Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-09-04

másrészt pedig a tűzoltó intézménynek tervezeti fejlesztésével a városi polgárok érdekeit, ;i nagy közérdekel melegen szivén viseli. Másik kiemelkedő* mozzanata is volt a közgyűlésnek a költségvetés tárgyalásánál, melyről szintén az elismerés hangján kell, hogy megemlékezzünk. Ea ez ama Intézkedése a közgyűlésnek : hogy utasitotta a városi tanácsot, „hogy a szegények segélyezésének az előre látható nagy szükséget inkább kielégítő módjai — pl. népkonyha felállítását — tegye tanulmánya tárgyává és terjesszen a képviselőtestület elé e tárgyban BÜrgősen részletes javaslatot." K fontos társadalmi intézménynek, a népkonyhának létesítése tehát, melyet Lapunkban évek óta sürgettünk és folyton napirenden tartottunk, végre valahára közgyűlés elé került és kerül majd érdemlegesen is legközelebb. Midőn ezt jól eső örömmel konstatáljuk és a népkonyhának városunkban minél előbb leendő felállítását szivből óhajtjuk, egyúttal kijelentjük, hogy annak megvalósítása érdekében továbbra is teljes erőnkkel munkálkodni fogunk, hogy őszintén elmondhassuk, miszerint városunk ezen uj. közérdekű intézményének létesülése is. a lapunk hasábjain évek hosszú során ál e tárgyban megjelent felszólalásoknak eredménye es vívmánya. r • közönség és vendégek részéről elismeréssel és méltánylással találkozott. Derék munkásságuk eredménye fényesen igazolja versenyképességűket, • kiállított tárgyú pedig saépen bizonyít" ják mezőgazdaságunk előhalad eeet és a magvar ipar fejlettségéi minden téren, minden ágában. A vessprémi kiállítás vármegyénk mezőgazdaságának és iparának nagy haladását és fejlődését mutatja be éa Bgyes rendelésében valóban érdekéé, tanulsági>s és hasznos: megfelel a vidéki kiállítások rendeséét egyik to.•Kinek, hogv közelelil) hozza egymáshoz a tenuelot és fogyasztót. A kiállítás valódi tárháza a mezőgazdaság és ipar legszebb és legjobb termékeinek. Az elhelyezés és berendeaés pedig igazi műremeke az ügyes és találékony reiide/.oi kéznek. Arról győsődtünk m.'g. hogy a kiállítás minden tekintetben várakozáson télül sikerült, minden irányban meglepi és elragadja a szemlélőt. A legősaintébb elismeréssel kell. hogy adéssunk a rendező gazdasági egyesületünknek. annak élén Kidossváry Jóaaef főispánnak, mint elnöknek. Ralnprecht Antal püspöki jóaaágkormányaó, alelnöknek. Paur t >dijn titkárnak, a csoport biztosoknak és a kiállítók díszes gárdájának, kik valójában rendkivfilil produkáltak és buzgó, fáradságos munkáinknak érdeme a kedves, saép ki.iJitás. Nenn sak Veszprém városának, de az egész vármegyének ünnepe volt a gyönyörű kiállítás megnyitása, melyről és a kiállításról magáról a következő tiidosilásban számolunk be: Megnyitási ünnep. Verőfényes szép idő kedveseti a kiállítás iiieguv ui'. Ünnepségének Veszprémben. Már a kora reggeli órákban mutatkozott az ünnepi hangulat. A várOS szépen fel Voll lobogózva I az utcákon szokatlanul kiket a kiál Iprémbe. Már gV Ült egv I ic kereskedelmi lllelyet a ló virágos kerti, Makfatvay 1

1< Veszprémi kiállítás. Saját tudúsitúnktúl. Nagy ünnepségek között, a szomszédos vármegyék közönségének meleg érdeklődése mellett nyílt meg aug. líN-án a vessprémi mezőgazdasági es ipari kiállítás, melyet vármegyénk gazdasági egyesülete rendezett karolt ve a vármegye mesőgasdáival és iparosaival, bog) erejűket, haladásukat és Versenyképességüket bennitassak. Nagy feladatra vállalkoztak es örömmel tapasztaltuk. hogy nemes vállalkozásuk sikerrel jarl, sok vidéki köz.', őség. itasi ünnepségek vonzottak Veeaa délelőtti órákban nagy köaönség a kiállítás területén, az állami iskola nagy méretű udvarán. >rtéssek művészi munkája egész • varázsolt. za földművelésügyi államtitkár, kit s pályaudvaron nagy küldöttség élén