Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-07-05

HífUpjtftnyvtár XXX. évfolyam, NOV ( • •'

1 i ii f 'ápa, 1903. július 5. 27. szám. PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei; : Jókai Mór-utca 869. szám. kiadóhivatal: QoUberg (iyula papírkereskedés*, Fő-tér. Telefon uúm : 41. Felelős szerkesztő : K(")K'M I'.NI >Y BÉLA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre 8 k., negyedévre :t k Kgves szám ára ,'iu lillér. Vármegyénk és a selyemtenyésztés. Manapság az a nagy ember, a népek tiszteletét, nagyrabecsülését főleg az viyja ki a maga számára, aki érti annak módját, hogyan kell az emberiséget újabb és újabb pénzforráshoz juttatni. Ma-holnap a lapoknak legkedveltebb olvasmányai az • Apró hirdetések* lesznek, ahol egy-egy •>feltaláló* társat keres .busásan* jövedelmező, jó vállalathoz, vagy egv másik meg* győzőén bizonyítja, hogy ő oly keresethez juttatja a jelentkezőt, a melylyel »minden nagyobb fáradalom nélkül* naponként ~

{

K 30 koronát szerezhet. Ezt aztán érdekkel olvassák. De nemcsak olvassák, hanem el is liiszik. F.s jelentkeznek, becsatolván a válaszbélyeget. Jelentkeznek sokan, mert sokan szeretnének pénzhez jutni és pedig lehetőleg — könnyű szerrel. Nagy haj ez és pedig főleg azért, mert ez a gondolkozás megmételyezte már a nép alsó rétegeit is. Azt a jóravaló, szorgalmas, munkás falusi népet is. Ma már ez is ilyesmin jártatja az eszét. 8 mi közben ilyeneken gondolkozik, kezeit Ölbe téve henyél, munka, kilesel nélkül vetyeng. Jobb lenne, ha e helyett hasznosabb dolgon jártatná az eszét, ha nem tekintene oly messze, hanem jobban maga körül nézne. Bizonyos, hogy igy hamarabb akadna ^'^y-^^y jó pénz-, vagy keresetforráshoz, amely esetleg még nagyobb megerőltetés nélkül is jövedelmezne. Ilyen mindannyiunknak igazán közel fekvő pénzforrás : a s e 1 y e ni t e n y észt é s, hogy ezúttal mást ne említsek. El amellett, hogy a legkevésbbé sem fárasztó foglalkozás, egyúttal olyan, hogy vele a társadalom bármely fokán álló ember is kereshet pénzt, anélkül, hogy ez reá árnyékot vetne. S ez is fontos ebben a mi világunkban. Selyem tenyésztéssel foglal kozhatik bármelyik kaputos ember, tanitó, jegyző is, de hozzá férhet e pénzforráshoz könnyen, sőt még könnyebben a falusi bakter, vagy a legutolsó napszámos is. Hozzáférhet bárki és — mondhatjuk — könnyű szerrel sok szép pénzt szerezhet. Most kaptam kezeimhez a ni. kir. földművelésügyi minisztérium országos selvemtenyésztési felügyelőségének 1902. évi hivatalos jelentését. Nagy érdekkel olvastam Istenem 1 Mi mindenből lehet ma már ezreikét, százezreket teremteni. De ez öröm aztán csakhamar őszinte fájdalomra fordult. ( Isszeszorult a szivem, amikor e jelentésűt k vármegyénkre vonatkozó részéhez értem. Fájdalommal kellett konstatálnom, hogy a mi vármegyénk s még teljesebb mértékben a mi városunk, nagyon keveset, úgyszólván Bemmit sem merít ebből az igazán gazdagon fellmgvgvanó forrásból. Vármegyénkben mindössze csak 32 község és pusztán összesen .'>."