Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-01-11

XXX. évfolyam, 2. szám. Papit váró* hatóságának és tóbh , apai h pápa-vidéki egyesületnek meg választó ti közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség t Jókai Mór-utca 969, szám. Kiadódhatni: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fö-tér Telefon-tzdm : él. Klöíizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre r_> kor., félévre i; k.. negyedévre :! k ligves s/ám ára lillér. A gyom (bg.) A társadalomnak vannak sok oly ferde kinövései, melyek az emberiség gyöngéi! mulatják be kellő világításban. 8 való, igaz, hogy az ember gyarló lény s gyarlóságát néhol leple/ni igyekszik, de minduntalan kitör belőle, mini a szeg n zsákból. S különös tény, hogy sz ember tudatában van gyarlóságának, tudatában van. hogy egy- vagy más tényével, cselekményével rosszat tesz b néni tudja fékezni szenvedélyét, nem tini gátat vetni indulatainak, melyek elhatalmasodnak felette, melyik reá* nehezednek lelkére a parancsoló kényszeríti vezetik. Azt mondják . . . E két szó nagyon sokat, megmagyaráz. E két szó a gyom az ember társadalmi életében, melynek eredtté az ember gyarlósága, amely ott nő a rossz indulatok paraja között s amelynek néha kiszániilhatlan kárát vallja éppen maga az ember. Valóban gyom, elviselhetetlen nyűg ez a két szó az endieri társadalom nyakán. Olyan gyom, melyei kiirtani s magáiól lerázni nem tud, bár akaratja meg van hozzá. Olyan százfejQ sárkány, melynek, ha minden fejét is levágod, újra nő s hatalmasabbnak. Ennek a két szónak lelkiismerete nines. Semmi sem szent (dőlte s semmiben sem TA R C A. Távolból. Oda náll a lelkem ív feléd, t« kottád, Amerről A fellifík sóhajodat loz/ák. Mi van a sóhajban '! nem 1 n< 1«>i>>, D0BB értem J líepülö szellőtől mindhiába k•'• r< 1 •• in. Hallottam 1« Kin ni ajkadról nem •gj«« '•' I Mit jeKlit ? kérdettem magamtól UMTttMT. 'Ián meg la irtattam • érteni nem martam, S nio>t is a/.t III.lom »als, feléd -/áll a lelkem. Kéaaa Pál. Vallomások. — A Jrtfna« Beatek* eredeti tárcája, — Irin : llnnieo. BoMof volnék, naivon boldog, ha • I"

1

' kftl ugyogó fényt kapnának, hogy ragyogásukkal adu viaaM t'-rró érzelmeimet, melyről im' itl irni akarok . Miért, hogv e holt hetük aem váltotbatnak 7.er-./.T apró oaillagokkár Vagy • oaillngob (*• :illillgy in elveszne a/. »".|i Otodáatép szemének ki rátatot ragyogán mellett ? [gtl I Nincsen más tfi, foldl lény. mely H; íat tulragjogaá ! .. \\it"ott könyv n Mtaá, A maga IM8M »'il»l IÍHZ, ami jó, ami erény, becsület 6a ti:-/, esség. Suttogva, lappangva indul útjára. Caal Űslogó kis láng, Minikor életre kél H egy «zerre tii/.vészs/.é fajul, hogy mindent fel •inészs/.eii, Minit útjában talál S martaléka VI ehet. A szívtelen, a lelkiismeret nélkül VMII 'inlier száján e két szó már mennyi baj uak. mennyi gyásznak, mennyi fájdalom iiak volt okozója? Hány embert, egész csa ládot viti már a kátaágl

