Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-10-22

Másrészt áronban retkesek a bécsi d éa budapesti nagykereskedők is ebben * a dologban. Vétkesek azért, meri bogy '.' áruikon túladjanak, hiteleznek nyakra- ti Pöre, alkalmat adva a könnyelmű Üzlet- g alapításra. Aztán persze börtönbe 1 mr- u ooltatják a médiumaikat, tönkretéve nem « egy jóravaló életet éa megbélyegezve a kereskedői nevet Ezeket az állapotokat orvosolni kell gyökeresen éa ki kell irtani a gazt, „ mely mar is veszedelmesen fölburján- n zotl és megfertőztette a kereskedői b tisztességet városunkban. ^ :i rs | • l, : it k Magyar ipar és a magyar gazdák. Sok nő esett az utóbbi időkben agráríuz- 11 muaról, merkantüiamusró] és nagyon sokan ugy '' lógjak fel •• jelszavakat, mini amelyek egy mas-1" nak ellenségei, mint amelyek egymás mellett meg se férhetnek, amelyek egymást tönkretenni, lerom« I v Lerombolni akarjak, l'.-.lig e tekintetben nagy a I o tévedés: az igazi ngrárista a tisztességes ipart. íj a tiaztesaégea kereakehnet soha se tekintette; a ellenségeinek. Soha se is magát a inerkant iliz-1 a must. liánéin csupán annak túlkapásait ostorozta.ID A/, agrárists jol tudja azt. hogy Magyarország / nagygyá és gazdaggá csak akkor h'hei. ha azok11) a nyersanyagok amelyeket termel, ide beut uyer-1 e Bek feldolgozáat éa elfbgyaaztáat s megszűnik j j, a/ az anomália, hogy nyersterményeinkel olcsón ,", elviszik a külföldre a feldolgozott állapotbeu, sok- ,| tzor tízszeres áron hozzák vissza. „ Abból a közel KNHI milliónyi behozatalból u ön -75*« tisztán munkabérekre esik; elképzel- t betŐ léhát, ha e rettenetesen nagy összegnek jj csak tele i- magyar honoa, niagy ar munkásoknak | birtokába jutna, menynyivel nagyobb lenne azokli fogyaastási képessége, menüivel több liszt. bus. s zöldség fogyna el az orazág határain belül. Elér-1 \ késne mindjárt az az idő, amikor nyerstermé-l 1 nyeinkkel iiem volnánk ráutalva a külföldre, mert . ide bent nyernének azok piacot s elfogyasztást.

1

1 elérkezne a külön vámterület ideje is. amikor|q nyugodtan mehetnénk abba bele, mert kiviteli feleslegünk nem, vagy osak jelentéktelen lenne.;, Valóban megfoghatatlan az. hogy nekünk. I sgríkaütur államnak nemezek a szorosabb értei-1< mében vett gyáripari behozatalunk mily óriási. » Végre meglát egy rendőrt az ntcasaegleten.| I No, ,-ttol csak megkérdesbeti. Odajárul ele e- i nagy alázatosan leveszi a kalapját. .Meg-ineg- I reiing a szava, ahogy kérdezi : t Megkövetem • tekintetes urat. hun van i itt a birosag? l A rendőrnek tetszik a paraszt alázatosaága, 1 nyájasan tekint reá, aztán megszólal: * — Hát melyiket keresi kend? 1 — Nem toiu' én, hogy minek nevezik — 1 inon.Íja az Öreg, ' — Van-e igazságlevele? |' — Van, van! — mondja, aztán a laria- 1 nyájában elkezd kotorászni • a sok. n ndenféle ' liiu-loin közül kive-z egy pi-zkos papirt. A ' rendőr megnézi. — Ugy, hát a járásbírósághoz \,in kend , citálva. Nd gyüjjön, megmutatom | Elmennek, ütköaben szapora novai, nagv , teneket kerítve • beszédének, elmondja aa Öreg t a baját a rendőrnek, aki türelmesen hallgatja és bólogat S tejével, de nem -okai Éti belőle. Végre magsa ilal a n udör, — So, itt vagy unk — s ámtitat egy nagy kapura, ineiyiiek aljában m r többi í állanak paraszti emberek Az öreg megköszöni a rendőrnek azives- i tágéi és bemegy ö is a többi emberek közé. Előbb megáll a kapualj közepe táján. u nagy (élénken körülnéz. Nem ismer itt sei íiyersterinényekbeii is milyen jelentékeny, ig hihető — pedig ugy van — hogy gyüílosböl s gyümölcskonzervekből ;14 millió kor. éküt hozunk be, pedig kitüno