vág az érett kalászok hullámos tengi rébe és rendre hull az érett, aranysárg gabona. Most válik valóra a sok reménj SÓg, Most vau itt a jutalma a uehé tűrésnek és fáradságos munkának. Ugy látszik, jó esztendőnk les termés dolgában, meri az országos te nies elég biztató az idén. Lesz teht kenyere a népnek; ha pedig ez megvai akkor megjön a t*»l»1 >í is: az erő «' önbizalom, amire bizony igen is >zül .sóírünk van az Ilyen válságos Időkbei tgy, aratás idején, dacára a mostat jó terméskilátásoknak is. önkéntelent eszünkbe ötlik a magyar gazdánál különöseit a kisgazdáknak ama ré| nagy baja, mely a gabouaár-alakuláso következtében mindig elő áll, Kimondhatlan nagy károkat oko az a kisgazdaközönségnek, hogy terűn sét azonnal kénytelen piacra dobi TÁRCAi .1 DALNAK VÉGE . . . A dalnak vége, vege van örökké. Szerelmi szókai már nem mondhatok. Esengő szómmal mm zavarlak többé. Csak a szivemből szállnak sóhajok. Őszinte szókkal elmondod a múltkor. Hogy nem szeretsz, hogy nem lehetsz enyém E szók után a szivem fájón dobbant. S elszállt belőle az édes remény. Mondottad azt is. hogy te mást szerettél. Hogy a szivedben másnak nyilt virág . . . Lelkedben tündér várakat teremtél... S most romhadölt az álmodott világ.' Mert a: a kit te oly igen szerettél, Az téged, barna lány sídísem szeret, .. Csak ugy tekint rád, mint a többi lányra $ kacagva ejti ki a te neved. Egyek vagyunk tehát a fájdalomban; De mégis más az. mit én szenvedek. Mert mig szivem utánad vágyva dobban, A másik téged sohasem szeret. . . . Űrökre vége, vége hát a dalnak. De szivem téged el solíscm feled . .. S mig könyes szemmel mondok bácsit szókat Fájó szivembe irom fel — neved. Dózsa Zsigmond. Felelői szerkesztő i KÖRMENDY BELA. A megélhetése végett; hogy terméséi csak olyan árban értékesítheti, amilyen ért a börze csinál. A gabonaárt pedig mindig mesterségesen leszállítják aratás után, Hü jó volt a termés. Már több éven át ós több ízben télszólaltunk lapunk hasábjain, gazdáink érdekében, bogy mikéül segítsen magán a gazdaközönség, Mini egyedül célravezető ós hasznos orvoslási utat és módot; a gabonáiközraktáraknak létesítését, ilyen közraktáraknak vagy szövetkezeti utón. avagy pénzintézeteink segélyével leendő felállításai és megteremtését hoztuk fel és sürgettük. Mindaddig, iniu ilyen gabona közI raktáraink nincsenek, a kizgazdák gabonaterményeiket illő árban sohasem fogják és tudják értékesíteni. A gabona árkülönbözet mindig csak az 5 nagy veszteségük lesz, mert a helyett, bogy az ó zsebükben maradna azon többlet, mely a galmnáiiHjk aratás utáni alacsonyabb és későbbi magasabb ára következtében rendesen előáll, mindig Ausztriába, esetleg külföldiek kezébe vándorol. Ilyen közraktárak hiányában tehát gazdáink teljesen kivannak szolgáltatva a gabonakereskedők közvet itésszerü i tlcsó vásárlásának és vagyonosodás helyet! évről-évre szegényednek. I'zlcti ós vállalkozási kedv és szellem hiányzik gazdáinknál, de pénzintéKiét csillag'- | — A Ú ]• l i 1. ii p o k" r e <1 fl t i t íi r f á j ii. — 1: ' i Péteríy Gyula. i. Az •<*/.. de életerőé, piros árva, hatalma* testalkatu, költői kedélyű a ennek dacára nőgyűlölő hirében álló agglegény orvos, kinek aivát a homlokán látható -*«•! > 11. • I \ férfiasan sséppé te\v, amint a verendán asivarosgatva n csillag* • Ins eget szemléltük, hosszas hallgatás után, igy