Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-07-31

I'ÁI'AI LÁPOK. I:MI4. juliu« :ii. Kivándorlás Amerikába. Nincs Magyarországnak — az Alföld lerje­rónáit kivéve — talán agy része sem, melynek lakúit a megélhetés nvoinas/.tó gondjai ne aggasztanák. Sürü felhők tol tiyosulnak a föld­höz tapadt szegény nép faja fölött, helyzeti' le van igáivá, éltető eréuve a remény elhagyja, élete egét ragyogáa helyett a köd sötét sziliéiből alakult felhők vonják he, a ez az oka, hogy itt hagyják szeretett hazájukat, inelvet apáink nem pénz, hanem véráldozat árán szereztek meg Fclszaba­dului óhajtanak e leigázott helyzetből, a kiván­dorolnak Amerikáim, . . . idegen földre mennek kenyeret és boldogságot keresni, lg''", idegen loldn . . . Hisz nap-nap mellett halljuk, ma ebből a községből ennyien, holnap amabból a községből annyian vándorolnak Amerikába. Hiznuy megesök­ken ott a munkaerő, lml százával hagyják el községüket. Igy a jakói plébániához tartozó községekből körülbelül ;>00 kivándorlóit van, férfiak és nők együttvéve. S ez mindaunyi Dl levél nélkül költö­zött ki, (egy molnár családot kivéve.- Béoaben lüö tórintot fizetnek le Missler cégnek s b nap alatt az ügynökök vezetése mellett, minden további gond nélkül Amerikában vannak. Mikor már ott letelepednek s munkába állanak, akkor irnak lia>za övéiknek iiicgnyugialó leveleket, hogy megélhetésük szorgalmas munkájuk nullett bizto­sítva van. A férfiak aaagnusQlnek, u nők férjbea mennek, s az otthon levőket huaditják, útiköltsé­get küldenek nekik, hogy kövessék okét, . . . költözzenek utánuk. De azért min feledkennek meg azon földről, ruelven böloeójük ringott, . . . áldoznak a múltnak, a mult dieaoaégteljea ideié­nek ; annak az időnek, IUHI.II olv nagv volt Inuiszereinie a magyarnak, hogy a termeszei leg­kérlelhetetlenebb aaaraokál lágy őa te : a halait. Hogy a kivándorlónak ragBBlkndiiak elibe/, a földhöz, melynek talajáról idegen földrészbe jutottak, s hogy a iiild halálain túl is lángul szivükben a hazaszeretet, azt a következő adatuk bizonvitjak. A jámbor hivők megemlékeznek templomjuk­rúl, melyben legeloszoi hallották hirdetni az latén szent igéjét; megemlékeznek kedves halottjaikról; annyi gyertya! küldenek a jakéi templomnak, hogy évek számra elég ; aniivi misepénzi, hogy a miseket a pjebanosiiak aokaaor lehetetleueégekbe ütközik elvégezni. A jakói templom előtt nilo .Szent Háromság szobrának fölemeléseié 2000 koronát küldtek. Kívánjuk s kérjük is, iiogv legMii áldás kérges kezük faradságot, é- keserves •Unkáján. Kgy egyaserC paraszt legény, ki szinten .lakó községből vándorolt ki, liavi 800 korona fizetés mellett szakács-minőségben van alkalmazva. Kgy család, ki nemrég jot t haza, 14000 koronát hozott magával • mivel gyermekük nem lévén, egv örökbefogadott kis leiinM is hozott magával. 1903-1k évben a jakéi postahivatal kimuta­tása szerűn 180.000 korona jött be a péiocs leveleken kiviil s nem számit va Ide Farkasgyepü. Jákóhoz tarto/ó községet, melynek poataanyagát a városlödi postaliivalal kezbesiii: de t udoniásunk szeiint az imént emlilett községbe is körülbelül 10.000 korona jöll be. Látszik lehat ebből, hogy jól megv dolguk ott künn s mindezek dacára, mikor már gyűjtöttek annyi pénzt s gondolják, hogv azzal már itthon tudnak mozogni, csakhamar átlátják, hogy az a főid nem az ö számukra teremtetett, Ott nem tudjak valódi boldogságukat megalapítani, bárbog) kedvea la nekik a eaereaeae, a honvágy varázséi ej u szava viss/.ahi vja őket édes hazájukba ; inert érzik, hogy igazan bohl igok esak ilt lehetnek. Htiaégeeea tanúskodik e mellett az illetőknek bárd ÜOftliS Karoly megyéspüspök kormánvzi