Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-12-21

— En nem, vitéz óbester uram, alighanem a bon védek. — Was? A bon védek ? Azok nem mernek idejönni. — Pedig •ligbanem mégis uok vitték el, iám mondom. — Mit törődöm vele. A ken vér nines meg, bél én magái főbe lövetem. Megértette'.' — Igenis, könyörgöm átossan, megértettem. A dereabajexu kapitány dühtől borítva ugrott az öreg mellé, I a ködmönnél fogva megrázta ts nagyot ordított a fölébe. — Nem igaz te kutya. Hova tetted a keli veret ? — Lám, bogy mondtam már. Kivitték a honvédek, .Mondta nyugalommal a biró és esak nem akart megijedni. — K iesi idák '.' A honvédek, mondok. — Azok a gyávák '.' — DeJBSOn azok nem hencegnek és nem öklöznek meg egy tehetetlen öreget, tisztelettel s/.ol van. mint a kapitány ur. Hat lia tudni akarják, megmondom hát no, Nem kell azért ráncigálni engem. Igenis. A honvédek vitték el. Két szakasz huszár Volt itt érte Holdvilággal, faluhoszszat robogtak ki vele. Hanem hát ehhez bátorság is kell, ne vétsek a szómmal. — Hazudsz'. — Hetven évet éltem, de hazug szó ínég nem jött ki a számon — Akkor meghalsz kutya ! Ks arcába ütött az öklével. A szegény öreg csak állta a gyalázatot, megtántorodott, sstáo erős, nyugodt hangon mondta. — Nyugodtan halok meg a szabadságért. — Mars az őrségre. Indulás előtt a falu közepén agyon kell lőni ! — paranesolá az ezredes és mintha semmi sem történt volna, rágyújtott kialudt szivarjára. Kzalatt a szegény öreget kitaaaigálták a szobából . . . Misén harangoztak, mikor az ezred kirobogott a faluból. A kis harang utolsó kiindulásának a némaságba vesző rezgése még ott hullámzott a nyáriak lombjai között, aztán karabélyropogás hangzott be a templomba és mintegv hangos sóhajtás halt el a boltivek alatt. A gardedám. A „Pápai Lapok" izámára irta Erdélyi Keltán. A mii/ n pánik tdncoi lejtnek, A WSM $$é% a lés meleg, Pint i irágok bágyadt szirma A ttöghajakban megremeg, Amig « férfi bittot hatján l'irnlro lebben mind a lány, Ottlop mögött illik, nem illik Nagyot ásít a gardedám. .1 'i'iiil'ilihntiak tiszte terhes, A nóeréngnek óra ő, Mig ö a iimltról rég lemondott, (•'outijára bitva a JÖVŐ, Rejtély a Iáin/, s lm tán " halon Megoldva, fejtve a talány, Ki u hibáé f mert nem rigyázott — t 'tok ii szet/fing, )d gardedám! be terhe más is ran szegénynek, Legyezőt őri:, s más lomot. Belépőt, rózsát, gombostűket, Rigeport, hajtőket. % //ostromot. Tanáé tot is kell adm gyakran. Fodrot felrarrni a ruhán. S ha friss ri;et nem enged inni. F.: eime. ..:>amnk fut ledám!" A:t<ni. ha reggelig kihir/a. <S' a bálnak, tanénak iéi/e ran. Halálra fáradt bar. tu 0/11,0 Önváddal telve nyugtalan. Nem jött a véri 9

4r 6s hiába Táncolt tárt. esiírdást a leány. »V ki a hibás, a véthet SO PSW f tt, a: ügyetlen gardedám! Egy filozófus levele. (Monológ.) A .Pápai Lapok- mamára Irta: l»yn-l>yn. Katóka — fiatal leány. (Szin : Isányssoba, fantasztikus bútorzattal. A jobb oldalon terebélyes karostsék. A függöny felgördültekor Katóka dalolva jön, kezében levél, melyet szivéhez szőrit.) ..Kis levélke, drága kis levélke .Nem tudod, mily boldoggá tevel te . . ." iKitörő örömmel.) boldog vagyok! Nagyon, nagyon boldog ! Nem birok a szivemmel. Alig bírom elviselni BSl a heves zakatolást, amit végbe visz itt bent ez a négy kamarás kis hir-darab. < >t: kint szakad az eső. Lucskos, sáros az egész világ s nekem Csodálatosan derűsnek, fényesnek, ragyogónak tetszik minden. Szeretném örömömben átölelni az egész világot. I gy érzem, hogv repülni tudnék s képes lennék három tour láncot pihenés nélkül végig táncolni a „Griff* termében. Ah ! mily édes teher a boldogság. Tőle vidámnak, koiiuvünek ereszük magunkat, mint a szabadban a repülő, csattogó ki- madár. (Növekedő hévvel.) Érzem, hogy a mai nap tündöklő hetükkel lesz felírva élelem felhőtlen egén s fényével befogja ragyogtatni távol eső öregségem napjait is. Végre tehát elértem azt, ami szivein-lelkem minden vágyát képezte eddig. Ke/emben tartom ezt las édes, (ajkáhoi emeli) dohány illatos levélkét, mely drágább nekem a fold felett és fold alatt levő öszizei drágaköveknél. Mmt fognak bámulni és irigykedni a lánvok, ba megmutatom nekik! El én mily büszke leszek köztük ! (A közönséghez, bizalmas hangon. 