Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905
1905-01-25
Megjelenik minden vasirnsp ét cstttörtSko Szerkesztőség : l-'ü-téi- J">7. «zám. Kiadóhivatal: OoMbsrg Ovula p»|,irkerwke<té»e, y,\ Telefon-ssám : 41. r Értsük meg egymást. Nagyon előkeld kézből kaptu alábbi cikket. Városunk égj ol\ d i jától, kinek személye iráni mii legnagyobb tisztelettel viselteti és ak magas állásában fölülemelkedv n .1 pár politikai szenvedélyeken és elfogultsí gon, történelmi tányekre fekteteti ki ^étkeztetésekből kiindulva, látnoki szí mekkel mutál reá Magyarország és nemzet jövendőjére. Nagy lelki öri műnkre szolgál az. hogy politikai magi tartásunkat a nagynevű író eme cikke vei szankcionálta. A szabadeivüség iga Iii veinek, de másoknak is Sgyelméb ajánljuk a nagy érdekli cikkel a válasz tas előtti utolsó órákban. íme szőljo maga a cikk: A követválasztási mozgalmak ht talmas hullámgyUrtikben járják b hazánkat. Szerte járnak a iegjeleseb szónokok, pártvezérek, élesztve ;t lelke ragaszkodást a kimondott jelszóhoz. N< punk is nagyobb hévvel mint valah sorakozik az óhajtásának leginkább mef felelő zászló körül. Ez magában nei elitélendő, hanem tiszteletre méltó jelet ség, a mennyiben a közügy iránti érdek lődés emelkedéséi mutatja. A szemben álló politikai ellenfelel ez idő szerint a jog és szabadság jeli géjét hangoztatva készülnek a dönti küzdelemre. A koalícióba egyesüli ellenzéki pái tok saj.ii nyilatkozataik szerint a jogé szabadság védelmére léptek közös ak cióba. Kétségbe vonhatlanul szép feladal annál is inkább, mert a jogérzet, a sza badság szeretet magyar fajunk jellemé nek egy kitörölhetlen alkatrésze s épei a BZabadság önfeláldozásra kész oltal mazása biztosította Ü balsora mindéi csapásai küziitt is számára ti létjogot M;is részről azonban a kormánypár is a szabadság biztosítását tűzte ki eist célul és mint veszedelmes ellenségül a vele való visszaéléstől akarják mej menteni a parlamenti életet. Ezért apel Iáit gróf Tisza István miniszterelnök l képviselőválasztás utján a nemzetre döntsön ez a szavazásban megnyilatkozt akaratával azmi kérdés felett, Vajjoi óhajtja-e továbbra is nyitva tartani a; ajtót a technikai obstrukoió előtt, vagj pedig ezt visszaszorítva, a szabadság mellé, szilárd alapra helyeztetni kívánj; a rendet is. amely biztosítja a parlament nek rendszeres munkásságát a hazt érdekében. 1" nsz»*rk''sz , 'i : KÖRMENDY BE LA. A ' 1 i^«*^^wa^^Mi^^^sa«^^«^^Mew*s^^^^messB^^^BM«^^^^^m^M^*^^^^^^M Minden elfogulatlan itélőnek Le kel llani. hogy a kormánynak a sza Ibadság mellett a rendel is védő ezét álláspontja teljesen jogosult. Egy folyam minél szélesebb s mé lyebb. annál nagyobb áldás a vidékre melynek kebelén át fut, de esak addij marad áldás, mig saj.il medrében halad Hogyha partot szegve kitör, föltártál lan hullámai esak pusztulást árasztanál szél az ész s a Bsorgalom munkáira Ki mondhatná azt józan ésszel, hogy az aki part-védek emelésével kiszabja a; ártéri a folyamnak, ezzel kiírt tesz ; vidéknek s veszedelmei hoz a társada lomra. Egyhangúlag elismert igazság Ihogy ;t folyamnak a kellő korlátok kö .zött megtartása biztosiba a lakosság nyugalmát, munkája gyümölcsét. Eleje veszi annak, hogy az áradal kitörhessen mocsarakat, posványokal hagyva hátra vészes kóranyaggal lültse meg a leve gől > végül is a küzdelembe belefárad emberi mindig távolabb szorítsa ví-sz; a partoktól. A partvédemelő, bár tervt kezdetben szokatlanságáuál fogva a néj nagy részénél kételyre, ellenkezésre ta Iái; később miudenek elismerik, hogj üdvös feladatot végzett. Ily folyam a szabadság