Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-10-25

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. október 25. !

:>

) szám, PAPAI LAPOK I apa v.iros hatóságának és töhh papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei J Jókai Mór-utca 969. szám. knuloliitatal i QoMherg Gyula papirkereakedéae, Ffi-tér. Tekfon'Udm: él. Felelős szerkesztő: KORAI EN] >Y BÉLA, Klőtizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: ,•-,•>/. éviv 1_ k^r.. félévre 6 k., negyedi vre :i k Bgyst szám ára 30 tillér. Népnevelés. Városunkról szeretjük hinni, hogy a haladás jegyében jár. A >Pápai Lapoki okt. 11-iki számának vezércikk írója mind elsorolta azokat az üdvös intézményeket, melyek az utóbbi években létesültek. I'./.ck eléggé bizonyítanak a haladás mellett. Ks mégis! . . . ha a > Tanügyi statisztika adatait olvasom, nagyon leapad az a bii.-/.keség, melylyel különösen iskoláinkat, nevelésügyünket szoktuk emlegetni. Mert, uszszon bár a város u legcsillogóbb fényárban; legyenek bárminőszép házai, utcái: osztogassák bármily hűségesen a tudományokat szépszámú felsőbb iskolái : Önániitás marad mindaddig a haladás eszméje, mig abban a társadalom minden rétege nem részesülhet. .Már pedig nézzünk csak szét városunkban ! Mit látunk az oktatásügy terén ? . . . Azt, hogy az oktatás csak egyes társadalmi osztályok érdekeit szolgálja. A felsőbb iskolák (keresk.- éh iparostanonci, polgári iskolák, tanítóképzők, gimnáziumok) az utóbbi évtizedben igazán gyönyörűen szaporodtak, he mennyit haladt a legszükségesebb, - mely töivényekben birja alapját — ii népoktatás *.'... Keveset, mondhatni semmit ! . . . Nem akarok eznttal a <Ü»0 gondozásban Otthon nem részesülő gyermek ügyéről BZÓlani. Nem is kesergek az eddigi, iskolába nem járók szánandó alakjairól, pedig ilyenek is vannak. Az előbbi két oknak betudható műveletlenség és erkölcsi fogvatékosságok megvitatását Is mellőzöm. Most a népoktatásügy egyik ágát: az ismétlő oktatást tartom legelőbbre valónak, melynek orvoslása nemcsak az általános haladás, műveltség, hanem szociális szempontokból is égetően szükséges. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c elrendeli a 12 — lö éves gyermekek oktatását. Erre a célra az elemi népiskolák mellé n. n. ismétlő-iskolát kellett szervezni. Kz a szervezés sok helyen csak papíron történi s a tanítás fogyatékosan eszközöltetett. Az intézményből csakhamar kialakult a rendszeszeres iparos- és kereskedő-tanuló iskola, mely az ipar és kereskedelem sajátos céljainak szolgálatába állván, népszerűségre jutott. A Földmivelő osztály fiai tovább is jártak, ha jártak, az egyes felekezeti népiskolák mellett levő ismétlő iskolákba. Ámde ide a nép nem küldte s most sem szereti küldeni gyermekeit, mint a számos mulasztási kimutatás igazolja. Nem .-/.érette s most sem szívleli a vasárnapi it-kolát a nép tízért, mert semmi hasznát -cm látja s a tanulókra sem bir vonzóerővel a már tanultak száraz ismétlése. Itt ugyanis semmi uj, foglalkozási körükbe eső hasznos dologgal nem ismerkedhettek meg. Belátva ennek tarthatatlanságát a közoktatásügyi kormány, már 1896. évi 60.764. sz. a. kelt rendeletével kiadta a gazdasági ismétlő-iskola szervezetét és tantervét, s igy a népszerűtlen »vasárnapi* iskolából kialakult a gazdasági ismétlő-iskola. Az uj intézményt mindenütt nagy rokonszenvvel fogadták és siettek azt a községek felállítani mindenütt, hol gazdaságilag képzett tanerőkkel rendelkeztek. Igy az 1902. év végéig 1 7 1 li gazdasági isméth>-iskol;i szerveztetett hazánkban. A vallás- és közoktatásügyi kormány 1902. évi szeptember 21-én tili.569. sz. a. a községi gazdasági ismétlő-iskolák részére uj utasítást adott ki, mely — mint az előbbi - - a gazdasági ismétlő-iskola felállítását :i politikai községekre rój ja az 1868. évi XX XX'

