Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-03-29

Pápa, 1903. március 29. 13. szám PAPAI LAPOK. Pápa varos hatóságának e» tohh papai l papa-videki euyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei: Jókai Ifór-utca 969, szám. Kiadóhivatal: Goldberg Ovula papirkereskedése, Fő-tér Ttleftn uém: 41. Felelős Bserkesztfi: KÖRMENDY BÉLA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. V lap ;

"*

!,: »'i.'e*i évre U k..r.. félém 8 k.. negyedévre 3 k Egves szám ára 80 liller. Színészetünk ügye. Már előző izámunkban megemlítettük, folytatnak közönségünk közönye ellenében, mi-Ív közönv iiniiuir nem egv színigazgató anyagi romlását dicstelen sikerrel mozdi... • i • . . • i í • •• i' • I totta elü. hogv a szinugvi bizottság legutóbbi ülésén! ,. , ,\ , -iii A városi Rzinögyi bizottság, mely fele határozta erélyesen hozzálátni ahhoz, bogy , , .. ,. ,. . ,•' , , . adatául tűzte ki maga ele a várOfl kozona sz.nház pártolásában es a színeszet felkaro- ^ fa R msgJ&r ^művészetei az által Iájában közönségünk közönyét megtörje, hozni szorosabb kapcsolatba egymással, hogy a nemzeti művelődés iránti lelkese- j hogy a közönségnek valö művészi élvezetet s viszont a művészetnek állandó közöiisépápai Kaszinó I £

et ípsxkodík biztosítani, sajnálattal volt , , . T- i ÍM kénytelen 1. hó 2<»-án tartott leitutóbbi ülé-I Polgári Kor. I Joyd-társulat, Katnolikos - , .,, . . . , , .? . ,

Á «dien konstatálni, hogv Feladatának három dését fölkeltse. Kittiek az akciónak első ténve, a bizottságnak a es ur. Ír. KŐ r o s Kör elnökségeihez intézett Endre kiváló tollából eredő körlevele, ineéves fennállása óta eddig csak részben tudott megfelelni. Annyit sikerült elérnie. Ivet alább egész terjedelmében közlünk s

1 hogy színházunkban csak elsőrendű tár.-uinelyhez csupán annyit teszünk hozzá, hogy latok fordultak meg. hogy e társulatok műuenicsak I hivatkozott körök tagjai, ,l*

