Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-12-31

Megjelenik in i n il e n v ii s ii r n a ji Szerkesztőség: Jókai -nie« szám. Kiadóhivatal: Qoldberg Ovula pa|>irkere*ke<lé«e, F6-t> Mii'ileiést ket egyezség szerint felvési a kiadaHIvatt Uj évkor. Az idő végtelenségében, melynél méhében évezredek tűnnek »'1. <sal egy határkő ;t/. év. he minden évnél nyoma marad és kell is. bogy maradjoi a/, emberiség történetében, mert nen múlhat el egy esztendő sem anélkül hogy valamely esemény nevezetesst ne tegye azt, mely néha ax e^és; emberiség életére nagy befolyással lehel A nagy világ eseményeinek per traktáiása természetesen nem lehet i mi feladatunk, nekünk csakis arra ; szűk ki'nre kell szorítkoznunk, melye városunk élete felölel. Ks lia visszatekintünk az elmúl évre, sajnosán kell, hogy megállapítsuk hogy városunk előhaladasában bizonyoi visszaesést tapasztaltunk. Teljesen ígaZ, hogy eme vissza esésben semmi része sincs a Mine vezetőségének, mer! a tanáes. élén ; mindig tettre vágyó és munkálkodást*! kész polgármesterrel, mindent elköve lett. hogy váru^nnk életében ez az é\ se múljon el minden nyom nélkül hanem, mint mindenütt a világon, UgJ nálunk is akadt elég kerékkötő, ameij nem engedte baladni a várost előretört útjában. Mint mindenütt, ugy nálunk ivoltak konzervatív hajlamú emberek akik mindennemű újítástól irtóztak, akit TÁRCA. Jfazárr]. Akárhová tekintsen is szemem. Nem látok mást, homályt csak és ködöt; Az ég ivén egy csillag sem ragyog, Sötétség van szegény hazám fölött. Reménysugár, szivárvány nincs sehol, Derűs napot vajh' láthatunk-e még ? Nagyobb erőt oh, honnan is vegyünk. Mikor minden sötét. Szegény hazám, én árva nemzetem, Sajnálkozás fog cl bús sorsodon. A fájdalom, mely sziveden borong Enyém is, abban hiven osztozom. Nyugodhatnál a sok küzdés után Török tatár nem áskál ellened; Ha most meg orvul nem támadna rád Ten édes gyermeked. A szép hazát romlásba dönteni Ahol születtünk, bölcsőnk ringaták ; Ahol himes gyermekkorunk letelt; Hol átéltük az élet tavaszát. Felelős szerkeszt ö \ KÖRMENDY BEI A. ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ minden újítást, minden reform eszn megvalósulását megakadályt »zni szereti! csupán, mert ezekben a város töukr* jutását Látják. Aztán voltak skrupulozt sak. akik minden kiadást sajnálnak i féltik a város pénzügyi helyzetéi i esak filiéreskedni szeretnének otl i almi pedig a város nagy érdekei, előtt haladása az Ilyen fösvénykedést ki ke lene. hogy zárják. Mindkettő pedig helytelen várói politika, meri igy teljesen elfogunk mi radní a többi városoktól ós még a legk sehh mezőváros is túl fog tenni raj tun] Mi. a város pénzügyi politikáján; helyes irányát a beruházásoknak min nagyobb kiterjesztésében látjuk. Igazol ezt maga a villám világítás, mely fény sen bevált. Az ilyen beruházások, 1 kiállásokkal is járnak, de rendszeri] busásan megtérülnek ezek a kiadáso Kppen ezért helytelenítjük azt politikát, amely a csatornázás megval sul.isa. a Kossuth Lajos-utca megnyitás a nőj kórház feiéf*$kése e*é akadályok gördil és a modern fejlődés elé gát kai emel. Stagnálást láttunk városunk élei lien más tekintetben i<. Nem halat előre a kendergyár