Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-10-08

mondjanak véleményt arról, hogy a; iparos éa kereskedő pályákra lépn kívánók, alkalmasak-e a választott élet pályára. A nyilatkozattétel egyszeri vizsgálat alapján tehető meg az orvosol, által, mivel puszta rétek intésből is képet legtöbbnyire a szakértő megítélni i ínég-, vagy meg nem felelőséget Hasonló rövid vizsgálat aki vannak vetve a helyei változtató munkások éi cselédek a trachoma ellen vódekezét szempontjából, mely vizsgálat rend szélesítése miatt a/, orvosok nem panaszkodnak. A mesterek Sgyelmeztetendők volnának, hogv tanoncot esak az eset hen fogadhatnak fel, hogy ba azt hatósági orvos véleményezi. Szívesen venném, ha a szakértők indítványomról elmondanák nézeteiket és segítenének megállapítani azon előnyöket, amelyek nemzetgazdasági szetnpontból állanak elő, ha a kereskedő és iparos osztály testileg ép és erős tagokhói fog állani. Sipes* Ár/nul. Az iparostanoncok kiképzése. Nálunk gyakori 0 pana-z, hogy sok Hl iparos, nauv :t \ i'isciiv sálig vaiimar a kisiparosnak terc. IVnv, bogy uáluak nehéi a kisiparos eursa de a/, i.- ténv, bogy belyietfikei m-m ssámuk asgysaga okozza, int-rl H nr-zag meg jóval több iparosnak is Ultim tog tisztessége* megélhetést liizlositaui, liHiit-m igenis a baj alilian gyökerezett, bogy mái aemsetek fejlődöttebb iparával nemben likerrel fel m-m vehette volna a versenyt. Kekünk eges,-, a legújabb időkig aiig voltak siakképzeti ipari munk <saiuk Bőt iparosaink müveltaégfl im ig nem rág is alig terjedt tovább a kötelei elemi iskolai intiveltiégafL Caak az ujaid) időbea fordítottak nagyobb gondot iparosaink kiképiéáérc, 8 ennek a javára kell l»'iiiduiink, bogy a magyar ipar a/, utolsó időbea aagyobh !• ndületet vett. De meg mindig tspeaztsljuk azt is, hogy még niimlig szorít bennünket ii importál 1 iparos termékek sokasaga • sok tekintetben indokolatlan aa iparosok feljajdulása, ha inegis a külföldi portékai vesszük és nem a hazait Mert V A Kért, inert nem egv saemmeresstve hallgatjuk minden szavát, tio.se is megfordul s nemsokára pipája i» kialszik a nagy figyelésbe* — Bégen volt az — kezdi a vén Korgó — még akkor jó világ volt, lehetett betyároskodni módjával s nem kérdeate a kntya se, hogy van-e pasaans a lovadról. Hát abban a jé. világban az Alföldön bojtároakodtam. Arany élet Volt az. Itt elgondolkodik, de esak egy-két pillanatra. Latszik az atván, hogy gyönyörűség neki visszatérni abba a szép, duhaj ifjúkorba, oda a puszták szilaj liai köze. — Volt ott két derék csikós — folytatja aztán — mind • kettő szép szál legény. Egyikei Istvánnak hívtak, a másikat Mihálynak. A Mihály Volt as idősebb. A „Koplaló* csárdába szokott eljárni esténként, nem annyira a jó bor, mint a •nép h-ány kedvéért. Nem is láttam azóta olyan lánvt. mint annak a csárdásnak a lánya volt. Fekete volt az istenadta, meg piros, mint a pünkösdi bazsarózsa. Kz a lány lett szegény Miskanak a megöloje. Mert egyszer csak arra lel. vetődött egy tiatal betyár, aztán csakhamar rávetette i szemet a lányra. Hej, de fene gyerek is volt az a betyár! Mennyi csikót elkötött az akk iríban a mi ménesünkből is Már énért bt tájt rá a tóga Miskanak. — Megtanítom én azt pányván lovagolni ipareikk van, melyet hazai iparosaink nem tudnak •lőiíllitani, vagy ha tudják, messze mögötte all a külföldinek, S hogv a/, ezen t. ren mutatkozó hiányok.ai •egitsönk, országszerte megindult s mozgalom ipar* \iállitásoknt rendezni s éppen az utóbbi ideiben öbb helyütt rendeztetlek ily.nek. Ha ezen országos mozgalmakat é-s törekvéseket bíráljuk, Ugy tűnnek azok elo. mint egy nagy •piilet emeleteinek szüntelen e- iiiegtcszitett erővel .'aló tatarozása, — folyton javiljuk, foltCZSUk a/. •nielcleket, nagy es elis ré-rc un-ltő igyekezettel I/.IIII rSgVUllk, hogy USgV epületünk emeletei egyenek szépek, esmosak, tartósak, versenyképesül — es minden igyekezetünk dacára Iblytouosaa i/t vess/iik eszie, hogv lu-iu bírjuk a küllőidet eljességgel elérni, nem bírunk a nyugati müveit parsllamokkal lejtési tartani, még kevésbbé azokat uls/.al nyalni. Hal hol vau a In ha'.' A Inna ott an, hogy rozoga alapra epiiiink. 1 parépüh tlink iindaineiiiuiua inog — ezt keli c

