Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-03-22

2. I'ÄPAI LAPOK. 1903. március 22. ségek legnagyobb része helyben lakó orvos nélkül szűkölködik, M igen természetes folyománya az orvosi pályának. Palán kevesehh | lakos, érzékük is kevesebb van ahhoz, hogy az orvos szolgálatát méltá­nyolni tudják. Városon mégis több az ér­telmes ember, nagyobb tömegű a lakosság, nagyobb kilátás van az orvosi gyakorlatra. I >e milyen kilátás? Sem a munka, sem a jövedelem nem arányos; a verseny, minta kereskedőknél, egyeseket magasra emelhet, másokat elnyomhat. Megyei orvosaink között előljárnak a köiorvosok. akik lS-an vannak; 8 tiszti orvos, ö pedig községi. 31-nek van ilyen­amolyan biztosított jövedelme, 24 pedig tel­jesen a maga erejére van utalva. Az állat­orvosok aránylag kedvezőbb helyzetben vannnk; 5 él magánpraxisból i majdnem kétannyi, 9 v.-m állami vagy hatósági al­kalmazásban. Az arány mintha azt fejezné ki, hogy az oktalan állatok élete becsesebb, mint az okos teremtményeké. Nem tehetek róla, ha ilyen kellemet­len kérdések ötlenek az eszembe; igazán nem vadászom rájuk; pedig több is van még. Azt mondja a városi főorvosi jelentés, hogy a lakosság természetszerű azapoaodá­sái évről-évre számokban kifejezni nem tudjuk. Kz baj, nagyon nagy baj, de még se olyan, hogy rajta segíteni ne lehetne. Hi­szen van nekünk a városban anyakönyvi hivatalunk, amely ugy ti születéseket, mint a haláleseteket, házasságkötési stb. e lapok hasábjain is minden héten közölni szokta. Bizonyosait van az év végér - sommás je­lcnté.-e is. Balogh l'ál A népfajok Magyar­országon* ciniii. 1902-ben I vall. közokt.min. kiállásában megjelent munkája az egész or­szágra vonatkozó adatokat közli; mennyi­vel könnyeid) 17.000, mint 17,000.000 einher népesedési mozgalmait nyilvántar­tani . J I >e a mesterséges növekedést is el­lenőrizni lehet; hisz aki bejön • városba, arról csak tudjuk is, hogy itt van? Illető­séget kell szereznie vagy kimutatnia; adói fizetni, foglalkoznia, hogy megéljen. Mind­annyi alkalom, hogy vele találkozzunk. I'crsze. egyszerűbb s könnyebb lesz az ada­tok beszerzési', ha lesz bejelentő hivata­lunk. De addig sem lehetetlen ez; nem is feszegetve, mennyire szükséges. Azt se ártana tudnunk, hogyan oszlik meg az 411 haláleset betegségek szerint. A tüdővész ')") áldozata mellett US vörheny van még kimutatva, .'5 hagymáz, 2 roncsoló toroklob, összesen 78 haláleset specifikálva (épen annyi, amennyivel több halt meg r.»02­ben, mint 1901-ben; csak nem ez a külön­bözet van feldolgozásra kiválasztva?); 333 esetről nem tudjuk, mi okozta? a himlő, kanyaró, szaniárhurut, vérhas mennyi ál­dozatot követelt? Hát a nem fertőző be­tegségek mily arányban szedték áldoza­tukat ? Maradjunk azonban • tüdővész mellett. Pápán, igaz, csak öö-en vesztek el a mult év folyamán ; de már egész Magyarországon 10 év előtt, 1892-ben 45.913-an; 1895-ben 53.429-en; 1897-ben 59.678-an. Jó formán minden két év alatt 100.000 einher. Kz már busás véradó. Knnyit nem volna szabad veszítenünk, mikor ti — 700.000 gyermek születik csak évenkínt. Kgy évi születésnek megfelelő számú ember 12 — 14 év alatt tüdővészben pusztul el. Vagy a főorvosi jelentés arány számát (13­1" (J , 411 halál­eset mellett) fejezve ki hasonló szavakkal: Pápán minden 7 — 8-ík elhalt einher, a mult esztendőben — tüdővészes volt. Nem kötelességünk-e