Kolossvary Jóaaef főispán fogadott, délelőtt 11 érakor érkezett Veszprémbe Darányi Méla miniszteri tanácsos. Serbán János tejgazdasági főfelügyelő és dr. Tarnay titkár kíséretében es s főispánnál szállt meg. Ilidben érkezett s kiállítás területére, s hol Hornig báró püspök, s káptalan több tagja. dr. Vajda Ödön sirct apát, Sárkűzy Aurel Komárom, Hertelendy Ferenc Zala varmegye főispánja, l'allavicini Eide őrgróf, az 0. M. <;. K. ale nőke, Szilassy Zoltán titkár, /has: Lajoa förendihásitag, Koller Sándor alispán, Ralnprecht Antal lovag püspöki jóazágkormánysó, Maróthy Láaaló, Vanesá Gyula, László Mihály. Kitner Zsigmond. Hauer Antal. Horánszky Lajoa Ováry Ferenc, U.lvary Ferenc országos képviselők, továbbá a vármezvének ssámos előkelősége színe-java, a szomszédos vármegyék küldöttsége és a fővárosi, megyei s helyi sajtu képviselői Pápind ;l szerkesztő, köztük lapunk felelőse is g jelentek és leikisérték az államtitkán a vörös bársony drapériáé nyitott pavillonba, s hol | megnyitás ünnepsége lefolyt, nagyban emelte az ünnepély külső fényét a díszes hölgyköaönség, Veszprém vármegye és varos saép aszBSOnyai és leányai, kik a pavillon mellett foglaltak helyet. Kolossvary főispán üdvözölte a kormány képviselőjét, Makjalvay állam titkárt es sajnálatát fejezte ki, hogy Tnllián miniszter családi gyásza miatt nem lehetett jelen a kiállítás megnyitásán. Kérte as államtitkárt, hogv tolmácsolja Tallián miniszternek a vármegye üdvözletét és nv is-1 meg a kiállítást. Az. éTjenséssel fogadott beszédre Makjalvay válaszolt. Meggyőaődese úgymond — hogy a kiállítás nem a hiuság vására, hanem erőteljes bizonyítéka a veszprémim-gyei gazdasági fejlődésnek. Tallián miniszter mélyen fájlalta, hogy nem jöhetett el és a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik a kiállítás iránt. A kiállítást megnyitottunk jelenti ki. Az államtitkár. kinek beszédét lelkes cljéiizéssel fogadtak, azután bejária a kiállítást és igen gyakran a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a kiállítás egyes részeiről. Az államtitkárt Kolossvary főispán és K. l'aur Ödön ügyvezető titkár kalauzolta. Bankett.) Délután ket inakor lakoma volt a kiállítás területén, melyen mintegy négyszázan veitek részt. Az első felköszöntőt Makjalvay <íéza államtitkár mondta a királyra, a beszédei állva hallgatta meg a nagy vendégsereg. Kolossvary főispán, Darányi volt. Tallián mostani földmivelési minisztereket és az államtitkait köszöntötte f.l. Mákjaival államtitkár a \megyei gazdasági egyesület felvirágzására, annak elnökére, a főispánra emelt poharat. Rainpredit Antal a vendégeket es azok élén a két főispánt, Koller Sándor alispán Pallaviclnt őrgrófot éltette; Szeglethy polgármester a kiállítás főrendezőjére: Kolossvárv főispánra. Udvary orsz. képviselő a magvar népre, grof Pallavieini a gaad. egyesületre, Sárközy komáromi főispán a magyar gazdák összetartására, Horánszky oras. képviselő Veszprém megye és város elöhaladására mondtak felköszöntőt. Kolossvary főispán a sajté, képviselőit is éltette, mig dr. Sziklay János fővárosi újságíró es szerkesztő Veszprém varosara es Dauer titkaira ürített poharat. Pápai és Pápavidéki kiállítók. Lehetetlen a sok szép látott dologról írni | terjedelmesen. Különben is a fővárosi lapok már bo tudósításokat hoztak a kiállításról. Itt csak Pápa városát és vidéket érdeklő egves részletekről iriink. melyek különös figyelmet érdemellnek, felsorolván kiállítójuk disz.es névsorát. esett s ugyanaddig álmatlanságban szenvedett, mikor is egyik előkelő tanti tanácsára külföldre indult, hogy feledjen. A rövid két esztendő, — mit az ismeretlen uj világban tölt ölt — eredménnyel járt. Ifikor berobogott a kassá -oderbergi vonat a prov inc város mérsékelt területű pályaudvarára, az az elegáns