Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-12-21

PÁPA] LAPOK. 1902. december 21. Dr Hegedűs Lorant a kivándorlási törvényjavaslatról. Városunk orpíjgoa képfiaaIffjére méitáo büszkék lehetünk. A kivándorlásról szóló tűrvényjavnshituak MZ országházban tartott tárgyalása alkalmával kiválóságának isiné t tanújelét adta. — Szellemes és tartalmas beszédében igen beeen és mélyreható személyes tapasztalataival ismertette meg a figyelmes hallgatóságát. Vázolta • magyar kivándorló állapotát ugy Amerika migy oeutru maiben, mint a szomszéd BosaaV inában. Iteiga/.olta, hogy Amerikában csak a konsulátuaoh nagymérvű szaporításával, a kiváadorlók egyházi dolgainak rendezésével tarthatjuk fenő a kapcsolatot kivándorolt hazánkfiai és a magyar állam köaött. Knlekcs részletezéssel vázolta azután román kivándoroltjaink helyzetét es VtSZOnv.ít a magyar államhoz, tnimlen egyes kértlésben, megjelölvén egyszersmind a bajok orvossz.ereit. Nagy éa általános sikere voll • Ház minden oldalán. < íbjektiv fejtegetéseiben felfilemelkechi B pártasempontokoo s ugy tárgyalta a kérdéseket, ahogyan azoknak felfogása egyedfii jogosait: mint az egész magyarságnak nagy ügyét, amelynek megoldásában osakii a nagy isempontnak szabad érvényesülni. Az égés/ Ház, hatása alatt állott e fejtegetéseknek, amelyekben a személves tanulmányozónak közvetlensége a Judicium biztonságával párosult. Képviselőnket a kiváló sikere alkalmával nemcsak • izabadelvfi párt kitűnőségei, hanem az ellenzék tagjai is szívélyesen üdvözölték. Utcaink uj elnevezése. Irt i kis l.rnö. A Pápai I.apok Ugutóhai számában volt olvasható azon tervezet, amely s/erint utcáink uj és mindenosotrs lénye- nevekkel lennérek elnevezve, axonbao mivel a terveset még a városi közgvülés színe elé kerül, ezt megelőzőleg • legyen -zabád városnak történelmi emlékeinek megóvása céljából a javaslatra venatkosólsg néhány éssreVételi az alábbiakban előterjesztenünk. Mindenekelőtt azon kérdésre teleljünk, hogv vájjon KÜkségss-e jelentéktelen utcáinkat is valamehik nagy emberünk nevéről elneveznünk'.' déliesen elhibázott dolog lenne, ba igy történnék, mert valú-ággal a jó ízlést sértő nagyzás számba menne. ha a Csatorna, Csóka, Kis, Lajos, Színház, Zöldfautea még ezeknél is szegényesebb külsejű utcáink Munkácsy, Kazinczy, 'l'eleky, I iára.. lh>rc*ényi, Damjanics s tóhb más nagyjaink neveit vennék fel, kiáltó ellentétül az igazi DSgyság és igazi kicsiség között. Azonban ha a közvéleménynek, ha a képviselőtestület többségének mégis ez a divatos névváltoztatás fog tetszeni, akkor c*ak annyit kérünk, hogy legalább városunk történelmének, a mult iránt tartozó kegv eletünknek szempontjából, kegyelmezzenek meg a következő néhány utca nevének : 1. A Fást utcának, amelynek uj nevéül Barabás-utca van ajánlva. Igen, de Barabással ez az utea iemmiflls flznaskótletésbsa nem voll soha, ellenben a XVIIi ik Mázadban oly óriási tüzek voltak vároeuukben, hogy habár igen szegényes is a neve ezen utcának, mégis csak maradjon meg az, mert a L

J-ik EUmay tanról irta Zsoldos l'erenc pápai I'ál