jálioz intézett kérvényük tartalma, mely­ben háatelkek eladását kérelmeitek. i Iáidig Ili jakói család kél elme/el t a püspök lm/, Imgy lakón i Vendel-féle korcsma mellett levő házhelveii nekik i ladassanak. K ló család A mei ikábúl jött haza és még több családnak hazajövetelét is várjak aaon esetben, ha réaaQkre is engedélyeitetik haahelyek vétele. Nincs kétsé­günk az iránt, hogv amidőn minden tényező azon működik. Iliiként kellene es lehetne az Amerikába való kiviíndni last megakadályozni es véreinket onnan, az idegenből visszahozni, a püspökség is hazafiúi köteleaaégnek fogja ismerni a jákéiak kérelmét teljesíteni • illetőleg az. Amerikából mar visszatért es még visszatérendő csaladoknak a kert házhelyeket illő árért átengedni fogja, Imgy ezek a csaladok Után otthont alapitván maguk­nak, a lia/a iránt való kötelességüknek minden irányban megfeleljenek éa a családi tiishety melege mellett, boldogoknak erezhessek magukat a haza földjén. Iskolai értesítők. (1M0 I!">4. tanév.I Az idén az iskolai értesítőkről csak rövidebb ismertetési közlünk, tekintettel ana. hogy az rlinnli években elég bőven ismertettük már iskoláinkat, más-, részt pedig az a célunk, hogy lehetőleg összefoglalva foglalkozzunk az értesí­tőkkel, hogy olvasóink \\ny könnyebb áttekintést szerezhessenek. alítani polgári Iranj iskola. Az állami polgári leány iskola érte* i tőjét Nagy Gabriella igaagatd szerkesztette. Megtudjuk abból, hogy az iskola 19 ik évét fejelte be a fulvó tanévben, majd az intézet beleletévcl számol be az ériesitő, melynek kimagasló pontja volt Deák Ferenc emlékezetének ünnep". A rendes tantárgyakon kiviil tanították a német és francia nyelvet, mint kötelező tantárgyakat és volt az iskolának kézimunka és gyorsírászati tanfolyama is A lefolyt tanévben 196 tanuló iratkozott lie, melyből 9 kimaradt, tehát aa év végén maradt 1*7 tanuló; ezekből vallás szerint volt: N róni. kalh., 24 ev ref, L'7 ág. hitv. ev. és 11b" izr.; anyanyelv szerint volt: 193 magyar, 4 német; a polgári iskola 4 osztályában előmenetel szerint volt: 19 kitűnő, 47 jeles, Ű5 jó, 17 elégséges éa 17 elégtelen, az utóbbiakból csak 1 utasíttatott ismét lé.-i e. Kom. kath. gimnázium. A gimnázium értesítőjét Pető Menyért igaz­gató szerkesztette, melyet dr. ltéthei Prikkel Marián a nyelvészetről szóló igen érdekes tanul­mánya vezet be. Közli az értesilő a tanári testület névsorát, majd a tanítás tervét, a segélyezéseket • s a lauszertár gyarapodását, végül az érdemsoro­zaiot A statisztikai adatokból megtudjuk, hogy az év elejéu 160 tanuló voit, melyből az év végén II'. maradt; ebből volt 127 róni. kath., '.'> ág. hitv. ev. és 1(3 izr.; nuyauyelvre K58 magyar, 7 német, 1 tót, ezekből 12ö tudott osak magyarul, IS magvai ul és németül, 3 magyarul es tolul; előmenetelre nézve volt a 4 osztályban minden tantárgyból jeles ü, legalább jó 27), legalább elégséges 8.*!, egykét, vagy több tan­tárgyból elégtelen 88, ez Utóbbiakból ismételui lariozik 21 és nem ismételhet már 1. A maga­viaeletre jellemző, Imgy büntetést egy általáé aaaa alkalma BT! tt a tanári testület. Kv. ref. főiskola •b les főiskolánk ismét 1 askos kötéllel Hámid be tevékenységéről. Az érteti töt Thiíry Elele akadémiai és Faragó Jáuoa tögimn. igazgatok állították oss/.e. Az értesítőt a főiskola történetére vonatkozó, adataiban rendkívül fontos: A pápai ref. föikola rektorai és felsőbb tanulói I7ü2-ig oimfl munka, Tháry Etele tollából, vezeti be, mely után liorsoa István „Széltekinlés kollégiu­munk könyvtárában" cimű érdekes ismertetője következik. Ezután közli az ériesitő a fenntartó és kormányzó testület névsorát, az iskola l'.