Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-06-26

PÁPAI LAPOK. 1904. juniiis 26. • város jól és reálisan felfogott érdekébői. Ebből látszik, hogy mennyire hivatásának magaslatin áll ezen l>izotiságunk, midőn a takarékosság elvéi hinlt'ti minden téren, de e melletl nyíltan hangoztatja, hogy tényleg a város fejlődésére elodázhatlanul szükséges beruházások létesítendők, a kizárólag ilyen természeti! kiadások megBzavazandók. Ezen korrekt felfogással mi is teljes mértékben egyet értünk. Mert ez igy van jól, annak igy kell lenni és mindenki, ki valóban szivén viseli a váms ügyeit, így kell. hogy gondolkodjék. Vannak fejlődő városunkban égető szükségei képező és sürgős megoldásra váró kérdések, melyeknek létesítését tovább halogatni nem lehet. Ilyen ügyek a többek között a must napirendre kei-ült csatornázás, alagcsövezés, tülili alkalmas telek vétel ós utcatér tervei. Ezek mind elodázhatlanul szükséges, hasznos és célszerű beruházások lesznek és amelyek feltétlenül megvalósitandók. Megvagyunk győződve, hogy képviselőtestületünk tagjai! a város fejlődése és előre haladása iránti meleg gondoskodás fogja áthatni, midőn ezen kérdések lőliitt kell. hogy döntsenek és nem lesznek annyira sziikkeliliiek. hogy oknélkUli, tul szigorú takarékossági szempontokból megakasszák városunk előremenetelól az említeti nagyfontosságú kérdéseknek ügyeimen kívül hagyása, esetleg elvetése által. Szivünkből óhajtjuk, hogy a képviselőtestület többsége tegye magáévá a pénzügyi bisottság bölcs és reális felfogását és akkor városunk fejlődni fog folyton és folyton előre! A vívás mint szellemi és testi pedagog-gmnasztika. Azt liiszciii in-in mondok azzal valami ujat. lia a kösponti idegiendsaerből kiinduló tett- ée akaraterőt, lelki fenköltaéget és annak testünkre, lakjainkra, énekeinkre irányuló ós ható befolyásai. íz ég) 'ii'. 'I'' \ isziint az si'in njalili. hogy hizonvos szellemi, lelki műveltségben >'•< ezzel a testi flgyeeeég kifejteiére éi fejlesztésére öröklött hajlammal kell birni i<s ép esekből folyólag minden nemsetnél, egy nemaeti sajátság, vérmérséklet vált ki és SS által vannak osztályozva s oemaetek faji ismertető rokonságokra, avagy önálló nemsetekre. Az angolról azt mondják, hogy higgadt, nyugodt, szellemileg éa lelkileg iniivelt, a harcban és kereskedelemben minta nemzet. Az olaszn'd elismert, hogy heviilékeny. bátor, de fondorkodó, mfivéssileg fenköll nemzet, i llaaaorsaág a mdvéasek hazája és bölcsője. Báróban hátor: de nem kitartó, mert tőbb benne a tuloeapongó indulatosság, A franeía ssellemes, ssellemileg, lelkileg müveit, könnyelmű gondolkosásu, bohém nemzet. Ügyes, bátor, egyenes jellemű, de lobbanó természeténél fogva idegei éa erkölcsökben pasarió nemzet. A haivlian ügyes, találékony, bátor, elszánt es fortélyos, a muvésset, kereskedelem terén kiváló nem set. A spanyol s déli népfajok heves természetével liir és rokon az olaszszal. A német az angolhos hasonló nemzeti vérmérsékletében, stb. A magyar bátor, lovagias, udvarias, müveit, fogékony hajlamú, hat. edsett, merész, elszánt, vitéz nemzet, amely dacáraearedéveatörténelmi múltjának és viszontagságainak eme nemzet i sajátságát fenntartotta és fenn fogja tartani, amig magyar marad a magyar. Ems nemzeti sajátságokat fölsoroltam, hogy rátérjek a vívásra, és kizárólag a magyar i vívásra, vagyis as általam oktatott éi terjesztett \ magyar iMrdvirendssurrkes, amelylyel bebiaonyitoin. hogy az a Ilii Ui•inzeli sajátságunkat képviseli és mert az, csakis a magyar embernek, a magyar ifjúságnak felel meg. A magyar kani késelésében és a vívásban bent van a mi egéss lényünk és ép azért azt csak mi tudjuk és tudhatjuk, mert a magvar kani. .sali a magyarIcarí respektálja