Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-05-21

Megjelenik m i a d e n vas á r n • | Szerkesztőség: Jók&i-utC* 889, szánt. Kiadóhivatal: Goldberg Uvula piipirkercski'di'.si', t Trli-t'oii-száin : 41. Társadalmi életünk. A kisvárosok műveltségéről, Bzellem életéről rendszerint szuverén kicsinylég s.'I beszél a nagyvárosok lakója. Nem i: csoda. Mert midőn mozgalmainkról hír vesz és lapjainkat hébe-hóba elolvassa a mi dolgaink neki túlságosan miniatürek nek tűnnek fel. Nem talál bennük olyat ami érdeklődését megragadná, látóköré kitöltené. Pedig hát a kisváros szellemi életé nek kicsinylése erős tévedés a nagy városiak részéről.Ok meglehetős optika csalódásban élnek, mert olyan helyre tekintnek bele a mi életünkbe, a honné iit'in láthatják a dolgokat a magul valóságában. Felfogásuk a mellett igazságtalan is mert ugyanazt a mértékel alkalmazzál mireánk, amelyet alkalmazni szoktál akkor, midőn a müveit világ valamelyil empóriumának társadalmáról beszélnek Pedig ez a kettő nem is etnlihető egt napon. A nayy városok közéletében az apn bajok nem jutnak felszínre. Ott mindi/ az egész nemzetre kiható eszmék ét tervek fogfálkoztatják a kedélyekel azok uralják a közvéleményt. A nagyvárosok, mini a tudomány és művészet fokusai, egy nemzet szel lenti életének és műveltségének leghűbl tükrei. Nagyon természetes tehát, hogj Nem az vaqv már ... Xcm az vaor már tebbó, űki veltiti rc\jon, Soláessdaem, b.itom, i>3en?orszáaom nokom, Cltom berus Cyjín, Türtcíoklö szivdrran? : Sotót éjszakában ViláaiU fáWvam. Zll ha^iál'. Hit niWiül ßoüc'j.lalan, drvdn ; Mom raa,voa, azóta Telettem szirarrdny. Úttalan utakon, Sötétben bolvenaek-. flmia megpihen"' Siromhez eljutok ... TALÁLKOZÁS. I'tiis/.ki'l, zihál a ^őzvniiat, K.ily.'i, patak, begy • •tinanul. Az alilak mellett nézem én, Milv tájak tiiimi'k IJIIIKI elém. S árnyék írvariAnt . . . egy pillanat. A sz(iiii«zi''d »inen "j vonat. Pásztor Árpád. Felelős szerkesztő: KÖRMÉN DY BELA. ' itt az eszmék örökös forrongása hason lithatlaiiul magasabb nívón mutatja szellemi életet, mint egy vidéki ki városban, mely kénytelen beérni azza az intelligenciával, amilyennel éppen bir miután a nagyvárosok magas érteim szinvonala rendesen a vidék rovásán emelkedik olyformáoi hogy a nagj várói mintegy felszívja magába azon elemeket melyek kifejlődésük számára nagyobi működési köri keresnek. De azért egy kisebb vidéki váró: műveltségéről is lehet beszélni. ITöllengző véleménynyel lenni ma gunk felől nevetséges volna« Nincset nagyobb akadálya a haladásnak, min az önhittség. De sziijtoly hiba. ha sajá magunkat a kelleténél alább becsüljtil és annyira lenézzük, mintha lámpává sem találnánk olyan emberi nálunk, i ki könyvekéi olvas s a hétköznapi kit körön felülemelkedik, Hiszen ami az intenzivebb müveit gégét illeti, mi is nem egj izben mutat tunk rá társadalmunk ama gyengéjére hogy a műveltség külső tormáit gyak ran összetéveszti annak lényegével. I'« ez nemcsak a mi hibánk, ez a mai ke hangulata és közös gyarlóság, melylye nagy Magyarországon mindenütt talál kozuuk. I )e h.it ue essünk túlzásokba. A; itlagos műveltség a különösen a kis TT* a 11 c zm. é. o. - A ..V á p | i I. a p n k" eredet! t á r e á j a. [rta Dyn Dyn . . . Es elmenőnek a nai>k»*lf*ti böktek, a; sti-iii kisdedet tebottdva imádták, aranyat, tdn ént éa mirhát •jándékoitek neki, amiképen ét s eHötten hozzád, hogy lelken extaaisát, szivén angolé szerelmét ini lerakjam lábaidhoz, osndái lübáju, i'irük ri'jtelinü, ssépségetl Tavasa . . . Laborotok fenséges színed előtt, bnen