Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-23

Megjelenik minden vaaárnap. Szerkesztőség . Jókai Mór-utca tlii'.l. s/ám. Kiadóhivatal: Qokfbetg (ívnia papirkereskedése, Tt-ti'-r. Telefon-szám 41. • A népkonyháról. •j sc t i CT Pagyon sokszor oikkeztiink már e tárgyról főleg <• vésető helyünkön B mindannyiszor sUrgettttk <•/ intézménynek megvalósitásál ; most ismét időszerűnek tartjuk, hogy beszéljünk róla. Talán nincs Magyarországon valamire való oly város, amelynek e humánus intézmén ve. a népkonyha meg nem volna. Es városunk valóban esak a humanitárins téren nem tudna, vairy — nehezen hisszük — nem akarna haladni, más városok példájára? Dicsekszünk és nagyra vagyunk vele. Im^T inie vámsunk a i lern fejlődés utján van. Intézményi-intézményre alkot, a maga erejét meghaladó áldozatokat hoz. hogy a modern haladás fejlődési processzusában el ne maradjon. Mindezekért természetesen a legnagyobb elismeréssel adózunk a város intéző köreinek, sőt magunk is rajta voltunk, hogy buzdítsunk és támogattunk is minden oly eszmét, amely a város haladásának érdekében szőnyegre került és amelyből nein egy valt már valóvá és ténynyó. Tudatában vagyunk annak is. hogy városunk közönsége anyagilag ml van terhelve. N'eniesak a létesített intézmények, mini pl. a vízvezeték, villainvilágitás, <le a talán még létesítendők is ezek között a csatornázás • sok TÁRCA: RAJI INÜÁS.*) Oh hogyan imádlak, bogy rajongok erted, Titokzatos érzés, égi jövevény, S.-IIIni11n',1 li-lt nag\»&n, ÍHti'iii idézet, Te ssivomben égH

t édes bttssks leaj. A tf tözedtől ég I szivein, a lelken, Te Bier pompával fakadó tavasz, Nyiladosó rosss teteriott bsrekben, Búbén, Battggedéaben jóleső vigasz. Boldogság alapja, gyengék erőssége, ki előtt perón hull az cg-ész viláir. s fnifuififd 5kei, fSI a magas égbe BS koiiuvcn togyésöd a hős daliát. A ki láthatatlan alakban jelensz meg S egyformán érez a (razdajf, a szegény, Kinléke a mullnak, hóse a Jelennek, Ks idvé vagy minden Ifjú kebelén. A ki uiy sok vagy, hogy löt aettt emészthet MUlíó c v népe s föla-kereken i Hatalmak lialalma. istfiu sssnl érzet. Maradj a szivemlif n, édes — Hsen-l> ni I Molnár Kálmán. XdLuLo3cm cserreg*. Víg monológ nok szamára A „r epei i. s p e k* • rede ti t » r « á j a. lila Baranyay Jozsel. /(/ii az anyakönyvi a.latok szerint 18 íves, a rokonok, issserősök előtt saontiM esak l'i évesnek van kipublikálva. A polgárit ..•"> jo és 5jeles" erednéByayel vágoata el. A negyedik oeatályl *l Mutatvánv szerzőink sajt''- dall levő ..A Imn évaMeeg" liinii verskötetet»ol. s tetemes anyagi áldozatokat és terhel ott és fog róni a ktizönsógre ős ezek tellett a közművelődési, művészeti és irsadalmi intézmények pártolása, aegi'•se is meglehetősen io'énybe veszik özönségünk áldozatkészségét és tondjuk ki — erszényét. Minden esetre, nagyon nehéz otl avatkozni tehát az áldozatkészségre, hol ez tulon-tul is ki vas aknázva, hol úgyszólván és egyáltalán semmit ein lehet 111 e ga 1 kot ii i anélkül hogy ie folyton és újra meg újra az áldozat;észsóggel hozakodjunk elé. Ámde az emberi nyomor, a szüköl;ödők, a Bzegények és Ügyefogyottak nséges helyzete fül kell, hogy keltsen runden emberi neme.- érzést, az emberi zivuek minden részvétét, lelki tulajlonainak minden jóságát, erényt'!. Inie ilt van a tél a küszöbön. Kzer lyomoruság fenyegető árnya boritja mir is sötétségbe a ízeg'ény embereket, lettenetes kép az. mely széniünk elé árul, ba benézünk azokba a nyomorúan is hajlékokba, melyekben embertáraink, az Isten képére teremteti einheek, sínylődnek. Hál ilyen az ember, ki murát Istenhez hasonlítani meri és hál íven az einher, aki elnézni tudja a zenvedést. az élettel való küzdést? Qondolunk-e arra, amíg mi a párolgó neleg levési szürcsöljük nagy élvezetei, liszta. jól fűtött szobánkban, hánj inpáo • Batalos látszat kedvéért, • mi az iskótba járással velejár, — önkényt ismételte. Mivel énje is van, eddig meg esak a „tánokoonoruoakána" szerepelhetett, bol gimuásisták udvaroltak i-ki. Az sasi

kssol per-ze gyűjti. A hosszú ruha, mely most rajta látható, • legelső liosssu ruhája. '.iilonlien oaevegjen iI maga i Mama, mikor a „gyereksaobából" az előrolia'nak esiilólt gangra mentein, láttam a mánia le.in, bogy ma ísmát igen beletalált tekinteni a uderes 8datolyába. A második jelenség, ami • semenaba fltlőtt, aa volt, bogy Elzának, a eéaé