III. t.-c. 50. és öö. §-aí alapján. Az ily ismétlő-iskola fenntartása még abban az. esetben is a községi intézménvek közé tartozik, ha azt hitfelekezeti iskola tanítója vezeti. (1 *!»ö. év 5558. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet, i Az említett törvények világosan megírják, hogy ahol a mindkét nembeli ismétlő tankötele1 A NC A. Elgondolom. Kigondolom én ugy néha Kgymagamha, estve, Mi volna, ha sikerülné* Valahova messze Mi is volna, mi is lenne Ha nem volnék itthon ? . . . Minden vágyam, bogy beteljen Ki lesne el titkon ? Ki adná az én javamért Szivét, lelkét bérül ? . . . Mi is lenne én belőlem Kdes anyám nélkül ? . . . Kénkő Annuska.'] A kúra. A ,r<í/„u Lapok* eredeti tárcája. — Irta Ka) Nándor. I. ^«'in iilés nélkül valő szalon, amelyről ha nt'tn is lebt't elmondani, isogv az iparművészeinek 8 r(

'

n,,,

ke, de legalább nincs benne öt különböző «til. b Délután bat óra. A városka rossz kövezetét — inár abol legalább ilyen van neki — simára mossa a zubogó juniiisi eső. A szalon ablakából szomorúnak látszik az egész világ. Barótné, egv veszedelmesen harminc éves özvegy, nem minden melankólia nélkül nézi az ömlő esőt. Az arcának a tiizén látszik, bogy vár valakit, de azért mikor megérkezik ez • valaki: Voér földbirtokos, az asszony szeme egy lobbanássa] sem árulja el, hogv e/t természetesnek találja. A városka mosolyogva, meg nem mosolyogva beszél hónapok óta erről • barátságról, amely a legártatlanabb határok közt mozgott és termeltetés, bogy mindenki viszonyt látott benne. I gy láts/ik, bogy a leginkább érdekelt felek, az asszonv éa a férfi gyorsan és végérvényesen napirendre tértek a pletykák fölött és pontos egymásutánban történtek ezek a szürkületi látogatások. Ha ntt né: No, ma legalább megázott ! Vtér: Miért mondja, bogy: „legalább" '.' Barótnéi Csak, mert jól esik. Vtér: (>rül neki ? Barótné: Tudja mit: ha magának nem tetszik ez, akkor örülök, ba meg tetszik, akkor nem Ürülök. Vtér: Szóval: ily szépen fogad. Barótné: Hja, ilyen a kedvem. l'rér: Miért nem dob ki mindjárt'.' Barótné', Még arra is rákerülhet a sor! Vtéri Komolyan T Barótné: Komolyan '.' IV ér : M iért és mikor '.' Barótné: Ne feszegesse. Majd, ha megérdemli. Vrér: Mondja, azt hiszi, hogy igazságos, ha igy beszél és igy gondolkozik felőlem ".' Barótné'- Mindent helyesnek tartok, amit cselekszem. Vtér: Es megérdemlem én ezt a bánásmódot? Barótné'. Meg, kivált, ha oly komikusan hangsúlyossá, hogy i-én I Vtér: Hát miért kinoa ? Barótné: Mert jól esik. I VfV : Kegyet lenség Barótné: Ugyan as isten áldja meg, hisz »egithet rajta. Már én ilyen vagyok. Ks maradok. I'tér : M indig '• Barótné. Mindig! Vtér: Nos, hát ez máskép lesz! Barótné: Kjha ! Magam ÍR kíváncsi vagyok

( honnan tudja. Vtér: Tudom és állítom. Báréit né: Még a lélek/.etom is visszafojtom, oly kíváncsi vagyok, honnét vette egyszerre est a szuverén szilárdságot. Vtér: Ismét gúnyolódik. Barótné: Kszeinben sincs, csak kíváncsi vagyok. Vrér: Látja, maga jól tudja, hogy igazán, a lelkemből szeretem. Barótné: Hatvanegy.