Ol remin tanár : .Tekintek hát látom, hogv azon a részen, Amely a mult tüztol megmaradt egészen, A fll-t tekeredik, a láng ep'it vészen, Készül, hogv viszontag mindent megeméseszen." A Etimey tű/, nagyon Ismeretei gyáasoi esemény városunk történetében, a Flórián szobor és ez az utca őrzik annak emlékezetét. Lí. A Halas-Utes neve helyett Csáky-utca van ajánlva. Azonban ennek az utcának a nevéhez is emlék fűződik. A Tapolcát régebben a vár és a belváros védelmére ki «zoklak bocsátani a főkertekre, i a török hódoltság idején, óvatosság céljából, éveken át folyton viz alatl állottak ezek a kerluk. A vízben azután bel yl vei-közzel lehetett halat találni, igy az utca neve ezen körnvék emlékének megfeleló. .'». Az Irhás-köz uj nevéül Gyönygy-utca van javasolva. Nagy tévedi - lenne a javaslat elfogadása. Az. irhások igen hasznos iparágat űztek, a arra a célra az a hely nagyon alkalmas volt, de hogy ott talán a csekély viz.ü ("unit gyöngy halászatra használhatnók, az teljes lehetetlenség. 4. A Kalap utea sorsa hasonló lenne, ha Vajda-utoára változtatnák nevét. A kalaposmesterség városunkban is divatos iparág volt, mint akár 'a fazekasmesterség, amely néven ma is van egy utoáttk, az. ilyen nevü utcák nevét esak kénysseritó szükség esetén kell megváltoztatni. T>. A Kard-Utcáról is ugyauigy kell megemlékeznünk, melvnek uj neve Zrínyi-utca lenne. Ámde városunkban voltak tégyverkovácsok is, mikor még a vár erősség volt, a Kard utca ezen iparág emlékezetét őrzi. 6. A Kertrof utca nevéül Bercsényi-utca van javasolva. Azonban ennek az utcának a neve oly találóan kifejezi annak a helyét, hogy első hallásra is mindenki valahol a város szélén keresné ezen uti át. mig a Beivséuyi-utcának, már egy kissé mégis különb hely illenék városunkban. 7. A Kis-utca uj nevéül Teleky-uteát javasol a tervezet. Azonban a Kisuica régi alacsony hálákból álló utca, Teleky László pedig az újkori Magyarorsiágnak egyik nagy embere, hogy illenek ezek ö.-sze '.' Azonban éppen régi házai alapján egy l'ápa történetéből vett régi jó nevet mégis magam ia ajánlanék ss utca nevéül, l'ápa védelmében lobiban é- |5Ö6-ben igen kitűnt Martontalvay Imre, özv. Török Bálintné ügyvédje, köznéven .Imre deák*; tekintve, hogy ma ezen utcában lakik logtömegesebbeo a tanulóifjúság, .Imre deák" jó példájának nevelő hatása céljából ajánlom, hogy ezen utca ha nevet cserélne, uj neve .Imre deák" uici legven. Mert ba valami bel vi érdekű történelmi emlék indokolja az utca névcseréjét, akkor helye van a cserének, igy a Kristóf-utcából hslyssea le-z Kuruc-utca, mert l'ápa város kuruc város volt II. Rákóczy Ferenc idejében, mert hát még Jávorkát a Bl. Ferenc rendűek (Önökét i-, kuruc barátnak SS rendtársait, kurue barátoknak nevezték Rákóczy seregében. 8. A Sörház-utca uj nevéül Boc-kav-ute.i vau I ajánlva a tervezet ben. Szép név, jó hangzású név , basánk t rténeJmóbeO. Azonban éppen ez az utca egvik legemlékezetesebb utcánk Pápa történetében, meri valahányszor l'ápát fistromolta az sllBBSég, mindig erről az oldalról folyt az ostrom, más oldalról mindenhol védte a Tapolca és a t'inca a bástyával, l'./en o-tromolt kösftl az 1600-ik évben éppen ezen utca táján folyt le azon válságos harc, amelyben a felzendült vallon őr-ég S.-hu arzenherg győri főparancsnokot agyonlőne, falán megfelelőbb lenne tehát ezt az utcát .Ostrom-utcának" nevezni el a multak emlékére. Hogv a Bsinház-utca ne legyen Bereséuyi utca, az azért kivánato-, mert ennek az utcának már a neve is kifejezi, hogy mely tájon keresendő, ajkát, látszott, hogy föltétlenül szívesen venné, ha a föld jóságosan megnyílnék alatta. Hívtuk, hogy ki-érjeu el bennünket s a Kerepesi -utón felültünk egy villamos kocsira. A kocsiban alt egv fiatal asszony ; a szegény Báláz- félénken húzódott meg a legbelső sarokban. Olyan kic.