Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-03

egy Pápa városát, Pápa város ipart) i ii i t és kereskedőit b n y c o 11 á 1 ó r e n d eletet ad Ott ki a 1 k a 1 in a 10 11 a i számára avagy ne tu. Ha kiadta .a r e ti deletet, m ivei i odokol j B • D D a k jOgOfllll tg á g ;í t é - s z ii k K é g e s s égét ? Ne ért-en léire bennünket a magyar államvasutak igazgatósága. Ahhoz, hogy minő rendeleteket é*8 utasításokat ad tisztjeinek és alkalmazottainak s közszolgálat terén, ahhoz seiiiini közünk : de hogy olyan rendeletet vagy utasítást adjon ki, amely egy egész város, a mi városunk piaca, ipara és kereskedelmének Önérzetét hántja és érdekeit sérti, ahhoz igenis van már szavunk nekünk is. A vasutaknak és igy a magyar államvasutaknak is, az a nemzetgazdasági hivatása, hogy a forgalomnak, az iparnak és kereskedelemnek használjanak, és nem BZ, bogy ártsanak. Hisszük, hogv feljajdulásunk, melyet — iparosaink és kereskedőink meg-i nyugtatására mondjuk illetékes helyre

1 is eljuttatunk, nem pusztában elhangzó szó le-/, hanem gondolkodni fognak leiette oda fönn a m. á. v. büróibau és megszólaltatja az igazgatóságot is és mi meg fogjuk tudni, rosszakaratú híreszteléssel állnnk-e szemben, avagy fétakoinplival: meg fogjuk tudni mi az, ami s hozzánk gyermeklépésnyire i'ső vidéki állomások alkalmazottait is a távoleső ( ryórbe, Szombathelyre vagy Székesff hérvárra készti, ha vásárolni valója van; mi az, hogy a mi városunk testén áthatolva, más városok érdekei jutnak — állítólag rendeleti utón — előtérbe és részesülnek előnyben. Iliszsziik és reméljük, hogy a joggal és méltán várt (levilágítással nem fog soká magára váratni a ni. á. v. igazgatósága, sőt hogy a vázolt közlekedési akadályokat is csakhamar elhárítja, a forgalmi zavarokat megszünteti és l'ápa város ipara és kereskedelme érdekéhen sürgősen oda fog hatni, hogv a régi jó rend ismét helyreálljon. IM in n\ Itlla. Állatkivitelünk. Irta: Bauer Antal ortz. képvizelő, Budapest, 1908, ápr. ki. Nekünk niagyai' gazdáknak legfőbb kívánságunk, niert jólétünk alapfeltétele, li"gy gazdasági terményeinknek minél nagyobb fogyasztási piaca -/erezzünk, kivitelünket minél nagyobb mennyiségben essköaölbessük, de ennek tetőpontját, busfogyasztási állatkivitelünket illetőleg, a hogy ezt a tapasztalat mutatja, alighanem már el is értük, ba t. i. mostani kivitelünk eddigi termelésünkkel, azaz tenyésztésünkkel továbbra is jelenlegi arányban marad, mert akkor nemsokára odajutunk, hogv itthon. Magvari írs/ágon, húsfélét, kivált sertéshúst, már csak Kiö-usok asztalán fogunk láthatni, mert ára oly magasra fog rúgni, hogy csakis ezek engedhetik meg maguknak a fényűzést, hogy sertéshúst egyenek éa zsírral főzessenek, a közép és munkás osztály egyelőre majd csak kiváló ünnepek alkalmával fog sertéshúst ehetni és míívajjal vagy egyed) surrogat ummal főzetni, később pedig a se.'téshust már csak hírből fogja ismerni. 1 >e nemcsak a sertéshús ára emelkedett ily arányban, hanem a marha és borjúhús ára is, ugy hogv háziasszonyaink már alig tudják miféle húst vásároljanak, hogy elég kerüljem abbéd az asztalra is és havi háztartási budgetjukat azért tul ne haladjak. Főleg itt a fővárosban oly nehézzé vált a megélhetés, hogy valóban elérkezett .ai ideje annak, hogy foglalkozzunk evvel a dologgal, a mit rövidesen jelen soraimmal meg is akarok tenni, mert mégis esak furcsa helyzet az, mikor egy kivitelre szorult mezőgazdaaági ország annyira jut, hogy terményeinek kivitele ugyan meg van, de az országban magában beáll a szükséges