Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-21

helvét nz ii férfin, kinek emléke felett most I kegyeletnek akurunk kifejezést adni. Ki volt Kossuth? Mily feladatot végzett nemzetünk önérzetének felkeltésénél, az uj korszakba átvezetésénél, mint küzdött a polgárszabadság, a törvényelótti egyenlőség diadalának kivívásánál : azt soha el nem múló hangon hirdeti a magyar történet múzsája. A mult század első felében, a kedvezőtlen ritZODyok kosi nyugati szomszédaitól hátra maradt nemzetet a tétlenségből felrázni s a muuka mezején nemes versemre buzdítani törekedett Széchényi. Midőn a nyomáfl megindult mozgalom előtt egyre torlódtak az akadályok s mindig világosabb lett, hogv a kttlbefolyáa a reakcióra támaszkodva továbbra is függő, zsellérhelyzcthen akarja tartani a magyart: Vssselányivel, Deákkal s több más honfiakkal szö vetkezve fellépett Kossuth. Bsssl folyton széleshülö téren újult meg a küzdelem B szabad eszmékért s nemsokára ő benne látta a nép annak első vezetőjét, ó fő célul a nemzet önállóságát, a polgárjogok 1 kötelességek megosztását vallotta. Nyíltan hirdette, hogv a szabad-ág a haladás első teltétele, csak ennek birtokában választhatja meg szabadon a nemzet a kellő irányt, intézkedéseket jövőjének biztosításához. A kQsdtérre a lángész hatalmát, a szónoklat elragad.'i varázsát hozta macával. Vezerc-illagu volt a táradságot nem ismerő, a nagy célért: az ónálló, boldog magvar hazáért minden áldozatra kész honszeretet. Honfiúi buzgalmát a hatalom börtönnel akarta megtörni, dl az üldözés az elveknek rendithetleu hívét találta benne. Szenvedni tudott, de. az igazságot, a nemzet ügyét feladni nem. A fogságból az. akarat még fokozottabb elszántsággal tért vissza a munkatérre. A célt szeme elöl soha nem tévesztve, lankadatlan küzdött a nemzet jogaiért, a polgárszabadságért ugv az. irodalmi, mint a társadalmi téren s a Szószéken. Ahol fellépett, hova elhatottak a sajtéi utján buzdító szavai : ott éledt a lelkesedés s mind határoz.' Habban nyilatkozott azon tudat, hogy az. égvén érdekének meg kell hajolnia a közügy oltára előtt. Az áldozatkészség emelkedett, a jog és kötelesség megosztása mindig általánosabban elfogadott jelszó lett a kiváltságos osztály -óraiban is. Kossuth hatalmas szelleme előkészítette a tért a hon politikai, jogi viszonyai átalakulásához, a nemzeti újjászületéshez. Jött az örökké emlékezetes 1848-ík év, az. es/me megvalósulásánsk kora. Alkotása: a törvény egv tiszteletet parancsoló emlékoszlop, mely a rendi kiváltság temetését, a polgárszabadság megszületését a közügyért az örökölt előnyökről lemondásban a honszeretet megnyilatkozásai hirdeti s ugy áll a lezárt mult felett, mint Útmutató egy szebb, uj korszak felé. Tanúsítja, hogy e hon iakói a jog rózsáját s a tehor töviseit testvérileg megosztva egvesültek a hazának kebelén. Szabad földön, szabad nép milliói Siskáról kelt a hálafohász a szentesített törvénynyel megnyíló uj kornak küszöbén. Aki elismeri, hogy a szabadság a haladásnak egy főbiztosítéka, aki belátja, hogy az alkotinánv mennyire szélesbitette, szilárdította a magvar állami élet alapját, emelte a nemzet erejét, tekintélyét: az csak tisztelettel gondolhat azon nagy honfiakra, kik e nemes célhoz utat törtek, csak kegyelettel emlékezhetik Kossuthról, ki e nagyok között a szabad eszmék győzelméért vivott harcon vezérszerepet vitt. Az alkotmány zászlaja alatt uj korba lépő nemzet felett hamar beborult az ég. A hatalom bizalmatlanul tekintve u nemzet önállóságán emelkedésére: döntő akadályt akart vetni ez. elé. Megindította