Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-02-01

PÁPAI LAPOK. bogy adjon • névmagy a r< >si t ásért. Ne kivanjiink tízféle okmányt, hanem elégedjünk meg i n é 1 k ii ló z h 01 e 11 e n születési Ii i /. o II y i t v ú n y II v a 1. Mindenekfelett pedig törüljttk el B bélyeget és tegyük • névmagyarosítást ingyenessé. A hazafias cél, ti magyarság tömörülése, erósbbödése, ezt ti csekély áldozatot méltán megkívánhatja. Még néhány szó ..a mi segitö pénztárunkról." '/'<//• Ovula föhlmivcs iskolai igazgató urnák megnyugtató, felvilágosító sorai után nem sok mondani valóm lenne, mert valóban meg kell ismernünk, bogy i" Igazán egy áldásos, has/.uos intézmény-nyél állunk szemben, mely idővel sok bajnak, nyomom•ágnak leend a megeeüntetője ; azonban annak igazolásául, hogy az. éu felszólalásomnak is volt némi alapja, legyen szabad még egyet-máat telhosni. Veteti László kis könyvéből idézett nép hasonlatokkal szemben, megjegyzem azt, hogv vannak benne nem szép hasonlatok is, pl, : „aki a maga józan eszével nem fogja fel, akinek van magához, való esze, aki pedig nem éri fel 6a Bt Bel, aki ine-zesebb is néz. az. orránál ; komám, szomszédom, aki mindezek után nem lá'ná be, annak ugyan hiába beszélnénk lobbet." A/ért ne feledjük el, hogy a népiesség, nem ilven kifejezésekben, hanem illő, egyszerű értelmes, ségben áll. Amit a felelősség hiányáról állítottam, azt sajnálom, de moel is kénytelen vagyok némi részben t'entartani. Mert igaz, hogy az. egész, törvény végrehajtása, .dlcnőrzése, felülvizsgál:.-a, a számadások jóváhagyáséi 36. * szerint a földmivelési miniaster urra van bízva, illetve az eredeti lörvónvcikk 27. í libán ki van mondva, hogy .a központi igazgatóság ügvke/.elese a in. kir. kormány felügyelete s ellenőrzése alatt áll ; a föhltnivelésügyi miniszter a központi igazgatóság mellé kormánybiztost nevez ki, ki a közgyűléseken és az. igazgatósági üléseken részt vasi és a hetárOBBtol ellen óvást emelhet. Ebből gondolom, minden elfogultság nélkül láthatja mindenki, hogy igenis az ellenőrzésről, a felülvizsgálásról van kellőleg gondoskodva, de azért j az. az. egy szó, mely az. .anyagi felelősséget" tartalmazná, valósággal hiányzik. Mert ma, mikor még a vakok pénzéi is elsikkasztják, a kormánybiztosnak, vagy a pénztári ellenőrnek egy kis udvariaseága melleit egy uj Kecskeinéthv itt is követhet el rablást s akkor méltóztassék iiiegenge Ini, de nincsen megnevezve sehol határozottan egy tárca avagy testület -ein, mely a befizetett pénzekért anyagilag is teljesen telelne! Szegény emberek verejtékkel összeszedett pénzéről van szó, azért n lehet elítélni senkii, ha itt foltétlen biztonságot, világo- garanciát követel. Azt szívesen elismerem, hogy ezen pénztár segélynyújtó áldását nemcsak baleset miatt érezteti, hanem mint az. eredeti törvény 4, ti, pontja mondja, .ha valaki 1(1 évi tag-ág után munkaképességét bármily okból elveszti, akkor is kap élete fogytáig havi lt) avagy •> korouU segélyt. A Vetési-féle kis könyvből a .bármely okszó kimaradt azért könnyen előállhat az. a tévedés, melyszerinl az illető csak akkor kap segélyt, hit baleset miatt lesz munkaképtelen. Itt azonban egé-/-n \ ilágo- az. eredeti tör vény, mely minden kétséget eloszlat, minden aggodalmat megszüntet. A negyedik csoportnál én drákói ssigoruaágol emlegettem: • erre nézve a törvény (1900. XVI. t.-C.) 1 1 ik Ja ezt mondja: „aki a félévi tagsági dijat félévenként előre június hó .'50-ig, illetőleg deO, Sl-íg meg nem fizeti, tagsági jogát elveszti s arra nincs igénye, hogv a bogy <i már befizetett ntjakot visszakapja. Ez világos és ezt nem erőtleiiiti meg a Vetésiféle kis könyv azon mondása, hogy „egy tillér se vesz oda", inert igenis nem ii/.í tó- esetén oda vesz, még tikár 20 évi tagság után is. Est a pontot én tulssigorunak tartom s mivel a legszegényebb emberekkel van dolgunk, akiknek 10 vagy 5 korona is sok pénz, azérl ennek a mult -zámban einlitett módosítását tisztelettel kérem most is. Igaz, hogy az. eredeti törvény ugyanazon pont lik bekezdésében azt mondja, hogy „aki nem fizetés miatt tagsági jogát el vesztette, az, ha egy éven belül jelentkezik, a felvételi dij lefizetése, tehát pénzbeli büntetés mellett ismét visszakerülhet a régi állapotba. Ez egy kissé enyhíti a dolgot, de azért itt is, tekintettels legszegényebb néposztályra, méltányosabb lenne azt mondani, hogv .'10 nap leteltével az elöljáróság figyelmeztetése után, ennek meghallgatásával mondatik ki az illeti tagsági jogot vesztettnek. Szerintem még bele kellene venni ezt a módosítást is, hogy ha pedig az. illető jelentkezés előtt elhalna, tikkor is a/ elöljáróság vagy helyi igazgatóság meghallgatása után az. ötökösök a befizetett pénzt kamat nélkül víeesakspják Igv azu án igazán nem vesz oda egy fillér sem. Végfii még annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy Ihinini/i kegyelni

