Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905
1905-10-15
M e g j c 1 • 11 i u ni in de n v i i ii r n t p. Szerkesztőség: Jókai-UtCI 19, szám. Kiadóhivatal: (;..]<] 1 Gyula pajdrkeretkedéae, iv.-tér llird.k.. t egyezség >,, r lll! felvesz • kiadóh ivatal, Népkönyvtárakat az alkoholizmus ellensúlyozására. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, az láthatja és tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek látszó állapotot, amit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott. Ha csak két-hár évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemző vonását tette a magvai' embernek, hogyan vadult el. Ami szilaj elem a magyarban volt, a békés időben a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyar einher gyilkoló eszköze markolatára csak akkor ütött, ha szó vnlt róla, hogy hazáját, vagy nyelvét, vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a ténTplom," meg a család*, az eke szarva és az anyaföld voltak az 0 egész világa. Ezeket szerette, ezeket imádta, élt-halt érettük. Az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek Int TÁRCA. UELANCHÓUA. Vágytalanul nézem amint A nap lassan elmerül, Hegyre, völgyre' az erdőre Sürü sötét nehezül. Borult észszel gondolok rád Te vagy nekem a napom! S te vagy most az éjszakám is, Hogy elváltunk egy napon. Bogár József. Őszi napon. — A „l'á p a i I. a |» o k" <• r • d t 1 t á r 0 á j a. Irta : Oyn-D»n. Amily édes, mámoros értesse) tölti el I»JT«met mindenkor az ébredő tavasz, oly merőben ellenkezik egész lelkületemmel a rideg, öszi nap. Mennyi pusztulás! Mennyi elmúlás! Ahova a szem néz. ahova fordul az ember, kegyetlen romját látja mindennek, ami üde volt és élt. Olyan szomorú, olyan borongOl minden körültem. Miért is vannak csúnya, borús napok. Felelős szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. A hiányzanak, az emberi méltóság állal anyagiasságba sülyed. Így volt ez •. régi világban, ahol még nem ismertél i pálinkát, <le tudatában voltak már ; kábító szereknek, így a honiak és a hitet lenség olyan következményeket szült mint manapság. Akkoriban a keresztény ség volt az. ami megváltotta az emberi séget, persze az a kereszténység. amel\ iz ige hatalmával, 'le nem külsőségek kel győzte meg a lelkeket: niostanáhat is az igének fogjuk köszönhetni, hogj tz anyagiasságból kiragadja népünket le nem a sziv. hanem az ész igéjének Még Darányi földmivelésügyi mi tii'szter számított ezzel, amikor orszá o'ossá tette, illetőleg tervezte a tlép könyvtárak felállítását, he más, jóva fontosabb intézménynek a nyélbeütésé elmulasztotta akkori kormányzatunk nevezetesen azt. hogv a már olyai nagyon gyökeret vert alkoholizmus szigorít intézkedésekkel gyöngítse vagy legalább mérsékelje. Angliában is ezel a rendszabályok előzték meg a nép művelést. < tttan pl. minden részegnél törzslapja van a hatóságnál és részeg Ségben elkövetett tettek soha niiicseiiel enyhítő beszámítással, séit éppen súlyos hitét körülménynyel bírnak a büntetet mikor meg nem szűnünk vágyódni a melej ispsugár után ? Járok-kelek, nem találom meg helyemet Künn a kertben, bent a szobákban olyan barát lágtalan félhomály föd be mindent. Olyan i ermesset, mint egy elégedetlen, tákolt arc Szeretünk elfordulni tőle. De hova? Merre? Nem i'diajtok a szabadba menni. Fázom L"gy táj lelkemnek a pusztuló táj képe. A; •gész természet nagy temetőhöz hasonlít, Csnpi lir. csupa halott. A bágyadt, pusztuló virágok dsárgult füvek, vöröses, tehttlló levelek halott , ilága ez. Oly kegyetlen, ez a mindent letipró, gyöivört gyilkoló, nyirkos ösz. Zordságától meglermed az erdő, kérgesül a rög. Fagyos kezétö! i százados iák hivó árnya kísértetiessé válik Pom pán mormog alatta a sötét, hideg folyó Kiilmii.i. hamuszín fellegek nézik meg benne ireg arcukat. Szürke, elbágyasztó félhomály terjeszt isárnyát a világra. A sötét lombok alá ezerny svél hull. Mind egy-egy szimbóluma a kasért .állásnak. Lankadt faágak, hervadó virágok, sötét élhök a ködös táj fele:t. ugy iázik tőletek a; •ti vágytól forró lelkem. ciszabásánáL A vasár- és ünnepnapok íem arravalók, hogy dáridót csapjanak i korosmában, hanem igenis, hogy a lét fáradalmait kipihenjék. Ilyen intézkedések nálunk is szűklegesek, ha oda akarunk jutni, hogv lépünket a zülléstől, a magyarban nissá és vérré Változott, de könnyen tlfajulható nemes erkölcsöket a jövő lemzedék számára megmentsük. A éasárnap. ha már az áhítat számára neg nem menthető, akkor adjunk neki cárpótlást a tmlás segítségével. Világolitsuk fel a népet, ösmerje meg a földed, nelyeii lakik, ismerje meg táját, törve iveit, szóval (ismerkedjék meg önönnagával. Ha majd az önismeretnek irra a fokára jutott, hogy olyan inteligenciának lesz a részese, amely képeál majd arra a gondolkodásra, arra az eszméletre, hogy kiismerje az éi saját lemzeti karakterében rejlő kincsek megbecsülni valóját, majd akkor a haladás íem okoz a kormányzatoknak fejtörést liszt-11 a kormány az esetben, ha he•sitkatja vasárnap a dárídóknak szánt <<tresmahelyiséget, |tálinkaraérőt, igaz. iogv az állam jövedék egy tekintélyes •észét fogja elveszíteni, de másrészt gondolja meg azt. hogy mit nyer vele, Ok édes, szép nyár, miért is multai el? J ajkos napsugarad nem játszik, mosolygó virágjai, szürke porszemet csap arcunkba az őszi zél. üde illatod helyett. l'gy lokdösi. ugy taszítja a millió tépett zilánkot. Egy-egy csomót elkap, felkavar és zétlöktösi őket. mint árváit a gonosz mostoha. Aztán, mintha kacagna a tarka forgatagon, •égig süvölt sértő hangja a puszta táj felett s [Órusából kiválik a tőidig hajtott fáknak nyi;orgó vésshangja. Mogorva őszi taj, lehüttöd te a vágyat, icgtéped te a reményt, [zeneted mintha azt lOndaná: itju szivek hiába dobogtok, eljön a ti Ikonyatotok is, mikor a s..rs dermeaztőkezétől ialszik bensőtökből a lobogó láng . . . Brr! l'gy fázom idekint. He. csak be az n szobáéskámha. Szegény kis hímzésem árván hagytalak, öjj. a mulasztást belyrepótolom . . . Non tudok dolgozni, nem találom az alkallas szilieket. Nincs egy szép gondolatom. Izegény kis árvácskáim! A csúnya ősz titeket, i megrabol, l'ajkos arany sáv nem játszik tlkemből fakadt képeiteken. Bzépségteket megipta a távozó napsugár . . . Hirtelen elsötétül. Alig hiszek szemeimnek, lisz kora délután van.