1 Megsúgok önöknek egv titkot, de (ujjával hamiskásan fenyegeti bízom a lovsgiasságnkbsn ! El ne áruljanak a mamiinak ' I Pontoskodó hangon. Jósoltattam magamnak a héten Kócos, rut boszorkának engedtem bele kontárkodni az édes, sejtelnie- jövendőbe. Nagvoii vágv, tani megtudni, vájjon a kártya mit mutathat f — Csókolom a kezit-láhát, sérelmes levilkit fog kapni a némsétes kisasszonyka. I Kacagj Haha! Kikacagtam a lamentáló cigány asszonyt, (Ábrándosan.) Nem is sejtettem mily közel van hozzám a teljesedés, az édes való. iNaiv issréayseggel.) I>e hogy i- fűzhettem volna ilyen reményeket én, akinek B -/.ive választottja egv komoly, nagyon komolv filozófus s még hozzá — a saját instruktora. (Előtérbe jön, a közönséghez.) Édes, Slép leánytársaimi Van-e önök közt olyan, aki -/.ive egész melegével bele habarodott a tulajdon tanítójába ? Önök nem felelnek? — Vagy talán nincs? 1 Lemondóan. 1 Oh, akkor olyant se fogok találni, aki az én helyzetemet kellően méltányolni tudná . . . (K.ÍS szünet után, vidámabban.) Kamiit, az Öcsémet ismerik'.' 0 a város legv'áeottsbb gimnazistája. Már négy éves korában ostroinlövéseket rendezett s bábuim tábora ellen, s azóta temérdek HOmoru napot szerzett nekem sok pajkos csínyével. A türelem erényét ő rajtam gyakorolta mindig. A vásott fickó ugyanis gondosan slssoktS kerülni — naponta — az iskola falait. Szerinte : olt összeesküvést forralnak a JÖVŐ nemzedék bajnokai ellen s itthon is csak annyit időz, mig közülünk halálra boszant valakit. Egy izben velem kötött ki s példátlan összeütközés történi kötöttünk, Bandi öcsém nyelve tudniillik élesebb egy nyugodt indiai skalpirozó késnél s esak az volt a szerencsém, hogy apus igazságszolgáltató szóval közbe lépett. Ebből aztán az történt, hogy Kai, 1. ürüt — apa rettentő haragjában — nevelő úrral lepte meg. (Árulkodó hangja lelkesültté váll.) Az instruktor Győri ur — ugy termett itt, mint egv mesebeli lovag. Posta fordultával ide érkezett. iSlerengve.) Emlékesem . . . akkor is ily borongós, esős nap volt. iNaivan, páthflSBSSal. 1 Az ablakokra hamuszínű virágokat festett a csapkodó zápor s az utcákon hömpölyögve rohant végig a csokoládé szinü -ár. A hűtlen napsugár már-már örök sötétséggel fen vegetett bennünket, amikor azon a szép napon . . . (Boldog álmodozással) beköltözött házunkba az örök üde tavasz ; szivembe pedig . . . (Szemlesütve) az égető, forró nyár. (Kis szünet után élénken.) Már az első pillanatban tisztában voltam azzal, hogy (iyuri urnái szebb, eszményibb arcot nem láttam soha. Nemcsak ismerőseim között, (

le még a N -inteti Szalon tavaszi tárlatán sem. (Lelkesülten.) Ej fekete szemeinél csak a cseppnyi kondor bajusikájs lehet sötétebb, a válla pedig szélesebb, a leglelkiismeretesebben kivattázott főhadnagyi uniformisnál is. Igazi eszményi alak . . . Es mikor tekin'ete rajtam függött (naiv tartózkodással) elborította arcomat a vér pirosság s oly kűlönöl zavar vett rajtam erőt, amilyent vizsgáinkon még a fizikai sédák húzása alatt sem éreztem soha. E zavar nőtlön nőt minden találkozásnál. Eel sem mertem már tekinteni, pedig bámulni, csodálni tudtam ót. I Hirtelen az előtérbe jön, kedélyes hangon.) Ugy-e kérem önök is hallották már, hogy milyen praktikus ember a papa? Bizonyosan hallották! hisz anyus, Tercsi néni is, sőt még a kliensei is ezt a véleményt vallják róla. Komolyabban.) De azt mégsem tehette volna fel róla a világ legtudósabb logikusa sem, hogv ez, az őt jellemző vonás, az élelmességnek mily s/.