Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-12-25

— Fattya, ordítani, én, fattya ? — Az vagy! Fattyunak a aaenteskec anyja meg . . . Nem tudom, mint történt, de azt tudón hogy egy irtóztató ökölcsapás! mértem homb kára, melyre hang nélkül összeesett. Halott vol Most tudtam aztán meg, hogv ez még csak kisebbik bflne volt. Aztán úgy, a mint voltán futottam. Futottam ide. A/, erdőn éltem a vec állatok között. Nyirkos haraszt volt az ágyán farkazorditáa az altató nótám. — Kz az én bűnöm ós nem bántam mej Feltekintett. Az ósz gvárdiáu lehuny Szemekkel imádkozott, mialatt pillái alól nag könyezeppek szivárogtak alá. S hogy a li szeiid alázattal csókolta meg a fáradtan lecsüng ráncos kezét, lassn mormogással, mintha gyep ágyban egy csöndes folyású kis patak habji csörgedeznének, susogta a szavakat. — Vétkeztél, liaiii, bűnhődnöd kell. 1> bünbánás nélkül nincsen feloldozza. Eredj nag bűnöddel. Hurcold, • ha majd a megbáná érzete hoz vissza e helyre, én, a szeretet Istene nek érdemetlen szolgája, feloldozzak. Nej kérdem, ki Vagy ? Bűnös vagy, akt nem bánj meg vétkét. Bájf az Isten irgalma végnélkül csak a megtérőt fogadja vissza keheiéin Menj, fiain ! — Nem atyám. Még van mondani sahn s ha azt meghallgattad, küldj el. Az az embe nem csak bűnös szerelmei követelt anyámtól hanem még többet is. Árulást. Atyáid; levelei elfogta, de azok csak a szeletet postái \ alának Azokban nem volt semmi, A levelek hozó pedig némák voltak, mint, a kripták lakói Halld: azt követelte anyánktól, árulja e atyánkat, vezéréi s hónát . . . Mint a villámütött rázkódott meg az agg Felállt és Szikrázó tekintettel, kezeit áldásr: emelve, hangja ércesszé erősödött, — Feloldozlak I Nem vétkeztél ! Kötelessógot teljesíteni nem lóin, hanem igen is erény S bizony mondom, te kötelességei teljesitól. i himliólia (érkező hernyót eltiporni kell. / veszett ehet leütik. S mondom neked, a haza árulásra csábító veszedelmeseid* minden rossz nál, mely ellen védekezni minden eazköi megszentelt. S azzal felemelve a térdeplőt, homlokot cso kolta. — Ki \agy V Hot falu>i dános gróf.* A somlyói vár története. Irta és a .Pápai Lapok" szamára átengedte: Kiss Ernó (Felolvastatott a .lukai k<.r áso. MMki hásiesttfyén.) Még az ősz folyamán történt, hogy egy ked vcs öreg tudós járt városiinkoan, a kitől a/t hah lottam, hogy hét olyan vidéke van hazánknak, : melyek szépsége szinte osodzszámba mehet, i ; melyeket minden magyar embernek meg kelleni sgyaaer látogatni, ezek: az ország fővárosa Budapest, egyfelől! a budai pompás hegyekkel, másfe51 meg a Rákos meséjével, » a közöttük méltóságosan hömpölygő Dunával. Kgv nuísik oaudasséi helynek mondotta kikötővárosunkat Fiumét, amely viszont Sgy oldalról • tengertől, másfelől a tengeri IveaŐ karszt hegyektől van körülvéve, • az Sgési ,idék felett mintegy uralkodni látszik Teraatő, .* Krangepánok várával. Mikor az elmondottak igazságát mi is Inzonvitottuk, akkor harmadikul nzt iérdeste, hogy hál az éeszki kárpátok ssemefénye fátraf&red, pompás erdőivel, s azután a Balatoniért gyöngye, Balatonfüred a zalai hegyekkel nem íven csudaszép helyek-e? 8 amint ezek ellen nem Hízhattunk fel semmi kifogásolni valót, a bérues •Keltett nevel rettenti miután hffsöm családja am S él és minden [SSgJSrálgStáZTTklI elkerülni uhujlok. ErdélytemKtetta felészsntáii mint ennek ellentétét nagy Hortobágy pusztát az alföldön, • végül h tedik szépségül a Duua ssoroeál hozta fel a vai kapunál és mi az öreg tudósunk véleményét mm' annyian csak helyeselni tudtuk. Mégis megvallva az igazat, én sajnáltán hogv a mi Somlyónkai legalább nyolcadik szépsi gflj fel nem említette. De végre is he kellett lat nőm, hogy ha mi magunk se becsüljük eléggé- el a mi közelünkbeji fekvő szép helyet, mit várhi tunk akkor egy idegentől? Pedig valói.

