Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-12-25

A XX. évfolyam. Pápa. 1ÍM)3. december 25. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es tobb papai i papa-ihlchi egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség Jókai klór-utca 989. szám. Kiadóhivatal: Geldberg Gyula pepirktreakadea«, Kő-tér. Telefon-aiám 41. • elelős szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. ffflSflaetéeek éa hirdeted dijat a lap UadonivaUüáaee küldendők. A lap ára: egéaa érre 18 Ur., félévre •; i<.. n..^v,,i,.vr.- :: k Boyea szám ára 80 fillér. 15 I Az emberi nemnek fejlődés történetében, a könyvek könyvének: a Bibliának tanúsága szerinl két, örök emlékezetű nagy éjuakánah eseménye van feljegyezve. Az egyik ama legelső éjszaka, melynek homályából elénk lép a megteremtett ég és föld. Ez éjszakának a puszta és ékesség nélkül való földet takart* setétségét az Istennek : „Legyen vü^ngo$$ég

u oszlatá el. A másik nagy éjszaka, a melv fenségével és dicsőségével még amaz első éjnek emlékét is túlszárnyalja és a melynek eseményeit évről-évre lelkünk elé idézzük a nyájukat éjjel kint őriző brtnhhemi pásztorokról szulii kei Íves törtéténettel, éppen az melynek emlékét miként minden évben, ugy ez idén is ma, december "JÓ-én Ünnepli meg az egész keresztény világ ketrácMtnyszent ünnepével. Karácsony éjjelének sötétségét is az Urnák dicsősége oszlátá el. De a miß amott, az első éjszakan támadott világosság a „puszta és ékesség nélkül való földet" fejti ki a kezdetnek sötétségéből és állilja szemeink elé, addig a karáceony éjjelén alá lövelő inenynyei fényLen egy örömteljes, gyönyörű kép tárul másnak kölcsönösen ujabb bajt szerelelki szemeink elé: a ..nagy örömöt" ziink. egymáson sebet sebre ejtünk, hirdető Angyallal, a bethlehemi jászol- Ks miért ? Mert az élet vásári zsi|ban édesdeden szendeigő istteni kisded- vajában nem akarunk megállani esak del, az ámuló pásztorokkal és a magas- egy percre is. hogy elmerengjünk anságból alá szálló emez angyali szózat- nak életén, tanításain, tettein, a ki szür^ *J *, tal. „Dicsőség a magasságos menynyek- letésének emlékével, még ma is örömre Len az Istennek és e földön békesség tud deríteni <>tt a karácsony estén . . . és az emberekhez jó akarat!'" nein akarjuk meghallani ós meghallS e titokzatos kép évről évre felújul gatni ama menynyci szózatot: „Dicsőlelkünkbens akis Jézuskának örvendő ség a magasságos menynyekbeii az Isgyermek sereggel együtt mi is elmé- tennék és e földön békesség és az embereJclázva álljuk körül a kivilágított zöldéin het jóakarat /" karácsony lat. Ks e percben a mi szi- Az a sejtelmes borongás, mely valvünkel is, — ezt as elfásult kérges szi- láskülönbség nélkül lógva tartja igy vet — oly édes érzés, borongó sejtelem karácsony ünnepén a szivekéi ez tnutölti el . . . tatja, hogy mindnyájan vágyva vágyóAz örvendező gyermek seng'ólunk a zavartillan öröm. boldogság, és eszünkbe juttatja azt a boldog kort. a a gyermekded szivekel eltöltő békesség midőn még mi is igy tudtunk örülni a után. De ez inntatja egyúttal azl is,hogy kis Jézuskának, ki az ő karácsonyi a boldogságot, ürömöt, bókét csak akkor la alá helyezett ajándékaival fényi es érhetfttk el, hamint <g\ Atyának