Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-12-25

Karácsonyi melleklet A ..Pápai Lapok- 52 ík számához. Egy keserű levélre. V á 1 a s z a s z r i I. o s z 1 fi i, .• k. Illa Lampérth Géza. Szálljatok rigmusok, mondjátok fülébe, N,- is a fülébe, sngjátok szivéhez. Kitől elszakadtam immár számos éve: „Keserű" levele énnekem mu\ cdes. s te halld meg sziveddel jó „öreg" barátom, Ki naliiin tan mégis fiatalabb vag) meg. Nem az esztendőknek soiail számlálom: Kedved nősem s azon kevesebb a iigv meg.. \/ enyémet bizony már jócskán megeste Csalódások dere.., De hagyjuk ezl mostan! Leveled vévén, e hideg téli este, Szivem, nézd, egyszerre melegeblteu dobban. 1 lelencnek -/..illámba tutit idők cliiléki. Körülpillangóznak azines, inka álmok... Mig szemem ,t hulló hópihékel nézi, \ lelkemmel már nyitó tavaszban járok! Lomból hajtanak i „Várkert- Üreg fai. Behintik az utam' illatos virággal... — Ab. tniK éile- is volt 'v.t sz utat járói Kii|iuti ruhában, de meg nem tépeti szárnynyal! Oda vártam Múzsám

1 az édes magányba, Ibii kék nelelej. >.•], fürdenek az Erbe! s in tu vala bár cifra, kényes uri dáma. Eljött uiiudig hiven, IM nem is igérte, K légyottról mentem rózsás voll a kedvem! Verasel, tárcával és mindennel, mi kellett! A tÜatői nn'ibelv be un dolgoztunk ketten Lobogó <|ie,s\úgygyal pisla gyertya melletl ... s éjféltájban, mikor készen voll as újság, S ktliainliik.il unk a .•-• -mles ej-/ak.tl..i: A -.ik égi csillag nincs ebben nagy túlság! A/t hivők: iiiiml ..lapui I." megjelentét várja ... Balga bit. de hit volt ... Hál hogy feledném el K boldog i.l.it - „öreg" barátaim, téged! ...lm. a „kézirat", S te „keserű" levéllel küldi nekem máskor is ilyen édesséiret! icolAisXeA ,.l' á |. a i I. a p 0 k* I i a in á i | Illa Istv.íntty Hec Jéna lieteti \ annak. Mim ti i iukotai önlögök . . . Folyik aa utolsó hajtás a teher asztal körül. Jókedv sugái/.ik le aa arcokról, A jól eltol* i.in nap férfiaa fáradalmai és élvesetei után, a mit .sak egj váddáa erdő ügyes meghajtása nyújthat i legkényeeebb igényű Nimródoknak, kényelmesen nynjtóskodnak el a városból kissa-1 badnlt robotolók. A kerülő egyre hordja be a bnfrlejtű nedűt és lassan teaz-vesa a aanbában, hogy •'» is elleshessen nénánj aaót, a hangoa beasédből, melyen jókat kacag nx il|u-/.nis társaság. A leghangosabb köstük egj Kata] pap. aki anekdotákkal mulattatja a társaságot éa a véoaurognak bele. Kacagj mosolyog a többi is. mar kinek-kinek milyen % temperamentuma. Csak • Süigol i| kin gjáll Kinevettétek már magatokat'. . . . N •, jó! Most bál Hanem as nem épen víg történet, nein i- vatörténel é- mert iga/. MalaItil és min.len szem ., I , Kei ülj.-, bodor l'u-i karikákat bocaáji a gerendás elviselhetetlenné válik a nagy vigasság, titán, et-1 Kel \ talahhak is. btadö Iván, meg én. Egyikünk a s l I ma- e- más bel)en v oltak. I' . : ! l!n realista voltam, Kán a legnagyobb mértékben idealista éa álmodozó. Es még ami roszI s nagyon. Természetes, .hogy '"• az ón gyakorlatias gondolkozásommal, élvvágyó természetem valami nevetségesnek tartottam as ö eszményien s/.iiz gondolkodását, amelvho/. tetteiben is követ-1 kezetea uiara.lt. Win én orvönvörök után futottam és fené- . i