an nei mindennapi látvány látvány ez, hogy mi Somlyií ről beláthatunk Seprőn, Vas, Győr, Veszprém é Zala vármegyék területére. Nekünk magiinkna kellene első sorban megbecsülnünk Somlyó* szepst gét, annak regéit és hogy igy mások is elismerje érdekességét, elhatároztam tehát, hogy összeállítói a vár még feltalálható történeti eseményeit, miv< a Somlyó legrégibb történetét, helyesebben tön« iielem előtti korát koszorús költőnk, Jókai Mi irta meg, ugv gondoltam, hogy helyén való lesz, h az ide vonatkozó szép regéjét is, itt a nagy költő m vét viselő körünkben, felnyitjuk. K szerint mii akárcsak a legnagyobb nemzet történelméről, Somlyó történelméről is elmondhatjuk, hogy töi ténet i multak homályába vész. Jókai Mór nevezetesen azt uja, hogy egyszi a Kárpátok megunván tömeges együttlétüket a ország északi halárán, elhatározták, hogy el mell nek valami más vidékre, a hol kevesebben lessnel hogv eljönnek ide a Dunántúlra. Ugy is lett. lt mentek hát keresztül a mi vidékünkön, ssépe egymásután del felé, mikor egyszeresek egy nag vízhez értek, a melyen mar m-m tudtak átmenni s e volt a Balaton. Megadtak hát szépen sorjában ott Balaton partján egymás mellett, ezek voltak: Csu bánc, Tátika, Rési, Badacsony, Hegyezd,Ss. György de meg a tihanyi, kővágóőrsi és mindszeutká stb. hegyek. As akadályról mit sem tudva ballá gott már utánuk a Somlyó és a Sághegy is. Mi kor pedig ez s ket hegy itl ballagott, éppen a ll vidékünkön, hat akkof intettek nekik amazok balatonpartról, hogy ne jöjjenek, hissen ők se tud unk tovább menni Megálltak tehát ut jókban. Somlyó ut a mi közelünkben, a Sághegy pedi Kis ('eil közelében, a hol a/.oia mind máig álla nak, mert többé a/.utan egy lépéssel sem haladta tovább. Kz a magyarázata annak, hogv olyan ma gányosan állanak ezek a hegyek mind a ketten lt s sík vidéken, I>c hát a tudósok ebbe a szép regébe neu nyugszanak bele, sohase hisznek a regekben, akar milyen szép legyen is az. A Somlyó ezen szép re {éjét is figyelmen kivül hagyják es azt bizonvit gatják, hogy a mi Somlyóhegyünk egy kizlud vulkán. Vulkán eredetét bizonyítja első sorban a i csaknem szabályos kiír terület, a melyet elfog íal s amelyből kupalakban emelkedik ki a másodil lest reszt képeső kósépöv s ezen télül kövétkezi 1 agy meg kisebb területi harmadik öv, s a/mai innak kellőkösepén, tehát a begy tetején meg fel smerhető a vulkán kráterje is, a melyből kiömlöt íz a kékesssürke szinti láva, a mely a Somlyőbeg] Közetét képezi, s a mely híva teljesen egyezik : Vezúvnak Pompejit es Heroulanuinot elözönlő lá rajával. As elmondottakhoz hozzáadják a tudósok iogv nem is csak a Somlyó volt vnlknnliegv c/.ei i un vidékünkön, hanem ilyen volt a Zala megye >/. György hegy es maga a hires Badacsony, d< neg üyen kialudt vulkanhegy a Vas inegvei Báj icgye is. S mindeme kialudt vulkánok ma egvut al jöhirii bortermő helyek is. Az elso heb IZonbaii közöttük e tekintetben Soinlvoe, ; aely 1 fala batáráhos tartozó oldalam, bá (Ülönböaő izü. de általában csakis jo boroka erem, Kz a 4 szerencsés falu : S.-Vá-sárhelv S'.-Szollős, Bor-Szőrösök es Doba. Ma Valóban Senpán bortermelésre szolgál a: •gesz Somlyó hegye, de nem ugy volt mindég it pl. a középkorban nevezetesen az erőszakoskodó, zsaroló rabló hűbér urak idejében, nagyon ilkalmasnak találtak S hegvet rablövar helyéül is, i abban az időben egy egy rablóvár kevés fáradlággal is több jövödelmet tudott hajtani, mint akár iz egész Somlyó. 