Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904
1904-03-27
Megjelenik minden vaaárnep. Szerkesztőség Jókai Mól llti I M9, szám. Kiadóhivatal: Qeldbeeg Gyula |ii|.iikcrcsUc(li'-Ri-. IV, t,r. Telefon-szám : 41. Nostra culpa. Irta: Gelse : Biro Vince. Semmiféle epidémia nem vitt véghez oly kegyetlen pusztítást a magyar faj kiizt. mini a <*i 111- és rangkórság, többek közi in I •unántúl is. A111 n a török szultánok ezernyi ezer hadai, Dzsingisz ésTamerlán tatár hordái elraboltak tőlünk, az semmi ahhoz képest, mit az örökké élő molochnak áldozunk. Nemzeti kórunk ma már a címkórság. A mai középbirtokosság nem elégszik meg a tekintetes oimmel, „nagyságosnak 4 * csúfoltatja magát Az ilyképpeu „nagyságossá" vedlett ifiur aztán rövidesen tönkre megy s birtoka idegen kézre jut Pedig liát. akié a föld, azé a haza. [gy leszünk lassanként idegenek sajál honunkban. Egy üres cim miatt. A „nagyságos" cini velünk ül asztalhoz, retünk utazik és mulat. A régi tekintetes urak. kiknek ép ennyi birtoka volt, mini nekünk, megéltek a magukéból tisztességesen, s a mellett tudtak az irodalomra, a művészetre, s a közjóra is áldozni. Vendégszeretetük pedig határtalan volt. Szívesen osztotta meg n régi, jó tekintetes nr vendégével azt. a mi „házától kikerült", s e mellett gazdasága is virágzott TÁRCA. Boszniai képek. A á |' a 1 k" • r edeli i a r <• A j a, Irta Mohácsi i-ajos. A keenkeméti huszáreared tiszti kerafontoi napi parancsot kapott Az eared pareuoanoka bizalmas levélben azt • nem éppen - váratlan, de azért, egy caeppet sem kedven liirt vette • badSgy miniaateriumt>an lévé egyik barátjától, hogv a boeanie-hetpcegovinai foglalásnál a keca« keinen bonáreadet ia moigóaitnni fogják. Eaért biztosra Teheti, hogy • moagóaitáat tartalmazó paratu's a legköaelebbi napokban keaeihea fog érkezni. A paranoanok biaalmaaan közölte ••/' egj íiiipi páram slian a tis/.ti kiutal, bog} a tíaatek idejében rendenkedh^seienek i búcsúzhassanak el a hozzájuk legköselubb állóktól Várt Baabe Elemér a :í saáaad liatal nadnngvn néhány táraival együtt végette aa uri körökben • bncao-látogatáaoknt, Tréfálkozva, kedélyesen \áltak mega szép kanekaanéti lánykáktél, kiknek •ejtolmeeen borongd arcát a/oiiliaii a hantink mókát nem voltak Kapnánk Eeideejteni Munlm restek) lejtették Peleifia merkeeatö: KÖRMENDY BELA. ' Az egyes megyék Bzékvárosaibai megyegyUlések és vásárok alkalmávt ak ugy hemzsegtek a középbirtokoso igyes fogatai, mélyek mind saját nt •lésii csikókból kei ültek ki. I ha ezek a lovak nem csupán pi dénak voltak tartva. Ha a gazdasá :,\ kívánta, hát Inizták a boronát, gast vagy a sima hengert Egyszóval megkeresték, be is hos k gazdájuknak l tartási költséget s elleti az évi nsikózással, minthogy igyes anyaló anyagul is szolgált, nei s edelmel juttattak a tekintet e r zsebébe. De ma. ugyan melyik nagyságé r menne vizitbe csikós lovakkal? 