Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-28

l'.iiiL'. szeptember 88. A pápai ev. egyház ünnepe. — Gynráti püspök 30-évea pápai lelkéssaége. — A pápai ág. hitv. ev. egyházközség, amely aaaal dieeekedbetik, bogy • daaántoli ev. egyházkerület nagyérdemű püspökét: OgurtUt) Ferencet vallhatja lelkészének, mull vaaároap szűk családi körbon, a bivok egybehangzó szeretetével, magasztos ünnepet ült. Jubilált! I farniaoávaa évforátilóját ünnepelte meg annak az egyház eletére őrükre kiható eseménynek, bogt Oyurátt Ferenc pöspök, mint az egyház köztiszteletben álló lelkésze, elfoglalta pápai lelkészi hivatalát. Ks babát az ünnep, tekintettel a jubiláns nagy szerénységére, amely eleve tiltakozik minden ünncpcltetés (dien, esak az egyház szűk körében folyt la, mégis messze túlszárnyalta a Sablonon jubileumi ünnepségeket, mert azt a bivek őszintén megnyilatkozó szeretete, rajongó tisztelete hozta létre annak a férfiúnak fkokéit személye iránt, akit a pápai ev. egyház méltán nevezhet második inegalapitójáiiak. A jubilánsnak az egyház életében harminc • •v alatt kifejtett apostoli munkálkodását e rövid cikk keretében nem célunk összefoglalni, biven őr/ik azt az egyház jegyzökönyvei, de szabadjon annyit mégis felemlíteni, bogy mikor Qgurátt püspök 1870. év szeptember havában a beled! csendes paróchiáhől a pápai egyházközség fényesen megnyilatkozó bizalmával Pápára hivatott lel* késznek, uj egyházában igen szomorú viszonyokra talált. A templom, a paplak, az iskolák, elhagyatott, l'os.s/ állapotban voltak, amelyeknél sivárabb képet e-ak BZ egyház anyagi helyzete mutatott. Egy tanitéi állása volt az egyháznak, s hogv a tanügy hiányt ne szenvedjen, kénytelen volt a lelkész is tanítással foglalkozni. 8 most. a harminc év után, van az egyháznak diaaea temploma, szép lelkéaalaka és jól felszerelt iskolái, bárom rendszeresített tanitói állomása, s a sok építkezés, a nagy kiadások dacára olyan szép anvagi belyzete, amely az egyház jövőjét teljesen biztosítja. Az aránylag nem nagy lélekszámú gyülekezetben aserveaett áldásosán működő jótékony nőegyletét, leány- és ifjúsági egyesületet, iskolai könyvtárt, a libákban ezeken kivid takarékmagtarakat létesített, meghonosította a vallásos estékeket, s a vallás-erkölcsi életet hivei körében olyan magas fokra emelte, hogy valóbau az egyházi életben példányképei állítható oda mindeneknek. Nagy munka, erős akarat, akadályt nem ismerő BBÍVOS" kitartás kellett ezeknek a/ úgyszólván semmiből való előteremtéséhez, s hogy ezek ma mind meg vannak, az a bivek áldo/atkészsége, vallás-szeretete mellett az irányt ad", példái szolgáltató" lelkes vezérnek, Qgurátt püspöknek köszönhető, aki az utolsók kö/ött áll.; papai ev. egyházat a bárminő év alatt az elsők közé emelte. Nagy tevékenységet fejtett ki, 8 előkelő szerepkört töltött be városunk társadalmi életében is, de a szorosan egyházi ünnep alkalmával nem tartjuk bolyén Valiinak a/zal bővebben foglalkozni. Méltán ünnepelte tehát nagy tértiát az egyház: méltán perdültek alá a/ arcokon a meghatottság örömkönyei; méltán szállt fel a szívekből a/ égnek a buzgó ének, a hálátadó ima és könyörgés, hogy tartsa meg a Mindenható a híí vezérnek életét ínég soká, igen soká . . . * A magaaatos ünnep-' a hívek nagy .