Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-12-10

Megjelenik ni i n il • 11 v H < ii v ii a |, Szerkesztőség .l.ikaj-nliai 19. ri%Jll Kiadóhivatal: Öotdtwg 'Ívnia |,:i|.irkeivskc,lc*c. l-M-té Hirdetéseket Dfryexaég szerint felvesz a kiadóhivatal Utcarendezés: városi tanácsunk és képviselőtestületünk ahhoz való viszonya. (Három költemény.) I. <'sak ojév óta v;iii érvényben építési szabályzatunk éa az utcarendezés már is oly snk panaszra éa kifakadásra adott okot. hogy majd minden városi közgyűlésen foglalkoztak velük. IV<li". ezen évben kevés építkezés történt és az ember azt hiúin'', hogy nem is folt alkalom ennek jóságát vagy rosszaságát kitapasztalni és mégis az a sok panasz! I fgyan mi lehet ennek az oka ? Iparkodom a következőkben ezen különös és indokolatlan jelenség okait kideríteni. 1!M(4. év végéig nem volt a városnak sem építkezési, sem utcarenilczési szabályzata. Ismeretes, hogy l'á pán a házhelyek igen csekély kivétellel mind kicsinyek, s< >i picinyek, ex még ,i felső és alsó városrészekben is több nyíre igy van. Oly nagy, terjedelmes fundusok, mint amilyenek az alföld váfosaiban vannak, miiünk teljesen hiány/attak. A/t is tudja mindenki, hogy 8—l útra kivételével, csakis szük utcáink TÁRCA, Egy elsárgult platánlevél. — A ..1* á p a i I. a p o k" eredeti tár á j a. Ir'.i Nemeskéri Kiss József. A kis Utcából mondok el egv ti".rt'-tletet. a > süni les. szürke kis utcából, mely BUMM többe. Lebontották már egóeaen, azt a kis alacsony, földszintes házat is. amelyben a tanácsos ur lakott egyedül a fiával. Kivágták arasznyi udvarán a két hatalmas platánfát is. Szétdaraboltuk, eltüzelték. Eltűnt minden, minden ... Csak egy hervadt falevél maradt meg a tanácsos ur tárcájában, egy elsárgult platánlevél, egyetlen porlambi emléke ennek a történetnek. Immáron -7 esztendeje, hogy a Kis-utoában lakott a tanácsol ur. Ea aa utolaó napon, amikor mar el kellett hagyni a pusztulásra itélt hajlékot, behívta magához a fiát, hogy beszélni akar vele. (tsz volt. A halálra ítélt platánokról zizegve hullott a hervadt levél, a kopasz sudarakat magna egrálta a szél. Apa és tiu sokáig ültek egymással szemben némán szótlanul. A tanácsos ur kezére hajtva fejét, mélyen fölsóhajtott, majd halk. szomorú hangon kezdte a beszédet. Mielőtt Felelői szefkeszt/i: KÖRMENDY BÉLA. A vannak, meg azt is. hogy nincs kél egymásmelletti ház, mely egy vonalban volna, amíáct vaUtmenyi utcáink zegzugosak cs görbék, ugy, hogy egyetlen egyenes utcánk sincs. A mult század végéig építkezés nem igen volt Pápán, mert a város népessége folytúti fogyott, amiért a meglevő lakások egyróeze üresen is áll'iU: ezért uj házak épitésére semminemil szükség nem volt. Ha egy évben egyszer vagy kéjtezer megtörtént az, hogy valamely háztulajdonos házát újból építtette, vagy azért mivel az már düledező volt, vagy mixel háza igen szegényes volt, akkor pizonyos, hogy az uj építés által az utca szűkebb lett; mert 33 éven keresztül az akkori gazdasági tanácsosi szabta iue°: a/ építési vonalat, de kivétel nélkül ^mimlig n<ry. hogy a legkiállóbb házhoi mérte ;iz építési vonalat, [gy történ az. hogy évtizedeken keresztül utelink mindig szűkebbek lettek, és nag$ szerencséje a városnak, hogy nem volt gyakori építkezés, mert akkor már csupa olyan utcáink volnának, ahol 2 kocsi nein volna képes egymást elkerülni. Ehhez járult méoazon viszás körülmény is. hogy az építtetők az engedélyezett vonalon tul is távosnánk erről a helyről, ahol születtél, nevelkedtél, ahol