Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-10-04

. J r XXX. évfolyíun.;. \L *fá f'ápa, 1903. október 4 4<^ szám. PÁPAI LAPÍM Papa varos hatóságának es több papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlöny Megjelenik minden vasárnap. Bsstfcesstiseg i Jókai Mór-utca 969. uám. kiadóhivatal l Goldberg (iyula papirkereskedése, Ffl-tér. Telefon-szám : 41, Felelős szerkesztő : KÖRMENDY BÉLA. Klőlizetések es liirdfltéSi dijak a lap kiadóhivatalahoz küldendők. A lap ara: egéfli évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre '<'> k Kitves szám ára lillér. Becsület és párbaj. A mai kor társadalma igazán nélkülözi az erkölcsi alapot s tartalmat. Lépten-nyomon fonákságokba ütközünk, itt is, ott is t'iivrgy gyöngeség áll előttünk. De hát a kor fia szépen szemet huny ezek előtt, úszik az árral, s óh dehogy merészelni' a társadalmi arisztokrácia által megszentelt törvények ellenére cselekedni. Pedig annyi az elavult lim-lom, annyi az értelmetlen ellenV,;...' — Olyan nagy szükség volna egy alapos erkölcsi tisztogatásra! A KX-ik szarj Iban vagyunk, e mégis annak legelején széniembe tűnik a sötét középkor szomorít hagyománya: egy fekete folt, — a párbaj. Mi is a párbaj'.'... Két ember Ósszekülömhözik, — szó szót követ, tettre tett jön. A becsületen szeny esik, — s ezt csakis a vér moshatja le. Ks az a két ember kiáll a sikra, kezében a kard, avagy a / golyóval töltött pisztoly, — egymás ellen turnék, — és, — megvan a párbaj. A cél teliát világos: a becsület helyreállítása, a he<-ület reparálása! < >h hiszen ez isteni Valami! Történhetik akármi, — nincsen az i Bértő szó, amit ki nem mondottá ne tudna tenni egy pisztoly durranás. — nincsen az H hangos arculcsapás, amit le ne ím. ma a fényes kard éle. Bizony kérem, — ha ez igy van, ugy a mi társadalmunk gazdag, — övé a becsület univerzális medicinája. De hissan! Még csak a párbajjal ismerkedtünk meg, s egy árva szóval sem kérdeztük, hogy az, amivel viszonyba hoztuk tulajdonképpen mi legyen, — mi az a becsület. I'edig mivel a becsület a párbaj célja, erre is tekintünk, s megmondjuk, bogy tulajdonképpen mi az. A becsület íiz ember személyes méltóságának tudata, az ember erkölcsi értékének ismerete. Alapja és forrása csakis egy lehet: a tisztességgel végzett munka, l'gy hogy azt az erkölcsi kiicscl, amit becsületnek nevezünk, minden ember önmaga adja meg önmagának, az az embernek igazán a szó igazi értelmében egyéni tulajdona. Becsületet örökölni, becsületet mástól kapni, — nem lehet. De amint igaz, hogy ezt az erkölcsi kincset minden ember csak maga szerezheti meg, ép ugy igaz. bogy attól senki az embert meg nem fos/thatja, csakis saját maga. Az ember elrabolhatja Önmagától ezt az aranynál is becsesebb drágaságot, elrabolhatja kötelességmulasztásaival, erkölcstelen életével, helytelen cselekedetéivel, — de senki más, önmagán kivül, becsületétől meg nem foszthatja. Senkisem. Sohasem. A becsület tehát tulajdonképpen az emberben van, s nem az emberen kivül. De elibe/, a belső tényezőhöz, amely az igazi becsületet alkotja, hozzájárul még egy külső tényező is, — a társadalom elismerése. Az erkölcsi érték ismerete ónként kívánja, hogy ezt az erkölcsi értéket mások is elismerjék. A tisztességgel munkálkodó ember joggal elvárja, hogy munkálkodása előtt a társadalom is tisztelettel fejet hajtson. Így alakul azután a becsilletnek második tényezője: a társadalom elismerése. Kz a becsület ! — Ks midőn igy fönséges képét magunknak megrajzoltuk, csodálkozva kérdezzük : mit keres ez az erkölcsi tehetség egy társadalmi szokás mellett? . . . Felelünk: semmit sem! Hiszen a becsület a lelkiismeretben, a belső tudatban, a szívben, a