1 só.sorban megrősiteni Melyek hat iparépületeink fundamentumai ? feleletünk egv s/ó: iparostanoBeainK. Ezeket kell levélni, jobban mondva ezekből keil nevelnünk •lyan iparosnemzedéket, melyek a műveltség oss zes atríbutUmaival lepjen ki az életbe, ismerje a 'üllőidet ,-s legyen szeles látóköre ' Ez az, ami uai iparosainknál hiányzik. Százával ismerjük SSOD párosok számát, akiknél megvan a izorgslom és gyekeiet, de alacsony műveltségénél fogva In-in iir érvényesülni. Iparosainkat tehát nevelnünk kell előbb, nélkül nem érünk oélt, még ha százával is reotezzük a/, iparkialhtasokat. Onaíló lelío^ásra es oinpozieioia a tanulatlan elme nem jön soha. £vek hosszú során át sürgettek az lss4 ,.

v

j C \ 111. t-e. nek revízióját. A törvény revíziójával éget kell vetni annak az abszurd Sllapotuak, lelv ma uralkodik - mert hiszen ma segéddé vatliató az analfabéta tanonc is. Ilyen legyen ivatott arra, hogy mint mester megállja a elyét? Soha! Van pedig belőlük elég .-ok, nagyon sok s /. a fő baja a mi iparunknak Nem lehet célunk helyüti az ipatosueveles vezérelveit előadni, esak IT.i kívántunk rámutatni, hogy ip.uunk lelviragasat nem Ingjuk mindaddig elérni, inig népünk dveheii g nem gyökerezik Sl a meggyőződés, ogy egy iparosnak, ki a inal világban boldogulni kar. többet kell tudni az na.» es <ilv BSáattál. Körítsünk ezért több gondot a tanoncok kiképzésére, ogy ezekből értelmes, intelligens iparosok es keeskedők váljanak. - mondta egyszer Mihály, s azóta folyton lesett betyárta, de csak nem jött alkalom rá. Egyszer aztán megtudta, hogj- ott mulat csárdában. Mindjárt lóra is kapott Istvánnal, •tán mikor elvágtattak, visszakiáltott. — Ott fojtón meg annak a lánynak a zenié láttára. De bizony nem fojthatta meg. mert a .elvár megugrott, de ettoltogva halálos ellenégek h-t lek. Egy darabig nem találkoztak, pedig Mihály iirün járt a csárdába, de most már inkább a •etyár kedvéért. — Meglojtoin a szeretődet — mondta gyiSSr a lánynak, mikor elbúcsúzott tőle. és lvágtatott a pusztaságba. Alig ért két puskaivésnyire. mik • csak eléje rúgtat a betyár. — No testvér, inost leszámolhatunk ! — kiáltott a betyár. Bégen k.-rostéi már, hát lost itt vacyok.— Azzal csak elkapta pányváu I a Miska nyakát, aztán uccu! Meg sem állt tanyánkig. Ott találtuk meg szegény Miskát Bggel a kutágason, Kgyanaz a pányva volt b íOr is a nyakán. Lett nagy riadalom a tanyán. De hat mit (dt mást tenm. szépen eltemettük, elsirattuk a • •lek Misk.it. hogy az Isten nyugosztalja a aló porában. i

