Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-09-11

Megjelenik minden vaearnap, Szerkesztőség: JóklJ Móniim '.Ml'.i. izam. Kiadóhivatal: Qoldbenj Qyula pepirkereikedéce, Fő-tér. Telefon-mám 41. Mese az óvodáról. Három éve mull a tavaszszal, hogy egy rokonom a Bakonyban meginvitáll a búcsúra, ami . . . náln'. nagy dinómdánom közötl Bzokotl lefolyni. Pompás ebéd mellet! Ultiiuk a délutáni órákban, amikor megjeleni egy botos atyafi • a vendéglátó gazdái BÜrgösen felhívta, hogy jönne azonnal a községházához, meii egy fölötte fontos dologról van s/ó. A gazda süni bocsánatkérések között távozott. Jó kél óra múlva visszatéri s kíváncsi vendégeinek imigyen beszéltééi a rendkívüli szokatlan időben i artotl g) Illés okait. A községbeli kél felekezeti! lelkész megbeszélése folytán a biró egybehívta u képviselőtestülel tagjait. Az egyik lelkész aztán megrázó szavakkal festette 1»' előttük a vöröskakas szörnyű pusztításai! szerte az egész országban. VéVsi'i konklúziója a gyűlésnek az lett, hogy a legtöbb tüzesei gyermeki kezek nunc kik sokszor akaratlanul koldusbotra juttatják a község népeit Előhozta, hogy a kormány már régen megparancsolta a gyermekekre való nagyobb gondozást, különösen a nyári időszakban. Kifejtette, hogy néhány száz forinttal segíteni lehetne a bajon nyári menház felállításával, elmondta röviden a tervezetei is. A gyűlés tagjai nagy óljeuzóssel fogadták az indítványt. A Bzoniszéd községek egyikében éppen előtte való napokon pusztítót! egj borTÁRCAn Clz 3st«?n cs a bajacUr. (Goethei A ..I*|> :> i Lepek* eredeti tárcája, klabadöh, a föld királya, Mar batodaaor e\jöt<•. 11"^} nia^iuik-lurniár.i válva Lenne bája • öröme. Lakhelyet magának itt kár, Nem /avatja földi kény. Bon tetőit, jutalmat így mér s amber ember-eaáinba mán. Megnéai kutatva e vándor a helyet: Figyelme nagyokra, kicaiuyre kiterjed s na megjOn a/, eate, megint tova mén, s fan a végati báaaoroknál — Hogj megindul laaporán LAtji: leatetl arcoal »n áll EgJ aaép pillangó leány. .In napot, axűal Kaeem-adta 1 Mar megyek, oaak várj. no liát ! K i \ acj 1 Bajadér i <• lakba Kéj s öröm talál tanyát. Mar pendül a kobaon aa ének a tnnchoa; tilv bájoa: a korben amint tova aaaBdoa s hailoiurva-lebeffve virágokat ad. zaszii'i tűzvész, ami bizonyára nagy befolyással leheteti a tiszteli községi tanács érdemes votumára. Házigazdánk dicsérettel adózotl az eszmének s szerény magam is a sárgaföldig magasztaltam a község elhatározását. A második óvbef ugyancsak meghívói kaptam a buosura rokonomtól. Elmentem. Ebédnél eszembe jutott a mnlt évi esel s kérdezősködéserare az lön a válasz: a ten mik. különben még nincs fedezet, magyarán mondva, pénz. I'f leSZ, inert inn>záj. Csak a mull héten perzseltek el óvodai alanyok egy szatmakazalt, meggyes rétes! akarván sütni a kerti gyümölcsösben. A nyilatkozatban megnyugodtam, mer! igaz ugyan, hogy a költő azt moudja : munkásság az éle! sója . . . de a kalácssütéshez liszt is kell, nemcsak só, no meg hál az Úristennek is Ital nap kellett mire ezl a sárga golyóbis! az ahhoz lartn/.o nienázseriával együtl megteremtette. Ugyanazon nyáron leégeti a közBégnek mintegy negyedrésze. A tüzet újólag gyermekek