's ur jó indulatát én soha kétségbe nem vontam de tízért tény. hogy még nagyobb lesz az o atyai jó indulata akkor, ha a szegény ember indokolt kérelmét meghallgatja s az aggodalmat határozott, világos tormával eloszlatja. Befejezésül még azt is megjegyzem, hogy a noeka ... A ruha is leszakadt rólunk. Minek is J Bezzeg volt elég, mikor elvettél. Nem is akadt nifg máson a -zenied, ígértél te akkor mindent, hogv ktoasJhaaa szülőfalumból . . . I'ersze, mert pénz kellett neked. A/, én összerakott kétszáz, forintom. Ne beszélj igy Anna. Nem érdemlem. Tudod, bogy minden csepp véremmel megváltanálak benneteket. A pénzeil soh'se kelleti nekem. Magadért vettelek el, mert szereltelek. K fájó szavakra meg-z.üut a heves szóáradat. Megakasztotta az. asszonynak gondolat menetét az az. iraée, mely ura szavainak helyet adott szivében. Pillanatra elnémult a vád, talán csak azért, hogy eg\-zerre erősebben kitörjön. A gyermekük ébredt tel. Nem sirt. ('sak egyetlen szót mondott, egyetlen keserves szót, a legretteneteeebbel: — Kenyeret ! Kiesen nyilait e szó ti szülők szivébe s az. asszony szeműiben egyszerre szilaj lánggal lobogott fel a harag vad tüze, amint leírhatatlan megvetéssé!, szinte fagyos kétségbeeséssel mondta az. urának : — Nincs, ugye nincs, de hiszen te akartad •gy

! Kimondta a vádat, nem tudta az ajkára tódult szavakat visszatartani. Valami rettenetes erő késztelte reá. Pedig megborzadod a saját hangjától. Szédülés fogta el s ami aztán tortént, csak ugy vonult el előte, mint valami gyötrő álom. Nem látott, nem hallott. Nem birt önmagával. Nem volt ereje visszatartói ".'t az embert, akit sértő szavával elüldözött. Csak mikor magára maradt, mikor mului kezdett kábultsága, akkor tekintett föl hirtelen. FásVf borzongott össze. Kég bealkonyodott már. Sárgás fény derengett a szobában s a való egyre ridegebb, félelmetesebb lett előtte. < >da támolygott az ura üresen hagyott helyére. Ösztönszerűleg simult a kemény deszka asztalhoz. .Ió| esett arcát odaszorítani, hol előbb az. ura két erős karja nyugodott, s felcsókolta az arra hullatott keserű könyökét. Szerette az. ural. Tiszta, nvilt szive lángolt ezért az emberért. Kgysz.crü lelkének minden melegével csüngött rajta. Szabad akaratból lépett ama göröngyös útra, mely annak oldalán várt reá. Szerelmes, bűeéges hitvese volt eddig, mignem a nyomor, az emberi erőt felülmúlói küzdés elvadította tőle szivét, s most fellázadt a lelke amiért megbántotta őt. K- várta -'.káig tíz urát. Várta egyre növekedő remény nyel, inert nein tudta hinni, bogy elhagyta őt. Az pedig nem jött. — Hova mchelett '.' - Hova ? Kgyszerre, mint a sújtó villám, heleeiká/.ott az agyába egy IZÖrnyfl gondolat. Es elrohant a vak éjbe. Ment, futott, mint a lelkétől űzött tolvaj. Csodálatos mágneses erő vonta előre egy irányba. A külváros épületei, szennyes sikátorai gyor-an elmaradoztak háta mögött, amint őrült sebeséggel rohant. A hold méltóságot lassúsággal bontakozott ki épp' 1903. február I. szándékos hiba keresés távol állott tőlem, hanem amit az ember szeret, jónak talál, azt óhajtja tökéletessé tenni, hogy annak szépsége, áldása, boldogító hálása vagy mint (> Felsége, a király mondja, „annak helyessége, kedvessége"* ellen, senki kifogást ne t