gycrderüt varázsolt a szivekbe, az arcokra, mekei, mindauynyian meghallgatjuk ós És a vágy: isméi boldogoknak lenni, mint testvérek hfien követjük az égmind erősebben támad fel sziveinkben, bői karácsony ünnepén felénk hangzó mind anynyinuk szivében. < >li mert a emez isieni szózatot : „Diesőség a magond, a Laj. a csalódás és keserűség gasságos meuynyekben az Istennek! Ks lépten nyomon sebet ül rajtunk. S a sorsnak csapásai! még súlyosabbá leszszük mi magunk az által, hogy egye földön békesség és az emberekhez jóakarat!" . . . Mohdcsy Lajos. A tengeren. A ,.l'á|pai Lapok* számára irta : Lampérth Géza. Viharzó tenger végtelenje Másnak tán csupa rémmel telve — Nekem gyönyör rajt elmerengnem , Tatot, emel, aeéloz engem: Hajómat pehely ként ha hányja Vad öaerök csatája. Sokszor láttam : Bzép nemes élet Sors szeszélvén, hogy semmivé lett. Keserűség fogta el lelkem'. De titkát hiaha kerestem. 8 ím, itt a Bajgó* tenger hátán Mikcntha irva látnám BoSS ellenével, a viharral Birokra kelvén ezer karral, izma fesziilten hu szétroppnn S nyom nélkül vész el a habokban A kincsvivő gyenge kis gálya: A tenger azt mit bánja . . . A tenger, a tenger oh, mi fenséges ' Az ember rajt' szinte szárnyakat érez, Valami roppant erő ragad: Előre csak hullámról, bullámra! Hiíg a zivatar vad orgonája Gyönyörű kieérd dalokat ! A tenger, a tenger zord végtelenjén Mig lázas gyönyörrel repdes aa elmém, Szivem' egyezer csak azon kapom: Hogy ott andalog valahol messze, Hol a zalai reges hegyekre Szelíden inosolyg a Balaton. Karácsony est. — A .Pápai Lapok' eredeti tárcája Irta. Fáj Nándor. Az asSSOny arcának melankolikus vonása megdurvultak egy pillanatra: — Mindenki megemlékesett felőlem 1 —lehelte — csak ö nem. Apathikusan nézegette az egéss halom karácsonyi ajándékot : értékes, szép holmi volt valamennyi és mindegyikből mintha kisugárzott volna az ajándékozás oka: a részvét. A nippek, a csecsebecsek, a disskötesea könyvek, mind-mind mintha azt mondták volna, hogy: ideadtak bennünket neked, hogy igy feledtessük u sorsod szomorúságát. asszony sseme pilláján ott égett a Ks az k'iiy. t», csak éppen ö. nem küldött semmit. Az ideges lelkek átmenet nélkül való hangulat változásai szerint, a követkesö pillanatban már szinte mosoly ült ki tekintetébe; — Naivság! két hét múlva lesz a válóperünk első tárgyalása: most csak nem küld ajándékot Pillanatokig ismételgette eat magában, azután megreszkedett égés/, teste egy gondolatra: — Majd éppen reám gondol, és most . . . Csak azt tudnám, hogy kinek teszi boldoggá a karácsonyát . . . csak azt tudnám . . . Nem birt megsaabadulni ettől s vergődés* tői. Hogy az ö volt ura eat a mai estét másnak a társaságában tolti. S ba ez a más ,.gy no lesz. t), hogv gyűlöli ö eat s nőt. Elmosolyodott: — Rémképek. Bíston valami kávéházban ül majd! sóhajtotta, és megjelentek előtte a jó öreg képek, annlyek minden decemberben ott várják a rés/.vét. i a legényemberek iránt a karakatokban s annlyek a meleg érselgéssel mutatják, mint sóhajtja át a karácsony éjszakáját a legényember s kávéháaban. Bejött • kis Bácskája: — Hát apttska nem jön el? — kérdezte. .\z asszony lelkét menten lágygyá totty az anyai szeretet : — A puska haragszik . ..