Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904
1904-08-28
XXXI. évfolyam. Pápa, líioi. augusztus 28. 35. szám. PÁPAI LAPOK Pápa rána batoaégáMfc es több pás*] i pápa-iiileki egjealleiaefc aaegrálaastotl kö/iönje. „ Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősén Jókai Mór utea '.Hill, szám. Kiadóhivatal: (ioldhorg livula papírkereskedés,-, I',', t. i. Tnlnfiw aaám 41. Peleifii szerkesztő: KÖRMENDY BELA. Klőlizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k iildendűk. A lap ára: ajJftVM évre iL* kor. félévre li k.. negyedévre :i k EajM szám ára 80 lillér. A veszprémi kiállítás. A mai napon megyénk székvárosaban,Vesaprémbeu megnyílik az a nagyobb szabású gazdasági éa ipari kiállítás, melyei a Vesz prém Tár megyei Uazdasági Egyesület rendez. Minket, pápaiakat, ez a kiállítás kettős okból érdekel. Először, meri ez a nagyobb arányúnak ígérkező indusIriális esemény megyénkben, hozzánk közel zajlik Le B illő. hogy iránta a lehető legfokozottabb mértékben fejezzük ki érdeklődésünket. Másodszor: annak a szempontnak is első rangú helyei kell adnunk, hogy a mai válságos világban, amikor a válság középpontjai tulajdonképpen iparunk romlása, illetőleg elmaradottsága s mezőgazdaságunk — valljuk meg őszintén — maradisága képezi. — akkor, ha vahibaii szivünkön fekszik a szomorú állapotok javítása, mindent meg kell ragadnunk, amivel hisszük s reméljük, hogy e bajokon segíteni lehel. Minden ipari s gazdajági kiállításnak, legyen az vidéki, vagy országos, avagy világra szóló, két komoly célja van. Az egyik: megmutatni, hogy mily előhaladásl tett az a vidék, illetve ország az iparban s mezőgazdaságban. A másik: tanítani, fejleszteni a kedvel e két közgazdasági ág előbbre vitele, intenzivebbé tétele iránt azokban, akik e téren elmaradtak, habár tanulni nagyon szeretnének. A magyar tanulékony s különösen, ha felébresztették valami nemes, komoly munka iránti kedvéi akkor abban elsőfokú ügyességre i«xz szert. Hiába és alaptalanul mondják reánk, hogy nem születtünk iparra, ez ellen bizonyítékul szolgálnak azok o nagyszámú tények, amelyek szerint külföldön nagyon is megbecsülik a magyar iparost rendkívüli UgyességééH H megbízhatóságáért, ("sak ellenségeink s főként az osztrákok gondolták ki és szórták el világgá e vádat, ainelv — sajnos — legtöbb bilidre talált saját hazánkban! Ugy, hogy a legutóbbi négy évtized alatt társadalmunk s közéletünk legkiválóbb alakjai közül sokan meggyőződésszerüleghirdették,hogy nekünk iparágaink nagv részét és — ami fő — nemzeti kultúránk jellemző s tanulságos alkotó részeit: a magyar népviseletet Sokai lehetn lologról beszélni. De minthogy most nem az a célunk, tehát oda összegezzük mondani valónkat e kérdésben : nem a magyar ember rátermettségében, hanem a részint természetes, részint terVSZelüleg készített mesterséges külső körülményekben van a hiba. hogy iparunk nem tud lendületet venni. Mit ér a sok jó tanáes e téren; mit érnek összes iparoktatási intézeteink s törvénykezésünk, ha a külső körülmények lerontják azt. amit ezen intézkedések építenének. Mert nem elég ám agr.kultur népnek kell maradnunk, mert | in(S pályákra buzdítani az ifjúságot; ipar iránt | ialu . m olyanná kell tenni e pályát is. hogy vonzzon. Valamint az összes elAz igaz. hoo'v a matrvareddiarméc méleti iparos oktatás is eredménytelen, -sak a földmíveléssel foglalkozik na- ba a gyakorlatban értékesiteni nem h gyobbrészt he miért? Azért, mert századok óta a külső körülmények <">t esak e térre szorították s tervszerüleg ott is hagyták. Hisz ily körijjjnények között valóban csodálatos és a magyar embernek minden jóra B nemesre rátermettségéi igazolja ékesszólóan az. hogv minden ellenhatás dacára, a magárahagyatott, független kis iparosságunk nemzeti iparunkat a lehető legmagasabb színvonalra emelte a ott is tartotta mindaddig, amíg esak a legutóbbi négy évtized alatt a szabad, illetőleg a szabad osztrák verseny súlya alatt össze nem roskadt s romjai alá temette sok derék arra termettünk rá > az