Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-05-07

M a g j|#ni k in inda n v • i • r n a | Szerkesztőség : Jóksi-Utci Htiít. -/ám. Kiadóhivatal: BoMbety Uvula ps|>jrkere*ltislése, I", I Teloíon-ssAm : 41. A kereseti adó. Az divsz ország lakossága kivéte nélkül érzi a harmadosztályt] keresel adótörvény nagy mérvű j< igtalanságát a kivetés kt'iK.ül követeti eljárás sulvo igazságtalanságait. lieg gondolatnak is abszurd un hogy éppen a legnehezebb kereset viszonyok közi élő polgárok, mint a iparos, a kereskedő, az ügyvéd, stl>. jüvi deimük tizedrészéi az államnak, mási tizedrészéi pedig a törvényhatóságna tartoznak feláldozni. Ehhez a régi jol bágyviklg tizede esak gyerekjáték vol Az eddigi kormányok is reparált szerették volna ezt a nagy jogtalanság! s mar évek óta keresik a utódját a ross adótörvények által teremtett tarthatta helyzet szanálásának. Sajnos azonbai eddig még mindig a tanulmányozás sí; diumában van e nagy kérdés s a po gárstig továbbra is megmarad a súlyc terhek igájában. Egyelőre tehát nincs más mód pissz törvény visszásságainak elkerült sere, mint a legmesszemenőbb inéit uyossággal eljárni annak alkalmazásaiul Kivetni az adói nem a paragrafuso merev szelleme, hanem .1 törvényen felt álló igazság szerint, a viszonyok gondé mérlegelése mellett. Nem szenved ugyan kétséget, hog ez adónem igazságos kivetése a legut T ARC A. (A csár&a története. Űst bessólik, arról hir-'S es a --s.ir.Ia, Xoflf tjaas ivóját a vidámság járja. Pedig mintha novo nein is eméria leunsi Sgf*tI*R vondóa. sem iszoejat mos! benne! Kivül, bvlttl olyan bits, hallgatás, néma . . . ö,-v-cv,y mi töved; vándor néz b« nélm. • . Gulyás, a csikós is messze deleltetnek, Minősen zavarója a Hthos, naav esenansk. Ritkán hallik ide a cjttlya kolompja, Szárnyon kapva azi is kóbor ssollö ]\czza; Cl passier loaóny is ollorolt a tájról. Ttt

