Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-04-19

Falusi hang a kivándorlásról. Sohasem volt aktuálisai)!) az amerikai kivándorlásról beszélni, mint most, napjainkban. \'an is eikke/.és, értekezés fölösen; politikai és társadalmi lapok sokszor hetekig elvehet sem tesznek, 111 itit kettőzött buzgósággal tárgyalnak olyan dolgokat és javasolnak olvan orvosságokat, amelyük vagv merőben tévesek, vagy sokszor lebetet lenek. A kivándorlás lcgfő'l>b oka : az aranyborjú mérhetetlen imádása. Az emberiség még Sohliem ifilyedt annvira el a vagyon istenitéséhen, mint ma. A zenithtől a nadirig míndeoki az arany után fiit, minden elailé) és minden vehető fent él alant, ezt csak vak nem látja. Ez a kivándorlás legfőbb és leghatalmasabb rugója, amit a/tán esak előmo/ilit a modern közlekedés gyorsasága és ké nyelnie. A bakonyi sváb fel sem veszi a tengeri nt eordonságát, nagyobb kényelemmel utazik, mintha 20 .'!() kilométer utat tenne a veszprémi vásárra. A pénz, a vagyon n.egszerzése után a második lő oka az aineriká/ásnak : az élvezetvágy. A gyomornak mértéken télid keresi kedvét mindenki. A falusi paraszt ismeri a theát, kávét, savanyúvizet, marinérozott halakat és különféle csemegéket. A városi iparos meg még cifrábban él. Kgv kis pápai cselédünk beszélte, hogy bátyja, aki molnársegéd, kis fiának születése alkalmával tiz üveg pezsgőt bontatott fel, s a cukrászda számlája 20 koronán felül volt. Egy kisiparos ilyen fényűzéssé] 1 Tudja azt a kivándorló igen jól, hogy Amerikában sem élhet meg dolog nélkül, de a/t mondja : tudom, hogy dolgoznom kell, mint a baromnak, de van is látattja, van pénz, s ugy élek, mint egy gróf. Aki idehaza jól él, az ott még jobban akar, aki pedig itthon esak nyomorgóit, annak valóságos paradicsoma lesz a szokatlan életmód, evésben és ivásban, s bár tudja, hogv rövid ideig tart, mert felemészti a munka, nem törődik vele. A hazajöttek mind olyan megtört alakok, bogy szánalomra méltók, Hogy többnek Szolgál a szerencse Amerikában, mint nálunk, az tény, de ez csakis a fellendült iparnak, kereskedelemnek és az internacionális forgalomnak köszönhető. A kivándorlás egyik előmozdítója a küldött dollárokon kivül az is, amit a latin közmondás : ..solainen est miseris soeios habuisse malorum"inal jelez. A magyar ember ezt ugy mondja: egv bolond százat csinál. Az amerikai levelek nagyon ritkán panaszosak, rendesen dicsekednek. Hazájukba sohasem merik megír; i a valót, a szégyen érzete ezt nem engedi. Idehaza pedig mindegyik öblös hangon hirdeti, hogy olyan ur volt ő Amerikában, mint itthon a szolgabíró. .Mert a legőszintébb emberből is, ha megjön, valóságos llári dános lesz, ezt tanulta a dollárok országában. S ez nagy szó ! Az ilyen egyéneknek kár a/tán prédikálni a hazaszeretetről, az édes szülőföld iránti ragaszkodásról, keserűen meglakol érte az a tanító vagy pap ; ezt a szomorú tapasztalás mondatja velem. Valamint hiábavalóság a kivándorlást főpapi körlevelekkel megakadályozni akarni, az ilyen iratok kibocsátói kevés tapasztalattal birnak, ba azt hiszik, hogy az segit. Valamikor tahin igen, de ma már nem, legfeljebb előmozdítják a nemzetközi elégületlenséget és a izocialistikua uj világrendszer gyorsabb életre jöttét segítik vele elő. Ahol az anyagiak utáni vágy és törekvés kiölte a lélek legszebb tulajdonságait, ott a gvógyitást nem érzelmek és lelki hangulatok, hanem kézzelfogható anyagi orvosszerekkel lehet kúrálni. A jóllakott gyomor sokkal fogékonyabb a lélek nemesítése iránt, mint az éhségiől kínzott és aggodalmaktól gyötört ember. Az