> 1 egyén foglalkozik selyemtenyésztéssel. Az egész megye az 1902. évben 8630 koronát vett he' a selyemguhókért ; a tenyésztés kezdetétől, 1880—1902-ig, pedig löT.lsl koronát. Hogy ezen számoknak igazán leverő jelentését kellőleg illusztráljam, ideiktatom ugyancsak a jelentésből, hogy volt több község az országban, amely egymaga többet vett he évenkint és általában is, mint Veszprémvármegye valamennyi faluja. Igy például egy közepes község, Zsahlya, 1902-ben '.'72 selyeintennelővel 18.315 kor. Is tillért vett he; 1880—1902-ig pedig 335.317 koronát. Hol vagyunk mi ehhez képest? Nem szánalmas állapot-e ez? A mi megyénkben még az olyan adatok is. mini Ádász-Tevel az ő 2(1 korona 1 < > fillérjével, mint a legtöbbet* kereső falu szerepel. Járásunkban eddig mindössze T falu foglalkozik selyemU nvesztéssel. Azt hiszem, legjobb lenne most itt letenni a tollat és az olvssórs bízni a l>irá_ latot. Igazán elszomorító tapasztalat! A/ a gazdag Macska és Bánát, melynek búzája acél, kukoricája rengeteg, ez nem veti meg ezt a kereset - és pénzforrást, és mi, kik maholnap csak kényszer-zubbony nyal tudjuk itt tartani a kereset hiján kifelé szökdöső népet, nem meritiink ebből az aranyforrásból. T A KCA. Felejteni . . . Nem tudlak feledni, Hiába' akarom. Eszembe jutsz mindég En édes angyalom. A nyílé virágok Terólad beszélnek . . . Mért is nem mondhatlak Egészen enyémnek f I A sötét felhdben Boros arcod' vélem . . . Mért is nem osztod meg bánatodat vélem 1 A fénylO harmathan A te könved reszket . . . Olf sziveden horduám Urteil a kertszted. Ha csillagféuvt látok Feltűnni az égen . . . löiL-vogó szép szemed Jut eszembe nékem. Bármerre tekintek A te arcod látom ; A földön, a/, égen, Az egész világon. Velem vagy mindenütt, S hol megpihen lábad, Lépted nyomán, éde« : Nyíló ró/.sa támad. < >h te vagy mindenem, Lelkem helyett lélek . . . Eli drága III relinem, Hogy' felejthetnélek ? ! Szabd s. Zsigmond. A csók. — A .Piip'U Ltpek* eredeti tárcája. — Irta Balassa Baader« A csóknak ép ugy, mint minden másnak története van. Keletkezését illetrtleg az első nyomok ó-ré^i idohe vezetnek vissza és ugyancsak számos tneude-mouda maradt fenn róla napjainkig. A történelem elavult, sárga lapjait forgatva, vessünk egy pillantást a múltba. Már az első emberpár csókolódzott. LrrOl a biblia is omlité-t tesz. Kgy igen kedve- dolgot találunk a bibliában az. elsO c>ók elcsat tavasáról. Történt pedig, hogv a paradicsomban, Ádám apánk kapta az első' e.-ókot az Ur UtentOl, akkor, midőn életet lehelt belé. A második csókot már Ádám adta Évának, amidőn az első asszony egy terebélyes fa árnyékában pihent. Ugy történt a dolog, hogv Kva anyánk egy verőfényes délután elszendergett, Amint ott pihent a szabad természet lágy ölén, ei»v döngicsélő méhecske röpködött körülötte. A zümmögő állatka előtt az. első ember szokatlannak tünt fel, Nyilván azt hitte, hogy az első asszony a legszebb róz-a-zál, amely a nagy paradicsomban virít. Igy történt, hogy a nagy fáradsággal összegyűjtött virágporát Kva asszony ajkára hintette. Ádám, kiről tudvalevőleg azt jegyezték fel, hogv a legjobb férj volt, odament alvó élete párjához, hogv elkergesse a zümmögő kis méhecskét és észrevette Kva asszony ajkán a virágport. A jó öreg dacára, hogy az első férfi volt, rendelkezett némi illemtudással. I dvariatlanságnak tartotta, hogy egy nő ajkát az ujjaival érintse meg, azért az ajkával közelített hozzá és ugy próbálta leszedegetni a virágport. Amidőn az ajka odatapadt Kva asszonyéhoz, Évát valami különös, gyönyorteljes érzés fogta el. felébredt, magához ölelte Ádámot és mámorittasan adta vissza a csókot, amely édes volt, talán édesebb, mint a paradicsom tiltott gvümölcse. Kz.t a bájos jelenetet egy fekete rigó is végig nézte a fa sürü lombsátorából. Az első ember csókja oly hatással volt a kedves éneklő madárra, hogy örömében