Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-01-10

XXXI. évfolyam. Papa, 1904. január 10. 1 2. szám, Felelős laerkegztü: KÖRMENDY BELA. l'Jűli/i'ti'-nk és )iiideté-,i dijuk a laji kiailoliivnUiiie-•. k 111 < i < • ri < i r> k. A lap ára: agéta étre 1-' félévre I U.. Defyeáém '! k. RÉTM K/.ám ái'ii 80 lillér. Kotrás. V'alú igazság, hogy ;i hazai magvai lapok között egyik legélénkebb ujeáj volt annakidején az .Ellenőr

41

, tntyc utóbb a „Nemzet". Ks ezeknek légér dekesebb tartalma: az egyei lapszámok hau „Rovás" eim alatt megjenl köz len lények, gondolatok, élet-bölcseletek i társadalmi, politikai-, egyházi és is kolai élet, valamint a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság teréni véleménynyü vámtásnk. kritikák és igazságok voltak Legújabban a kiváló Bzerkesstésse megindult nj országos lap: „Az Újság* ismét életre keltette a „Kovás" cini alatt közleményeket, csaknem minden száma bau a lap élén hozva e cím alatt Boro kat. sokszor egész cikk terjedelemben A mi szerény lapunk már az előzi' években szinte hozott „Rovás" ein alatt közleményeket. így tehát nekMnl szerzett jogunk van arra. hogy lÖlkóc tük egyik munkatársunkat, a ki ilj citnen írni szokott m kéül szólaltass meg tollát, ismét c rovat alatt. Hajolt is kérelmünkre munkatársiul) és e rovatunk számára küldött, kövei kező közleményével kezdi meg a. uj évet : _A karácsonvi énekek között vai TT • egy gyönyörű,örökbecsű pont: Dieses ség magasságban az Istennek és 11 e m h e r e k n e k h ó k e a fö 1 ö i és j ó akarat ! Lehet-e nagyobb boldogság az élet ben, mintha az embereket igazi benső vallásosság hatja át a mindenható Uten iránti imádásban és embertársaink iránt pedig szerétéi és békesség Lakozik szivünkben, lelkünkben. Nem a felekezet ies elfogultságban es türelmetlenségben, az Isten hazában vagy a vallási jelvények előtl való lebomlásnak I íségeiben áll az Isten igaz imádéi- icsőitése. hanem Úgy 1 az Isten Ii lint aZOllkivUl, a lélek nemesség< • • </.w jóságában való hitben és ' ikedetekben es embertársainknak, családtagjainknak önzetlen szeretetében, a benső* vallásossággal párosult tiszta erkölcsös életben és példás magaviseletben. Vajha szeretett városunk polgárai az igazi vallásos eszpióktől ós embertársaik iránt való ni mes érzelmektől benaőleg áthatva JÖTTEK volna ki a osakínem eg\ héten ái tartó, karácsonyi, ó- és újévi istentiszteletekről. Vajha Uten törvényei iránti tiszteletnek és r.iiibeii.iv -vf >• iránti tétnek elengedhet lei/ követelményeit képező becsületes munka-és szorgalomvÁtrv és ebben ténvleií kitártéi munkásságnak szeretete szállta volna meg a templomokból családi tttzhelyeikhea ós munka-házaikhoz hazatéri polgárkársainkat I >e vájjon haza tértek-e sokan otthonukba a templomból megtisztult lélekkelé-- erkölcscsel? Nem tévedtek-e {l><5 legott, már az ünnepek reggeli óraiban, a sajnos, meg ilyenkor ts tái\a-n \ it\a levő italmérő-helyisógekbe, a tivornyák és részegeskedések fészkét képező csapszékekbe, melyeknek szertelen, é's mé-e- a legnagyobb ünnepnapokban sem korlátozott üzleti érdekei, ellentétben illának a nag\ Ünnepek vallásos érzületet keltő voltával. Vájjon az sj^-hj.'.pek vallásos hatása ; van-e oly jótékony befi lyá al az emberek erkölcsidre, hon) ezzel -zeniben szemet hunyhatnánk városunkban 0agyon elharapódzott • , tivornyák fölött. Nem szeretnénk, ha Félre értetnénk Vendéglőknek, italmérési helyeknek |kell lenni. A/oknak üzleti érdekeit I nem akarjuk rövidíteni, I >e talán mértéíkletes-é'üct é-- korlátot, időben és alkalomban, lehetne tartani a város polgárainak ós iz italmérd üzletek és osapssékek tulajdoiiosainak is, üzleti érdekeikben ? A templomi ós iskolai oktatás, iiltés, ha nein elójí a>, embereknek. talán segítségükre jöhetne egy okos országos törvén}' ós helyi szabályrendelet azon óéiból. hog3 betiltassanak a nagy ünnepek esii érái előtti tivornyák és korcsmábani részegeskedések. Mert végre is. a keresztyén világ nagy ünnepnapjaihoz alkalmazkodik ma már, felekezeti különbség nélkül, egész hazánk míívelt társadalma, tehát nem lehet lelki felháborodás nélkül tűrni, lioixv mikor minden más munka szUneTÁRCA Széles utca. Széles utca, mapas toronv Arrn Biet a [•Ifhol 1'iroN, piros :i U •-mI. • i• rtn vapyok a Méretűje. Nézik, nézik » l--i;éi»yek, Peraze, nem tudjak a/epények. Hogy a szivét inat eladta, Ai fiivi•meri oda adta Néznek cnpein ÍH a lányok I)e én ali^ nézwk rájuk. Minek w Lem osallag lénye, Jla feljött a ii.ip ii épre " Srácsi Títso. Előkelő népszínművek. A á |i n i I. a pn k" t i I il I I i I á M I j I Irta: SzomaJiáfj I*t*án. A Nemzeti Szinluíz nemrég ismét trleaaafopadta műsoraim a iiupsziiimÍH et s a llaaikáhon, ahol eddig a Kruneillonok, I'UUML é» líiverolles márkik régeaták •löketű alakitáaaikat, ezentúl a t>••».• >rii)fr<íf szoknya, a liorjtiazáju inp és a rojtos, gatya ia BMgjelenik \ alöaziiiti, h ^ u • . índandó iiéprziumiivek euni»a i Unom azinpadou külonliözni fog az eddipi nápaaiamAvek hang a i - l.ogv a traneia dráma koMli KM>auiéaai(| i némi les befbIvaaolni lopja a iic|ti<-ti ilaraliok -/ii/..'íit. Inn- egl uiuiiiivm.v aiil.ol a nipaaianiűbűl, meljf a Nemzeti Ssinhacnak i niQMJbmi eUö eredeti ujdoaaága lt;-/. S/.in : A laliiHÍ liini eserrpfodelea iiilsarliii/a. Kiviilrol IM-IIII-/auuk a felvég liá/ai. Az MTHfM kiil. in

