Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-10-05

XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. október 5. 40. szám. PAPAI LAPOK. Papa -.aro* imtosápauak és több pápai • pápa-videki egyesületnek megválasztott koxlhnye. Megjelenik minden vaeárnap. Etzerkeaztéaés; t Jókai llór-uten B69. szám. Kiadóhivatal: Goldberg (iyula papirkereakedéae, F.vter. TelrfiiH-KZtiiH : 41. Felelős szerkesztő: KOliMEN'l >Y I U':i ..\. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: afész évre ll! kor., félévre •', k., negyedévre 3 k. Kgves szám ara '!(» tiller. Tűzrendészetünk.*) Nem tudom, hogy hol olvastam, de valami »mélyei) gondolkozóé főnek a gondolatai ki»zt akadtam rá a többek között arra, liogy »a most letilnt XIX. századot bátran a gőz és villám századának nevezhetjük*. Helyes. Ezt bátran alá is írjuk. De én egy jellemzőbb elnevezési is tudnék. Kn például a mult századot igy nevezném: „a népboldogító etfnnék kordnak hajnalai

1 Kzt a mi XX-ik századunkat aztán egész QJUgodt lélekkel lehetne „<í népboldogító tstmék hljcs fdmrágOMd$a

u korának elnézni. Megmondom kérem miért. Már a mult században is, főleg annak általunk is átélt napjaiban — kezdve a aiinisteriumtól, le egészen nz utolsó falusi kupak-tanácsig, mindenki azon törte ma. hogy mivel tudná boldogítani a szev népet, mert hisz az mindenki előtt vilvánvaló volt, hogy -nem holdog a .lagyar«. Ezért aztán, hogy boldoggá leessen, hosszas tanulmányozás után végre ijöttek, hogy a sokfélekép megnyilatkozó :jt egyletek alkotásával lehet megszüntetni. > j(dszó elhangzott, a munka megkezdőiét. Így létesült legutóbb és pedig mint •| gftsaé teaasttll lapunk kiváló munkatársának e cikkét, iránta való tekintetből, anélkül azonban, bog] sasai Mindenben egyetértenénk. Szerk. jól tudjuk, a felsőbb helyről jötl kezdeményezésre: »a cseléd és munkás segélvzö pénztár és egyesület*. A cél, mit maga elé tüz, nemes, elismerésre s dicseidre méltó. Ezt is a népholdogitás eszméje hatja át. Ugy látszik, az a szálló i^,.; m-m boldog a magyar* — megmozgatott minden tényezőt, hogy megdöntse ezt a szálló igét. Nagyon helyes, igen üdvös intézmény. Teljes elismerés érte a földmivclésügyi ministernek, a fő- és alispánoknak, szolgabiráknak és községi jegyzőknek, kik oly fáradhatatlan buzgósággal igyekeztek megértetni a foldmivelő néppel, a szegény munkásosztálylyal, hogy ez az egyesület* valóban javára lesz neki. Nun kell többé rettegnie a szegény munkásnak. Ha nyomorékká, koldussá lesz a munka közben — ne féljen, ez a pénztár megmenti a kohlushottól. S3 Iám-Iám mégis mit kell tapasztalnunk? Kpen ez a szegény, kora hajnaltól késő éjszakáig kint .i mezőn verejtékezi! nép kénytelen itt hagyni szülőföldjét. Hogv ez miért van? Azt, nekem feleslegeg újra, meg újra hangoztatnom. Sok szó esett erről itt e lapok hasábjain is. Bizony iszonyú teher van ma a foldmivelő osztály vállain. A föld pedig nemhogy javulna — de sőt mindig silányabb lesz a termés. A termés ára is nevetségesen alacsony; olcsó, szinte potom áron kell elvesztegetni a huzat, árpát. De a teher azért nem lesz kisehh, sőt mindig emelkedik. No de a magyar nép türelmes, jó nép. Fizet amig bírja. Ha a föld megadja a sok Verejték után a termést s ha az Isten el nem veszi tőle az áldást — még hálát ad Istennek. De az a haj, hogy fizetnie még olyankor is kell, amikor alig-alig terem valami. Fizetnie kell olyankor is. amikor csak éppen annyi terem, amennyi a kenyérre kell. A sokféle adót azért mégsem veszik le a vállairól. Igy aztán kölcsön kell venni, — hogy el ne licitálják a földjét, házát. A vége azért mégis csak