Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-04-03

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség Jókai Mór-Utca !tt;!t. szám. Kiadohiv«t«i: Qoldberg Gyula pspirkereskedése, PVJ-tér. Telelim-szAlll 41. Húsvét. Mi volna a föld: ha a zord tél után nem jönne a kikelet? IIa a tél fagyos lehelletétől elhervadt sivár tájékon nem lengene ál a tavasznak lágy szellője?... A kis virág, mely az avar hervadt levelei alatt, a hó leplétől takartan is megtartá az életerői — soha nem illatozna. Az erdőnek dallos madara, örökre elnémulna... A föld puszta, minden ékesség nélkül való lenne, a lóg fagyos... az élet megdermedve ... Húsvét: a feltámadás, az uj életre kelés, a kikelet... a tavasz ünnepe! Húsvét ünnepe nélkül az emberiség élete puszta, minden reménység nélkül való lenne. A pusztulásnak, az elmúlásnak rideg, vigasztalan képe ... Örökös küzdelem a vég nélküli harc eél uélkül; a győzelemnek leghalványabb reménysugara nélkül. A mint a tavasz érkeztével életre kel minden ott kint a természet ölén s i virág tehélletétől illatos tavaszi légben örömittasan fürdik a dalos pacsirta a erdő-mező a madárka dallátó] visszhangzik, épp oly édes öröm. az ('-létnek öröme fogja el az emberi nemet husvétkor, a feltámadás Ünnepén. (trUlünk ós vigadunk, mert a húsvét reggeli eseményben zálogát látjuk a mi • •leiünknek ... reményeinknek Krisztus feltámadásában vigaszt, erőt, reményi TÁRCA" J)unáníúl. Szép ez a föld: az ős Pannónia, Koronánknak egyik dc.'ceg fia; Szőke j)una ragyogó /{arjával JJnyai/ag öleli öi által, S hova el a 2>una karja nem ér'. Jfju lánya nyújtja hab ke be lét: fürge Ijráva simul hozzá lágyan, Olvadozva csóközönben, vágyban, S cs:/lagtengerJréppen behálózta J} sok kies város, falu, puszta. Xacaganyja a nagy ßakonyerdö, Szüstcsattja a falaton s fertő. Csobánc. Jfegyesd, Tátika, Szigliget foglalatul adják a gyöngyöket. Badacsony, %uszt, Somlyó, Jfeszmély, Szegzárd öntik ne/ri kelyhébe a nektárt, jfyalka /éjén kucsmát a vén Vét tes. S gyémánt-forgót Jjudavára képez. Sok drágaság ragyog szerte rajta, j)e legdrágább fényes harci Irardja. Jfányszor csengett a:adalla! e kard. Jrtidőn bánta galadkéz a f/t agy ort! Kinizsi fái, Jurisics és Zrínyi €zzel szokták harcaikat vivni; S a szabadság szent zászlói alatt, elünk e jelen Vak) világ minden keseleinek elviseléséhez. IlllSVel Ünilepe |\ I ÍSZl Usl Kik feltá nádasával, valóban nagy örömöt hirde szenvedő emberi néninek. Hirdeti az igazságnak az álnokság clett veit győzelmét Az emberi ármány gonoszság, a eaz árulás, a kaján irigy VÍX a a hálátlanság, mely a szörnyI kavarodásban nagypénteken látszólag győzedelmet arat az erény s az igazság elett húsvét reggelén leverve, legyőzvi II meg az Urnák Urea sírja lelett. hogj" neghallja az annak mélyéből felhangz< ingyali szózatot: „Nincs iit . . . féltámad iz I i!" A lesiet hiába Ülitek meg . . i lelket meg nem ölhetitek ! ... Hiába volt hát .1 farizeusok ármá i\a s a főpapi álnokság. Korai az öröm nit e/ek érezlek oii. ,i golgotai vérei [ereszt előtt Az Ur föltámadott! Gyó leimet vett a halálon ! Az iiíazsáe' meg győzte mé-o-is az álnokságot. I'.z a tudat ad .<•,>. mindnyájunk iák az élet nagy harcának megküzdő léhez. I Mi. nieit az az élet haláltust iielyet Krisztus műnk pályája oly meg löbbentő formában tár elénk, még un ;eni szűnt meg. Az álnokság, rosszakarat, az irigj ;