;

liaiiv la | a köznép i hol Imi ajtaja. Mikor a fuggoa* lélpoiiiiii, a liiioiif virágait 6atoai a/, aiiiuiliis'ii, a kiabird p'ilig lat vág. HIIÚIIC: Kisbíró ur! Kii>l>iró: Pafaaaaol? Hiróiie; Neu, tudja, bal marad ulvaa aokáig a térjem T Ki-liiiii: Wt iiis/.t'iii. lio_'v • fonok ur mindig a veiideplólirii niKZtuz. Talán ti-ts/.ik tudni, liopv a lladrian keríkpa'roi Bgveaülel ma kirándul) ii llcljl» Ii \ •lliiiplolir. Ititón. : Palánkra. Kiabird ur, tzámithatok az < >n tÜakréoióJára? Kiablrö: Foltétlenul. aagvaád. Blráná: (Fájdalnuta liangon. Kn azt lim/rm. kaan a [árján >

s

',

v Bál bölgVMk udvurol. Ki-tiini: Lehetetlen, kegved eateáak ml/ott idepcii.st"j-iien pomlolia . . r.iriiné: Koeriii-n.i nig}*j« intc kedvei kisliiró. bogj mar vaL'} Mtl bál ola nem al.-/oin. Kérjem, a liiréi, mindég afele llomme* á téniinei< volt, akt örókkön-öríikktí M\* axs/nnyok iiiiiu fiitko-ott «ili, én fájdalom, nagyon t* Y>\ öamerea Aladárt . . . Kíabiftf: Lataaai a lejaaál i Kn ellenkaz<>lejf azt Eondolom, hogy a rönk nr nnpyon rokomfieiivaz kegyeddel. Bítdná: Távra, Inteawnre mondom, hogy te!v<-.l. Knloiilien ha Mgragrai, dalolni foguk valamit. Dalol. NlIH'- az I - telit mile kéljem, Hej, nem s/.eret inára terem! Ham az ép ia beafttátfll, Mepoüiiok a iiiiprintnl, liajaliaj! A \ iiac'M H j.re lioiul éa •> i Iva fakad. | A kifliiro : l'i lie i Baegány kieaika Sólmjtvri Istenem, lut én lehetnek a tVínök ur helyébwl (A zaia mtadjabbaa el»">tátul. A felvág felől epv kaekian lepény ko/.cledik. aki a könágbM a jiilniazi áiiaHt tölti bt. A keaábao eaáton.' A juuaaz, Knekel.,