Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905
1905-02-19
'* sí .1 «' I ii i k in í n den vas á r n a Szerkesztőség : Jókai-utca S69, s/ám. Kiadóhivatal: Cloldberf (iyula papirkereakedéae, Ka Telefon-asAnt; 41. Mészáros Károly. Kz a név amilyen egyszerűen i szerényen hangzik, épp' oly jelentőséi teljes és korszakalkotó városunk közéi tében. Nem akarunk most arról Bzólan hogy maga e névnek viselője, szereteti** méltóságával, előzékeny és udvaris modorával mennyire belelopta magát vi rosunk polgárainak szivébe és hogy po gárm es térségének aránylag rövid idei alatt, a iit'in keresett, de méltán és igi zán megérdemelt népszerűségnek olya fokát érte fl. amilyen nemcsak várt sunkban, de minden bizonynyal másu is példátlanul áll. Aki ismeri a közhivatalnokoskodái nak sok nehézségeit, aki tudja, hogy közhivatali pályának utján, mennyi röj mennyi akadály tornyosul össze, az mé tányolni fogja tudni Mészáros Káról, polgármesternek elért sikereit, a/ iráni általánosan megnyilvánult közszerete nek nagy értékét A polgármesterség mindenütt nag és rendkívüli feladatokat ró annak \ selőjére. Az a közbizalom, melylyel polgárság e «liszes helyre illteti a mag kiválasztottját, már eleve is elvárja, bog nemcsak a városnak, mint a polgársú, TÁRCA. fezői. — A A p a i I. a p " k" e r e d e t i t á r • • á j a. Irta : Zöldi Márton. Kit tik Gáborral ugy öemerkedtem tue; Imjrv diákkoromban az apjánál laktam, ott i kosztoltam. Az apa derék pékmester volt. a ti közönséges tttmp. Máig is hálásan emlékezel az öreg Kittikre, ki valahányszor liát szidtn követendő példa gyanánt mindig engem lobog tátott. — Mért nem veszel rótt példát f Mér nem tanulsz ugy. mint ö? Ilyenkor mindig esaembe jutott, hogj müven zavarosak a jé tiuréd valé, fogalmak Az apám engem következetesen a Liptak Iii példájára utalt, akit néhány évvel késdbl kiesaptak a gimnáziumból. Klemi haj miatt Kilopta az elemeket a vegytani laboratóriumból Fittik Gábor, mint alább látni fogjuk, ion követte a példámat. Azt hiszem, jól tette Valamiül tőlem is oktalanság lett volna, ha i Lipták linval parallel etikai pályát futottam voliu meg. Becsuktak volna. Felelős szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. A 1 egyetemének, '!<• minden egyes polgárnak érdekeit viselje a szivén. Nagyon természetes tehát, hogy az ilyen közbizalmi állás betöltése nagyon nehéz, meri néhol összeütközések jönnek lédre különösen az egyéni érdekeknél; ami \\7. egyiknek jó, az a másikat sérti és hogy mindenkinek kedvére, megelégedésére oldja 111«- «_c a kérdéseket, anélkül, hogy a közérdek so szenvedjen alatta, bizony nem csekély körültekintést, józan belátást, Irlki nyugalmat, észtehetséget föltételez. De ezeken kívül nagy gondot, testi és szellemi megerőltetést okoz, léileg a munka lelkiismeretes férfiujának, aki odaadással, igazi szeretettel csüng a munkáján, amelyei reábíztak, hogy jól elvégezzen. IIa iii.ir most beletekintünk városunk perspektívájába és figyelembe veszszűk Mészáros Károlynak még egy évtizedre som nyúló polgármesteri működését és munkásságát, csakis megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy városunk közélete igazi gyors fejlődési processzuson Hifiit keret? Étül, hogy \ árosunk közönségének tevékenysége felfrissült, hogy a város modern előrehaladására annyi számottevő intézmény létesült, hogy városunk nógy-öl évtized munkáját i l'gv tiz év után találkoztam Kittik Gáborra] Budapesten. Kibeszélte, hogy apja meghalt, o pedig a bőmére jár. Még akkor gyalog. Néhány év múlva már kocáin láttam végig robogni az uteákun. A saját fogatán. Kgysz.r egy kávéházban mellém telepedett. Minden kérdezés nélkül számot adott vagyoni helyzetéről. — Van egy kis pénzem. Nem sok. mert villát Vettem a Zugligetben. Negyvennégyezer forintot fixettem ki készpénzben. Illőnek találtam szörnyűködni az összeg nagysága fölött. — Mit akarsz? magyarázta élénken — a Zugligetben drágák I VÜlák. Azt pedig nevetségesnek találom, hogy hitelbe vegyünk lukszustárgyakat. Az nem szolid dolog. Megjegyzem, hogy « gyáltaláti nem kérkedett. Sót keserű panaszokat hallatott az üzleti 1 élet megbízhatatlansága fölött. — Ma van néhány garasom, holnap jön egv rossz konjunktúra és mehetek hordárnak. — |le hát milyen üzleteket csinálsz tulaj- ' donképpen? — Keziir vagyok. ' Megelégedtem e magyarázattal I jé. ideig . megint min láttam. Három ÓV inulva mint Olölizelések és hirdetési clijak a lap kiad.ihiriitalúlioz küldendők. p ára: afáss évre 12 kor., télévre II l;„ negyedévre | k. Bgjres szám ára 80 fillér. végezte rövid idő alatt, melyeknek meg 1 * ralósulását talán csak a messze jövő gérte. s mindez tény és valóság, melyeiig, liesérni is fölösleges. Mert tény és valódié;, hogy Mészáros Károly polgármesei*é az érdem, hogy kezdeményezte izokal az intézményeket, melyek a vá•ost nemcsak éléire vitték a modern fejődés utján, de közhasznúvá váltak a 'árosra nézve. A kezdeményezés az éi irdeme, de még nagyobb érdeme, hogy ólyton napirenden tartotta azokat a kórléseket, melyekkel városunk kultúráját, éjlődését, előrehaladását emelni kívánta, irdeklődést tudott kelleni minden olyan így iránt, mely azokkal összefüggött, ibren tartotta a közszellemet, tevókenylégre serkentette u lankadozőkat. I>izatott, beszélt, cselekedeti s úgyszólván •jjelt'i. nappalai áldozta tél a közügy irdekél »en. Buzgalma, lelkiismeretes munkásága, fáradságol nem ismerő tevékenylége meg' is termelte gyümölcsét. Mert 'árosunk ma már a fejlődés olyan tzinvonalán áll, melyre méltán büszke ehet és amely jövőjére nézve is [ecsegtető. Ime Mészáros Károly összeegyeziztositási ügynök jelent meg nálam t ajánló •velet kért egy barátomhoz. — Hat mi történt veled? — k.'rdez'em. — Leégtem, barátom, totalitär leégtem, «ines egy garasom. — Hát a zugligeti villaÍ — Kllieitálták. — No az baj. Felpattant és roppant hévvel kezdett eszéllli. — Baj? Dehogy baj. I'gy kivágom magánt t mint a pinty. Kivánesi voltam, hogy a pintyek hogyan ágják ki magukat az anyagi bonyodalmakból, i mogmagvarázta. Nagyszerű üzletre vau kiláisa. Kgy szénbánya Horvátországban. Mesés összegeket fogok keresni. I >o az 'ínnii. még van három más üzlet. Barátom, legfogM te még engem látogatni az Andissy-uton. — Miért, éppen az Andrássy -utoii ? Mert ott Veszek villát, 'flldod. jobb a ö/.lekoilés. Aztán kérdezte, hogy nincs-e véletlenül ;v cilinderem, <>da adtam neki az enyémet, i ugy sem viselem. Egyre különösebbnek találtam ezt az én