és annak engedelmeskedik. A magyar kardvívásban érvényre jut a magyar központi idegreudsser, tehát a szellemi, lelki. magvar psycho pedagog fejlesztésére irányuló ténykedés, amely a magvar ifjúság SZellellli, lelki és te-ti ||ev elesetlek pi'it ol hat lllll segédeszköze. Mell ep a Vívásban, llllg egv liszt II nemzeti jelleg (elél. resztetili. ápoltalik, másrészt aa agy a tudományok befogadására ruganyossá, éberré és fogékonyé tétetik; ez által pedig a központi ii logt endaaemek a tárókra épségben egészsegheti és a nehézségek könnyű legyőaésére képessé tétetnek. A vivas általában művészeti tudomány ágazat és nem pedig a sokak által tévesen megítélt és elit.lt verekedés és párbajok iskolája. Ohwaorsságban már a XV-ik században jelelltek Illeg t lld o Ulli 11 V OS sz.llkköllVVek II vivásról, mint művészeiről és épen csak nálunk SSOrittatík az le a kézműipar i's üzlet i kapzsiság lejtőjére? Téves ez a felfogás111 téves az a tan, amely ilyeneket felállít él hirdet, A vívás a legnemesebb, legférfiasabb testedző műágasat. Már magában az, hogy karddal, tehát a magyar embert megilletó nemes fegyverrel fejtjük ki észhell éa testi ügyességünket, — elegendő arra, hogy azt elsajátítsuk. A magvar ifjúságot arra ép ugy kell reá vezetni, mint a tornára. - Komiszeresen kő telezoleg. Miértf mett a fiatalságban már felébresztjük, ápoljuk a férfias magatartást, önérzetet, szellemi ténykedésében, gondolkozásában, lelki egész valójában pedig, - ép a vívásnál feltétlenül megkövetelt éberségnél, tehát az észszeli ténykedőénél — oly nevelési irányt érünk el, amely a tiszta hazafiasságot gyökerezteti meg az itjuság lelkében. En teljes meggyőződésből, hazafias érzülettol áthatottan adom e szaktudományi közleményt közre, mert gyakorlati tapasztalataimból merített esetekből a vívást, mint műveséétől oktatva, annak a meggyőződésére jöttem, amit e kösleményemmel nyilvánítok. Azt is tapasztaltain, hogy bármi idegen, ide hozzánk beférkőaött vimódaaerek, akár agyszerű vívásuknál, akár műkeselésfiknél lógva, magyarrá nem lehetlek idegenszerű természet üknél lógva, lehat a magyar vérmérséklet ellen hanta nem kelhettek, mert a magyar einher természete idegenhe át nem oltható, de az idegen a magvai ha hamarább, ha a mi keiiverttnket eszi Maradjunk tehát ilt is azok. akiknek minket a művelt nbmaetek ismemi tanullak és ismernek, legyünk éa maradjunk magyarok mindenben ff nemes Hatos István, <>kl. vív..tanár. Városi ügyek. ható mozgati erejét ta tai a test. \ knn/iiiii\asar Igye. Kolossváry Józef főispánunk a héten értesítene Mészáros polgármestert, Imgy a Pápán létesítendő konzum vásár ügyében legköselebb miniszteri tsakköaeg jön a városba, aki a szükséges útbaigazításokat ;1 városnak megadja. Igy halljuk a miniszter a szombat hely i kerületi állán en vesztési télügyelöt bízta Illeg e kiküldetéssel. Azzal hozzám lépeti ós kétaser ini'gesól.olt. Így történt, hogy élet-halaira szóló harátaágol lelőttünk, azután egviitt halásztunk a l'eee-árokban, de a szép esik mellé esak egy hitvány kis cigányhalat foghattunk még. I Misa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi, Keiiipeien báoainak furcsa tUskéS szemi.Idoke van, a bajusza pedig iio-zNz.an lelóg mint a tengeri rozmár.- a l'ayer-expediení képein, a járása pedig olvan luinl a miséső papé. Kempelen báoai semmit nem liescél ós mindig olyan a r. •<. t miaáL mintha dfihöi volna. E« asérl van, mert .i igen bátor ember. Kgv pár esztendővel ezelőtt pisz.t.il vdiielliiiiiő.iii agyonlőtte Su-kovics l.aesit, aki ss édesanyámnak távoli rokona volt éi akkor Buakovies néni ugv megip dl, Imgy fi ii isőrnyel halt. Pedig nem is ö ni lőttek, ilehál ilyen ijedni az asszonynép. Azóta nálunk mindenki nagyra l>c esfili Kempelen bácsit, örülnek, ba eljön, mindig a főhelyre ültetik az. édesmaiUS mellé, az. urak gyufát adnak neki, ha »íivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogv érdekes ember Való igs«, hogv mindig nagyon hátor arcot oaíuál, Egysier láttam, mikor borotválkozott, az alla szappanos Volt, de akkor is szigorúan ósasersaoolta a homlokát. Ili meg iszik egy kicsit, mert nálunk vadászat ulan mindig isznak. — akkor meg haragosahh l.