lélekban van meg, attól senki meg nem foszthat, azt senki meg nem sértheti. ( 'sattoghat a kard, süvíthet a golyó, a párbaj senki becsületén nem változtat. Ha nem volt becsülete, lehet párbaja akármennyi, becsülete még sem lesz. S ha megvan az igazi becsülete, ott heverj bet fölvétlenöl akármennyi keztyü, a belső öntudat megmarad akkor is. Kgy változik csak, ez igaz, hogy változik, a társadalom Ítélete. Változhatik a becsület külső tényezője, változhatik másoknak rólunk való meggyőződése, az. amit becsülés-nek szoktunk nevezni. De sohasem szabiul felejteni, hogy ez nem maga a becsület, hanem annak csak egy része és pedig nem a lényeges része. Ezl a tényezőt — igaz — meg; lehet sérteni. Hazug; ajkak szórhatnak rágalmat a legtisztább jellemre, durva erőszak megtámadhatja a legtiszteletreméltóbb egyéniséget. Szenved valamit 8 becsület? Az ig;azi becsület nem. a külsőleges igen. A belső tényező az sértetlen, a külső a sj Mea culpa . . . Midőn a nap lehanyatlik l> sugara messze száll, A szürkülő csalitosban Pihenni tér a madár : Szivein fájőn dobban. 1 »h, ha látnád bánatomat Ily magános esteien, Ertfl lelked megsajnálna s> nem leáradnál könytelen Szivem, lelkem álma. Ha éreznéd, mint -/.éretlek . . . - - Hiu álom, csalfa remény ! < >h én balga, óh én szegény. Hogy is mertem szólni hozzád, Hogy' is mertein felnézni rád: llüs/.ke, sugár fenyőfára . . . . . . Fenyőfának vágya, álma TőrpS cserjhez hogy ll -/állna. szabó Esigmtaá. Az uj házas. — A .I'iijmi Lapok* tárcája. — Először és hit alatt kijelentem, hogy ez a tárca sem Péterre, sem Fáira nem vonatkozik, t'supán csak azokról a furfangos emberekről szól, akik ezer ravaszsággal szétlépni akarják Hymen rósssláncát. Az uj hasasokról beszélek. Menyecskék, figyeljetek ! * * Mikor a legény öregedni és kopaszodni kezd, vagv mikor hajliirtei közé teher fűmagot vet az idő : elhatározza, hogy megházasodik. — Nagysád I éa szeretem magát, mint a fülemüle S hangya tojást és ha nem lesz az enyém, beleugrom a Fekete tengerbe, ahol legfeketébb; A hölgy rá néz nz epedő ifjúra és ekként válaszol: — Mukil maga nagy kujon ; maga csalfa, maga csapodár, maga nem fog engem megbecsülni ! Erre Muki léidre omlik és ég felé tartván három ujját, megesküszik, hogy ő meg fogja becsülni őnagyságát, mint a s/.en; földre induló keresztes vitéz a mamájától kapott amulettet. — I'e maga lump, kártyás, kikapós és csapodár le-/ ezután is — mondja neki a kis leány. Muki metróién,lm Iiovv ő sohasem töt? inni egyebet, mint vizet és még a káposztalevet is szeszesitalnak tekinti ; ss ördögnek harminckét levelii bibliáját máglyán égeti el ; a lányokra rá sem néz ; Otthon fog ülni ; remete lesz, a szerelem remetéje és tartja a gombolyagot a/, ö kis feleségének s ha l-ten is úgy akarja, rengeti a bölcsőt teljes odaadással. Erre őnagysága megsimogatja a Muki homlokát és igy kiált fel: beszéljen a mamával ! * * A mama persze húzódik, de a papa közbeszólt add oda anyjuk, ugy is marad ínég itthon elég leány ! Ks Muki pár hét múlva egy láncszemmel az ujján, egy vastag arany karikagyűrűvel jelenik meg a hivatalban. A cimborák között hire fut, a lapok közlik az. eljegyzési hirt és pár nap alatt mindenki tudja, hogy a Muki, a derek Muki hházasadott. Az. asztal társak összetörik a papucsvitéz sörös poharát, a székét kifelé fordítják a kávéház sarokasztalánál és a kasszatündér kitörli a jelenlevők névsorából. Elkövetkezik az esküvő napja. A pap alaposan megáldja Mukit és menyasszonyát. He-zél nekik a házasélet boldogságáról, örömeiről, a hitve-i hii-égrfíl. F- Muki könyezik a szép beszéd hallatára. Kezdődnek a mé/.e« hetek. Az uj párt nem látiák az utcán. A kapukulcsot! rajta fekszik a