zack kotmiao* vasakat tfteeaitetl Nscs, a eeolgálö. Naea ténykedését eléggé bísonyítá a ..-pórén" ajtó* gyakori ayikorgása, amint bajsütő a-akat Bteg papirt raklak a tii/.re. l'ista. a igasz bátyám pedig, sebzetl orossláaként dühvel legyttett fájdalommal jajdult lel: Az Istenért Naea! I ét hordja maga r.t a papirost ? — Az tuti szekrénye tetejéről. — A szekrényein tetejéről!" Némulj 1 hegedd • boruljon el minden e világon 1 Hat iába vágtam ki, s szedtem össze a „Budapeati lillap'-boi a „Világszép asszony" regényt; hiába -nilezteui sokszor egy eltévedt, — elkevert s/.nn tán valóságos ttádai-féle nyomoaást, izimatoltam, I önt agy aagol vizsla, bogy milyen idea jutalmat ;ért ezért nekeni Zengő Mariska, s ha tiulna, Ogt e miatt az ostoba kolniit'o/.as miatt mennyit eszitetleui 0 elölte; maga bar azt se tttdjaI u-e vagy leány • görög mithológis, sima, mint ry Niens i tőd "in BS köayeibea moangataa el, mitől SI l«!ell óvjon meg minket ; - S llVoltene, int agy uuhiu oroszlán, melynek glcdiosia kéke megj i hibába I I meg hány nyomorgó embertársunk di> lereg piszkos, söté-t odúkban, a puszta száraz kenyerei szorongatva megder niedö kezében. S még jó, ha ez a száras kenyér is meg van. de hátha méjr a> -ilies ? . . . A nyomor, a kétségbeesés szülő •ka a bűnnek éa viszi lejtőre többnyin iz embert. Aki éhezik, nem kérdezi lOgy Vajjoli rosszat ese|ekszik-e akkor na lop, meri éhségéi csillapítani akarja Az éhes ember nein jobb az /illatnál mely a prédára les a ha felülkerekedii benne az állati vér, bizony-bizonj ke trései ér akkor előtte mindaz, amit va laha a lejébe veitek as iskolában a hitről iz erkölcsről, a túlvilági szenvedések röl, amikor e földön való a legkinzóbl szenvedését, az éhségei akarja csilla pitani . . . Sötét kép ez nagyon, de fájdalom bogy igaz és való. S éppen ezért m ringatódzunk abban a boldog hitben hogy városunkban nincsenek oly szü kölködők, akiknek nyomorai kétségbe esésig fokozhatja a beálló téli időszak De ha ez nieo' nem is volna így, akkoi is parancsolja minden emberi érzésünk nogy mindent elkövessünk az ember nyomor enyhítésére. s ennek egyik leghathatósabb ót humánus eszköze volna a népkonyha ihol a szegény einher meleg étolhes juthatna és a zord időjárás ellen iPista, tekintve a szörnyű valót, elég kenet eljesen fogta lel a il"lg"t. Ne de igen kelleme foglalkozásban érte am ez. a máglya kataaatrófe l'ista i-igarettat téilt,itt és a nyomtató lónál lines Lekötve a szája oigarettásott. <> költőit aiadig a eigarettát, ami a háznál kellett; rendé -én a magre ndflll pénaAgyi agyeaaulyál Uyei ngaretta töltéssel hozta ráad be. A háaitaaaVi igvam- miadig pttrateaáara utalváayoata ki lenzt, l'ista azonban olesóbli éa alae-oiiyaiili rangi •s reodfl kincstári gyártmányokkal keverte: tizen lalnias-al, sót sokszor liftessel is. Kzen a nem ti-zta mÓQjOa szerzett pénzen az án rendesen e-"i.i"t esináitatott a „Fehér liliom •záihoz.-- eiuizitt viragesurnok kövér tulajdonosáé anal, akit a sárga irigység; sem csúfolhatott voln •1 liliomaaálaak, hiaa a varrónője, kinél mi is var atunk. elárulta, hogy és tel méter kell egf iilmlen dudor nélküli testhez, álhi blouzahoK. A eaokrok persze Zeagő Mariskának kéai il ak, kinek apja telekkönyvveactő ugyan, de aaéf •liiiek a „telekkoiiv v\ezet,,-- apa leányának a _ I trag leve iiines a telekkönyvbe." — Da hát l'istat • lem saenirosta s beszegődött Mariska udvarlója iák Pista eleteben különösen kél Mari-ka jals/.il lagy szerepet Egyik a Zengő Mari-ka, a luási Haríska az egyetemi tanár, ki mar oly -ok, édes TT nénvt, melyek jogáaakeblekel dagaaatottak, jubb et re szenderitett. l'ista, ki már a letizetett tancli akbol) visagadijakból agáéi Farmot vehetett voka CaliforaiábsB, ennek a Mariskának köszönheti, bog miit inukét. Megéay leányokat a •.én taányaáj jesy.to reme zavar nn-g níz-aszinu almainkban, ö ueg az ősjogáaaaág sölél lelhöjo riasztja lei Ma iskajanil persze inni az egveiemi tanári'iíl sz.iitl ont ábráodisibaa. Mar én is kenden hinni, bogt