gyümölcsöket melüiik - Kecskeméten, Bimasaombatban kitüno üinidcskonzervalo gyáraink is vannak. Hántoló] .Imáink borsóssükégletük 98*6*í-át külföldről •rzik be, a kölesnek §8*1%«* külföldről kerül' zzánk, borból lö millió korona árát. szénből millió métennáasát, sertésárul J*s millió kor. é'ket hozunk be. Arról még jobb nem is beszéluk. hogy gépekén, váaaonnemüekért éa rúna*j miiekért, kttlönöaeu pedig női pipere cikkekért ly óriási összegek mennek külföldre, holott, léteznek is ilyen anyagokat kéasitő gyárak' országban, azok terményeiket nem képesek értékesíteni, hanem előbb kénytelenek azt inni külföldre, hogy azután az ottani gyáros gy haaaouual hozza azt vissza. Egy magyarizági kefegyáros kitűnő minőségű keféket készit. ragát Londonba viszi ki l egy ottani gyár je alatt kosza vissza 1 adia el terméaseteaen tszeres áron. S miért van ez igy? Mert mi magyarok gy nem tudjuk fölfogni helyzetünket, a magyar ir terjedésének jelentőségét, vagy oaakálhezatg vmi bennünk. Nálunk a hazafiság többnyire nagy hangon való politizálásban nyilvánul. I óból aztán senkinek semmiféle haszna nincsen, in pedig közgazdasági helyzetünk tanulmányo-j iában e- öameretében, amely öameretek pedig rancsolólag kiáltják: hogy minden magyar ibeniek csak magyar ipari terméket szabad aználnia. Az egyénnek nem szabad annyira] aönek lenni, hogy csak saját személyére gonIjon s egyébbel se törődjön, ha jéii megy a r-a. Kgy családnak kell tekinteni az egész igyar nemzetet, s tzivvel-lélekkel arra keli rekednie, hogy ezen család minden tagjának sorsa legyen, mert csak igy melegedik, gyara•dik. gazdagszik az egész tűzhely. Lnuek pedig dhatatlau kelléke, hogy egyrészt a fóldmivelö kat termeljen s azi jól értékesítse, másrészt dig. hogy ne sok pénzzel adózzon ipari térekekért a külföldnek, hanem hogy aa a pénz idebent maradjon az országban, emelve annak gyas/.tő képessegét, az egésznek vagyonodasat. A magyar gazdáknak SS kell, hogy minnki lássa at a magyar ipar terjedésének fontosgál : aa kell, hogy ne vegyen senki mást, ak magyar ipari terméket, ha aa mindjárt v pár fillérrel drágább i- a külföldi portéka• ni. ni. mintha mégis, ott az egyik szegletben szomszédját látná. Ugj van, S az. Az öreg egesoválju a fajét, oszt' leül a lépcső alsókára, mely az emeletre vezet, igy ni egy trab ig szótlan és vár. Kilenc óra lehet, amikor ilami urak jönnek be a kapun és tölmenuek lépcsőn. Az öreg utjokban van. tehát föláll a fallmz támaszkodik. Nemeokára látja, hogv szomszéd is odacsatlakozík egy ily úrhoz és ;zal együtt mennek föl aa emeletre. Az öreg :t is latja, hogy amint mennek, a szomszéd I aha jol áz úr felé, valamit mond is neki. ;tan integet a fejével arra felé. ahol ö áll. o de hat Bem törődik Vele, az övé az igazság. aba integet a szomszéd. Egyset rre ftres less a kapukös. Az emberek ind fölmentek már, avagy szétoszlottak a ipukö/.ti ajtókon, csak az öreg maradt egyelt. Megunja végre I tálhoz támaszkodást, sz egy-két lépési olöiv, ninjil isinél megáll, ézegeti a tálakon a Fekete táblákat és a sok ipirost. ami rajuk vau ragasztva, vagv sző•ZVé. Ebbe is beleun s kezd mar t ü leimet leli•dni. hogy a sor Bem került még reá. Kközben az emberek mind lejönnek a |e lökön. Látja a szomszédot is lejönni, azzal '. unal. akivel fölment. Mintha gúnyosan nevetinek feléje. No esak neveséének, végin csattan '. 1 stor. Ugy tetszik, hogy már senki sem atl dt Volna löllll, lllilld 1.Jötték. Hát 0 Vele iái: az kell. hogy ne igyék olyan kávét, amev.t nem magyar cukor édesit, ne vásároljon lülföldi gépet, külföldi műtrágyát, ne járjon ingol vagy német poszt.