*U.'l/4. tanévi löriénetét. Kzek ulan a tbeologiai akadémiá­ról számol be; a tbeologiai hallgatók azama üti volt, melyből évközben kimaradt 11 és elhalt 2; e/iiian kimutatja a tbeologiai önképzőkör munkás­ságai és a hallgatók segélyezését. A lelkészképesitő vizsgalaton 18-an képesittettek. — Ezután követ­kezik a főgimnázium 1908/4. tanévi története bő ismertetésben ; majd tárgyalja az elvégzett tan­anyagot osztályonként és felsorolja részletesen a bátorságom, sem a megfelelő temperamontu­iiu'in. Az alakok keeéron mosolyogtak éa egy­általában olyan kin.'z.i'súk volt. hogy, ugy látszik, ha vissza inni tartana okét abbeli kötelességtik. li"gy telltal'lsák a gyertyatartót, leugranának az alapzatról éa olyan mulataágot rendeznének B szobában, amin- még, kegyen olvasom, gondolni sem illik. Ránézve az ajándékra, a doktor, laaau mozdulattal megvakarta a füle tiivil. egyet krákogott és határozatlanul kifújta az orrát. — Igen. u tárgy, tagadhat lati ul. gyönyörű, — mormogta. — de . . . hogy is fejeaaem ki magam, egy kissé . . . nem irodalmi ialéatt. Kz már nem kivágott ruha. <b- az. ördög tudja ini . . . — Miért t — Nem cenk Samohovoraeki, de maga az ördög sem gondolna ki gyalázatosabb dolgot. . . . Hisz az asitalra tenni ilyen phantaamago­liát annyit tenne, mint bepiszkolni az. egésa lakást! — Milyen különös szempontból nézi ön, doktor ur, H művészetei ! -- mondta sértődve Szása. - Hisz ez műtárgy, uéaae oaak megI Annyi aaépaég és mflvéaaot ras rajta, hogj • lelkei áhilalos i'rzi's tölti el és könyek tolulnak az ember etemébe! Ha az ember ilyen szépsé­get lát. megfeledkezik lllilldell löllli tlologl'i'il . . . Nézze i sak meg. mennyi éht. mily könnyed* ség. kifejeaéa I — Mindezt én jól értem, kedvessm, -­vágott közbe a doktor, de hát én családos ember vagyok, itt szaladgálnak gyermekeim, itt járnak hölgyek . . . — Természetes, hu ii töiing szempontjából nézzük a dolgot Mondta Szása akkor, természetesen ina- sziliben látjuk azt a művészi alkotást ... De ön doktor ur. emelkedjék a löin°g fŐlé, annál is inkább, mert visszautalta sával. mélyen elkeserít engem és „ mamát is. . . . Kn egyetlen lia vagyok az un vámnak . . . ön megmentette az életemet ... Mi odaaján­dékozzuk önnek a ránk nézve legdrágább dol­got, és . . . én i sak azt sajnálom, hogy nincs meg nálunk a párja ennek a gyertyatartónak . . . — Köszönöm, galambom, ángyon la vagyok kötelezve . . . Adjál át tiszteletemet a inalná­nak, de biz" Istcli. Ítélje illeg. Ilálalll itt II gyerekek aaaladgálnak, . . . hölgyek fordulnak meg . . . N". különben, hadd maradjon! I »nt nem lehet meggyőznöm, - Nincs is miről meggyőzni ! - örvendett meg Szása. — Tegye ön ezt a gyertyatartót ide e mellé • váaa mellé. Milyen kar. hogy ninca párja! Milyen kár! No, taten önnel, doktor ur! A Szása távozása után, a doktor sokáig nézegette a gyertyatartót, vakarta a füle tövét, és gondolkozott. A dolog, tagadhatlan, pompás, gondolta magában és kár eldobni ... itt nem marad­hat . . . Hm . . . Kz azlaii a feladat ! Kinek kellei la ajándékozni ? Hosszas gondolkodás után eszébe jutott egyik jó barátja l'chov ügy­véd, akinek némi perköltséggel tartozott. Kz pompáa leea, határolta el a doktor. — (I mini barátom, nem akar tőlem pénzt elfogadni, éa igj igen helyes lesz, ha neki ajindékoaom eaen tárgyat . . . Kiviszem hát neki ezt az ördöngös figurái ! Különben ö úgyis nőtlen ember és könnyelmű. Nem halogatva aa üg\ elintézés.'), a doktor felőltöakődött, elvette ,1 gyertyatartót éa elment I lohot hoz. — Jó napot pajtás! mondta, otthon találva az ügyvédet. Dolgom Vau 'eled . . . Eljöttein, pajtás, megköszönni a fáradozásodat

Next

/
Thumbnails
Contents