gyengeségemet, látón ssegénységenet mikor rái ••kinti'k. Bizony, csekély az én ajándékon .. De mit adhatnék egéaa liensö világonon kivüli \ dúsgasdag Te \ agy. a *segény. Ken ver lenyelhetek a terméstettel, nely reád paaarolu lasset kínoséit ... Éa mégis eljövök hocsád, nert a snven ninden nelegével csüngök rajtad és sseretlei éged . .. Oh, fogadd el, tartsd meg aa énnagysae< 'elmenet, Ole^j magadhos lágy In valóm karod' l.tl. mikor forró, Ifiktető fejen reáhajtom viraf icszi'itti-s. selymes nyossolyádra. Hadd ringaton '1 lelkem a téged környeső isteni csendben. Hadi aerülök nappali, édes álmnlia a tájjal. hogv dmodhassak rólad bűbájos képeket, milyent itjt aenyasssony álmodik daliás párjáról. .. Ne ÜZZ el magadtól boros arcoddal. Bárányfelhő n« takarja 11 tőlem fényes homlokod Jtép vagy haragodban, fenséges vagy viharodban KISflsetéssk és birdetéaj dijuk i lap ttiadóhitratalihoi kiililrmlük. ap ára: egéss évre 1- kor., félévre 0 k.. segyedAvre B fc. K.i/vi's s/ám ára 90 lillér. városi társadalom műveltsége az utóbbi két évtized alatt óriási lépésekben haladt előre. Sokszorosan nagyobb a mai nemzedék szellemi tőkéje, mini volt a régié. Egyes néposztályokra különösen áll ez. A mai iparos és kereskedő utolérhetlert magasságban áll 25—30 év előtti társai felett s a szellemi munkával foglalkozók osztálya is oly kiváló érteimi színvonalra jutott, hogy a műveli nyugat bármely államabeli intelligenciájával versenyezhet. De h;it persze mi kisvárosiak nem tudjuk a mi szellemi tőkénket kellőleg érvényre juttatni > nem vagyunk elég nagyképűek ahhoz, hogy fővárosiastul bánjunk el a mi közéletünk eseméuyeix el. A mi intelligenciánk, ha összejön a kaszinóban, vagy egyéb helyen, szellemi munkája után szórakozást keres és nem azért jön össze, hogy komoly diszszertációkba b< tesátkozzék. Megteszi ezt is. mikor annak helye és ideje v.m. A kisvárosi élet ugy hozza magával, hogy naponként beszámoljunk egymásnak viselt dolgainkról. Ezek a „pronihil* beszélgetésnek a legkedvesebb tárgyai, mert legtöbbször mulattató tréfával vannak fiiszerezve. Hova is fajulna el egy ilyen kis társadalom, mint a miénk, ha folyton nagyképű fontoskodással savanyítaná el azéletet? De különösen hová lettünk volna már rég, ha üres nagymmmmmmmmwm mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmwmmmmmmmM de nem köseliti meg semmi • te tisataságos verőfényed mosolygó derűjét, Mikor ilyen saelid vagy, mikor ilyen szén vagy: nem tudok betelleni látásoddal. áhítatos éraés tartja fogvs leikenet szent sained előtt, én imádottan, sserelmem, örökifjuságu tavasa. Te vagy az évsaakok királya, erdők, neaők Momiáns . . . ünnepi köntösöd a szivárvány-tarka. >sillogó május. Bkssered a verőfény, gyémántod a harmat. Ifikor éneket magadra öltöd, saebb vagy, hóditóbb \agv s mesebeli csábos tündérassaonynál . . . Pazar, tündöklő udvari pompával j"-sz linzzánk. Láb-ssőnyeged • virággal borított, mosolygó rét, Baftst párába burkolt láthatár s te királvi trónosod a az, illattal terhes, tündöklő koronád as igen nssó atmosférs . . . Fejlődésed időssaka egy aa itjn leányéval. A rejtekében nyíló, illatos ibolya, a s*e« rény. tisztaságos kis hóvirág még ártatlan, gyermeki ajándékod a földnek A róssafakasato párásat édes melege a te öntudatn ébredt itjn szived első dobbanása. S/üzi. tisata lelked jelképe aa imádkosó angyalok kezélie illő. fehér harangos gyöngyvirág. Jön aztán a biboros, meleg Daájnsi alkony, melynek bdvOs költésietóben már égő saerelmed kábító mámora lüktet . . . Tőled tanul uteretni itin éa l«4nv \'i,virri,l