-z is mindig körülnéz, hogy elég Latornak tartja-e min denki az asztalnál. Ilyenkor az urak nagyon isok tak vigváz.ni, hogv véletlenül olvat ne mondjanak, amit rossz, nevén vehetne Ketnpeletl báesi. I.- BSl is inoiiiljak, hogv uiindig töltöli revolver van a seebébeu. Kn Dusáaak mindent elmondtam, amit Kempelen bánéiról tudtam, hogv agyonlőtte Sttakovioa latosil ós hogy Buskovies néni is meghalt ós hogy milyen hai..r eralier, ebédnél aztán mindig oeak Kempelen bácsit néste. \ égül Kempelen hác-inak feltűnt, hogv I tusa le nem veszi róla s szemet <

;

s igv szólt hozzá : Tetasem magának, kis leány'.' Iiusa mindig megssókts mondsai, amil gondol és igv teleli : Bizony nem tetszik nekem. Ks ekkor kikopott. — Hat akkor iiiiórt Bél folyton? — Mert SSeretBÓk magáiéi valamit kérdezni. Kdesiiiaina már akkor ros-zat sejtett, apa pedig vasvillaaaemekkel aésetl Dúsára, Kempelen őáesi azonban biztatta Ib.sal, hogv Ssak kérdezzen t..le akármit, ü válaszolni fog. DlIM ekkor iiszszel'ál Ita n fekete szemöldökéi es I fénylő mSOskc szemével olyan erősen nézett I rozinái bajszú bácsira hogv magáin is megijedtem. tVeudesen mondta: — Megjelent magának Ilmában már Busko vies néni* Krre nagy ijedtlég támadt a din bábén es én azt hittem, Kempelen báesi mindjárt kiveszi a töiiötl revolvert és agyonlövi Ibi-ál Kdesmaina azonban kivezette Dusát ós büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dnsa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez. nagy igazságtalanság voll, mert ón meg se mukkantam, sőt az nap véletlenül igen jód viseltem magaméi Dnsa sBonban igen dühös volt, Imgy nem kapott gyümölmöl es egyre azt mondta nekem, hogy ez.l nem viszi el szaiazoli Kempelen bácsi. Ket napig dühös volt, mert nem ereestették SS ebédlőbe, hanem külön térhetlek fteki a gverckszobaban, akkor aztán kesz. volt a bossuállas tervi'. Eltén végre is hajtotta és ón segítettem neki, bar nagvon leltem ós ellenkeztem, mégis Mgédkestem neki, mert amit ó akart, azt mindig megtettem. Az. urak Sgési estig vadásztak és künn a lalióikon zsivanv peeseiivet sütöttek, ugy, hogv inik.it hétkor ha/a jollek, majil leragadt a s/.i-mök a nagy fáradságtól meg a bortól ós ibaléul agyba feküdtek. Edesmama a húgaimmal odaát volt Siomhathyéknál teán, dl l I

'us.it SS sngem nem inertek magukkal vinni. K- ekkor hajtottuk végre tervünket. 1 >usa kibomolta a hajat. az. arcát belcheritet le lisztporral és korommal nagv fekete karikát e«mált a szeme k..re, aztán egv lehel lepedőt vett magára, mint a kitértetek ssokták A fekete kandúrt bepólyálta egv gvei ekpólvaba, de a farkat küuuhagvta hogv incgf.igi.a--a a kezevei. Kn pedig magamhoz vettem a v araz.slanipátnat, melyei laterna magica-nak hívnak - Bmelyel az édesJésuika liosotl nekem l tí-töi i kr.-ért, mert kafáosonykor elég jó uiaoayitváiiyoin volt ós akkor még senki sem merte volna remélni, hogy óv vegén megbukom kél tantárgyból, Kn sem. Mikor B Vendégszoba előtt hallgatód/tünk. Kempelen bácsi mar ugv horrvogoit, mint az. imuv-i liiresznialoiii, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk i nötéi szobába. Dnsa ssembeállotl az ágygyal, magam pedig a divány mellé állottam és fogam horsasztóiiiii vacogott a félelemtől, de iséri in. -sem sssladtam el. Ekkor s later-