kig ürítettem a/, ólvéaetek »erleget, atidig ß otthon irt éa álmodotott. Mint mondám, aserelmea lehetett agyerek , nagyon, de sokáig Kfrtn tudtam meg kibe. Egyszer aztán megtudtam . . . Meg . . t.ii , s,,|i-e tudtam volna meg! ... * |tt elfojtott sóhajlás -/ihletet tállal.itt , i M ti liarcoss.il. |« F.gv zivataros éjjeli gyakorlat után Iván i .eszedéimesett megbetegedeti. Kdesanv jávai Uei*»' ' •** " •agasskndáa, mint i kívánat. Végre megélt a ryerek, hanem fenentód gyöngi volt, Aa es reléi szabadságra küldte, hadd kapjon egy .is erűre. Elment egj földbirtokos rokonához valami ddngott enlélyi faluba, én meg magamra nara.ltain es . . . ne nevessetek ki érte . . . iristem H s/..iiat. amelyben betegen feküdt. Nem találtam helyemet. Végestem dolgomat, uint egy lelketlen gép, aztán megszabadulva i kaszárnyából, siettem hasa és . . . Iván verseit olvasgattam. Végre letelt :< keserves bosszú i.l.i éa Iván berukkolt. Az első este persze a külön iöltött napok elbeszélésével telt el. Hanem a gyerek nagyon szűkszavú volt. Iván a díványon feküdt álmodozva, én meg egj k.ito—/.ékl.eti n\ii jt. ./.ko. It um. Fjtél mar elmúlt, mikor egv hosszít hallgatás titán felül a gyerek, erősen a szemembe néa és mintha >ey századul vezényelne, mondja: Holnap beadom leköazönésemrő] szóló kérvényemet! Azzal visszadőlt a díványra s mig en elámulva tépelődtem, el ia alu.lt. Mint a villáim -apa- ért és a kijelentés engemet. Nein ni.ham válaszolni, kérdezősködni.... un éritette ezt a tiut t Mitől bomlott meg annyira, hogj lenyesnek Ígérkező pályáját. ii lio| annyian és annyira szerették, becézgették, itt hagyja. I».- nem találtam rá feleletet.... Kilépett, elhagyott.... én meg kerestem magamnak egv ménkű gazdag leányt és elvettem. Kanról évekig ii.in hallott.un -.-11111111. A/.l sem indiain, hol. merre él . . . . Eg> ..-/.i gyakorlaton aztán az erdélyi harasok alján, rengeteg erdők közé eldugott kialuii.i szállásoltak századommal. As én nevemet 1 legelölibkelönek lat-/..', ház falára irták lék j.lako. ogok fáradt lovamon, egy béresnek látsaó ilak kinyitja előttem a kaput és előttem alít Ifii'ló [ván. Tiszta, de \ise|t,-s ruháj.1 h.lll délcegen leiéit elém, Megöleltük, meg.-..kölnik egymást, íztán szé> nélkül bevezeteti szobámba, En kérdelősködni kezdtem. Hogj • mini van? De fieaak lallgatotl éa valami tnlelégedett inoaolyfyal ittet' csendre. Majd kivésetett a isomszéd zobába, ahol két isöke angyal, egy nagyobb, neg egv kisebb, alu.lt a fűzfa vesszőből font lölcsöben, A falak fehérre mesaelve, a bútorok 'gyszerüek, de tiszta minden, mini a menyirazágbaii . . . I». |i.it egv gyönyörű nő éa aa a szótlan, loldog ember átölelve annak aa aranyhajú sszotiynak karcán derekát, csak annyit m< ndott: - A feleségem! és köny tátyolosta l>e a ekintetét as üdvösségtől . . . Aaóta lein élek, osak tengődöm. Hiába an a/, a rengeteg pénzem . . . Aat a kepei, at a helvét ott a rengeteg erdők köaepén liele.lni aoha -.in tudom. Évtizedek teltek el •óta. A hajam regei megfehéredett már, de /. a 'iol.h.g-v.g. ac az édes szegénység aoha aem I eininliii az emlékezetemből, mint aa a pár /..'. sem. aiini bucanaéakoi súgott nekem • Ibi: K.il.lii- vagyuk, de l.ohlog! . . .