ily viszonyok mellett életünkre jobban vigyázni, hogy a gonosz ellenség, a tüdővész bacíllusá meg ne lephessen olyan orozva? Nem kellene-e a tuberkulózis elleni szerűm termelésének módját ejteni ? A güinőkör hacillusainak górcső vi tanulmányozására szakembereket keresni? mikor Pápán ilyenekben nem szű­kölködünk, nem ugy, mint más városok : nem kellene-e n. e. vizsgáló telepeken ugy a magán, mint a közhasználatra szánt te­jet, túrót, vajat, tejfelt, linst s más állati termékeket szoros lelkiismeretességgel, tu­dományosan megelemezni, s csak ami im­múnis, a/.t bocsátani közhasználatra ? Ki tartja nyilván azokat az élő és levágott állatokat, melyekből és amelyekkel táplál­kozunk, hogy nem gümőkórosak-e ? Bizony-bizony életkérdés ez mindnyá­junkra s mindannyiunkon függ a mennybe­költözőnek szemrehányó tekintete, mért nem tettünk meg életük megtartására any­uyit, amennyi erőnktől telik ? Sarudy Gyfrav, Március 15-iki ünnepélyek. Valóban lélekemelő ünnepet ült váro­sunk közönsége a dicsőséges nap emlékeze­tére. Szivvel-lélekkel ünnepelt mindenki a nagy eszmék diadalínak évfordulóján. Kgy látszik, hogy az ido, amely tova gördül a nagy események fölött is és mulandóvá tisz mindent, nem árt >tt Március idusának, sőt minél távolabb esnek a nagy nap ese­ményei, annü lelkesebben, annál magaszto­sabban üli meg a nemzet a szabadság haj­nalpirkadásának dicsőséggel teljes napját. A lefolyt szép ünnepségekről alábbi tudósításaink szólanak. A honvéd-szobornál. A nagv idők tanújaképpen a színháztéren álló honvéd-asobrot ia fel-feléketiti friss koszorúval a honfiúi kegyelet. Vasárnsp délelőtt főiskolánk lelkes ifjúsága emlékezett meg a névtelen hősökről. 1 1 órakor az ifjúság hatalmas tábora, rendekben sora­kozva, a Kossuth nóta és más hazafias dalok éuek­léte közben, a szinhál megkerülésével a szoborhoz vonult, ahol ekkor már óriási közönség tartotta megszállva a tágas teret. A szobor elé érve, az if­júság kalaplevéve elénekelte nemzeti imánkat, a Hymnust, melynek fenséges akkordjai elhangzásává! Nagy Béla III. é. papnövendék szavalt el mély érzettel egy szép alkalmi költeményt. Utána Nagy Kor­nél főiskolai szenior tartott emlékbeszédet a dicső ­légei napokról, iljui hévvel, etzmedát tartalommal* Majd Horváth Lajos III. é. papnő vendek* IZtvalta el mosaze hallható hangon, gyújtó hatatta! s Talpra magyart, azután a szép ünnepély a Szózat elének­lése vei véget ért. Emlékünnep a színházban. A főiskola ifjúságának ünnepe a színházban nagy és disz.es közönség előtt folyt le, mely a ros­kadásig megtöltötte a múzsák hajlékát. A programúi első pontja volt a „Talpra magyar", melynek egy ujabb temperamentumot zenei feldolgozását adta elő Qáthy Zoltán ioisk. éuek és zenetanár szokott, hig­gadt dirigálása mellett a föisk. zene és énekkar melylyel minden igos magyar smbsr « kásájáért él és ha kell, halni kész. Az ősök erényeinek fogatából merítettek er­kölcsi erőt azok ti vitézek is, kiket a magyar sza­bad.-ágérii véres harc avatott hősökké. Hőseikké, kik nemcsak fizikumukat vitték bele a tűzbe, ha­nem szellemi életüket is. Kiknek ke/ében kard és lant egyaránt fegyver volt, A kard, mely «ujtott, a lant, mely gyújtott, egyaránt csudákat müveit. Ahova B kard lesújtott, ott szétpattant az elnyomatás ba­kójának egy-egy láncszeme. Ahol a lant megpendült • •ti .