kezdett beszélgetni! — Szeretem a szép nyári éjszakát, * ha tehetem éa nem érzem magam oly különös rosszal, mint ma, barangolni megyek erdő, hegyvölgyön át. Élvezem a terméssel tenségea almának csendjét, vagy hallgatom a Ható iseilö halk zizzenését Gyönyörködöm a végtelen Etrben ragyogó csillag milliárd, s a sötét, harmatos fűben meghúzódó parányi Jánoa bogárka \ illanyoa fényében egyaránt, mert mind a kettő hatalmas Istenünk létére vall. a ragyog,', ,»i!lagaereg i as egyszerű kis rovar. A csillagok kápráztató nagyszerűsége eszembe juttatja, mily nagy • mindenség Urának ereje és bölcsessége, mely • azertebni égi testet pályáját! vezérli, t ennek dacára gondját az utolsó féregre ts kiterjeszti. Ilyenkor elmerengek • agy régi történetre emlékesem szüntelen, mely gyógyithatlan sebet üt.",tt isi vemen, V\,,-\ . .1 ,, I. ,,„ lit.tht ,",IIO,>t.* itm I 1:1 r\t , ,1,1 . zeteinknél is, hogy évek óta nem képesek összehozni csak egy közraktárat sem, legalább Pápa város és vidéke gazdáinak. Bizony ez nagyon sajnálatos körülmény. Ezen említett főbajon kivül a muukáshiány és a munkabér magas volta az. ami megnehezíti, majdnem elviselhetetlenné teszi a gazdáknak sorsát. A gazdasági munkások nagy része Amerikába vándorolt ki és sok helyen, így nálunk is, másvidékekről hozotl munkásokai kell alkalmazni a gazdaságokban magas munkabér mellett. Es ha esetleg a termés közepes, vagy pláne közepesen aluli, silány, ugy még azon veszély is fenyegeti n gazdát, bogy arató munkásai sztrájkba lépnek és kénytelen vagy béremelési adni a munkásoknak vagy esetleg máshonnan hozatott iné-ó- drágább munkásokkal dolgoztatni. Legutóbb még a gazdasági eselédek is bérmozgalmal indítanak gazdáik elleu. mini ez most Tolna és Somogj'vármeü'vékben is történt, Imi a cselédek lehetetlen követelésekkel álltak elő; dupla bért és hetenkint '•> uapi pihenőt követeltek. Mindenféle bérmozgalom jogosulátlan. ha annak tulajdonképpen niuus indoka és alapja, hanem csupán egyes nagyhangú népvezérek felbőszitóse ós I azon állítását talán megcáfolom, hogy: sírig artó igaz aserelem ép ugy nincs, mint nem áteshet oly megfoghatlau esemény, melyet a adomány segélyével megmagyarázni ue lehetne. Egyszersmind teleiét |e*z e történet ama cérdésén is. melyet a homlokomon látható sebiely eredete iránt intézett egyszer hozzám. Meglepett as orvos szokatlan nyíltsága a z • lázas izgatottság, nielylyel szavait kiejté. .áttatn mint dagadnak ki homlokán srövid erős lyakán az erek. midőn inkább önmagához, mint lossám intézve szavai' folytatót Kitörölhetetlen ezen eset emlékezetemtől, miként e| nem enyészthető e sebhely homokomról . . . Most ősz hajam akkor sötét, leket e volt, jkimon Örök mosoly, dertl honolt, {fíu vaJék ehe életkedvvel éa a hivatásom iránti elöasere* ettél. A komoly tanulmány időmet annyira jénybe vette, hogy reá sem értem arra az érse•tnre. melyről >">n azt mondja: mámor. róssalat. részegítő ital. rövid ideig tart s elpárolog amai — szóval nem értem iá a szerelemre. Tanulmányaimat befejeztem, bővebb t.ij,,,szftlatot szerezni küllőidre mentein, honnan éppsn azatéfolien voltam, midőn egyik nagyobb vaosiian este 7 órától másnap reggel 10ig kel* »tt várakoznom a hazám felé induló Vonatra, futam magáin, időmet eltölteni isinházba men« em. ott láttam azután meg azt a leányt, kit lem feledtem el s,,ha többé!