iparost le lehet kötni virágzó gyári vállalatokkal, ahol tisztességes keresetet kaphat, a parasztot pedig a felparcellázott nagyobb birtokok bérletével. A fÖldmivea és iparos osztály képviseli 98 ",,-han az országot, ha e/eket sikerül megkötni hazájukhoz okos eszközökkel, akkor mentve vagyunk. A sikkasztok, úrhatnám oselédek, rovott életűek csak hadd ménjének, bár Dél-Amerikába mennének, hogy soha hírüket se hallanók. De a fenti két osztályt, mint a magyar haza két főoszlopát, meg kell mentenünk, nem cifra iratokkal, nem üres Ígéretekkel, hanem tettekkel. Adórendszerünk igazságtalan és aránytalan, van törvényünk elég, ami szükségtelen és káros is. Igv pl, a népoktatási törvény elrendeli • 8—9-—10 havi iskolába járást, amit tüzzel-vassal szigorítanak évről-évre. Miről jó az, hogy májusban, mikor a falusi ember roppant hasznát vehetné tanköteles gyermekeinek a gazdaságban, egész, nap az iskolában kell ülni a gyermekseregnek V Tahin a nagy földrajzi vagy fizikai tudomány nélkül nem talál ki Hamburgba? Vagy akkor lesz boldog a magvar s a szegény paraszt, ha a középkori királyok hőstetteiről vitatkozik, vagy okoskodik az. alkotmánytan azivnemesitő thesiseiről? Esv magyar mágnás után mondom ezt, aki személvesen gyűjtötte össze tapasztalatait a kivándorlók között s akik keserűen panaszkodtak neki. Némely őriz ágból a tál népesedés miatt vándorolnak ki, basánkból a zöld asztalok adják kezébe honfitársainknak a vándorbotot. Nemzeti életünk Ugyil beteg, nemzetiségi viszonyaink pedig szomorúak. A bakonyi svát) szidja ti magyart, mocskolja azt a hazát, amelyben otthonra talált, mert ezt ugy látta, ugy hallotta Amerikában. A magyar ember is megtántorodik az üj-Világ levegőjében, elveszti hazafiúi kegyeletét és érzését, elég példa erre akár járásunkban is a terjedőt nemzetközi szocializmus, hát akkor az idegen ajkú nemzetiségek hogyne álmodoznának mindenfeléről, csak magyar érzelmekről IHMII '/! Az arany mindig sárga marad, csengése mindig zengő lesz, az emberiség mindig elhajtja és keresi a jobbat, a jólétet és boldogságot, azért kell ugy a kormányok kerekeit forgatóknak, mint a társadalomnak mindent elkövetni az. egyedek jólétéért és boldogulásáért. Nem puszta frázisokkal hitegetni, üres szólamokkal tartani. Az egyszeri főpap mondása: ne téljetek szegények, ezután könnyebben lesztek szegények ! már idejét multa, mert minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. Angyalok nem vagyunk, szellemek csak holtunk után leszünk, testi szükségeink kötöznek e keserű levében forgó vak csillaghoz, de mégis tennünk kell valamit már. Igaz, előbb a testért, csak azután a lélekért, mert sana mens, in corpore sano. Dolli ölltei l.;ilior. A pápai gyorsírókor jubileuma. Ünnepet ü'iíink, a munka és kitartás ünnepét. 25 év sok idő, még hozzá egy vidéki gyorsírókor éleiében. Negvedszázévea munkálkodásnak, negyeds/á/.éves haladásnak volt befejezője az a magasztos ünnepély, mely városunk főiskolájának dísztermében folyt le. A/, a osemetefs, melyet gondos kezek ültettek el 2 < évvel ezelőtt, hatalmas, terebélyei fává unité ki magút, melynek árnyékában évenként két és félszál itju műveli a gyorsirás/.at épolv hasznos, mint nemes tudományát. Ha visszagondolunk, mi volt a gyor.