'in Inkább jár ;i „nagy ságos ui •I rossz digdáncscsal. mit a honvédséj I kölcsönzött ki, de „parádés kocsi il" az iil magasságii „homokfutó" k • i bakján, ki otthon az inassal együ .'ist nem tesz, mint a napotlopja ho llllis béV llll'lll'ti. Ma a vendégszeretetnek is vége. Mert kát a nagyságos úrtól szsgő asm kerül, tehát inkább ne iv vendégel s maga is otlhuii mára Ugyan ki adna ma ebédel pezsi •Ikiil I A nagyságos gen tri kényes gyoi mák nehéz a badacsonyi, somlyi toóri vagy másféle másodrendű bor, Saj.it termésű, keni borral itatni endóget, — pláne minden eleganci «Ina, hog\ Tuzlánál mi \.ir e délceg tiuki Vári Szalui Klemer egyfitt tréfálkozó isttársaival. Egy-egy saép bán kiaaaanonyni is nevetgélve igére, hogy majd hoz oo\ in i'ik komlót, szop bosnyák kötényt török I ambfil valót. Sorba lovizittolt.k az uri körfikben Köab egjött már a mosgóaitáei parancs is. a me ak ugyan gyors indulásra sarkalta aa earedi Vári S/.aliéi Klemer 11.ég egy helyen a<l artolt a viaitteléaael, a bncauaáaaal. A gaadi ibéi Déneaéknél, a saép Bibó Atalánál m< •111 \olt Imcsiizni. Pedig másnap kora hajnallnni indulni' illett s Atala várt rá Valamit mondani aki ári Saabé Elemérnek . • • * Több napi kitartó lovaglás után a kocsi, éti huszárok is átlépték a határt l a mered •szniai hegyeken kapasakodva mind belje vomultak a kopár, sziklás oraaágba. Eddig ali«; akadt dolguk. Eltekintve, aa el •síiknek csetepatéjától, még csak a kardjuk •111 kellett kihuziiiok. Már azt hitték, bogy t II 1 cm is kerülnek ttlabe. Útinkban egy völgyet ertek a mivel épp <te volt — ott tábort ütöttek A Wllegényá sikk és bontón ellen elkövetett merénylet vuliia. A „tekintetes papa" jól tudott lakni délben, ha vendég nem volt, kél tál étellel, mit asaj.it felesége, vagy leánya hordott fel asztalára, A nagyságos lia m uráliinak már 5 tál étel kell. mii az inas „szervíroz." A nagyságos asszmiy pedig, (míg szakáesnóje kétszer niin\ it ellop naponta, mint a mennyit megfőz), az asztalion „adja a li o n eurt" I io li.ii ez máskép nem lehel ? Ni'in ! — Mert a ..nagyságos fa mai iát** saját fehér keztyüs inasa szólná meg legelébb. De meg tán \iszsza Bem adnák a vizitjüket a hasonló n\ oiuoruságban lélekző szomszédos, már télig-meddig földnélküli földbirtokos griitrik. Igj megy aztán ;tz egész vakparádé mig mehet. Míg nemcsak az erszény lesz üres, — de a „kredit" is elfogy s dobra ütik az ősi birtokot A nagyságos ur pedig elgőzöl Arne rikába, hol beáll pincérnek, A nagyságos asszony valamelyik még vagyonos rokon nyakára megy élősködni. Hát a kisasszonyok? No-., azok folytatják ott hol elhagyták. Ülnek tovább is a bársony széken, a kávéházi dívák bársony szókén, Elmennek kasszirnőnek. Kz is jó foglalkozás egyéb inján. Legalább nem kell dolgozniok. a tábor tüzek körül oaoportokbn vexfidve beeseloctoit. A Hantok pedig egy-egy sátorba gyí. ltok s szórakoztak. Az egyik .sátorban --• Horváth századosnál — töM> üaattel együtt szórakozott Vári Szalm Elemér i-. Éppen arról beasélgettek, hogy bizony, bizony még csak bosnyákot sem látnia, úgy kell majd vtaawttérniöh Kooakemétre. Pedig már alig váróin, hogy kardomat kiröpíthessem hüvelyéből — szólt Klemer, ki gondolataiba elmerülve hallgata taisamak beszélgetését. — Ml sem szívesen ülünk naphosszat a nyeregben, összetett kézzel - Hunniák a beszélgetők. De bit ha 111 lies kivel wiekcdui. — I>e holnap aligha nem a mi századunk ad előőrsöt Tuzla irányában — szólt Horváth százados. Pedig a mai esti jelentések azt a gyanút keltik bennem, kogj • boanyákok éppen Tuzla [ tele tömörültek. < >tt alighaueui meleg napunk les/ Kint a táborban, a széleken takarodót rajták a kttrtöaök. A legénység oszladozni kezdett n vug\ óra í . . * — Az enyhe eaái Mél bevitte a sátornak nun lebbent függönyén át a takarodó mélabús akkord, jait.