-invie összezsugorodott, mint egy «undiszno, s bátortalanul tekintett kifelé a kocsi zúzmarás ablakán. A Nemzeti Színháznál leszálltunk * miután a kollégámmal egy egyetértő" pillantást váltottunk volna, igv szóltam Balázshoz: — Menjünk be valami kávéházba, ott elbeszélgethetünk egy félórácskát . . . Meglapulva, ügyetlenül baktatott végig Balázs a fénves, bronzszínű kávéházon, amelynek nagv, világos ablakain át betűzött a téli napsugár. A kassza OOgBSOOS poharai szivárványos fényben csillogtak s vakító sugarak szöktek végig a teáskannák ezüstjén. < >ly előkelő és szép volt minden itt. — Balázs merengve ült le az egyik asztal mellé s óvatosaa húzta be toprongyos cipóit, nehogy a vendégek rnsglássák. A pincér kissé fitymálva kérdezte töle : — Mit parancsol ? Balázs szemérmesen súgta, anélkül, hogy a fehér márványasztalról föltekintett volna : — Szíveskedjék egv kávét hozni, egy forró kávét. A szivem elfae-arodott az ügyofogyott ember láttára és agySSOI a vállára teltem a kezem : — l.égy őszinte, te nagy nyomorúságban vagy. Ne,.ünk mindent el beszélhetsz, hiszen gyerekkori pajtások vagyunk. Balázs letette a kanalat, könyei végigfolytak arcán. Jó, mondta, tudjátok hát meg. < >t nap óta nem ettem meleg ételt, tiz nap előtt adtam ki a legutolsó BUM krajcáromat. A/.t hiszem el kell pusztulnom . . . egy kutya se néz rám jó szemmel. Nem mehetek emberek közé, nem kérhetek senkitől jóakaratot, kiássa ki áll velem szóba, ha ezzel a küllővel fölkeresem . . . Nem merek a villamosra ülui, mert az emberek elhúzódnak mellőlem . . . Tisztességes kávéházba le sem ülhetek, mert a vendégek kinéznek . . . Arra sincs erőm, hogy megöljem magam, mert nyomorúságomban még gyáva i< vagyok . . . Mikor Balázs megitta a kávéját, igy szóltunk hozzá : — Jöjj velünk, majd csinálunk valamit . . . DSVÍTTOK egy borbélyhoz, aki megnyírta, egy fehérnemüs boltban kemény mellvértü, hófehér galléros ingeket és kézelőket vásároltunk a számára. A város egy 1 abófl11 BtéhoS pedig buszonként forintért pompás öltözetet vásároltunk. Az emberek nem is tudják, milyen potom árért lehet ruhát szerezni Budapestem. A Balázs -otétkék, buszonként foriutos ruhájának, melyből gyönyörűen vált ki egy világos nyakkendő, a VaSbutcán és az Andrássy-utoii sem kell magát szegyei nie. Valahol egypár csinos cipőt is vettünk s Balázs egyszerre fénves gavallérrá vedlett át a szemeink előtt. Sohasem láttam ilyen csodát : a meggörnyedt bátortalan liu egyszerre kiegyenesedett, szemei csillogni kezdtek, egy liu hajfürt kacérou omlott le maga- otnlokáu. Balázs rágyújtott egy szivarra s kényelme-, rengő lépésekben kisért bennünket végig a belváros elegáns utcáin. — Nsgysserfl kilátásaim vannak, — mondta •SÍvarosVS — egy politikus gráf régen ígéri, hogy velem Íratja meg a memoirejait. Kz hozna a konyhára pár ezer forintot, akkor aztán könnyen beszélek a világgal. Látszott, mint tér vissza szivébe a remény, a bizalom, mint formálódik meg lelkében a jövő színes képe. Kgys/.erre fürgévé és elméssé lett, szellemes apereue-ket mondott az ismerős járókelőkre, ásóval Balázs a régi Balázs volt ismét, akit a miniszterelnöki székre predisstináltak a gyerekkori pajtások. Együtt mentünk ebédelni s Balázs hanyagul szólott a pincérnek l * — Hé, barátom, adja csak idébb a mustárt. . . A fdet jól legyen sütve . . . Hozzon egy forró kávét, — de gyorsan mozogjanak a lábai . . . Így beszélt, mint egy ur, aki megjelenésének értékével teljesen tisztában van. Harmincöt forint áru különböző ruha egyszerre elméssé, vidámmá, sőt okossá tette ezt a szomorú, elcsüggedt és szinte ostoba fickót. Ebéd Után, miközben bölcs óvatossággal vágta le a szivarja végét, igy szólott mosolyogva : — Néha vannak per. i im, amikor elhagyom magam ... De teringettét, nem kell engem félteni . .Ion még egy jó idő, meglássátok, amikor a lábam alá gyűröm ezt az együgyű csócseléket . . .