az, hogy a sok kamat felemészti mindenét s aztán mégis csak el kell adni mindent. Igy jut tönkre a mi népünk. De azt mondják, ezen nem lehet segiteni. Ha a föld nem terem, arról az állam nem tehet. Nos jól van. Elhiszszfik, hogy igy van. De azt megteheti az állam, hogy azt, amit megadóztat: a házat, a földet és annak termését csakugyan hecsessé, értékessé tegye a nép előtt, s igy tegye lehetővé azt, hogy ezt a nagy terhet elviselhesse. < )rizze meg ezt a szegény népet az üzérkedéstől. Ne üzérek szabják meg a földnek s a búzának árát az ő kén vük-kedvük szerint, hanem TA R C A. A kakukkos óra. Az óra jár, a vén kakukkos óra, Rég elkopott a sziu • faragvány róla, Körülte mimlen, mimlen olyan ódon, \ én bútorok elrakva régi módon. * a bolthajtásos ablakmélyedésben, Rég miaahagyott, kopott karosszékben, (»reg asszony — kötés a kezében. -Az óra zörren, — kakukk ! — hajtogatja, ( »reg asszony hallgatja, hallgatja. Az óra jár, a vén kakukkos óra, Rég elkopott a s/.in I faragvány róla. Körülte minden, minden olyan ódon, Vén bútorok elrakva régi módon. Szegény anyóka ott fekszik az ágyban, Az arca sápadt, szemén is homály van, '•Ivan egyedül, olvan egymagában. Az óra zörren, kakukk ' - hajtogaiju, < »reg asszony alig-alig hallja. Ossk jár tovább a vén kopottas óra, Kakukk madár is kijön egy egy -/óra, Körülötte most is minden olyan ódon, Fs ma is ugy áll minden régi módon, l>e mégis, mégis... vájjon un hiányzik?... Az udvarról meg olyan bús dal hallszik, Öreg asszony alszik, mélyen al-zik. Az óra zörren — kakukk! - hajtogatja, Üreg asszony többé nem hallgatja . . . Lantos. CSip Utolsó eset. iVig III log.) — A .Vitrin Lapok* eredeti tárcája. — Illa : dr. II" l> LaJSSi l'tolsó eset kérem, hogy én nyaralni mentem! Soha többé, — mind Örökké ! Tiz esztendeje vagyok házas, azaz csak nős vagyok, de még házam nincs s feleségein a megmondhatója, bsgj nem i- lesz soha. Ksküszöm az idei nyaralásomra ! Tiz évvel ezelőtt balsorsom a .. I Ián m-zarvu csigá"-hoz címzett vendégkerti helyiségébe vitt, ahol éppen szüreti ünnepélyt taitottak. l'tolsó eset kérem, bogy szüreti ünnepélyre mentem ! Temérdek lampion volt, hangos jókedv és verkliben sem volt hiány, -őt bor is volt bőven, bár az a gyanúm, hogy azt a pincében szüretelték ; de szőlőt -- azt nem találtam ! Ellenben ott találtam özvegy Terblicskáné született Hólyag Esztert, aki elfeledtette velem a szőlő hiányát. Jobban megismerkedvén ugyanis, — megengedte, hogy a nem létező szőlő helvett őt kedhessem. Nagyon közlékeny tertné-zetü volt ; elmondta, hogv [atsaben boldogult ura a tavaszszal halt meg s itt hagyta őt hatezer koronával és k>t zyaimsk kel ! Megborzadtam arra a gondolatra, hogv ez. t'orditva is történhetett volna ! Kn biz' addig csipegettem a bájos özvegvi fürtöket, hogy egészen mámoros lettem, — és egv másfél óráig tartó viharzó csárda- után, ugy omlottam a bájos özvegy lábaihoz, mint egy szerelmes gyapjas z-ák ! 1'tolsó eset kérem, hogy ennyi e-árdást táncolok ! Szerelmet vallottam őrületes szenvedély Ivel: megvallottam néki, hogy imádom, hogy nélküle nem tudnék tovább élni, - - de azt is megvallottam néki, hogv .'57 forint 11' krajcár adósságom is van ! l'tolsó eset kérem, bogy az adósságomat bevallom ! (>, az istennő fölemelt, először a földről, mint monda azért, mert nem szereti s földhöz ragadt embereket, — azután fölemelt magához és én ezen fölemelő ludat hatása alatt, fölemelt fővel néztem koios-kóiül . . . ( »zvegy Terblicskáné született Hólyag K-zler ugy borult a vállamra, mint egy rózsabokor ; az igaz, hogy súlyos bokor volt, — fának is beillett volna ! —