Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-01-17

XXXI. évfolyam. Pápa. 1904. január 1 k

{. szám. PÁPAI LAPOK Pápa váró* hatóságának ié töl>t> pápai i pápa-vidéki egyesületnek BMfTálaaxtett közlönye. Megjelenik minden vaaáraap, Szerkesztőt ég: Jókai Sáór-utea M& TTám Kiadóhivatal: (iulütifrg iiyula pepirkereskedéee, Kü-tér. Telefonszám 41. Feleliis laerkeacl i •: KÖRMENDY BELA. Klőtizetések és hirdetési óijak a lap kiailóliivatalalmz kuliloii'ir.k. A lap ara: egéea évre \2 kor., félévre 8 k., negyedévre 1 k. Bgjrea szám ára 80 Büar. vállalataink háromnegyed része külföldi versenyben, s viszont mennél nagyobb tőkéből él. Továbbá nemcsak iparunkat, az idegen behozatal, annál gyengébbek A hazai ipar helyzete. Sok bajjal küzd közgazdaságunk,Ihanem ingatlanainkat is irtártani 1 de egyik ágál sem veszélyezteti oly nagyon a végleges töukrejutás. mint az ipart. A magyar ipar jelenlegi sorsáról valóban elmondhatjuk, hogy vigasztálatlan. Aki ismeri industriánk Ugyét-baját, szinte kétségbeejtő reménytelenséggel szól róla. Kis iparosságunk annyira alá s pusztulásra ítéltek vagyunk. Must pedig horibilis összeget visz el tőlünk iparcikkek árában a külföld, elsi'í sorban Ausztria. Nem kevesebb 890 millió koronái vesztünk el ily cm vetekedik évi költségeivel. Nagy vérvesztesség <••/.. s annál is fájóbb, mert van rátermettség bennünk, hogy kellő erőfeszités, lelkesedés éa össze* zünkben gyengéknek mutatkozunk, amil legjobban igazol az a Bzomoru statisztika, mely szerinl ingatlanból egj évben 20,000 birtokost, közel egy tizedel árvereznek ki. s 1900-ban i~ó

(

.t millió fí-ig cimen évente. Maj< emelkedő birtokátruházás történt, köz- állami háztartásunk tük sok idegen tulajdonba ment át. Ez az agrár helyzei kihal az iparra, amelyei még jobban elnyomni Begil hahanyatlott, hogy majdnem •ehetetlen se-lgyományos ipar irántiJtözönbössógünk, tartás mellett igen nag-, részéi magunkgiteui rajta; gyáriparunk oly lassan fej- L ek

k«p előáll ama nemzetei sorvasztó nak megmenthetnők. Mindenekelőtt ipari lődik, hogy nagyobb lendületet e téren állapot, hogy nyers terményeinket olcsóu termeiésünkei kellene emelni és pedig a közel jövőben alig merünk remélni, vagyunk kénytelenek idegenbe eladni s a leghathatósabb módon a hazai ipar Napról-napra teng-Ieng a magyar in- kikészitve méltánytalan nagy áron nagy pártolásával, dustria, élve azokból a morzsákból, ami- visszavásárolni. Betegségünk, hogy dicsérjük és ket meghagyott kegyesen részünkre az j|