elérted férfikorodat, én egv vallomással tartozom neked. Sohasem ismerted az édesanyádat, még a hitét sem hallottad soha senkitől; én is csak annyit mondtam neked, ha néha kérdeztél, hogy meghalt. Most róla fogok beszélni. A te anyád szép. bűbájosán szép leány volt. I>e nagyon szegény is és olyan árva. hogy még jó tanáesndéija sem akadt. Igy került ÍÖ1 annak a nagy festőnek a műtermébe, ahol én mint festőnö vendek dolgoztam. Modell akart lenni. Félénken lépett be. i »Ivan volt. mint egy reszkető liliomszál. Tiszta szemébe nézve, valami fájdalmas érzés fogta el a szivemet. Amikor pedig elpanaszolta, hogy milyen elhagyatott, hogy | betevő falatját kell megkeresnie, fölajánlottam neki a magam szegénységét. Elmondtam, hogy ebben a kis hajlékban, ahol ketten az édesanyámmal laktmk, Van hely az Ö számára is. Igy került o ebbe a házba. Odaát lakot' az udvar másik oldalán az anyámmal, én pedig itt ebben a piciny szobában. Nagyon szegények voltunk, fiam. Kii dolgoztam nélkülöztem kettejükért, de boldog Voltam, lo'gy megtehettem. Hányszor ültünk itt a platánok alatt a csillagos, holdas esteken. Mily odaadással hallgatott, ha művészi ábrándjaimról, reményeimről, a jövő '•des boldogságáról beaaéltem neki Kgy napon foglalhattak az utcából egy-két araszt, mert nagyon ízlett nekik az. ba az utcaaaj^iilejtbőVminél többel foglalhattak el iiio-yérir-'ainivel házaik telkét meg1 nagyobbíthatták. I". cikknek irója számtalanszor jajdult fel az akkori polgármesterek előtt a közügy ilynemű megkárosítása ellen, de guny volt érte jutalma. Azt felelték neki: ne keverje magát oly dolgokba, amihez nincsen köze: mi már tudjuk mit csinálunk. Kzen helytelen építkezések bírtak engemarra, hogy a közgyűlésen többizben tettem indítványt egy építkezési és utcarendezési szabályzat létesítése tárgyában; 'le mindig sikertelenül. Hallani sem akarlak ilyenről, és sajnos, alig akadt egy einher is a közgyűlésen, ki engem pártolt volna. Ha a felsőbb hatóság ezelőtt •>—7 évvel rá nem parancsol a városra, hogy készíttessen építési év utcureinlczési szabályzatot, bizony akkor méomost is ezeknek hiányában volnánk. Mivel tapasztaltain, hogy minden iparkodásom egy ily szabályzat megteremtésére teljesen sikertelen, és mivel igen fájlaltam, az építés tárgyában aztán sötét gvá-z költözött be ebbe a kis házba* Meghalt a/, édes anyám, aki oly nagyon szeretett mindakettönket. Árván maradtunk. [Jgyasólván la temetőből mentünk a/ oltár elé. aa anyáin is igy akarta. Kgy évvel azután megszülettél te. fiam. Nehéz, de S/.ép idők voltak, tele küzdelemmel, de boldogsággal i<. Bármennyit tűrtem, nélkülöztem, bármennyire megtépték is tehetsegem bontakozó szárnyait a gondok, minden feledve volt, ha az anyád megcsókolt és egy szívhez szóh'> nótába kapott, mert nagyon szép hangja volt. Már na lett volna, bár sohasem énekelt volna. Mert ez rontott' meg boldogságunkat, vagy talán csak az enyémet, mely tova szállott, amiként elhangzott az ó dala is s esak az emléke maradt meg. Mert az anyád nem volt olyan boldog, mint. én. A mig éa nephoaszzat távol dolgoztam, a pici bajlókban sok keserű gondolata támadt. ' Előttem sohasem mutatta, hogy ez a küzdelmes élet terhére van. hogy az is faj neki. ha engein táradui lát. Kgy napon, tudja Isten miképpen, meghallotta valaki az fi dalolását. Mellékes, hogy kies,„la. Egy gaadag, nagj ur. Ks a mikor meglátta, hogy ki dalol, odatolakodott hozzá. Titokban, álnokul behálózta. Tele* beaaélta a tejét, hogy hagyja itt a nyomort, a