-zárnának jelenlétében f. hó 21-én délelőtt tél tíz órakor a ii nde- vasárnapi istentisztelettel kezdődött, amelyet maga a jubiláns végzett, hévvel és szent lelkesedéssel — ép ugy, mint harminc évvel ezelőtt — hirdetvén az Írnak igéjét. Istenitisztelet után a vegyeskar -V/77 l'ál karmester vezetése mellett Mozart imáját adta elő nagy precizitással, melynek elhangzásával az oltár előtt a püspök körül csoportosult a pápai egyház presbytoriuma, amelynek élén >lr. Kluge Endre ügyvéd, egyházközségi felügyelő, poétikosan szép beszédben üdvözölte az ő-z főpap-,: a harminc év határkövénél. Az üdvözlésre a jubiláns szokott éke>szólásával válaszolt, szerényen elhárítván magától az érdemeket, mert — úgymond — Isten kegyelméből vagvok, ami vagyok. Beszéde végezt'vei llujher Irma tanítónő, a püspök elé az asztalra helyezte a gyülekezet emlékajándékát, egy remekmívű arany-bibliát, amelv méltó dicsősége a magyar diszmü-iparnnk. A hívek eme kitüntető figyelme láthatólag kellemesen lepte meg a jubilánst, 1 Klugt felügyelő ajánló szavaira forró köesőoetet mondott érette. Azután a következő küldöttségek tiszteleglek: A pápai ev. lelkészi kar nevében Rapi Béla püspöki titkár, a liliák nevében llornítlt Lajos takácsi felügyelő, a gyülekezeti nőegylet nevében 'l'nrczt/ Dezsőné elnöknö, a leány-egylet nevében Siilu Adél Vértesi Mihályt, a szentandrási bírót pedig Budavárában törték kerékbe í testéi négyfelé vágván, Buda 1 kapujára szögezek ki elrettentő példaadá-ul. Rákictti : Jaj nekünk ! . . . Jaj nekünk ... 1 BéTttéUéi l Jaj szegény hazánknak ! Mind : Jaj nekünk ! . . . Jaj nekünk ! BéTCtéuyi László: Te megszentelt zászlói, soh'se láthatod meg szép Magyarországot ! Mikét : Sose látom én már édes szülötteföldemet. RdJcÓCéi'. Elhagyott már Isten és ember egyaránt. (Jávorkához): Vau-e még több híred ? Kimondhatod bátran, ennél fájóbbat már úgysem mondhatsz ' Beszélj. Jitvorkn : Jó, nem tudom, akad-e ? Hanem rossz, az annyi vau a tarisznyámban, urak, hogy majd ÖSSZSfoskadok alatta. El ba mind előszedtem, kivertek innen, mint valami hibbant velejü idiótát. Nincs már Magyarország, nincs már kuruc magyar. Német ott, labanc ott már a csecsszopó is. A uagyhangu urak, tidelis hí veid — bezzeg szint váltottak, egyig megtagadtak. Sietve levetették a'hüszke farkashőr-kacagáuvt és mint hitvány, gyáva macskák, hétrét görnyedvs, dorombolva csus/.nak-másznak Bécsben, a császár lábainál. Es -ima nyelvvel nyalják az excsllsnciás talpakat, — engesztelésül, hogy egyszermásszor egy kis útilaput kötöttek rájuk, mint itkozott rebellisek. Egyik kezűkkel a mellüket verik mea culpa, mea inaxima culpa, a másikat meg kom- után nyújtják. S az alamizsna bőven hull a megtért hárány' kák szájába. Telik a kiátkozott, a száműzött bujdosók elharáesolt javaiból. BéfCtintfi 1 Hát közpréda, vérdíj, bóhérzsold lett ősi birtokunk 1 F-s ki az a pribék, aki elfogad 1 belőle csak egy lánes/emnyit is? JééOfkü : Azt kérdezzed, uram, ki nem nyújtaná a harmadik kezét is, ha volna, a konc után ? ! Gróf I'áltty János százezer forintnyi gratialét kapott a munkácsi uradalomtól, tetejébe meg Nagysárost; kuruc generális, báró Károlyi Sándor gróti rangot : a Bercsényi-alapból kitellett Okolioaáayi l'álnak. Zaemberi Sámuelnek, Illésliázynak, meg Hunyadv Lászlónak; Forgách Simon tnpolcsáuyi doniiniumát Bárányi l'ál kapta. Hercsényi : Az Isten éltesse őket, ahogy én kivánom ! JdéOfka : Stahremberg Hatvant, Trautsohn Sárospatakot é