e sora ^közönségünk igényeit kielégítette, hogy • * m - M . «in ' a diákelóadások megteremtésével a szinbámaga :i nagyközönség is megszívlelhetne ... - . . , . . , . . , . .. izat az itjusag esztétikai nevelésének szolgaazokat az igazságokat, amelyek nviltan ie-i.,,'1 i, , , ."i • a • * « I latana \itte. hogv a közönséget toleg a sajtó tárják a színészet s igy 8 közművelődés | utján lelkesítvén és buzdítván, szinházlátoiránt tanúsított eddigi mulasztásunkat, deigató kedvet esetről-esetre felkeltette, a hogy amelvnek helyrehozásában méltán számi! végül a hozzánk érkező társulatok részére a városnál anyagi erőnkhöz inért szubvenciót eszközölt ki. de nem érte el azt. amit legfőbb céljának tekint, ami a szezonrólszezonra megújuló panaszok elnémitásárs egyedüli biztos szír: hogy a színháznak l'ápa városa, melyet — tán kultuiális ! á 1 1 a n d ó bérlő közönséget teremintézményeinek nagy száma miatt — Du- tett volna. nántúl Athenéjének kiáltottak ki, a kul- Állandó bérlő közönség nélkül pedig tura egyik fontos tényezője: a színészet színtársulat nem élhet meg. Nem élhet szempontjából mindinkább hitelét veszti, meg tisztességgel, sem erkölcsi, sem anyagi l.vek hosszú sora óta megújul a panasz, értelemben. Anyagilag nem. mert a minMink közönségünk lelkesedésére, hazafis •rzésére. — A körlevél igv szól: Mélyen tisztelt Elnökségi hogy a hozzánk érkező, legtöbbször elsőrendű színtársulatok, valóságos küzdelmet denkori színigazgatónak hiányzik e nélkül az üzleti költségvetése realitásához szükséges alap. hiányzik az a minimális napi bevétel, melvre minden körülmények közt feltétlenül számíthat; erkölcsileg nem. mert állandó bérlő kéi/.önség nélkül, kénytelen az igazgató irodalmi színvonalon alul álló kétes értékű darabokkal: frivol operettekkel és alanti bohózatokkal tenni - vonzó.-vá műsorát, melyről az igazi irodalmi színvonalon álló tiszta esztétikai élvezetet nvujtó komoly drámai és vígjátéki előadások teljesen leszorulnak, s mert rendes törzspublikum nélkül a színészek művészi becsvágya is kivész. K tények igazságát érzik immár az ország minden városában, csak éppen ez a mi Athénénk nem tudna a műveltségnek arra it fokára felemi lkedni, ahol a színház lelki szükséggé válik s a bérlet alakjában nyilatkozó szinpártolás természetes kötelesBéggé? Még nemzetiségek lakta vidéken i.jobbai! boldogul a magyar színészet, mint ebben a mi színmagyar városunkban. Nyitrs, Versec, Kikinda. Eperjes Btb. évről-évre több ezer forintos bérlettel várják színtársulataikat, csak mi fogadjuk őket — szégyenszemre — alainizsnaszerü kicsiny összeggel, ha nem — üres kézzel. Avagy tán azért van e/. mert míg az említetett helyeken a színészet a magyarosodás ügyének tesz szolgálatot, erre nálunk az ország egyik legmagyarabb városában, tere nem nyílik'.' Hát a színművészetnek a művészeti szép iránti érzék felkeltése, az irodalmi műveltség fejlesztése terén való hivatásáról végleg elfeledkeznénk? Bizony-bizony hamar bekövetkezhetik igy az az idő, mikor régi idők nemes hevületéről, lelkes áldozatkészségéről tanúskodó színházunk soha nem TA RCA. Egy régi dátum mely mindig uj marad. S;nhiii] l.íjmiini tUkmmt • i pápai keresk. ifjúság őnképzö-körének a .././"»/'/' tert lében f. évi március hé 14-én rendezett estélyen tartotta: Keinen) Béla rároai jegyző, iVége.) Avagy hát nem tükrözi-e vissza a magyar jellemet, melylyel tértiasau és önérzettel visszautasítja a nyegle gőgöt és hetykeséget, melylyel vissz.auta.-it •..'váltaláu mindent, ami csak amúgy fél vállról vagy 1 ghegyről jön, de készséggel hajt a szép szóra és t'űle örömmel hallja az érzelem hangját. A jog és méltányosság iránt minden idöhen és minden körülmények között roll érzéke a magyariiak éj az a tudat, hogy jogrend nélkül nincs társadalmi és nem lehet álladami élet, nyilatkozik meg fcjlöUSaéeeh minden stádiumában. Nemzeti prófétáinak szavát mindig tiszteletben tudta tartani és az iu'iizi magyar, a valódi hazati mindig megtudta különböztetni ezeket — az álprótétáktól. Mert inig a próféták az egyedül üdvözítő jogrend tanát hirdetik, *' álpróféták inkább a .elforgató módszer veszedelmeién forró olaját csepegtetik a fülekbe. Tisztelet és hódolat az apostoloknak, kik azt vallják és tanítják : <i haZO minden tiőtt, I le félre az alapostól.>kkal, akik óblös torokkal és tele tüdővel vallanak n fórumon szerelmet a népnek, hogy ennek vállain emelkedjenek fel a porból, ahonnan szellemi törpe-égük tömör sulyáuál fogva saját erejükből megmozdulni sem képesek. Ezeknek ftsskóa kell és erre legalkalmasabb — a hiszékeny nép s a cél — az önérdek. l'jabb időben, fájdalom, utou-utfélen találkozunk ilyes álapostolokkal, akik hálójukat kfilóUÖeen a gazdasági ténvezöket tevő elemekre, ezekre a derék, iparkodó, szorgalmas és hazafias elemekre vetik ki, hogy azokat a saját énjük, a saját érdekeik iszapos útvesztőjébe csalogassák, hogy aztán ennek révén saját önző céljaikat elérve, otthagyják a hiszékeny szerencsétleneket, akik aztán az iszapban süppednek, sülvednek, mig végre egészen elnyeli őket a békanyállal telt bűzhödt posvány fertőző leve. Szirének ezek, t. Hallgatóim és hangjuk minél csengőbb, szavuk minél mázasabb, mosolyuk minél Saábitóbb és daluk minél édesebb — annál veszedelmesebbek. Fel-feltünnek a társadalom tengerében éa elbűvölik mézes danáinkkal a közgazdasági élet hajósit é« becsalják őt az érdes sziklák viharedzett tömbjei k">zé, ahonnan csak lefelé vezet az ut, de kifelé nem. Minden áramlattal BSSSBáh a jó magyar, melynek a hnza«zeretet jelöli meg az irányát, de küzdjön mind a vérig, mim! a végig minden olyan iránvzat, minden olyan felfogás ellen, mely ellenkezik a haza és a haza javának fogalmival. Minden államnak ereje, közgazda-á,;: vi-zonvainak rendezettségében gyökerezik. Az ipar, a kereskedelem, B termeié-, a fogyasztás, a munka képezik éltető elemét. Kendezett közgazdasági viszonyok pedig csak ott lelhetők fel, ahol a termelő és fogyasztó, iparos és kereskedő, a munkaadó és munkás együtt érez. Magvarország állami élete sem tesz kivételt ez általános nemzetgazdasági szabályok alól. Kell tehát, hogy a magyar termelő, a magyar fogyasztó, a magyar iparos, a magyar kereskedő, rt magyar munkaadó és magyar munkás teljes tudatában legyen annak, hogy hSsg<t;dtt*ii,ii ténye;,",, de teljes tudatában legyen első sorban különösen auuak, hogv nemcsak termel". ! «i:ya«/.tó, iparos, kereskedő, munkaadó és muukás, hanem mindenekelőtt — magtfar. Ks ezért tartózkodjék minden olyan mozgalomtól, melr a haza közgazdasági jogrendjének meglazitására irányul. Taszítsa el magától azokat az elemeket, melyek a Magaaásaágl tényezők egy célra, B haza javára irányul.', békés tevékeny-égének magvai közé a békétlenség, az egyenetlenség, a viszály konkolyát hintik, hogv <'!»ak ez áldatlan fertő általuk megvetett ágyának zavarosában halászhassanak. A haza jóléte, az annak alkatelemeit tevő té-