'.bau. ne irjon olyan lupirosra, olyan tollal, mely néni magyar gyar nd került ki. ne csináltasson cseh vászonból ehérnemttt, ne igyék pilseni tört, ne egyek irágai sódart, stájer kappant 1 kerülje azokat iz üzleteket, melyekben nem tudják bizonyítani, logy a kért ám magyar gyáripari termák. *i magvar gazdaosztaly nagy és hatalmas! Ha ilivetné e tanácsokat, ha nem használna kültöhli par.ikket. rövid idő alatt megteremtené a Q agyar ipart jobban, mint bármiféle állami v/.w\i\ anció. (Hunyadi Las:ló.) A színházi második bél befejezése eaeményizámba ment. amennyiben a klasssikus zenének Utott hely és die ég színpadunkon a múlt izomba tort. Alkalmunk volt tehát ismét gyönyör* (ödní a magyar klasszikus zene inegteremtöjélék. Kiket Kélelicll.k fenséges S/.á III V II1 I Sl l lompoaiciójáben, melynek népségei annál gyöiv.itkö.ltetolibek. minid többször halljuk. Shogy i magas nívója Bene színpadunkon is méltóan •ívénvesiiit. azt különösen Micseynánek, Margó Selmának, Németh Jánosnak, meg a páratlanul títttnő zenekarnak köszönhetjük Az est. külöuleii is ünnepies színezetű volt, a színház minden /.ugat betöltő díszes közönség hangulatánál fogva, melyet még magasabbra fokozott a zenetar művészi interpretálása nyitánya. Az előadás eglriválóbb momentuma Micseyné szereplése .olt, aki mint Braaébet minden jeleneteit, de Különösen a nehéz és az előadó színész minden Tejet próbára tevő végjelenetet nemcsak remekül énekelte, de megrázó erővel is játszotta meg. Gyönyörű volt s második felvonás teroetje i- Németh Jánossal (Láaaló) és KÖVÍ Juliskával Mátyás). Kimagasló pontjai voltak az operaelőadásnak Máig.. Zelms V.László) nagy énektudásával előadott énekszámai, Németh .lános és Bajos Elza Mária II. és III. lelvouáabeli lu.tijei. Németh Jánosban esonWu. bárhogy erőltettük is magunkat, sehogy sem tudtuk elképzelni Hunyadi Lászlót s ezt nemcsak alakjára, de játékára is énjük. Haj.'.s Elzából pedig mindegyre ki-kitört az operett-szubrett Köví Juli-kának. Halász Kdének fiai a es Káldor vajj.ui mi lesz? S..k töprengés után végre elhatározza ö is magát, hogy fölmegy az emeletre, hátha ott kell keresni az igazságot. Nagv lassan föksammoa éa eirv folvosóra ér. Nem lat ám senkit, olyan csönd van itt. mintha egy lélek se laknék ebben a házban. Kgy szerre mégis kinyi 1 az egyik ajtó és egy szolga jön ki valami Írásokkal. Az öreg télig reszketve megmeri taólitaui és odanyújtja az írását. A szolga megnézi, megmutatja hová menjen be, aztán nem törődik többé vele, elmegy. Az öreg ember odaer az ajtóhoz, leveszi a kalapját. CSOSSOg a nagv csizmáival, fölnéz az ajtó homloktájára, majd le a küszöbre, ide-oda rángatja a szűrét az egyik válláról a másikra, de in in mer belépni. Köhécsel is egyet-kettőt, valaki meghallja odabent a neszezés!, kinyitja az ajtót s ott látja a parasztot, aki nagy alázatosan hajlong előtte. Mit akar kend? — Kgy kívánságom vóna. — No hát jöjjön be. Az öreg bemegy, aztilll elkezd beszélni hoaaa nindeiitelét össze-vissza, amiből nehéz kihámozni valamit. Az az úr csöndes derültséggel hallgatja a beszédét es jóságosan nés a parasztra, de végre is türelmetlenkedni kezd és kiveszi az öreg kezéből az írást. — Ugy, hat kend az a Bőgői János?