ur. aki egy csomó hordár fel.tt stentori hangon rendelkezett, nem emlékezeti többé vissza az utcaszeglet i plincke játszmákra. I gv et se vetett indiai pal t ne re i re, akik tan ép ott haladtak el mellette. I le hat ki is gondol az ostoba nplinokére," mikor elegánsan gördülő üveges hintóban ül a finom uri feleségével . . . Kálnoky Guazti felnézett az órára. Délfelé járt az ido. Sietve kapta magát remibe s érzékeli^ búcsúzkodás után fütyörészve indult sétára. A nap aranv csilláma hmosolygot t az égről. Az üde. nyár eleji levegő szárnyra kapta a sétálók vidám kacagását. <>tt sütkérezel' köztük a didi korzón Kivan Gabi is, aki hangos ovációkkal állta utjat. Azzal aztán nem volt vége-hossza a kérdéseseiének, inig nem az I raütés didi egy-et, jelzett. — Teringettét, meg bizony le késet az ebédről 1 mondta Kálnoky s jól eső fitogtatással tette hozza : — Mii fog szédin a feleségein! EpPen oda ell'k a Szt. \ lile e-t, I le. Fehér stólás pap jött velük szembe. A miuiszti

ans gyetek sietve ment előtte és síirun csengetett a járókelőknek* Haldoklóhoz vitték az l'r testei. [stván és Kálnoky tiszteletteljesen tértek le az útról, aztán, hogv ott állt a nyitott templom ajtóban a harangozó legény, megkérdezték tol.-, hogv ki haldoklik? A kamasz megbökte mutatóujjával a kalap karimáját, kiköpte teájából a bagót, aztán tisatess, gtlldiiall telelte J — A Dalmády pék leánva. A nap ép ugv mosolygót t, mint egy perccel előbb, a járó-kelők arcára derűt testeit a tavasz lénye, csak Kálnoky látta elsötétülni körül az eget. amint megtántorodott, félig holtra váltan. Az István tiabi lot nagv karja alig bírta fenntartani, hogy végig ne zuhanjon a kövezeten. A szolgabíró, aki szemközt jött velük, ijedten futott segítségére s rákiáltott a harangozom, hogv orvoséri siessen. N'i ni volt ra szükség. Pillanatnyi szédülés volt az egész. Kálnoky Guaati stég mosolygott is, mikor köszönetet mondott s oly erős, siető léptekkel távozott, hogy az otl hagyottak barnulva néztek utána. Ks meni. Kohant. Színéből, arcából kikelve. Üldözte a lelkiismerete s az a csilingelő lélekharang, inelv könyörtelen hangjával jéggé fagyasztotta testén a más ölelését, ajkán a más i SÓkját. Zilált a lllelle, el-elállt a léiekzete. l|e a Z.é It futott. Futott, mig odaért az ismerős, sárgára festeti kis ház elé. A kíváncsi, siránkozó szomszédság már akkor betöltötte az udvart. Marcangoló kínnal törte át magát köztük. \ pap is éppen odaért. Kenetteljes hangon osztotta áldásait az. elé térdeplőkre. K.ilnokyra is áldólag emelte kezét, de az már nem látott, nem hallott. A feltárult ajtón be tántorodva felordított fajdsimában,mini a sebzett vad. A kis sápadt 1 lalinády Kiuma fehér arccal, mozdulat lanul feküdt a halotti nyoszolyám Vékony, hideg kis keze lesiklott a takarójáról. Kálnoky liuszti melléje roskadt. Átkarolta az élettelen testet, s SS őrjöngő fájdalomnak csudára képes hatalmával kezdte ébreszteni: Kunná! Kininat skain ! Ne halj meg. Bocsáss meg! Fmma. mindenein, nem halhatsz meg, mig meg nem boosájtSSS nekem! Zokogott, mígnem elcsigázott, tört nyögéabe fult el könyörgése s forró könyei oda csorogtak a félholt leánv v iasszinü arcára. Ks akit sem az orvosi tudomány, sem az. anya égre kiáltó jajsaava nem tudott felébreszteni, im. a szeletet! férfi bűnbánó zokogására eleire ébredt. Feleiiulte márvány szempilláit s mig a körülöttük síréi tömeg égő gyűlölettel kisérte a hűtlen minden mozdulatát, addig a haldokló leány szederjes ajakán megjelent a mindent megértő, mindent meg hoc sajtéi, Utolsó mosoly. Dalmády Emma elfeledte a bántást, sl a hűtlenséget, a szivére halált hozó sebet, s csak nézte, nézte átszellemült, boldog arccal a v iszszatértet. mígnem megüvegeeedteh szemei s elállt a sz.iv,érése szép lassan, csendesen . . .