építésének kérdés sem. pedig' már elég rég vajúdik, cipőgyár, ugy látszik, leégett, mielő még fölépült volna. Hol munkában megizzadt homlokunk Verejtékét törölte hitvesünk S fáradtan, majd az élet alkonyán Itt lesz nyugvó helyünk. Ne bántsátok az édes, szép hazát. Függetlenségét ne vegyétek el. Mit verőkkel szereztek őseink, Szabottságát, jogát mért adja fel? Nem fél-e aki kényszeríti rá. Nem fél-e, hogy ítéletet vehet? — Mert nagy bűn az. romlásba dönteni Hazát és nemzetet.' Frászt Lujza. A szerencsétlenség. — A á ]> a i I. a p " k" eredeti tár.- á j n. Irta : Bogár József. Ismét találkoztak. A fasor volt a kitűzőt lelv sínig a kölcsönös üdvözlés után ott halad ak. közönséges dolgokról beszélgettek: a féri s. a nő is. De azért a szemük összevillant I S íjkuk reszketett az izgalomtól, meg a tőreimet enségtől. Ifikor aztán kiértek a fasorból a liget Mikink siirüiélie. Ind árulkodó szái felett leske Klölizetések hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. ip ára: égést .•vre 1.' kor., félévre 8 k., iwgyeiiérre "• k Egyes szám ára 30 tillér. Ne sajnáljon a város semmi áldozatot abban a tekintetben, bogy minid tülili gyár létesüljön városunkban, persze kellő garancia mellett. Vegyen példát első sorban Győr városától, mely emelkedését, fölvirágzását főleg gyárainak köszönheti. A népesedésre, a polgárok jólétének emelésére hathatósabb és eredményesebb eszközt a gyáraknál alig találhatunk, amelyek ezenfölül a forgalom emelkedését isöriási mérvben elősegítik. A barakok építése ügyében is már sok tinta elfolyt, anélkül, bogy ez az Ugy akár egy lépési haladt volna előre. Pedig ennek megoldása is igen fontos a városra nézve. Nem történt semmi a forgalom emelésére. A város vasutügyi politikája úgyszólván könnyelműség számi >a megy. Jóformán csak amolyan mellékállomás vagyunk, ahol legfőbb, ha megállnak a gvorsvonatok. No, igen van két vicinálisunk, de hogy ezek lieni elnelik a forgalmat, azt mindenki látja. Sőt már ugy állunk, bogy például a gyorsvonatok nem állomásunkon kereszteződnek, hanem ket más, egészen igénytelen közelfekvő falusi állomásokon. Bbben a tekintetben első sorban, vasúti állomásunk kiépítése érdekében kellene valamit tenni, azután pedig városunkat gócponttá emelni. lödő, kivan,'si szem elul tedve az ut, szorosan egymás mellé húzódtak s a férfi átkarolta a nőt. Eddig öu-uek szóllitották, most tegeztek egymást. — Kgv éve már. hogy nem láttalak. — Több, egy Örökkévalóság éta. Merően egymás izemébe néztek, de olyan merően, hogy szinte könyeztek bele. — Az enyém vagy ? — Kgészen. Aztán felderült az arcuk, mosolyogtak éa dűltek egymásnak olyan féktelen, vad örömmel, logy tombolt bele a szivük, hdkük. 1 »e ezt •sak a lélekzetükbol. meg a szemük csillogásából lehetett kivenni. Kgv darabig még csÓkolÓStak is. aztán a íö megigazította a haját és a jövőjükről kezdtek icszélgetni. — Jövőre már szabad leszek. Jövőre már i magam gazdája leszek — mondta a térti. — ^ vállalat mindenkiéig jól ütött be. csak valami serencsétlsnség ne történjék, aztán osztozunk s külön válunk : mindegyikünk a maga kezére lolgozik; az apám is. én is. Akkor aztán nem ninom akármint dörmög az öreg. Magam ura essek: elvesslek,