-irókor 2-* évvel ezelőtt, s mi most, ugy érthető büszkeség tölti el kehlünket. K negyedszázad folytonos muukálko lássál lelt el és a szorgalommal párosult kitartásnak eredménye meg is látszott az ünnepélyen, mikor az ország minden, részéből üdvóCsodásan alkotá az Ur A földet és a memivet, Egyet hibázott el csupán, Hogy emberi ia teremtett. i mi. Kézimunka-kiállítás. — A „l'<ii><u Lapok* eredeti tárcája — Budapest, április B. Művészetet a vidéknek! ez a legdivatosabb jelszéi manapság, amit felülről bocsátott szélnek egy maroknyi idealista, aki még hisz benne, hogy mással is meg lehet váltani a világot az ő nagv szomorúságaitól, mint anyagiakkal. S KI elejtett mag ugy látszik — termő talajra talált, mert alig múlik el hónap, hogy valamelyik vidéki újságban művészeti mozgalomról ne olvasnánk. S/eged, Arail, Fiume, Győr, Kolozsvár, Miskolc, Újvidék, Kassa, Szabadka, Szoinbathelv szépművészeti kiállítást, Zsolna iparkiállilást rendez I most e szép koncertbe l'ápa hangja is belecsendül - kézimNnh'ti-kitillitiís rendezése ügyében. No tessék mosolyogni azon, hogy az eddig csupán gyakorlatilag hasznos, vagy ártatlanul izórakoztató kézimunkát egy sorban emiitjük a többi művészeti produktumokkal! Elmultak azok az iilők, mikor a l'art p >ur l'arl büszke, de haszontalan elve ragyogott | művészet zászlaján. Ma már nemcsak a legtöbb politikai intézmény, a művészet is demokratizálódott: belátta, hogy az élet minden terrénumára ki kell terjesztenie tisztító, nemesi tő, finomitd befolyását, ba élni akar az élettel s nem kivan csupán kiválasztott álniadozók játékszere maradni. Belátta, hogy tágítania kell határait i magához kell kapcsolnia mindent, almi érvényesülésére, alkalmazhatóságára terrénum kínálkozik. Igy lett a művészetből lassanként, de mind intenzivebben, az öncél helyett, ezer magasabb szempontú cél szolgálója s igy vált el a művészettől egy iná.-ik, nem kevéshhé nemes művészet: az iparinürészét. Ennek a talpig modern művészetnek: az iparművészetnek egyik gyönyörű hajtása a kézimunka, melynek kultiválása, művészi niveaura emelése a nyugaton eddig nem is sejteti eredményekkel dicsekedhetik. Egyik felfedezés — szinte találmánynak mondhatnók — a másik után következik, női mesterek ezen a téren olyan hírnévre tellek szert akárhányan, akár a legjobb artisták, sőt nálunk is vannak már női művészek, (báró Huszár Ilona, Ujtakfjné Madarász A deli ne, Mgrkarszkgné (ireggus Irina stb.) akik kiállják a versenyt a külföldi mesterekkel is. Hosszas volna fejtegetni, micsoda haladás mutatkozik e téren minden vonalon, micsoda uj ágakat honosít él hoz divatba a női izlés és találékonyság s hogv a modern lakásnak mennyire alkatrészévé vált immár a kézimunka. l>c azt — e mellőzött fejtegetéseink igazának tudatában — bízvást konstatálhatjuk, hogy a kézi munka-kiállítások ipp öli/ hathatósan szolgálják a művészi nevelést, a közízlés fejlesztésének, <t műrészei szeretete felébresztésének i ápolásának, szózat: a szépnek u kultuszát, mint bániul;/ má<

t részleges iparművészeti kiáll itás. Kzért üdvözöljük örömmel Pápa minden izé péti és nemesért ideális hevülettel lelkesedő hölgyeit, hogy kézimn nka-kiáll itás rendezését határozták el. < >kos, tudatos és józan talajelökéssitás ez a nugg imi részit számára s a mellett gyakorlati baszna is elvitázhatatlan. Ugy tudjuk, a kiállítás rendezősége legelőkelőbb és legműveltebb uriasszonyaink kezében van, nyugodt lélekkel hizunk tehát benne, hogy a bizottság szakértelemmel és szeretettel teljes gonddal fogja végezni nehéz munkáját. Már az előkészitő tervekből látjuk, hogy a hölgyek tisztában vannak nehéz, feladatukkal. Teret adnak a legegyszerűbb, legolcsóbb kézimunkának esak ugy, mint a legmíívészibbnek, egyrészt, hogy a részvételt a kiállitáson mindenki számára lehetővé tegyék, másrészt, hogy ezzel a fejlődést, az emelkedést s az elérendő ideális vág-