okozták. Levele! irtani rokonomnak s megkérdeztem tőle áll-e már a menház, azaz óvoda. A válasz megjött. A lakonikus válasz imigyen szólt: óvoda nincs, de muszáj lenni. A muszáj szó ugyan nincs benne sem az akadémiai nagy szótárban, sem Simonyi nyelvtanában, de azór! megA küaaöbre búgva vonja, Majd a liánba édeaen. Lámpa gyulád kii lakomba, Uh, jii\i-l. aaép idegen ! SiMiiilt lábad' gyógyítom majd: olv (áradt vágj be mar: Minden, amit laivod óhajt, Kéj éi nyngvái kéaaen all. SzinIfit sebeit bekötöate lietve, Moaolyg a nag\ taten; i bűn közepette Örvend, hogj ím emberi laivre talál. Éa parancaol egyre másra, Vig a lány éa hallgatag. Ami meaterség von nála. Moal a sziv ölén fakad Éa virág helytt egyre taebfa ieaa A gyttmölca éa t.". I»l • leaaen; llul a laiv már engedelme*, ttti köae] a Meretem. s hogy mélyre hatoljon a lányka aaivébe, Küld kéjt, kínokat, meg hmonyt kebetamerve egei - a pokoh oda lenn. [lébe, Ks isi'iknlja feitet! arcát Ks az kínban ég, epad Ks a lányka veeatve barnát, Kjt elöaaör kőnyeket, Caak leomlik im térdébei; érti minden hon- és hazafi, mert mostanában még a li'itniniszter is használja a milánói templom mintájára épült budapesti országházban a szőke Duna pariján. Megértettem én is. hogy ami késik, nem midik. Meg lesz a menház, esak türelem; tudják azt ók is. hogy a tüzesetek kilenctizedrésze gyermekek munkája. Ez már az idén történt. Még pedig így. Egészen megfeledkeztem a bucsus rokonról, meg az óvodáról . . . Fáradságos munkám után egyik forró júniusi estén kapumban üldögélvén azon tűnődtem, milyen i ••> leheteti a középkorban a feudális rendszer. Marczali Henrik történelme uirv teletömte atryamat bolondnál bolondabb eszmékkel, hogy nem tudtam tőlük szabadulni. Szerencsémre jött a posta. Felbontottam az egyik megyei lapot s ámulatomra a következőkel olvastam: X. községben (ahová búcsúkra szoktam járni) nagy tűzvész vidi; leéget! mintegy 30 épület; állítólag gyermekek okozták. Persze megint a gyerekek csinálták a tüzet. lüzi'tiyosan most sincs óvoda. A búcsú napja elközelgett. Álig bírtam mar bevárni. Csakhogy nagy baj volt, nem kaptáin meghívást. Anélkül pedig búcsúra menni nem lehet. Végre a tizenkettedik órában megjött a szívélyes meghívó. Vol! abban szn mindenről. 1 mna-üunepély ről, csikólegelőről, szárazságról, a nagy adóról, kópviselőválaszN.• 111 kéj, nem 'lij ki-ll neki, Játszi leite mit te képei Must már rajt' segíteni. s mig nyugaaanak ottan, a néma homályKéaattl nyoaaolyájnk elé -ürü fátyol. 11>«'• 1 Kéaaitik az éj kioai laellemei. Hoaaaá kéjnek kurta alma . . . S még is keveaet pihent : Szivi-n holtan megtalálta lm a kedvei idegent. Ráborult aokogva, airva, Kern ki'l az fel aohaaam. Eb i\ék a lángaó lirba Meghűli teltét caendeeen. A pap szava aeng s ama gyáaiteli ének.• • Őrjöng neki rontva a nep anrttjének. .Ki vagy ta, ho-jv átjöaa e báa tömegen?" Ka a maglyahoa borotva Bál szi\ i'li. .1 jaj tak.nl : Féljem adjátok caak ajrn i tt kereeem aramat I Így s/.imnlik. Iiamvvá s/..i aaagy [•tennék remekje tán ' 0 enyém volt, oh, anyám agy Kili s, édea éjiaakán . . Dal aendfilt K helyre krWnnek a vének, III elhidegülve halálba ménének. Sok iijn kiét e helyekre korán.