Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-11-12

Megjelenik iniiulpii VHSI'I r n a p Szerkesztőség: Jókai-utca lt. ttám, Kiadóhivatal: Qoldberg Qyula papirkerMkedé**, Kő-t. Hirdetéseket egyezség szerint felvess • kis ihivata Nehéz idők. Szomorúan csergedezik alá a btis borongós őszi permeteg és a sziták esőcseppek egyhangú, szürke fátyollá vonják be a letaroll rónát, a lankái hegyoldalakat, a pázsitos, eserjebenőtú völgyeket Osz van. sivár, unalmas ősz és nhogy kitekintek az egyhangú, kiel len szürkeségbe; eszembe jut a hajdan cisz. amely még dallal, vígsággal voll tele. akkoriban, a régi jő időkben mikor még más csillagzatok vezették sokat megpróbált, sokat hányódott nem zetünket. Hiszen elképzelhető-e ősz. mska dozó tőkék, vidám BZÜretelők nélkül és nem volt-e évszázadokon által ; magyar gazda legkedvesebb ünnepe 8 szüret ? Nt'in is kell valami messzire viszszanyulnunk a magyarság történetébe, ha ezen állításunkat igazolni akarjuk, Hiszen mindnyájunk előtt ismeretes Keszthely helikoni szüreteinek hosszú sora. melyeken egy Áldozatkész, lónkul' gondolkozása főúr a magyar értelmiség ,i közélet szinejavát magaköré gyűjtötte és bátran mondhatjuk, hogy sziim gyújtópontját teremtette meg hajiokában a magyar művészei és tudományosság baladásának. És később, mikor már mindsürübhen. mindsötétebben borultak a zordon jövendők árnyai e hazára és mikor ármány, irigység és kaján alattomosság arra szövetkeztek, hogy egyenetlenséget szítsanak fejedelméhez rendületlenül hű 5 i ::CÄ

