Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-12-07

XXIX. é\ folyam. Pápa, 1902. december 7. szám. PAPAI LAPOK Pap« varoa hatóságának és több papai • pápa-vidéki egyesületnek meg választó ti közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Baarkeaatéasjf i Jókai Mór-utca 969, s

«ni graáéhlvatal i Goldberg Gyula papirkereakedéae, Fű-tér, Tflffhn-Hzútu : 11 Felelős szerkesztő: KÖRM KM >Y BÉLA. Blóflsetések és hirdetési dijak i lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ara: egész évre 19 kor., rélérre 8 negyedéi re 8 k Kgvcs szám ára .1(1 lillor. A cigányügy rendezéséhez. Irta. Bauer Antal, országgyűlési képviseld A fel miit cigányt csak ugy sikerülne r A R CA. Bohém fiu volt Hohém fin volt és persze szegény, Összes vagyona a szines remény, Szeme tnélv tüzű, arca halovány, Múzsája pedig egy szőke leány. Hohem Hu volt, ábránddal tele. Persze keményen hánt a sors vele, De mit bánta 6' a testi nyomort, Qaadag lelkében eszmék tüze forrt. Bobén tiu volt . . . éhezve, fázva, Hervadt a d(íre szerelmi lázba, S mivelhogy nem volt egyebe, Minden dalába lelkét tette be. Hohem tiu volt, szive gyermeteg, I>e vézna teste halálos beteg . . . .lott a k.'ir lassan, észrevétlenül, S az égi szikra kialudt belül . . . Bohém fiu volt . . . jobb neki olt lenn, Oaalódál nélkül boldogan pihen . . . i.ipi koSSOrn van -irhalmu felett, Amelyet anyja, éden anyja teli Tai /.olt a II. Utols: kére. — A _/*///»./Í /.ny./. eredeti tanaja. — Irta kióer Ilma. Multunk hívták Bl "reg királvt. Pia a kónnyüvérü Jelen époly kew-et tolódott az. országlás gondjaival, mint egyetlen gyermeke, bűbájos leánya a csodaszép Jövő sorsával. Ismét kérő jelentkezett u szép herceg kisasszonynál. Kröteljes, daliás. Szemében lelkesedéi tüze, reudithetetleu akaraterő. Mikor jövetele okát adta, csüggedten rázta lejét az agg király. — Semmi reménvt se nyújthatok neked jé ifjú. Itiokaleáti yommal Irigyet kötendő ineszsze országból jöttek nagv nevű uralkodók. Hatalom, rang, gazdagság, dicsőség, mindentudás. De egyiknek sikerült maga felé hajlítani az érzés nélkül való leány szivét. Szép unokám : Jövő, részvétlenül éli napjait, csak egy-egy futó léha orom csal múló mo-o|yt ajkaira, amelyre aztán ismét az tinott-ág közönye borul. Nem érinti az, ami volt, közömbös az iránt, ami lesz. Ea unokám. Jövő, lelki világának leghűbb tiikre. Menj tehát, derék ifjú, békesség veled — De nem addig, tölséges ur, amig unokádat magammal nem viszem. Csak egyszer láttam őt niessze-távolból és szivem az övé. — Ha Jövő előtt szívről, életről bsssélai, gúny, kacaj, less érette a lizetség. Kg ildjoo, tiam. De az ifju nem ment. Makaóul megmaradt kifejezett óhaja mellett. KIőbb látni akarja, beszélnie kell azzal, akivel szive tele van. Kivezették hál a szép hercegnő elé. Mindent megvető hangon kérdezte a leány : — Mii akarsz F Ki vagy f Mi a neved ? — A nevem : (*rök igaz-ág. — Ks mit kívánsz tőlem '.' — Mindent. Szerelmedet: bírni léged. A leány nem talált szavakat e rövid, de annál vakmerőbb vála-zra. Kis vártatva maréi gunynval kérdezte: — Ks vájjon mit adnál esarébs -zerelmemért. — Amivel te nem bir-z. : boldogságot : olvan kincseket, amilyeneket, eddig jelentkezett kérőid egvike se ajánlhatott neked Szünet állt be. A