e

_ besten. Es a tökéletesítési szándék vezetett engem is. Záradékul pedig kijelentem, hogy a -t-ik <•-,,. poribeli tagok közé 20, azaz busz tagsági könyvvel magam is beleptem. Adász Tevel, Seregel) Beta «-v. ref. I.lk.í.j. Az izr. nőegylet közgyűlése. — It08 január 1».'». — Mult vasárnap tartotta évi rendes közgyűléséi a pápai izr nőegylet. A közgyűlés két és fél órára volt kitűzve, amikorra is a nagy számban megjelent tagokkal színültig megtelt a Hungária szálloda terme. Ily nagyfokú érdeklődést évek óta nem tanúsítottak az. egyesület tagjai, mint e közgyűlésen. Akárcsak a parlamentben, minél érdekesebb a tárgysorozat, annál nagyobb az érdeklődés. Pontban 3 órakor szólalt meg az. elnöki csengelvü ét dr. iViVy Lisslóné melegen üdvözölvén az ily szokatlan nagy számban megjelent egye-ületi tagokat, az ülést megnyitja éfelkéri az. egyesület titkárát évi jelenté-ének meg. tételére. Kemény Béla egyesületi titkár szólásra felemelkedve, a legnagyobb csendben és általános 'igy,... lom közepette adta elő jelentését Jelentésének bevezetésébe!] a nőegfleteu ideális hivatásáról, a jótékonyság rugói és mozgató erőinek különt'éleségérol értekezett, párhuzamot vonva az egyéni és testűiéi; jótékonyság között. Szavait sok helyütt a hallgatóság lelkes éljene és tetszésnyilvánítása szakított t félbe. Jelentése során megemlékezett mindenekről, akik az. elmúlt esztendőben az. egyesület körűi érdemeket szereztek. Különös elismerését nyilvánította a helyi sajtónak, mely az, egyesületet mindenkor jóakarattal támogatja, mely elismeréshez, a közgyödét minden tagja lelkesedéssel hozzájárult. Kz.en bevezetés után rátért az. egyesület tevékenységének váz.ol.í -ára és ennek kapcsán bemutatta az. egyesület évi zárszáinadá-át, melyet egyik előző számunkban mái ismertettünk. A nagyszabású jelentést m 'géljenezték. A zárszámadást a közgyűlés is felülvizsgálta és pénztárnoknak a felmentvényt megadta. a felhők közül. Kényénél megcsjllámlott valami. . . . A Duna lassan hömpölygő vize. . . A bujdosó, assz.'.nyt megremegtette az. iszonyat. Iszonyatos, sejtő érzés fogamzott meg szenvedő, megtépett lelkében. — Oda, oda ment János. Az ő ura, mindene, i hiilt futását meggyorsította, mert felcsigázott képzelete már halva hozta eléje hitvesét. Lábait a/ ut éles kavicsa véreere -éhezte. Nem törődött vele, csak futott, futott fuldokolva, görcsös, szakadozott jajgatással s a szemei oda tapadlak az előtte fekvő óriási víztükörre, mintegy sejtve annak titkos mélyén azt, tikit keresett. Csupán azt érezte, hogy neki is oda, utána kell menni. Lihegve ért a hidra, kétségl «etl tájdalmával. Elet kutató tekintete bele veszett a hömpölygő htillámokbs. Majd itt, majd amott loososunl a vis i tűnt fel egy egy röpke árny. Aztán csendes lett isméi minden. Átölelte a hideg párkányi Vágyódással, mohón nézett a habokba s hirtelen át akarta magát vetni a hid párkányán, de ebben a pillanatban SIÓI férfikar fogta fel. —• Anna! Szerencsétlen, mit akartál tenni. Az asszony nem felelt. Ideges rángá-sal vonaglott és görcsösen kapaszkodott az ura karjába. Az éles északi szél sivalkodva nyargalt el ti fejük felett ösztönszerűleg simultak egymáshoz, aztán lassú zokogással, szótlanul indultak meg haza felé.