Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-08-30

Pápa, L903. augusztus 30. 35 szám. PAPAI LAPOK Papa varos hatolásának több pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválaaztotl közlönye. Klötizetések és hirdetési dijuk a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 km-., félévre i; k., negyedévre il k Kgyes szám ára 80 lillér. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei.': Jókai Mór-utca M9. szám. Kiadelii>atal : Goldberg C.yula paxárkereakedáse, F6-tér. Telrfon-nzám : 41. Emberhalál. tbg.) Az emberi sors egész rettenet essége nyilvánult meg abban a szörnyű tüzkatasz-rófáhan, amely a fővárosi Párisi Árubál -at és a kerepest-uti hatalmas bérházat elhamvasztotta. íme, láthatja a gőgös ember az ő végrelen kicsinységét, az ő nagyratartott, de •agyon gyenge hatalmát, melylyel 'nem :udja megmenteni a lángok közül, kétségbeesett, életükért, remegő, jajveszékelő embertársait. Az elem legyőzi az ember hatalmát, felülkerekedik a tndáson és Bemmivé tesz életet, vagyont rövid pár óra alatt. Nem! nem az elem győzött, nem a hatalmas lángok pusztítottak ott, hanem az emberek kapzsisága, nemtörődömsége az emberi élettel és a minden áron valő meggazdagodás vágya. I'eszoritják az embereket négy emeletnyi magasságra, mint valami ketrecbe a -irkéket s keskeny kapuküzt hagynak nehogy valahogy mégis kijárhassanak az utcára. 8 ebben a kapuközben is csak annyi a hely, hogy éppen kimehettek a lázból, ha nem a levegőn keresztül akartak kijutni. Kn jártam Ott, abban a nagy házban - abban a fényes üzletben B akkor félve j indokain arra, hogy micsoda irtózatos következménye volna annak, ha ott tüz Kis madárkám. Kis madárkám, szállj el, szállj el Szerelemnek szárnyain j Sóhaj tási ni vidd el — annak — Hol időznek álmaim. Halóid neki azt a nótát, Mely a lelkemből fakadt, Megérti-e még a szive, Az együtt élt álmokat. l.esd meg szive dobbanását, Kesd meg lelke sóhaját — Krti-e még úgy, mint régen Feruskája szózatát ? Hogyha lelsz visszhangra nála K» szivében szerelmet: Jöjj sietve — visszatérted. Odvat hozó üzenet. Uh. de hogyha emtékemet Lábaival tiporja, Éa szivében nincsen édes Szerelmi dal számomra: Feleiét szerkeszt ii: KÖRMENDV BÉLA. ütne ki, látván felhalmozódva egymál hátán-hegyén a tömérdek árut, a nyüzsgő embersokaságot, amely alig tudott mozogniI a maga tömegétől. < >, igazán Istenkísértésnek látszott, mindaz előttem akkor. Ks ime, bekövetkezett amire rettegéssel gondoltam akkor. Bekövetkezett, százszorosan, ezerszeresen fölülmúlva képzeletemet a világra szóló szomorú katasztrófa. Az ember érző szivének dobbanása megáll egy pillanatra, és lelkének egi .-/ fájdalmával gondol az irtózatos eseményre, mely annyi emberi életet követek áldozatul. S vájjon okulni fognak-e az emberek s ezen szörnyű példaadás tol kelti-e jobb érzésüket, hogy az emberi életet magasabbra becsüljék s ne tekintsék olyan haszontalan portékának, melynek értéke nincsen. Sajnos, hogy estik akkor ébred fül az emberi érzés a szivekben I csak akkor látja meg a hibákat, amikor a IYtri.si Áruház« katasztrófájához hasonló szomorú aaaaaéayck verik fö! nyugalmából - okoznak gyászt éfl siralmat. A főváro-i katasztrófát is az emberek könnyelműsége okozta. A pusztító tüz csak tápot nyert ebből a könnyelműségből éa lelkiisineretlenségből, csak okozata