v viszonyok mellet! érthető azaz keresve-keressük, ami idegen, mig a idegen élelmesség és amit óriási nem- áldatlan helyzet, hogy nemzeti munka- magunkéi lekritizáljuk jogtalanul. Erről törődömségüuk mellett is. a kegyel s termelésünknek csupán egyötöd-része a szerencsétlen tulajdonságunkról le kell véletlen számunkra megőrzött. esik az iparra. szoknunk. Legyünk minden téren, tehál Olvasva egy most életbe lépő egye- így soká nem bírjuk. Ma csakugyan az iparra] szemben is Lelkes patrióták, sületnek, a „Magyar V-é-d ö- B g y e-1 az a münzet élhet meg. amelynek anyagi soviniszták, mint« franciák, akik e sovis ü 1 e t n e k, -nek a nemzethez intézett erőforrásai között első helyen áll ipari tiizmusuknak köszönhetik jórészt, hogy szózatát, a honfiúi fájdalom tölti el lel- fejlettsége. Abban a nagy arányú köz- az 1870-iki katasztrófa után iparukat kémet azon állapotok láttára,amelyeket gazdasági versenyben, amely a XX. rendkívüli lendületbe hozták, ugy,hogy e szózat —statisztikai adatokra támasz- század tulajdonképeni legnagyobb li.i- csakhamar óriási export-áruval özönlőtkodva — a magyar ipar elhanyagolása- borúit fogja képezni, elvész menthetet- tók el sarcolójukat, Németországot s a nak megvilágítására felemlít len az a nemzet, amely e háborúk for- rajok rótt 4 milliárdul jóformán német Klső sorban is kitűnik, hogy hazai igatagának útjába kerül s nem lesz ereje pénzzel fizették le. Amil elvesztettek a iparunk szomorú helyzetének, mi ma-• szembe szállni vele. Az erő mértéke: réven, megvették a vámon, gunk, magyarok, vagyunk az okai. la nemzeti iparcikk kivitel nagysága. Nem bűnös köunyelmüség-e tőlünk. Egyrészt azzal, hogy kiesiny bennünk Mennél többet szállítunk ki. annál biz- hogy oly iparcikkekben, a milyenekben az iparvállalati kedv. ugy. hogy ipar-1 tostbban álljuk meg helyünket a nagy mi is versenyre képesek vagyunk, (fonó-, TÁRCA. Kangulat. Egy szürke napnak vad keserve j(a a szivünkre ül: eveknek álmát dönti össze Kérlelhetetlenül. Egy pillanatnak boldogsága J(a a szivünkre száll. Egy hosszú élet szenvedése Jtfind, mind felejtve már. TölcUa 3mre. Samu a tündér. A „P apai La pi eredeti tar e á j a. Irin: SAS EDE. I. Mm napság, ainikur kéteseikért) vállal kofák még a gveruiekszoliának ia olvan uit'sét inti. ninelyben tundér.-k szerepelnek: igaiáa nem tudom, hogy szántain rá ma-jamat arra a \akmerösegre, hogy ezt a történetet megírjam. Mert, mi tagadás, a« éa történetemnek egy igazándi, eleven, uagyszakálln tandér a hfl—, meg az 8 gyönyörűséges kis leánya, akik véletlenül itt maradtak l siralom j völgyében, mikor egész aemaetaégflk valami laebb planétán vainluri.lt. F.rdií mélyen, vénséges lovag várban laktak, hogy Imi, azt nem mondom meg, mert bizonyosan meggyűlne a bajuk a közigasgatási hatóságokkal adö, illető-ég és egyéb modern nyavalyák miatt. Vadon melyén vénséges hastélyukbaa várta a eeoda taép tfindérkieasssony a hősöket, a tárkáay&lő királyfit, a ki majd az kezet megkéri, de liát setikisem jelentkezett, a mi elég baj volt, mert őnagysága mar elmúlt Ts'.'i esztendős, da nagvon természetes, hogy azért oly barmát üde volt, mint egy 17 eves. Kz már igy van a tündéreknél. Haj, mit adott volna neki egj színésznő, ba tudta volna ennek a titkát' No, <le hát a 7891 éves kiaaeesonyka egy szép napon elunta • várakozást és így szólott édes apjához, a nagy szakállú tündérhez : — Edei apám, en bizony már eladó sorba serdültem, s nem gyóttöm tovább várni az én lovagomat Ebben az erd.hen meg a madár se jár: ugy lát a mai világban a leánynak kell a legények Után járni. Kgy szó, mint száz ! költözzünk az. emberek köze, aztán nézzünk utána, hogy minél előbb főkötő* alá jussak Ilit ma-kep min niegv, megpróbálkozunk az apró hirdetésekkel Amiből látszik, hogy a modern elet szellője a tündér-erdőbe, a tündétkisasszony lelkébe i- elbutult . . . Nos tehát, a tündér bácsi és leánya esakngyaa fölkerestek aa emberi társaságot, még pedig cgysnesen I ludape-t le költÖStek. .\\akukb:i Vették a várost és nagy nebezen találtak annyira amenvayirc alkalomtól lakást agy nagykörúti bérház harmad k emeletén. A bejelentési lapra persze min azt irtak, hogy ők tündérek, hanem az. öreg azt diktálta mivel per.-z.e iiiii nem tudott, a házfelügyelő' innak : K 0 ad o r S a m u börzeügvnök és 1 e á n y a. így gondolták legbizto-aliban tmgőrizni az inkognitójukat. Mert ugvan ki az önhig kareane egy börzcQgynökben tündért? Mikor a tündérek pénzt SSoktak hozni az embereknek, a tőzsde ügynökök meg rendesen elviszik'.' Kondor Samu ur e- leánykája aztán egyet gondoltak, s beköltözésük titán nxomban kitették a kapura a cédulát: Kényelméé, beneeoeetl asese, kttlőa bejárattal, Uszt.-sséges Matal ur részére kiadó. A/i hallották ugyanis, hogy leáayoa háaaknal szaiiitaliiusaot bevált csapda a kiadó szoba. Ama bieoayoe, tisilsaaégrs liatal ur beköltöaík és örökre meg van lógva. Hat, hogy ne sokáig csíirjem-eaavárjam a dolgot: ai a módeser Eondar Samuéknál i- fényeaen bevált AIIL

1 hogy a lakd, illetőleg vőlegény foga cédula u kapun megjeleut,