élső fokára tudja ragadni. (Panaszkodó hangon.1 Képzeljék csak, — szinte restelem elmondani, — h'»gy milyen félszeg, s apushoz éppen nem illő konfus törtéül nálunk a bélen. A szokásos ebéd utáni csibuk-versenyen, papa egy épen nem szokásos újítással állt elő, az egész, família mélységei megdöbbenésére. — Katóka, te is tanórákat vehetnél ezentúl a nevelő urnái. (Kis szünet után.) Ereimben 0 fokra szállt le a hőmérséklet. Azonnal átérettem a pillanat borzasztó voltát Nagv leányos büszkeségem földig lett lealázva e szavak által. Először életemben voltam vérig sértve s még csak az nz elégtétel sem kecsegtetett, hogv az ügy elintézése lovagias alakban végződhetik, meri hisz a sértő fél (komikus nehezteléssel) a saját papám volt. (Durcásan.) El kellelt viselnem e méltatlan bánásmódot nekem, egy tizenhét éves, felsőbb iskolát végzett (nyomatékkal) nagy leánynak ! (Bosxankod va.) Már csak a hang is, melyen az indítvány előterjesztetett, éppen nem tartozott a lágv hanglétrákhoz, mivel pedig a kemény skálák iránt mindig nagy volt az ellenszenvem, annál lesújtóbb volt rám nézve a kiadott parancs. A kétségbeesés trónfoglalóját tartotta arcomon, mire apus oly szemekkel nézett rám, mint S legkegyetlenebb krimisi tatár fejedelem. Nem volt más hátra, mint szó nélkül megnyugodni. Hallgattam tehát, de nyomban megtettem az erős fogadást magambau arra nézve, hogy most degradált nagv leányos respectusomat vissza fogom szerezni minden áron. Vissza, még a legelső alkalommal. Hogy kárpótlásul mégis némi elégtételt vegyek magamnak, kiejtettem kezeimből az evő eszközt ugy, hogy az iszonyú Csörömpöléssel hullott a tányéromra. Apus Ugyanis: semmiért sem haragszik jobban, mint a felesleges zörgésekért. S/égvenlem is egy kicsit, hogy tettem, de Bandi arcát megpillantva, nem tudtam tékezni a haragomat. Annak a gyereknek a tágra nyitott szemeiből, jól megtelt képéről, annyi ironikus kárörvendés vigyorgott felém, hogy 1 komikusan utánozza) szeretem volna jól megráncigálni a füleit. (Szomorú lemondással.) Hiába volt minden. (Méltatlankodó hangon.) A leckeórák másnap megkezdődlek. Még a mama védő beszéde is kárba veszett, melyet nagy leányos tekintélyem megőrzése miatt tartott. S hogy képes voltam a méltatlau bánásmódot ezideig türelemmel elviselni, arra nézve csupán egy mentő körülmény van : az, hogy (hamiskásan) Gyuri ur lett a leckefeladóm. Etőttem fekszik azóta napról-napra a nyitott leckekönyv. Tanulok is belőle szorgalmasan, de ki tehet róla, ha az eszem elkalandozik, még akkor is, ha nem akarom. (Tréfás komolysággal.) Ks ainilven nehezen megy fejembe az ármányos feladat, oly könnyen tisztába jöttein azzal, hogy az instruktor ur magyarázatai után nem a fejein lesz nehezebb, hanem a — szívem. Es különös, mennyire megváltoztam azóta. Pajzán, vig kedvem elhagyott. Csendesebb, zárkózottabb lettem úgyannyira, hogy apus már abbeli véleményét tolmácsolta anyusom előtt, hogy a .lármás Katából" most már csak .kócos Kata" lett. (Fantasztikusan ) Jól esik lelkemnek a magány. Nem merek szemébe tekinteni senkinek. Még Bandinak sem, pedig ő most mindig olvau édes, olvan jó fiu ! (Sietve újságolja.) 'Tegnap is éretlen szilvát evett és ugy elrontotta a gyomrát, hogy nyomban hideglelést kapott. 1 Ártatlan arccal.) Mikor megtudtam, hogy a leckeórán csak egyedül lessek a nevelő úrral, elhatároztam, hogy tőlem telhetőleg segíteni fogom I helyrehozni öcsikém hibáját. Megduplázott szorgalom-