Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905
1905-04-02
II • g j e leni k n imle • v i i i r n a p, Szerkesztőség : Jókai-utca K9, ntim. Kiadóhivatal: fJolábers; Uvula pa|»irkere*k»<l6se, r«4ér. Telefon-szám : 41. A közgazdasági kérdéshez. Irta Bauer Antal, földbirtokos, vi,it orsz. képviselő. Habár semmi közöm már ,i politikához (majdnem azt mondom „hál* Isten") éa nem is akarok politizálni, még MIM állhatom meg szó nélkül azt a sokféle hirt. melytől mostanában lapjaink nagy része esak agy duzzad és a melylyel az amúgy is eléggé zavaros politikai válságol még inkább összegabajitják és bánt, hogy komoly politikusaink csupán uépszerUségkeresésből oly IVázisokkal dobálódznak, melyek a kevésbbé intelligens közönségei tévútra vezetgetik ugyan, de Ők maguk lehetetlenül nogy meggyőződésük szerint nyilatkozzanak, inkább hiúságuknak áldoznak Velens népszerűek kívánnak Lenni, mert* aki mai nap meggyőződésói vallja és lem beszél néhány ember szájaize szerint, az mind hazaáruló, azt a lapok legnagyobb része szinte megbélyegzi és legjobb neki, ha az „Entschuldigen Hie, láss ífli geboren bin* álhfepontrti helyezkedik, meri már nincs mii keresnie széles e hazában, a „frázisok hazajal.au!" Néhány napja következő sorokai olvastam a lapokban: B Hogj a magyar TÁ RCA , .1/ ÖRÖKKÉ MOSOLYGÓ, I. Mindig vidám, mindig derűs arcod, Mindig mosoly dereng az ajkadon. Siivídhöi könyei már soh'sem fakasztott, Miként a boldogok legboldogabb/a, Ugy férsz a: emberik kőzi szüntelen, Szép nyájasan tekintés: jobbra-balra. Holott a: élted kin és gyötrelem. II. De oh, nem magadnak eis: e földön, Hogy élhess, más kedvét kell lesned itt. A fájdalom akárhogyan gyötörjön. Nem sir ha tsz, veszted hoznák konyád. Hl. Oh jöjj. simulj hozzám s mig én siratlak. Sirj. sirj te is. sirasd el önmagad. Ki gyógyíthatatlanul boldogtalan vagy. Mi rt szomorúnak lenned nem szabad. Kovács Dezső Felelős uerkesxtő: KÖRMENDY BÉLA. izdaközönség mily bizonyossággal sz it az önálló vámterületnek aközeljöv •Ii vali'i megvalósítására, az kitűnik azi nyliul. hogy a most megujitotl haszo trleti szerződésekben már egy jezel szerepel, mely szerint a liaszn srleti szerződés megszüuik, ha : lálló vámterület életbe lép." 1 lat e\ vei mit akarnak jelezni pok? t'sakis azt. imgy oly bizonytali alyzet fog- akkor a gazdáközönség tállani, hogy az önálló vámterül tesiilése 1111:t.j' 1 • >11 k«' [ > Ugrás a sötélh bérlő nem liizi"s abban, képes lesz elvállull kötelezettségeinek eleg mii. mert több mint valószínű. hog y alacsony gabona- és marhaárait sznek. ha megszűnik az egyetlen-eg ztns fogyasztási piacunkra, Ausztiiál tló kivitelünk (méri mi direkt esak cportra vagyunk Utalva, hiszen jtthi ég egy félig-meddig jól kihizla jbölyl -ein birunk értékesíteni) naelyi H'lleti nem képes H bérlő áréiul /eini. meg is el: i szerzésről ped i.ij'l már szó sem lehet ; hát a k tzdával nii le<z még esak akkot Hiebet, hogy iparunk tahin ídőv jlődni fog akkor, hiszen állitóUi lámos osztrák gyáros esak lesi, mik< Apró történetek. A .1' i |' a i i. a |. k" <• r ed e t-i I á r e á j a. Irta Kőhalmi Bell. (A Lángész.) \ .i l.i in i messze földről jötl idegen t»-1 akat resni a Lángészt, A Munkától, aki bázraest It a Lángész házában, lakása után tudakozódd A hatodik emeleten. hangzott a vaku A/, idegen lassú léptekkel haladt fel a lé ükön, miközben Bgyelentmel olvasta aa ajtók gezett névjegyedet. A/, első emeleten lakó "Vanyüsés, fölötte a Hiúság, a harmadikon ; uység és a negyediken a Gond, Az ötödik emeleten egy ebossdásodotl i>lé >lán aranybetükkel díszelgett A lakó neve; _d . Az idegen sietett az utolsó emeletet is mej iszui s néhánj pillanat múlva már ott usei r.• ri a Lángéss ajlajau. De a csengetésre dr. Őrület ajtaja nyílt lenn az ötödik emeleten ós az idegen a k> tkezőkel hallotta: Tessék befáradni. Kn éss kedves Lángéi ir régóta együtt lakunk és nagyon jé| mej unk egymással. Hétköznapokon .'. az éti cs lett. Vasárnapon kint azonban kidől, az utca esak az emberiségnek hajtandó szolgálni. V •nap tudniillik <oül'si rohamai vannak. áll he a vám elkülönítés, hogy gyáraikai iti nálunk állítsák léd. de ebből megint esak kár háramlik a gazdaközönségre, kinek ugy sem jut már megfelelő számú munkaerő, meri Amerika vonzza el lőle ennek javát, ha mosl még számos gyár létesül, akkor gyér lakosságunknál fogva még a munkaerőnek az a r*sekély része, mely eddig még a gazda rendelkezésére állott, elmegy gyári munkásnak és így előbbinek nem marad belőle semmi, meri sohasem versenyezne! az iparossal, nem tizetheti olv bőven munkásait mint emez, nem lévén neki oly haszna a mezőgazdaságból, hogj ><\\ magas napszámban részesíthesse munkásait, mini a milyenben ezl a gyárosok tehetik, sukkal is nagyobb hasznot húzván I vállalataikból, mim a gazda. Hiába mondják, ln»g.v a gyárakai majd hazánk dly részetu állítják léd. Imi stirü a 'lakosság és ennélfogva amúgy is nehéz a megélhetés; hiszen gazdáink mosl is esak a sürii lakosságú helyektől kapják :sok költséggel n szttkségtfs munkaerőt: hiszen eddig is csak ez voll az egyetlenegy niegmentöjiik, 'le ha ez i- tueg' szűnik, akkor semmiféle munkást •szállitú kontingensünk sem lesz már. Akik azt állítják, hogy Ausztria (Az erények bálja.) Az erények álarcos ''ál' rendoztek, A renI dező-bizottságnál tőbl>ek közt a Képmutatás is jelentkezett és követelt* a belépőjegyet. — Micsoda vakmerőség fakadt ki i 1..Ueluök — hisz ez nem a vétkek Irálja! — 1).. eddig minden álarcos Kálón ott voltam snóh szerényen a Képmnl itás. — Milyen néven, ha szabad tudnom t — Ali. ugy! Születésemnél fogva természetesen a Képmutatás vagyok, de nemesi rangra emeltetvén, az Udvariasság nevet viselem. Megnvugtatásiikra közölhetem, hogy udvarképes is vagyok. Többszörös bocsáuatkérések között állitotta ki a renile/.ő-lii/.ottság az Idvariassag belépőjegyét és a bálon az urak egyike sein niula-ztoit.i el egyszer az Udvariassággal is táncolni, ha az Brényeknek pihenniük kellett. (A kis Irigység és a nagy Irigység.) A nagy Irigység hatalmas tanítómestere volt az emberiségnek és fi találta fel a legszebb dolgokat. A hajósást, a földművelést, az isteneket és az istenek házait, a Iii/, használatai ^ > művészetet, I 'sak ludakat nem volt képes feltalálni.