so a távolból Ijiroaafva lángol . . . Ciliin! az a sok ssóp ilóHvÜ&VO* oslo, Ti'.inkó szavával bűvösen bcsonavo. $g asurjal ssitrko. tópotl fc\\\c szállja: Szomorú a Sajók, szomorít a csárda! 0Bég noir. is oly rég«U vidám voll ós kongóét Wttködcll a primá;;. vorto a cimbalmos. Ssoltibo' bos2ó;i'.;. tatért Ilf/tRi mar most: férfit** adta lányát as ere.; csapláros. Tuba Károly. Felelős sserkesstŐ: KÖRMENDY BÉLA. ' ihezebb, legkényesebb feladat, mely eg^ polgárnak osztályrészéül juthat. I tes lebe tétlennek Ilié".' sem lelli'tet leli. Megoldható ez a probléma is; ha <il; férfiakai választunk ki erre a feladatni kik nemcsak az általános forgalmi é kereseti viszonyukkal vannak tisztában hanem az egyes adózók adózókópességé is ismerik, akik állandóan köztünk élv a különböző keresetágak bajait közvet len tapasztalataik alapján tudják mérlt gelni. Ide bizony egész emberek kellenél, (kiváló erkölcsi és értelmi szinvonalo álló tagjai a társadalomnak, kik az ad kivetésénél a párt, felekezeti és osztáh különbség szuífííwsztióia alól eltudja vonni ítélőképességüket, akiket ellei szenv. rokonszenv nem "befolyásol s ki senki elől meg nem hátrálva, véleint nyüket mindenkivé] szemben szabadoi kimondják és érvényesítik. Figyelmébe ajánljuk ezt az illetéke tényezőknek, mert bár az adókivel bizottság jelenlegi ifjainak személy előtt bizalommal hajlunk is meg, de mull időkben a most vázolt szemponté nagy részét figyelmen kivül hagyv . láttuk. Reméljük, hogy ez most nem foj ismétlődni s bizunk a bizottság tagja nak lelkiismeretességében és igazság érzetében. Azt azonbai] most sem hatlgathatju el, hogy a közönség egyáltalán nei «A» csélc. — A ..1' á |, a i I. a ], 0 B* •• t >• il •• I i 1 á 1 0 á ,j a. Irta : . . . bor. A sasion keljejaes, derűs, illatos levegőjéb villáin lányhang,<k csendültek, 9 esak olykoi olykor vegyült kösé egy-egy erősebb iV-i-ti hau; A divatos és kedvenc operetté-ékből lejátszott ki ki a „liebling* áriáit, elhangaotl nem eg meglepően tiszta, de iskolázatlan bangón előadót dal, kiverték mindegyiküknek a nótáját, s jó búsongó, hallgató nótáktól már ssinte kifárad idegekkel, lanyhán, kényelmesen dőltek hátr a |)itha. terebélyes pamlagokon - fantoille-ekbei s a lanvuk könnyedén csaoaogtak lármázvi egyszerre, egymás szavába vágva, mindegyik saját érzései, szeszélye szerint 8 ebben az ossz* tUggéstelen zűrzavarban a férfiak szótlan, lát -/•'•lag elgondolkozva szíttak i ignrettejeiket, pedi, inán is gondolkoztak, nem is gondoltak semmit épen s.•ininit. A ssalonbs már belopóakodott homály, aa érdekesség bizonyos varássávt vonva be az arcokat, a a társaság egészen í'.sz szehuzódotl egy kis körbe, szorosan egymá mellé, a férfiak szinte gyönyörködtek • so tiatal lányka könnyed csacsogásában, amint, ol kedvvel és elevenséggel beesettek, esak semmi aégekről, épen esak semmiségekről. Dehogy i szakították volna meg est a kell.•mesén hanga s naiv ssóáradatot, veszi sziveseii. -<>l pei'horreskálja, ha a bizottság állandóan ugyanazon tagokból le<z megalakítva. IIa valahol, ugy itt lenne helye az egészséges váltógazdaságnak, mely uj áramlatot, friss erőket visz be a közelet e fontos organizmusába. Kz az időközi felfrissítés a legnagyobb garanciája lenne az igazságos adókivetésnek. Szükségesnek találtuk itt ezt a kérdést futólag megpendíteni, most midőn közel állunk az nj kivetésekhez; szükségesnek találtuk már azért is, mert szeretnénk a bizottsági tárgyalásokból száműzve látni a régi sablouszerüséget, mely sokszor az indokolt feljajdulások lelett la közömbösen siklott át s a rubrikák korlátai közön nem ritkán megfeledkezett az adóteher arányosításáról. A kincstár képviselője védje a kincstár érdekeit, az adókivető hizutiság tagjai pedig védjék polgártársaik érdekeit. Kzt a códelmel mi nem ngy értelmezzük, hogy a bizottság a végletekig menjen az adótételek leszállításában s az adózók szokásos panaszkodásait készpénz gyanánl tekintse. Nem. Kzt a védelmet mi abban találjuk meg, ha az egy kei eseti vagy foglalkozási körhöz tartozók adóalapjának összege aranytagosun osztatik lel az egyes személyek között. Kehet, liogj az egyikre vagy másikra a viszonyok mórlegelése mellett teljes joggal és egymásnak minden gondolatát, folyton együtt voltak a kis városka mulatságain, összejövetelein, együtt hancúroztak a városka mellett elterülő nyaraló s Rlrdo' telepen. A lányok abban a zavartalan nyugodt mindennapiságban éltek, melyet távolról sem mozgattak meg az élet viharainak még csak előjelei sem

t kedvteléseiknek éltek, festettek, zongoráztak, szórakoztak ahogy lehetett, s — vártak. Még sohasem érezték, hogy ők lányok, és soha nem gondoltak rá, hogy többé kevésbbé serkedő hajsza pajtásaik lerílak. Igy társotógtah n,',tákról, éjjeli zenékről, vallomásokról, ideáloktól... a napsugaras, életei hozó tavasz bimbót fakasztó, leveleket hajt.'i efos levegője alhatott a szohák falán, diadalmaskodott a szalon parfümjén — s szerelemről. Az egyik tagadta, a másik erősítette, a harmadik bevallotta, hogv hány ideálja van, a link heccelték, ugratták a lányokat a mosolyogták s élvezték mvivságllkat. Itt. ott erős csata támadt, egy-egy tiu tréfás komolysággal, kltieamitott logikával mondott folyton ellent bájos szomszédjának - ezzel még jobban felingerelt,', tellü/elte s I...ágra11a ..t. ld.-oda csapongtak gondolataik, ugráltak egyik tárgyról a másikra, beszéltek hitről, ábrándozásról, hűségről, reményről, tiszta, saent szerelemről, boldogságról, Mindjobban hevültek, pirultak aa orcák, mind bangosabb, elevenebb lett, i társalgás. Nagy. nehéz problémákig