-zivuk gyúltak lángra. Mig végre is szétpattant a bakó utolsó láncszeme és romjain egy sudár alak tört a magasba, vitézi kardja hüvelyében, de lantja a kezében - - és megszólalt az első szabad szó : Talpra magyar, hí a haza! Iis amidőn a „Talpra Magyar* elhangzott, e nagy és dicső eszmének éltet adó költemény min* den egyes szavával, sorával egy egy roskatag t'al dőli romba : a válaszfalak, melyek az. embert az ember­től elkülönítették, ízzé porrá törtek és mind e ro­mok porfellegéből csakhamar előtört egy izzó fénylő napsugár és kisütött a szabadság, egyenlőség és test­vénség, a iivilizáiió eme szent-háromságának le­nyes napja­És ezzel elérkeztünk t. Hallgatóim, hazánk fejlődéstörténetének Horeb hegyéhez. Oldjad hát meg saruidat, óh magyar, mert szent a hely, ame­lyet lábaiddal taposol. /s/s Március 15, dic.-ő napjának ,>.)-ik évfor­dulója, örömtől repeső szívvel köszönt téged minden igaz magyar. 1*4 S március 15. napján telt be a magyarok szabad-ágával ü/.ott hazárdjáték utolsó játszmája. Mintha csak a; Í848-US nagy ét négy szám­tagját összegezte volna a márciusi vitéz ifjúság és az éjien hustJOntgytt tevő összegre céloSVQ kiáltotta volna : elég '. !! El mintegy varázsütésre hullott le a szürke lepel, mely egy szebb jövő reményébe vetett hitnek isteni képét takarta el szemünk elől. fii a tavasz első hivnökémk, a kék ibolyának már szaluul földből törtek elő illatos virágai. K< amidőn a: első fecske téli tartózkodási helyéréi visszatért, már Magyarosság toabaá polgárát kö­uőntőttt oson férfiúban, akt buceusáskor még el­nyomott jobbágy volt. Ks a megifjodó természet, a fák ilöelöbukkam'i rügyei, a mezők liliomai, a liget dalnokai és u berek énekesei mind azt hangoztat­ták : Mayyarorszáy nem volt, hanem lesz. És igazuk volt. Magyarország 1848 március lö-én lett a civi­lizált európai államok sorába beállítva és fejlődése, mivelődéstörténeti haladása ezen a napon kezdődött, ezen a napon kezdődhetett csak. Ezen a napon, melyen sajtója a cenzúra bilincseiből kihúzta a kezeit; amelyen a gondolkodó fők gondolataikat fennhangon, írásban és képben szabadon közölhették é- e-zméiket, Istentől megáldott szellemük megnyi­latkozását átültethették má-ok fogékony agyába, lelkébe. Bt hogyha visszapillantunk lS-t* március dicső idusától a mai napig terjedő azon időre, melyet hazánk társadalmi és szellemi fejlődése befutott, mél­tán B legnagyobb büszkeséggel töltheti el magyar -z.i\ unket BS a tudat, hogy a magyar rövid Du év lefolyása alatt olyan magas és előkelő színvonalra emelkedett, aminőre mái nemzeteknek hoSttU-hotttU évszázadok kellenek. Rövid .'>•'> esztendő alatt kivívta a mag gar azt, hogy Minden ssideig felfedezttl világréteben elismerik, bogy \ Magyarország nem tóit, hanem — satt. I >e hogy is lehetne az máskép egy olyat, nemzetnél, mely olyan rajongó szeretettel csüng hazáján, mint a magyar. Nem hiszem, hagy volna a nap alatt nemzet, mely hazájáért bármely áldozatra kész ne lenne, de hogy akadna olyan nemzet, amely hazaszeretetében túlszárnyalná a magyart, arra eskü­szöm az égre, az ég Istenére, hogy nincs. A magyar sziv kine< arany, egy kiapadhatat­lan kristályforrás. Ismeritek-e a magyar szivet, a magyar jellemet, magyarok ? íme lássátok és halljá­tok. Petőfi rajzolta le azt legtalálóbban egyik köl­teményében, mely ugy kezdődik : lalu végén kurta korcsma. (Vége kov.i

Next

/
Thumbnails
Contents