i-. Síig t rend partjai közt halad, addig áldás í társadalomra és a nemzetre, de ha erői vesznek rajta a pU8Ztán esak egyéni etileket, hiúságot szolgáló visszaélések ezek romboló hatása alatt féktelen sza badossággá fajul, s ez kérlelhetleii megássa a renddel együtl a szabadságnak sírjál is. Ennek döbbentő példáját mutatja léi a lengyelnép sm-sa. E népnél fejlődő ti ki a legélénkebben Europa üszszes népei között a jog és szabadság érzet, ngj. hogy mindenik lengyel nemes elmoudhatá: „Reám nézve, csak az törvény, amit ón hoztam." A lengyel parlament azonban nem tudta a remi biztosításával megóvni 1 szabadságol az egyéni önzés szeszélyeitől. A többség nek rendszerint meg kellett hajolnia a kisebbség előtt, sokszor igen csekély számú kisebbség, sőt egyetlen képviselő is meghiúsíthatta e nyilatkozatával ,.nye pozvoliur a nemzet javál célzó legjobb, legsürgősebb törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését. A kisebbség folytonos erőszaka s visszaélése a parlament feladatával csábító alkalom volt a szomszéd hatalmaknál, első sorban az orosz cárnak arra. hogy a kisebbség korlátlan szabadossága folytán elzüllésre jutott parlamentet saját céljaiknak eszkö KMBsetésetc hhxtstásl aijak a lap Htwténtvteléhni kiildi'iiilők. ap ára: egesi I'-VIV 1.' kor., félévív i! k.. 11.• ^v.•.I.'• vr.• ."> k. K|rv«-» szám úru L'u llltér. zé\ é tegyék s azután minden nehézség nélkül feldarabolják a lovagias, nemes lengyelnép hazáját. [gaz, hogy az ellenzék főkép azon I indokból támadja a miniszterelnököt, hogv ő házszabálysértéssel tett lépési a parlamenti rendnek védelmére. A szabiílv betűjének megsértése is vétek, ha nem lehet a „saltis reipublicae suprema lex" alapján indokolni. E tekintetben a kormányelnök formasértő föllépését haItározottan igazolja a már krónikus bajjá váll s minden parlamenti munkásságot tönkretevéssel fenyegető «il»trukció. A történet szerint voltak más szabad népeknél is államférfiak, akik nem is házszabály, hanem az egész országra nézve érvényben levő törvényhatározatát sértették meg az állam és a szabadságnak érdekében. Spártában a törvény szigorúan ugy s/ól. hogy azon harcosokat, akik a esatában az ellenségnek hatat fordítanak, a sereget vezénylő király könyörtelen egytől-egyig leölesse. Századokig tartóit már a spártai hadsereg győzhetetlenségének Iure. Végre azonban Leuktránál Epaminondás a lángeszű thebai bős megtörte a spártai fegyverek varázsát. Az addig mindig győzni szokotl hadsorok megfutottak. Spártában az ephorok tanácsa kérdést intézeti a királyhoz, bog}' miért sértette meg a törvényi az Ütközetben megfutottaknak életben hagyásával ? A király válasza igy hangzott : ..A törvények azon a napokon aludtak, hogy éljen a haza". A régi Hómábau, mint tudva van. nagy tekintélye volt a törvénynek. Jogérzetével s törvény tisztelétével kiemelkedett a római polgárság a többi népek közül, később azonban az elterjedt fényűzés lassanként előtérbe állította az egyéni önzést. E korszakban az egyik eonsiil: Ciceró veszélyes összeesküvésl fedezett léi a létező társadalmi rend ellen. A consul a kézrekerült összeesküvőkkel, tekintet nélkül a törvény által előírt hosszadalmas szabályokra, röviden végezett Ezért a szenátusban felelősségre vonták s egyenesen törvénysértéssel vádolták. 1 1 felsorolta indokait s midőn egyik szenátor reá kiált: ..Nem erről van most szó. Egyszerűen esküdjék meg a consul, hogy a törvényt meg tartotta." Cicero esak ennyit mondott: ..Megesküszöm, hogy a hazái megtartottam". A pártoskodás azonban a szenátusban és a polgárság körében rohamosan