;- derék legény volt. Levél a szerkesztőséghez. Tekintetes Szerkesztőség ! Kérem szíveskedjék következő soraimat ö.eses lapjának legközelebbi számában közölni: .Folyó évi augusztus 21-én a „Pesti Hírlap*han K-" -.fmann Géza képviselő úrhoz intéztein levelet, melyb.-n szives tudomására adom a volt ralláislapitványi .Pussti Kii-Acsád- nevű birtoknak luttyomban történt eladását és rosssalásomat Pejesem ki a vallás es közoktatásügyi minisztérium ei djarasa felett, Még csak mostanában jutott tudomásomra, bogy ama levelem miatt, nem tudom mi oknál fogva, engem antiszemitizmussal vádolnak ! Igaz, logy ezt csakis olyanok tehetik, kik engem .ehogvs.-m ismernek, azért nein is tartom érdemesnek tovább foglalkozni eme dologgal, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy legalább is UTÓ iának tartom azt. hogy valaki rögtön aiüiizemitismnssal vádoltatik nálunk, mihelyt nem telyese] mindent, amit olyan egyén cselekszik. ti véletlenül a zsidotelekezethez tartozik, mig mis felekezethez tartozókat akar a sárga földig s legyalázhat és még sein ütközik meg ebben senki! Nem-e teremtik azok az illetők maguk iz antiszemitizmust, kiknek érzékenységük anylyira terjed, hogy külön privilégiumot kivannak íitsorsosaik cselekedeteinek megítélésében 'f Ku nn'g soha senkit sem részesített em 'elekeseti szempontból rokon- vagy ellensaen.cinben, mindig csak magát az egyént néztem -s szégv euleiiéin. ha valamikor és máskép •sehkediiék. de csakis azért, i-lnézönek lenni .alaki iránt, mert véletlenül ehhez vagy ahhoz i hitb-lekezethez tartozik, szinte nem egyezik lieg meggyőződésemmel! Egyforma jog miniéi,kinek! Külömben ama levelemben ép m-m volt icándékomban „Puszta Kis-Acsád* uj birtokosán •gyet ütni, erre seinini okot nem szolgáltatott iz illető, mert utóvégre senki sem veheti tőle ossz néven, hogy potom áron vasárolt. jó jirtokot. mikor erre alkalom nyílott, de igaz negbot raiikozásoinnak adtain kib-jezést ama tormán^ felett, melynek működése alatt ilyen IZnfság Illegi - irtellhetett." Pölöske-puszta. PJOÖ. október 4-én. Tisztelettel Baaer Antul, félilliirtukns." S a vén csikós megemeli a kalapját és •Ihallgüt. esak ii szája mozog, mint ha imádkozna i derék Miska lelki üdvéért, — Hát aztán mi történt — veti közbe iecse. mikor már megunta a hallgatást. — Az történt öcsém, hogy nem volt nyilgolalma ezentúl egyikünknek sem. de különösen stvánnak nem. Levette bátyjáról a pányvát, íztán azt mondta, hogy ezz.-l adja vissza a íölcsölit. Sokáig lógott nz istálóban az az átkozott •erssám • mikor elmentünk mellette, mindig •oaaut esküdtünk az első gnndáji tejára, Egyszer íztán eltűnt onnan és jó darabig nem tudott előle senki más csak István, aki ettől az időtől ogva nem emlegette már többet a betyárt, ha neg előhozakodtunk vele. Lát csak annvit • lelt. hogy jó gyerek az már. m-m kell ízt hántani. Mig egyszer kiviláglott a dolog. Mihály mvja virágot vitt ki a tia sírjára, hát ahogy tiér a sirdoinbhoz. csak megdermed az ijedtség' öl. meg a telelőmtől, aztán ugy. ahogy odament, issza is rohant a tanyára. Az egész háznép •ssz-tiitott arra a hin.-, amit az az asszony lozott. Nem is igen tudta hamarosan elmondani, sak mikor kilelkendestc magát, akkor jutott •Óhoz a nagy faggatásra. — Hat mit látott kendi — kérdeztük.