élelmiszerek hiánya ! l'.vek óta pusziit a sertésvész hazánkban és dacára annak, hogy mindenféle ÓVÓintézkedéat tesz a kormány, gazdáink mégis óriási károkat szenvednek még most is, ugy hogy igen sok sertéstenyésztő a vész elleni folytonos küzdelemben kimerülve, gazdasági üzemét megváltoztatva. teljesen abbahagyja a sertéstenyésztést és ma már sokkal is kevesebb sertést tenyésztenek .Magyarországon, mint azelőtt, de kivitelűnk most is, midőn itthon alig lehet sertéshusi, ennek drága-aga miatt venni, oly nagy, hogy p. u. esak ezen a héten is \\'ien-be i Bécsbe) való kivitelűnk majdnem meghaladta a 10.000 darabot és padig kivitetett körülbelül 5300 drb, bisott sertés és 4000 drb. süldő; bogy ily körülmények közt lehetetlen a hazai igényeknek megtelelni, az természetéé. Eddig a legtöbb nagy és középbirtokos, vagy bérlő főleg csakis inarbahizlalással és tejtermelésre alapuló tehenészettel foglalkozott, a niarbatenyészté-t többnyin csakis kisgazdák űzték, ezáltal ma már anyira jutottunk, hogy legközelebb már se igásmarbára, se hizlalni való marhára nem tehetünk szert, mert már Erdélyben is kifogynak a címeres igásökör tenyésztéséből, már ott is alig találni kellő mennyiségű, nckivaló igásmarhát, pedig még nem régen a magyar gazdák, ba -/ép igásökröt akartak venni, Erdélybe mentek, mert ott még volt abból a jó fajtából, de csak volt ! E napokban hallottam egy szakembertől azt a kijelentést, ha a magyar gazdák nem gondolják meg idejében mostani gazdasági Szeműknek ezt a térde irányát, nemsokára automobilt foghatnak ekéjük elé. Hízott marba és levágni való borjú-kivitelünk iimst is nagy, de azért itthon a marhahús ára tetemesen, a borjúhúsé pedig majnem egy negyedével emelkedett, e mellett meg, nemsokára befogni való marhánk sem lesz. Szerény nézetem Bzerini gazdáinknak a sertéstenyésztést, ha eleinte csak kicsiben is, de újra kellene kezdeni, mert senki sem fog nagyobb befektetést kockáztatni, az természetes; ami pedig a szarvasniarhatenyésztést illeti, azt ott, ahol a kellő viszonyok megvannak, teljes erővel fel kellene karolni, mert csakis igy lehet az igényeknek eleget tenni, t. i. kivitelünket megtartani, anélkül, hogy hazai piacunk csorbát szenvedjen és a Szükséges igáserő is meglegyen, mert ha a szarvasmarháién vesztes továbbra is, mint eddig, gazdaságaink mostohagyermeke marad, ezen a téren katasztrófához hasonlói állapot fog b«kéivet késni. Különben csodálatos, dacára annak, hogy ugy a sertés, mint a marba- és borjúhús oly igen drága, a középosztály és a munkásnép, főleg sulylyal ssik még a mérlegbe, hogv vájjon természet után késsültek-e, fagy csupán másolatról készült másolatok (ez Utóbbi a szine- virág hímzésekre is áll!) s e-ak ezután jő -/.ámításba — minden műnél — magának a munkának technikai szépsége, vagv jósága. Kz említett szempontok egyike vagv má-ikából legjobban lelszettek nekünk : l'ent: Eliz régi brabanti minta után készült pointe lace csipkéje és a-ztalteritője az utóbbinak eredetisége egyszerűen zseniális !i és brazíliai csipkéje: Sült Józsefué himzetl empire bútorai és főleg egy igen artisztikus, modern lila párnája: Weher Bezsőné tinóm modern smyrnái s ugyancsak az ö tulajdonát képező magyar címer, mely I

s-l

s-bau egy diák zászló ékessége volt, ma pedig ereklye-múzeumunkba való lenne; Kiss Vilma brűsseli mintájú legyezője; bischer Jolánnak egy telivér modern, széles ornamentikája, asztalterítője, kalotaszegi és gobelin munkái; l'erczzl Margit ti nőin tonUSU faléstése; Kiss Lászióné 300-M fonálból kés/ült esipkekeudője és ejjy l