feszülten várakozó király el volt rá készülve, | hogy unokája nyomban elűzeti a vakmerőt. Jövő azonban még ennyire se gerjedt RH, Csttfondárosaa mondta i Hadd látom hát élő s/cnieimmel kincseid. Szeretnék ma szivem szerint kacagni és a te elbizakodottságod igazán mulatságos. Knged látnom a BagJ gazdagságot, amelyről ilv hetykén beszélsz. — Jöjj tehát velem. Hová? Alig lenz Magyarországon falusi ember, aki oem örülne annak, bogy a kormány végre a cigányügy rendezéséhez fogott, meri csak falusi ember, Wleg gazdálkodó, tudja azt, mit tesz az, oly vidéken lakni és gazdálkodni, ahol cigányok il/.ik véssthozó mesterségüket. A gazda noha nem lehet nyugodt sft-löl, nem-e gyújtják fel a morék a majorját, szérűskertjét, mikor lopják el takarmányának egy részét, mikor fáj valamelyik cigánynak a foga valamelyik csikajára vagy egyéb állatjára, vagy mikor üt ki marhái közi valamelyik ragadós heteg.-ég azáltal, hogy cigányok telepedtek le egy-egy napra legelőjén és ott valamely ragadós betegségben elhullott marha-dögöt, amelyet ok újra kiástak, fogyasztottak el. ez. által terjesztvén a betegség iniazmáit és befertózvén nemcsak azt a legelöt, de egv egész vidéket. Amerre kóbor*cigányok járnak, ott nemcsak kárt okoznak, de veszélyeztetik is mindet) tekintetheti a vidéket é- annak lakóit ! A kóhor-cigány nemcsak lop, de mihelyt tnlerőben érzi magát, a leg kegyetlenebb módon rabol és gyilkol is. ha jószerivel, azaz lopás által, nem jut prédához! Kn sokáig; lakiam olyan vidéken mely, sajnos, valódi eldorádójuk a cigányoknak és tapasztaláshói mondom a fentieket é.- mondhatom, nem túloztam semmiben. Szerintem a legelső és legfontosabb intézkedés a cigányügy rendezéséhen az. hogv lovaiktól, kocsijaiktól fosz.-zuk meg a cigányokat, mert míg ez meg nem történik, nldig telepítésükről még sző sem lenéi; az I T fö, hogy vándorlásukat nehezítsük meg ( nekik, erre pedig az első é> legfontosabb i lépés az, hogy fogataikai vegyük el. mert I a cigány lusta, nem szent messze gyalo- 1 golni és nem is hír családjával, amely több- i nyíre igen nagy, nagyohh utat gyalog meg- < tenni, mert porontyai mm képesek erre. < Különben is botrányos állapot, hogy az i egész világon mindenkit megbüntetnek, ki I máséi eltulajdonítja, csak épp a cigánynak, ' ennek az országos csapásnak, engedtetik 1 meg, hogy más ember takarmányából, más ember legelőjén tartsa lovait, inert az CSak tény, hogy vannak oly cigánybandák, me- < Ivek egész ménes felett rendelkeznek, de i azt még senkiscin hallotta, hogy valamelyik cigány pénzért vett volna lovai számára takarmányt. Ami minden jóravaló adófizető honpolgárnak súlyos büntetés terhe alatt meg van tiltva, az, eddig legalább, a cigányoknak meg volt engedve! A cigányügy rendezésétől, megvallom őszintén, nem sokat várok, ami a felnőtt cigányokat illeti, inert t zekét épp oly nehéz lesz eddigi életmódjukról leszoktatni, mint amily nehéz vagy majdnem lehetetlen valami kinőtt fenevadat megs/.eliditeni, de annál nagyobb sikert várok a cigányok legifjabb nemzedékén* k emberhez méltó életmódhoz való Szoktatásától, ha célszerű, energikus intézkedések történnek ebben az. irányban és • költséget nem sajnáljuk, de ha annyi másra került, talán csak erre a fontos dologra is lesz még pénzünk !