érzékünk ;e Ves. bet Miir pedig nálunk ez jó részben igy áll. Az össszes e téren mozgó intézkedések között legcélravezetőbbnek tarthatni a vidéki ipari kiállításukat. Egyrészt, mert egv egész vidék e nemű termékeiből könnyebben áttekinthető s megbírálható annak ipara: haladása, hiányai; másrész! maga. az illető vidék lakossága, főleg érdekeli elemei könvnyebben hozzáférhetnek a kiállításhoz, hol a maguk ipari s mezőgazdasági ismeretkörüket bemutatva látván, önmaguk bírják a hiányokai fölfedezni és tanulni a jobbat. Ezért üdvözöljük a veszprémi kiiparosunk eXJStenClájál s vele nemzeti állítást, mely ipari és TÄRCÄ» Történetek. Voll egyszer egy Marke, egyszerű madárka Nem vidi rifra tollal ékesítve szárnya. Nem torüdótt semmit a világ zajával Társai gőgjével és hántó gúnyjával, Nem vágyott nagy hitre, röpke diesűségre l'sak egy lomliiis átfon: édes békességre , Oszt volt egy szokása a janikor madárnak. Kl-eldaloltfatott szellőnek, virágnak. S egy szép szál virág volt szive minden vágva O |(W sóvárgott, titkon égvo-vágyvn. !>o sziveink /.árat kinyitni nem merte Csak őrizte gonddal s szárnyával hófedte. „Szegény szürke madár!'' gondolta tnagáha , Hegy nézhetnél le ily szépséges virágra . . t'sak énekelt a/tán dallal kelt s pihent ő Dala telve vágygyal, azért olyan esengő. Csak dalolt, esak dalolt s beszőtte daléba litert eped folyton s mi a szive ábna? Napsugaras május, esthajnal! esillag. Ilaklangsiaa ajraréj, Imi lumlérienv raiUog; llő s/.eielmi vágytol feslő r.i/.sahiinho. l-.sli aranyos fénv s távoli harangszó, Motfár zümmögése . . . illatos fuvalom. 11 yongyvirágos völgy és vadrózsafás halóin . . Mind-mind beim' Volt a kis madár énekéhe Métfis elrejtett VatfV kínja lelt a here. Nem merte felnyitni szivét a virágnak lukáhh hetegje l.tt a gyötrő, nagy vágy nak, Csen esetlegén dala s vergődött a teára; S sóváran nézett le a feslő virágra. I'sattogó dala is ol-elakudt néha, olyankor remegett inaskor dalos ajka. Aztán agy szép nyári hajnalhasadáskor A madár halottan hullott le az ágról: Odaimllott a szép virágszál tévébe S egy leesett s/.irmát megfestene vére. Volt egyszer egy szegény, szurke tollú dalnok, Ajkáról leremtek édes, vágyó dalok. S volt egy szép leányka, aranyhaj, eperszáj . . . Két sötét szeméért dalnoknak s/ive fáj, S egy szép. napsugaras, májusi hajnalra A dalnoknak is néma, fagyos lelt aS ajka. Kovács Lajos. Ördög Jancsi. A ,.1'áp I a j a. Lepek" eredeti tár Irta Szabó István. Ki ne emlékeinek mívesen a játszi gyermekkorra? . . . Ami a napsugaras időre, melyről mi felnőttek annyit mesélünk, ábrándornnk. Hányeator v iss/iiv íigv unk : „t'snk mégegysaer gyermek t minek lenni ! u Honnan van ez a vágyódás? . . . Boksaor az élet kttadelmeinek keserűsége ailja ajkunkra a szót s visszusóhajtjiik a gyermekkor látszólagos goii.ltalansag.it. Gyakran — s legtöbbszór — azt hisszük, bogy a gyermek kedélyének ege mindig derűs, nincs rajta felhő s ezt irigyeljük tőlük Pedig — ott is van!... Van. Igaz. ezek mögül hamar elöcsillan a mosolygó nap. Ám.le nekik is esak ugv megvan* nak az örömük mell it a gomljaik, keserveik. Hoven kijut ebből I-. de ezek különböznek a mieukéitöl, esak egyet emliteűnk! Hány felnőtt sóvárog akármi kurta eldnév után. Akinek van ilyen: bttaakén nyomatja névjegyére, A gyermeknél ez fordítva van; keserves könyet bullát társai magas kitüntetése miatt. A kitüntetésre, a „csúfnév" adományoaásrs nem kell nagyobb érdemeket sem szereznie. Jön az minden etilem éa kérés nélkül, váratlanul.Ritka gv érmek kerüli el iskolai életiben. Egynek a keresztelőjét alkalmain volt megfigyelni. Kimondom : hogyan történt, Cenrai Jancai voM a becsületes neve a legjámborabb tanítványomnak. Nemcsak a fink küzöit titiit ki a tekintetben. Még a lányok sem Versenyezhettek Vele. ( 'seniles, figyelnie*, legény v.»lt őkelme. Karbafont kezeit még tanítás után is vonakodva vette aaéjjel. Mimiig rajtamcettngiitt a szeme Amit hallott azt hűen megjegyezte s az. o h.iinisithatatlan poszes.'gével el is uiolnlta