s Begécet, Altenburg l'ngvárt, Munkácsot és ráadásul Diósgyőrt nyerte. Ls bogy a komédia istenivé legyen, szép Magyarország legszebb dotni11 iurnát egy < aralla-ivadék kapta. Btrctényi i Az eperjesi hóhér fattya '.' ! — hahaha! Krákogsz-e még varjú'.' Vau-e még több ilyen kedves hired ? JdtOrka'. Ninci uram! Nagy Magyarországon nincs már egy talpalaltnyi föld sem, amit ki lehetne osztani a hű labancok közt. RékÓOti : Nincs hát már hazámban egv hű magyar sziv se '! JéJtOfht)'. Vau, fejedelem, — van még. Dobog k. a., B tauitók nevében Stutttr Dániel tanitó, mj\ ifjúsági egyesület nevében A/77 Pál Utnitó tartottak sikerült üdvözlő-beszédeket, amelyekre a jubiláns egyenként szívből jövő köszönettel válaszolt, többször kényekig meghatva a közönséget. Kedves jelenet volt az iskol is gyerekek küldöttsége, amelyek nevében egv bátor kis leányka: Ssuttér Mariska messze hallható csengő hangon mondott üdvözlő-verset, amelvnek befejeztével gyönyörű élővirág-csokrot nyújtott át a jóságos püspöknek, aki a tisztelgő apróságokat, -orban homlokon csókolta. Végül a női énekkar adott elő igen sikerülten SztUttf Dániel tanitó vezetése mellett egy szép örömdalt, s ezzel a megható ünnepély véget ért. Templomból kijövet BZ iparos-ifjak tisztelgő küldöttsége várta a püspököt, aki az egyletnek hosszú éveken át voll — püspökké választ a tás a után is több évig — érdemekben gazdag elnöke. Az itjak nevében az egylet derék elnöke : Faragé János t'őgyinn. igazgató gratulált. Tudósításunkat azzal zárjuk, hogy vajha az elhangzott sok jókiváuat találna meghallgatást a Mindenható zsámolyánál, hogy az egyházközség illusztris lelkésze még sokáig örvendhessen azoknak a szép és nagy sikereknek, amelyeket egyháza körében elért, s még sokáig élvezhesse azt a közliszteletet és szeretetet, amely személye iránt nemcsak hivei, de a város minden rendű és rangú lakosai részéről, valláskülönbség nélkül megnyilvánul. <\. r.i Kossuth-ünnepek. A kereskedelmi ifjúság mult szombaton tartotta meg Kossuth-Ünnepét a „GrifF" nagytermében, amint már lapunk legutóbbi számában jeleztük. A termet egészen megtöltötte a közönség. Az ünnepély nyitánynyal vette kezdetét, melyet Füredi és Lángé zenekara adott elő. Előbb a „Kossuth

u-indulótjátszotta a zenekar és utána közkívánatra a Kossuth-nőtát és „Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos- c. dalt nagyon szépen és érzésteljesen. Az erős tapsot és mindenfelől nyilvánuló gratulál ásókat méltán kiérdemelte a jeles zeuekar. A nyitány után dr. Kérőt Endre szavalta el alkalmi ódáját óriási hatással és tetszés melleit, amely egyaránt szólott a kiváló poétának é- előadónak. Ezután Qdthy Zoltán vezetése mellet! a főiskolai ifj. énekkar alkalmi dalokat adott elő, amelyek szintén még hű magvar sziv, de nem a cifra uri köutösben, hanem a durva darócruha alatt. A nép, a te hu magvar néped, az most is a régi még. Némán robotol, verejtékezve dolgozik, görnyedve húzza a jármot hat napon hajnaltól estig ; ám hetedik uapou istenéről és terólad emlékezik. Imádságba, dalba foglalja neved, bizik benned, mint a Megváltóban és visszahiv és visszavár, bogy fölemeld újra a porbahullott zászlót és megfúvasd a tárogatót. Rákóczi: (elmerülve)! Szegény magyar uépeis . . . mcghalljuk-e még egyszer a tárogató szavát? Jávorka ! Kimondunk egy nótát, hallgass meg, tejedelem, figyeljetek, urak. Nem tudom, hol termett ez a nóta, ÍÖldön-e, vagy égen, avagy a kettőnek ölelkezésében. Mi árva hazánkban, mikor szertejártunk, zug') fény ős bérceu, délibábos rónán, mindenütt hallottuk egy-egy bus akkordját. Itt is teleír egy hang, ott is felzokog egy, mint a vérző sziv vergődő* mélyéből az enyhülés könye. K zengő kónveket gyűjtöttük mi össze. Majd egybefonva, sirva, zokogva, elmondja a Barna Miklós tárogatója. (Mély csend.) Barna előveszi tárogatóját és elfújja a „Rodostó* eimü hires kurucnótál) : Messze, messze Rodostóban Rákóczi van bujdosóban. Piros vérnyom vezet arra, Gyászban van a magyar haza.