s

ik századbeli csipkéje; Kariovitt Adolfnénnk a ménben I „

Jugend" rajzaira emlékeztető paravan-ja és egy nem mindennapi tehetségről tanúskodó pas/.tclljo ; Hirsch Vilinosiiénak az antik patinát szerene-ésen érezteti gobelinjei; Marin* zerné kedves és ethnogratikus hű-ég,! tót függönyei ; Hupt Loló kanapépanneauxja, mely azonban modernebb bútorra való; Kenesseij Anna szinben és kompozícióban egyaránt pompa- paravánja: Steiner Herinin egy régi, herkulesfürdót ábrázoló gobelinje; barkai (üzi ritka sokoldalúságot tanúsító munkái közül egy abrosz árváe-kákkal, melynek -ziuei müvés/i lelkiismeretességgel vannak ellesve a természettől ; Sziláuui Józsefué originális magyar korsói ; a Koller dános tulajdonát képező egy -zinlc arkliaiku- hangulatot kellő, régi hímzett kép ; l'ent z Józsefué antik arany magyar főkötője, mely a régi magyar udvarházak nagyasszonyainak nobilis alakjait varázsolja fantáziánk elé ; Mészáros Károlyné fűzött svéd munkája, ívagt tán dán?) mely piltoreszk színeivel és daseinjé-vei kap meg és friss motivumu tót teritője; Kreisler Károlyné remek fehérhimzései; Ihász Lajosné előkelő ízlésű lila terítéke s bámulatos miniatűr címerhímzései; Kövi I >o]óra liichelieu-lűinzé-ü zsebkendői és Angela hasonlóan disztingvált reggeli pongyolája ; Körmendg Béláné milieuje; Ptntz Anna bardangi térítője ; Stzinbzrgtr Lipótné finom pointe lace munkái ; i'entz Mariska ó-német stylű asztalfutója; II ittmann Ida jó természetnicgtigyelésre valló kis tájképe ; (a Koritschoner Margit festéseiben tobb a kézügyesség, de az intim érzés kevesebb!) Qtúatnb Laura pikáns napraforgó párnája ; KopOZZfJ Luciáimé stvlhen kiválóan hü kalotaszegi munkái : Weher (iilbertiié temperamentumosán léstett vánkosa ; Atbzrtold Leopoldina eredeti japán holmijai, melyek -zinle már muzeális értékűek s végül Stern Lipót kollekciójából egy erősen angol hatásokat mutató friz és egv szép modern, pipacsos vánkos. Valószínű, hogy nem egy érdemes munka elkerülte figyelmünket az első, nem is nagyon alapos szemlélődésnél. Így különö«-«n hangsúlyozzuk, hogy technikai készültség, nem egyszer bámulatos szorgalom, türelem és üggezzég I SS anyag helyes megválasztása és nemes előkelősége szempontjából szintű a kiállított művek túlnyomó ré-ze elsőrangú munka. S ha ezek közül mégii csak Marin< teméóriási imyrna szőnyegét, Tor (iyuláné s/.éditö fáradságot igénylő gobelinjét, az irgalmas nörérek pompás mívű oltártérítőjét és a Kriszt Jenő apátplébános nemes anyagával tündöklő miseruháját emeljük ki, ez csak azért történik, mert valamenyi elismerésre méltó munkát felsorolni -- már e-ak a rendelkezésemre allé) hely szűke miatt is - teljes lehetetlenség. A pápai közönségnek többször lesz módjában a kiállítást megtekinteni, mint e sorok író|ánah l bizonyára erdőméhez méltóan fogja elismerni valamennyi kiállító munkánágát. Hittel és meggyőződéssel valljuk, hogy a kiállitá", a maga egéssében, megérdemli minden jóizlésü és a s/épért lelkesedni tudó einher érdeklődését : megérdemli, hogy a publikum legszélesebb rétegei íl -lirűn látogassák, hogy az immár kétségtelen szép erk<ilc<i sikere mellett meg legyen a nagv anyuéi sikere is. Hiszen a befolyó jövedelem gyönyörű humános cél oltárára jut, mikor a Vörozkerezzt-egyesülzi pénztárát gyarapítja I •• • A kiállítás anyagi -ikeré körül való buzgólkodás a legkevesebb, amivel a közönség leróbatja háláját a