,'.o- ,;

s hálátlanság még ma is ádá larera kél az erény, becsület, hűségéi ^azsáy ellen. Aki felesküdött egy-egy szent éItt is hányszor első sorban haladt! iupa s Konttól Rákóczi s J{ossu:hig Ott villogott ez a kard is mindig, — 5* villogna is. ha még rászorulna )(on s szabadság a szép Dunántúlra. Boor Lajos A fehérlelkii asszony. A „Cápái I. a p a k" I r nlrli t á r 0 á j a. Irta Gelsei Biro Vince. Nem sajtóhiba az ott ti'm a cimben, kedve ih ásóm. Nem t'eliérkelilii. nem téli.'rvállit, lianet e h é r I e l k Ü nemonyról leea snó, aki megtadt irizni lelke ártatlanságát, keilélye QJÜVságát eg IOSSZII életen keresztül még akkor is, midii nár a lmja is fehér volt. Az ura tskohttárSM ii harátom volt. Ks pedig nem a .jóbarát- min lennapi áfneliiiéh

in Olyanok voltunk mi, nun L testvérek. Kgy helyen laktunk s éthsatfllll tlindenuüvé együtt jártunk. Dgy hivták öt.lmg táspái Látván. Da kösönségesen rsak Pistánál ugv sotnogx inegveieseti ('siesának hütuk. III »ajtaeai. Már iliákkorunkhaii, iniilon kea>lett meg lkadul a s/.etnünk Sfjf-egy szép leányon, meg Ögadtuk Csiesával egymásnak, hogy ha meg lazasoilunk, hát ineghivjuk egymást kOloeonOOS i lako.lalniutikra. vőfélynek vagy násznagynál iyaz eszme zászlaja alá. annak győzelméért küzd. aki hivatásának elve. szive minden nemes érzelmével, lelke minden tehetségével a nép javáért munkálkodik s a közügynek szolgál — az niéo- ma is sajnosán fogja tapasztalni, sőt talán éppen ma. ami napjainkban tapasztalja igazán, hogy az igaz ügy, az önzetlen szeretet, újra és újra a Golgotára hurcoltatik. Erény, hüséjr. alázatosság, krisztusi szerelet — kigúnyolva, megszégyenítve, koldus rongyokban jár. Addig az álnokság, a farizeusi kétszínűséo\ a dölyf, nagyravágyás s az emberi ármány és o-.c/sáo- ezernyi neme. mint undok, piszkos áradat a felszínen úszik. Napról-napra keresztre feszitik még ma is a krisztusi erényeket Mily vigasz nélküli, kétségbeejtő lenne az emberisét; élete, ha hiányoznék belőle húsvét ünnepe . .. IIa nein lenne IIK-O- sziveinkben a feltámadás reménye, az io-az ügy győzelmének tudata!.... Az Ur |e|;.ililailas;i ZitlogH lölláma'l.tsnnknak. Feloszlatja a halál félelmét, a sir éjszakáját Az a fényes győzelem pedig, mit ó az emberi ármány és gonoszság felett aratott — kell. Iioii'y kitartásra serkentsen a/ elet e/ein\ i keserűségeinek csalódásainak elviselésén", a nagy harc megvívására. Az igaz ligy győzni lóo-. A krisztusi erény felmagasztaltatik. Meri húsvét a győzelemnek szent ünnepe. Mohacsy Lajos. No már amint az akkori állapotunk hoaaa majd magával. Aztán peilig — majd ha kell — komának is. Nekem nem lett soha szükségem ilyesmire. Egyszerűen agglegény maradtam. Hanem a l'ista. az megnősült, alighogy az iskolái' végezte. Volt in-ki mire. Vagyonos fia volt. Egy pár ezer hohl ismerte iit arának. De l-iz én nem mehettem el a lakodalmára. Mást kellett helyettem hívnia vőfélyül. Meri hát én szegénv voltain, mint a kálvinista templom egere. írnok voltam egv tzigoril alispán mellett, ki sehogvsi í.i eresztett el vetés idején lnkmlalinaskoilni. Uá egy évre aztán hivott a ('si.-sa Iramának. Ekkor a kr ispán voltam. KI is mentem orüumel a „paszitára"' Ekkoi ismerkedtem meg a „fehérielktl aszszony "-nyal. I'gv nézett ki egyéves asszony és anya létére, mint tgy leány, mint egy gyermek. A haja olyan Volt. min? u szén. Szeme peilig kek. mint a uetelejts. A aaáia iut_ egy laopéa hullának is kiesi lett volna Olyan voit nun» egy angyal. Szinte attól leltem, hogy egys/.ei esak szárnya le• és elrepül. Leányka volt az újszülött. Kgy év innlva ismét paszitára hívott az én t'siesa koinám.