vagy közvetett oka volt a gyászos és irtózatos következményű csapásnak, emberek halálának, de semmi esetre sem közvetlen oka. Tanúságot, szörnyű tanúságot meritheKis madárkám ne jöjj vissza, Viszont ne is láaaalak — Ne dalolj úgy többet róla, Meri a szivem meghasad. Miel Fcruska. A spanyolok. — A „l'tíi'tu Lapok" eredeti tárcája. — Irta I. . . . n. Zürichben „a tó"-hoz címzett szálloda előtt két elegáns kül-ejü ember találkozott. Mind a kettőt fölötte meglepni látszott a találkozás. Az. egyik sovány, ravasz tekinteni fértiu volt, hegyes széufekete kecskeszakállal és feltűnően sürü oOiMnótt szemöldökökkel. A másik élénk tekintetű, könnyed járá»u fértiu volt, szabályos vonásokkal, barátságosaau csillogó fekete szemekkel és sédét gesztenye-z.inú hajzattal. Határozottan szép ember volt és korszakáiIának telyemszálai arról tanúskodtak, hogy külső előnyeit ápolni tudja. Miután egy pillanatig tágra nyilt Kémekkel egvmásra tekintettek, a sováuyabbik megszólalt | — Salvados ! — (^uirez I — Igazán te vagy V — Milyen találkozás I A két fértiu kezet szoritott egymással. tünk mi emberek mindezekből, de fájdalom ennek a tanúságnak borzasztói ára van. A nyomorultul elveszett emberi élettel, az Összeroncsolt, vagy szénné égett bolt tetemekkel, nagyon drágán fizettük meg az emberi tapasztalást. 1 >ehát a megtörtént eseményeken emberi véges erővel már nem változtathatunk, halottakat föl nem támaszthatunk, ámde ne térjünk napirendre az események fölött soha és emlékeztessen bennünket minden órában, hogyha az emberi sorson változtatni nem tudunk, a reánk mért csapásokat elhárítani nem áll módunkban, legalább lelkiismeretes gondossággal, előrelátással enyhítsünk bekövetkezhető balsorsunk sújtó eseményein s főleg gondunk legyen mindig az emberi élet védelmére, melynek nagy becsét szemünk elöl soha el ne téveszszük. S most lelkünk egész fájdalmával fejezzük ki mély megilletődésünket • fővárosunkat ért súlyos csapás fölött. Szivünk igaz és őszinte részvétével osztozunk a borzalmas katasztrófa által sújtott családok nagy bánatában, szomorúságában éa mély (TVászában. A sorénak, a kegyetlen végzetnek okozott sebeit enyhítse meg az egész világ oly impozánsan megnyilatkozott réM/.véte és leljenek vigasztalást Istenben, kitől várjuk a jót és rosszat, de akinek akaratában megnyugodnunk kell. i — Hu-z eve nem láttalak s/.inről-«zinre. — Akkor még mindketten pajkos diákok voltunk. — Ügy van, Quioes. I Udak nagyon széjjel ágaztak. — Valóbarf. nagyon. — Te rendőrkapitány lettél. Kii pedig rablókapitány. — Ilyen az. élet. Neked protekciód Toll . . . — Neked pedig rettenthetetlen bátor-ágod. — Ah, (Juirez ! — Salvados, ba két évvel ezelőtt találkoztunk volua, revolveremet sütöttem volna rád. — Föltéve, hogy én elóbb karabélyommal célba nem vettelek volna. — Ks íme l lemlegea területen barátokként üdvözöljük egymást. — Igen, ahogy régi iskolatársakhoz, illik. — A madonnára, e találkozást egy pohár borral kell megünnepelnünk. — Semmi elleti vetésem, menjünk a terraszra. — Néhány perc múlva a két fértiu bikavér piros spanyol bort töltögetett egymás poharába. — Hogy történt az — kérdé t^uirez, a rendőrkapitány — hogy te két évvel ezelőtt hirtelen letűntél, a szereplés szinteréről ? — iáikor nagybátyámat az államtanácsba beválasztották, fölkeresett és megkért, bogy hagyjam