B Mi köt a léthez? Kjt is inuiikáhaii t.>lt<>U lázasan, S fölettem I h-1 elszáll, elsuhan : Vívódom, vérzőm árván. betefM, S láiry női kéz be nem k"1i schein . lüg izzó főin toad s tüske kezt pihen : Köl-I'ólzokog SZIV.'III ! Mi kőt a léihez árván, betege* ? Tuiiás. költészet, vallás, szereiéin! Ob, mily gyönyör, kéj értiik küzdeni! Krezni. mi a löldón isteni ! Kutatni az öröklét titkait. S keresni nyitjáit! Yiriigern.vnvé válnak rózsafák. Mall 'I szép lányok esdő tokáját? Szerelmesek hús, édes dal.ul ' S m.lljó csalogány, gerle mit tanit .' Mint i'irjás lant, uif.v szel a n • n írel •• gi Mult kelték zengenek í S a virul., szép ifju nemzedék A haldoklónak órökéhe lép: Kég elpusztult hős Hir.j.-il.ól kikél BlgflM ifin szeme fényinél : Ami fönséges, szé|. s di.sö van itt i"n-okké él - tanit. Felelőt szerkeszti.: KÖRMENDY BÉLA. ' Qagyarság és koronás uralkodója közöt tem-eegy szívvel-lélekkel csendüli Ifi a i gyöngytiszta, Bzivekbe uralkodó da nelynek két sora jobban megszilárdi otta a magyarok hűségébe veteti fejt lelmi hitet, mint a mennyire azt báj nilyen pokoli fondorlat is megingathat! olna. ez a két sor. hogy _.\ legelső magyar einher a király Krte min,len honti karja készen áll . . .Elmultának immár e szé]i idők é űába tekintünk sóvár szemekkel körű i hazában, csak apró epigonok tünnel él előttünk, az áldozatkész nagyúr, ánglelkü dalnok példájára többé neu ikadunk. Régi és már sokszor megvitató! •robiémája a történele nmek, nagy idői zü lik-e a nagy embereket, vagy hatal nas elmék irányítják az idők múlását *s épen azért, mert e kérdés eldöntvt linesen. jövendőnk alakultáról mé{ sak sejtelmünk sem leltei. Nem ii 'ágyódunk Kassaiéira hálátlan szere lére. minek vitass 'k meg- a jövendői tsélyeit, mikor van mérlegelni valónl . jelenen is elég. Hiszen elegendő esak egy tekinte rt vetnünk körül az országban és laiti ogjuk, hogy a régi boldogságos, tiyugo almás derűnek immár hire-hamva sincs vell-e erre nagyobb bizonyíték is linthogy végig nézve népünkön, Be o| a jéi kedvnek, a boldogságnál gyetlen sugarát, egyetlen mosóivá ein látjuk. Bs mi ennek az oka? A; Italán is elszegényedés. S ii mindenséget járó förgeteg S a villámló viharok mit döTgonak • Mit bág száz roppant felhő-orirona II..uy a miAdonaég Isten lemploina ! Imádd! Amerre n:i|.ja fénye száll: H'.el.öl hajt rózsaszál! oh, élni vány..n:. áini.ái- betegen. Mert a Világ s lét työujröril nekem! I'ram ! leoniloin zsámolyod előtt ! Nagy vágyam- s btn aimhoz adj erőt. Hogy szépben, nagyban is részem legyen Gyönyör a küzdelem ! Sárral .lehalhat majd a rágalom, Ha lelkem ágba csaj. láiigszárny akoli . l-'elejlek llllllden lázas szenvedést. IIa szivgyógyitó édes dalra készt : s batásg leszek, lm egy tcép aá megárt, S szeret a lelkemért ! S ha ttgy fordulna, hogy édes hazám Villámló kardot nyiijtva harcra szán: l rum ! adj akkor atáeSBttM erűt, Kerülje a halál a vakmerőt: Utast látok, érzek, zengek diadalt, Véremmel írva dalt! S mi i- világon leglönségeschh. Mitől meggyógyul min,h-n lolih seh. Hitem hadd zengjem I S hár éltem kusza. Legyen dalom nz összhang liiinnusza, Moly. mint lgHfÍB| agyvelődhe vág, llittagadó világ! P»»yi litván. Klőlizi-tések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. lap ára: egész évre \'l kor., félévre | k, negyedévre ."! Ic ügyet szám ára 30 lillér. Mit következtethetünk ebből ? Az! talán, hogy köznépünk léhán, könnyelműéit eltékozolta mindenéi és most saját hibájából kénytelen a koldustarisnyál vállára veim. a vándorló hotot kezébe ragadni . Dehogy is, hiszen hacsak egy percig is visszagondolunk a sújtó csapások hosagu sorozatára, mely nemzetünket a fe*> utóbbi évtizedekeu érte, ha me^o-unlu^, juk. hogy minden egyéb haladásuB^ és fejlődésünk melleit is a szociális" reformok terén szinte hihetetlen mértékben elmaradtunk a külföld mögött, mindjárt tisztában leszünk elszegényedésünk okaival. Fogyunk, pusztulunk, veszünk; mint oldott kéve. széthtil! nemzetünk. Sőt mi tölili. ilyen alakban nem is igaz mar a költő szava. Mi utódok már esak mult időben beszélhetünk, meri nemzetünk réges-rég elfogyott, elpusztult, elveszeit. Messze, tul a tengeren, hányan süllődnek sötéi. bűzhödt bányák éjjelében, bányán irtják valahol, amerre méga madár sem jái a söiéi rengeteg évszázados sűrűségei! ? Mindezek fejtegetésére tahin nem is túlságosan alkalomszerű az idő, 'le önkéntelenül tollúnkra tolul a szó, mikor az elkeseredett, szomorú arcokai látjuk. Kszünklie kell. hogy jusson, hogy az elégedetlen tekinteteknek, a komor arcoknak részben mi magunk is okozói vagyunk, mert ideje korán nem gondoskodtunk, hogy népünk megtalálja hazáját Baját hazájában. (

//-. Asmucián. vagy a bőrönd boszuja. — A á p a i I. a p 0 k" c r e ,1 e t i l á r 0 á j a. Irta : K. B. A snkai utazott emberek mondják, éa már Heine is unhat róla, bogy a nagy európai szállók az utasuk podgyássára ráírják a maguk véleményét az illető utasról. Minden fogadónak megvan a maga szinés kis reklámcédnlája, amit a bőröndre ráragasztanak, mikor az ember tovább utazik. Most már aszerint, hogv az utas bőven adja-e a borravalót, vagy smucigul méri, a cédulát a személyzet más-más helyre ragasstja, s igy értetiti a következő szálló személv z.-tet. nz utas jellemrajzáról, Kzt igen keserves tapasztalat árán tanulta meg .-gy it'.'.társitnk. aki arról bírna, bogy csak ngy szolja a hurravalot : túltizeti ,i kocsist, a pincért^ a bordárt atb. Beállít ebes a bőkeatl poétából tavaly egy doktor — barátja s kölcsönkéri tőle aa lltiliörötl'lji'-t. — Kérlek. — mondja neki — nászút ra megyek éa ssükségem volna egy ilyen task.ua. — Nagyon sziveseii. — telel az iri> — ón még bőrönddel is szolgálom a szerelem gondolatát, Nesze, itt Vall, vidll el. UltllllSSatok jól. Az itjíi térj el is viszi a bőröndöt, két