8 a SOmljrai var is hihető, hogy tredetileg rabló várnak épült. Mikor Arpádbási királyaink alatta testvérláboruk miatt a királyi hatalom nagyon meggyengült, akkor a hűbér urak akárcsak Németországban aloságos kis királyokká lettek nálunk is. Várakat ipitettek, a melynek védelme alatt szabadon űzték áldásaikat, az erősebb elnyomta a gyengébbet, nem i törvény, hanem csak az erő védelmezett kit-kit i másik ellen. A ki erősebb volt, azé volt az igazlág. A királyok, még ha bírtak volna is velük, ikkor se mertek as elhatalmasodó főúr kesére ütni, nert akkor az rögtön B király ellen ütött pártot, tviki ugv gyarapította tehát vagyonát, a hogyan űrta. A jognál, törvénynél nagyobb becse volt a tatalomnak, az erőnek. Kz volt uz ököljog kora. íz i kor teremtette meg uz ily rablóvárakat, mint i minő volt Somlyó is. A hatalmas hűbér űr a naga lakását minél bozzáférhetlenebb helyre épiette, mert nem a kényelem céljából építkeztek, lauem a szerint, hogy melyik hely nyújt legjobb likaimat a támadásra és egyúttal a védekezésre. Kbben a régi korban még a városok, még a kolosorok is fallal vették magukat körül védelmid, a latalmaskodás, a váratlan támadások ellen, mikor égyveres kiséret nélkül utrakelni egyáltalában nem •olt tanácsos a hatalmaskodó rablóvárak miatt, kiint valamely ragadozó madár fészke, ugy állottak i rablólóvag várak a hegyek ormain, ugv állott k>mlyővára is a hegy északi vállán, egy az egész nlek szemmel tartására felettébb alkalmaz helyen. Sagy messzeségben meg lehetett onnan látni, hogv mvá merre mennek az országutakon a kuvésbbé rédett uta.-ok, a vásárosok, s hol, merre legel a zoniszéd hűbér ur nyája, ménese. Ha pedig valánéi vik hűbéres tii' jött hadával bosszút állani lomlyővára ellen, akkor a hegy 435 méternyi magassága s az idáig való fclépithetés nehéz volta lellö időt és alkalmat adott a várúrnak az ily .aratlan támadás meghiúsításain. Igy védelmezte nár maga a természet Somi vő varurat. l>e meg a ermesset adta előnyökhös a várúr hatalmas falaiéi rakatott a maga és a várbeliek biztonságára. \ somlyai egy emeletes várba a bejutás csakis icttös kapun at történhetett, mint ezt a rouok mutatják, s e kapuknál állott az őrség, odalenn a varban földszint voltak a várőrség szobái, nnen nyúltak ki a lőréseken a várágvuk csövei, sánepuskák és oaatakigyók, földszint volt a .ouyhn is, melynek magas kéiuénve ínég jé* résziéi! ma is ott mered ki a romok közül. A kicsiny árudvar közepén volt egy kut, mintegy 6 méter lelysegü, ma a szomszédlalvak gyerekeinek kedclt játszóhelye a var es igy nemsokára tele dobálik mar a kutat törmellékkel, kavicsokkal. Az nieleti szobák ajtaja előtt tornác volt, melv az udar folé hajlott ki, innen köszöntötte a várur az udarra érkező vendeget. Az emeleten volt a várur ikasa. a vendégszobák és az ebédlő, ahol alkalmi nnepségek, vadászatok alkalmával vígan csendülik ÖSSse a borral telt kelyhek, s az ajtó mellől llhangZOtt ily alkalemkof a vándor dalnokok a égősök zenéje és dala, a melylyel a vitézséget vagy mii szépséget magasztaltak. Kehet, hogy csak egyszerű lovag vár volt és em rablólovag helye a Somlyó, ha t. i. valamelyik iur talán a világtól való (dvouultságbaii lelte 5relét, osak azért vonult oly hozzáférhet len helvre, ogy onnan elmélkedhessek a világ hiúsága felett, iiinyi bizonyos, hogy a történelem körébe Somlvó sak a \IV-ik században lép miut Zsigmond kiilvunk tulajdona, ki azután a várat a hozzátarizó földekkel együtt kedvelt híveinek, városunk übcuráuak Garay Miklósuak adományozta lö^'J-ben, l