»eesesbe »•/. H ké iZÓ? I >e ez nincs határa! reá s továh folytatja romboló munkáját. A/.t mondják, azt beszélik. A nő becsű lete, a férfi tisztessége, közintézmények Iii tele, egyik sem s/.etit, Minikor MZ etnbei lélek rosszakaratú kinövésének — a névé nevezzük — a pletykának .-zajára keni A pletyka, ez az igazi neve. Ez a haszon talán fecsegés, amely ign/.i rákfenéje az en bari társadalomnak. A pletyka, mely minden kósza hit t«>I k.*• |>, bogy megnövesztve terjeszsze továbl Olyan, mint H lavina, amely a kis bógc molyból óriás fergeteggé lesz. bogy mag alá temessen boldog, a az életnek örvend embereket, virágzó, szép tájakat és kiolteo életet és tényt. De hát, kérdjük, nincs-e orvos, aki társadalom eme fekélyes sehét éles lancet táiaval kiváiria s aztán kiégi-.-e'.' tiis/cn igaz, ott van a törvény. De hát la törvény csak megtorlást ismer. Megbünteti a rágalmazót, ha betudom bizonyitaui két tanúval, hogy a tisztességemet, a becsületemet közprédává tette vahiinelv üres fecsegő. 8 ha megbünteti is, mit használ az nekem, amikor már tönkre van téve az egész .'•létein a pletyka miatt. 8 vájjon sokszor kifürkészhető-e, hogy ÍI rossz hir honnan eredt? Az ember csak azon veszi észre magát, hogy embertársai ferdén néznek reá. elkerülik a társaságát. Éreztetik Vele, hogy megvetik - hí kérdőre von valakit kÖZÜlök, a/, vállat von s a/.t teleli: A/.t mondják, a/.t beszélik...« Tessék már most futkosni s fölkeresni i hogy ki volt BZ, aki elsőnek indította meg ' a lavinát a feje fölött '.' A társadalomnak, az embereknek volna i első kötelessége föllépni ez ellen a haj ellen, í Ne higyjen senki mindjárt az első fecségőinek I ne terjessze tovább a rossz hírt. Gondolja meg mindenki, bogy mily vég[ telén kárt, mennyi Szenvedést okozhat embertáraáuak, egy kósza hir, mende-monda kolportálásával. la gyen mindenki valóban nemesíti érző einher s büszke emberi voltára és utasítsa vissza macától még a lehetőségét is annak, hogv <> alkalmas medium ' volna arra, hogy haszontalan mende-mondáknak felüljön. De hát hiába, gyarlók vagyunk. Sze la -/.'rei.'t. a _j<">-ilix hirdetője; verses könyv, aimlvI hen a lagasabb lyral költemények vannak. Hiszen <• b&vöa ttempár, egy ti. 11• tialal Ifánv i szive Ilikre. Vizsgálom az őn tekintetét, s szembe né/ek önnel j rám tekint. Egy rövid pillantást vet c-ak rám. Okos. leány, jól tu.lja. Iieérein én cnnvivel i-, biaaan ez is elég ahhoz, hogy teljesen rabja legyek e tekintetnek. Azután ki-^é elgondolkotom. Stemeira nyitva vannak hár, .le látni még -ein tu.lok. Bieten >•/, a lámpa fénv ugv sein hat már a/ én nemeimre. Mart a nemeim már más fény bei vannak uokva .. Hát inoinlom elgondolkozom ki--é, hogv voltakép mii Imádjak, miért rajongjak jobban : a szemé nek varázslatos fényééit, az ön népségéért, vagy nagy okos eeeének, uelli mének legyek-e rabja? Ugy érzem mindannyinak válna Vagyok már. A keret is szép, melyben az ön elbájoló egyénitege feltűnően kidomborodik. De igy ia éretni lehel az ön fölényét. Sok apró vászon között egy igati Raphael kép. eaer könnyfl melódia mellett, Mo/art sinifoiiiája Igaz gyöngy, a tenger ezer más apró kavicsai között. Ilyen határt kelt ön bennem, hit bájoa hiirútnói ko/t látom. . . . Ifjn einher lé|) a felolvasó a-/talhoz. A nríi -zép-égról szól. Szellemes ember. Tudja, bogy mi a n6"i szépség, n.me-ak esztétikai értelemben. ! Beatéi a no legfőbb kul-o ékességéről: a «./.emrol. Nem moiiil uj-ágot nekem, talán sok láanat sem. .A szem egyike a ufí legfőbb külső ékességének", . . . mondja, • én az .in nemeibe nézek, • látOBI ez állításának igaz-ágát. Kiileimhez gyöngén , írnek n felolvasó szavai: elmosódnak egészen, mintha e hangok esak profauiaálnák az igaz mély hatást, melyei rám gyakorolnak az 5n varátslatos nemei. Mikor a pac-irtat .latolni halljuk, felesleges, Ii ig] i dall 'Ii.'-érjék előttünk. Hiszen a ilal, a madárka csicsergett amúgy is belopAdiik ixivfinkbe. ön ismét leveatj rólam tekintetét, s mnti niár ugv érzem magam, mint n sebesült; nem fáj a nb, mikor kiserked a vér, - csak azután érzi az igaz, nagy fájdalmat. l-inét ügyelni ketdem a felolvaeöt. Hantja most mái eröselih, amikor mondja : ..le a legragyogóbb, a legvarázslatosabb szem i- e-ak akkor igazán szép, hu ]ó isivvei párosul.' KII az ön szemeibe nézek. Keresem bennük e mondáa nagy Igaxaágát, Moeolygán volt rá a tél.'let, de ez sem nekem jutott, hanem a mellette ülő kis barátnőjének, de azért én az ön bájos mosolyában föltaláltam a felöl vató mondásának legigatibb bísonyitékát. Mo-t már tintában voltam azzal, bogy milyen talvecakéje lehet, ha igy lud moaolyogni. < )nt mosolyogni láttam ! A nemei tűzben égtek, s müven harmonikus báj ömlött el e^'és/. arcán, mikor piciny ajkai mosolyra nviltak. Minek is mosolygóit oly elbájolóati J Talán mélyebben akart szivembe markolni, hogy annak dobogása még eríísehh legven '.' Hirzen ön talán nálam is jobban tudja, hogy a mih'-i Venu- alakja akkor sem volna csodásabb, ha a legkáprázatosabb ruha red.ii takarnák el igézó alakját, meri magában véve is elragadó, csodás, . . . Boldog volnék, nagyon bordug, ha • bolt beléik ragyogó fényi kapnának, bőgj ragyogásukkal adnák vissza forró érzelmeiméi, melvrol im, itt ni.»i irtain.