a reactió táborát a szabadság ellen s kimondta nz Ítéletet az ezt biztosító szentesített törvény felett. Beállott a válság. Elleneég sorskosott mindenfelől. Az. itt lakó nemzetiségek : a tót, román, a szerb, a -/ász, horvát, kikkel eleitől fogva hiven megosztotta a magyar jogát, kenyerét s mint testvéreket ölelte magához : most elvakultan ellenségei szolgálalába szegődve ádáz dühösséggel siettek, hogy sirt ássanak a magyar szabadságiak s visszaállítsák a velünk együtt őket is elnyomó önkény uralmát. Az volt most a kérdés, váljon a magyar k'-sze parancsszóra lemondani jogról, törvényről s meghunyászkodva járomba hajtani nyakát, vagy pedig hiven őseinek emlékéhez, helyt áll ügyének igaz-ága mellett, kelljen bár ennek védelmében száz sebből is véreznie ''. Az volt a kérdés, váljon szolgai félelmet, vagy áldozni tudó szabadságszeretetet találnak e benne a megpróbáltatás napjai ? E kérdésre a nemzet képviselete Kossuth buzdításának halás.-i alatt a honvédelem kimondásával adta meg a választ. A nagy férfiúnak, a honfiúi kötelességet, önérzetei felrázó szavára kigyúlt a lelkesedés tüze. Midőn a megtámadott hon nevében áldozatot kért: ezen egy szóba olvadva hangzott az. összes képviselők szivéből fakadt felelet: .Megadjuk". A szerte hangzó hir: „ Veszély ben a haza!" nem ijedelmet, hanem a drága kincsért : a szabadságért élet-halálra kész honpolgári hűséget talált a magyarban. Kossuthnak mindeneket magával ragadó szellemi ereje mozgásba hozta a nemzetet. Hívására megjelent a tettek színterén, mint az örökolt erénynek : a vitézségnek megszemélyesítője, a honvéd. Nem parancs, nem kényszer: de a honszeretet gyűjtötte a három szinü zászló alá. A támadások kereszttüzében, hegven, völgyön vivott harcokon, mint ősei hajdan Etelközben, véráldozattal pecsételte meg az. egyesült néposztályok testvériségét. Már mint honpolgár küzdött a jobbágy, többé nem a mostoháért, de édes anyáért a honért tékozolva hiven életét. Vele egy sorban forgatta elődeinek régi török, labancverŐ kardját a főnemes. A harctér lett találkozó helye a paloták s guiivhók szülöttének. A honvéd csatárói-csatára kelve, keleten, délen, nyugaton ellenséget verve hulló vérével állitá ki a bizonyítványt, hogy : „a dicső nép, mely tanult izzadui, izzadás közt hősi bért aratni", feltámadt, újra él. A végdiadal mégsem lehetett a mienk. A reactió uj szövetségest talált; reánk jöttek Európa legnagyobb birodalmának, Oroszországnak halai, és a két hatalmas császárság seregeivel s a nemzetiségekkel megújult egyenetlen harcon a kifáradt magyar elejté a zászlót, Világosnál napunk homályba szállt ; „köd és sötét éj borult hazánkra," a győzelem örömdala elnémult, a remény csillagának fenve elhalványult, megtört, mint a haldokló szem sugara, csak az ellenség boszul hirdető ítélete hangzott. A szabadság védőinek egy részét veszti hely, börtön fogadta, egy másik nagy rész Kossuthtal mint hontalan bujdosó idegen földön hordozta a keblében hoiili bánat ki nem alvó tüzét. Az. önkény uralnia alatt a sorskerék által legázolt magyar Ogyldeíg magába zárt néma fájdalommal merengett mult dicsi -égének romjain. Fásult lemondással gondolt a jövőre, mint vesztett csatán a nehéz sebével roskadó hős, ki többé már semmit nem vár, nem fél. De majd a lezajlott szabadságharcnak emléke mint fénysugár, oszlatja a kétség csüggedés lélekverő kodét. Kzen emlék ébreszt, biztat, vis/.hangra kelti a költő reményét: „ Az nem lehet, hogy anvnyi SZÍV, hiába onta vért, keservben annvi hfl kebel szakadt meg a honért. Még jönni kell, még jönni fog egy jobbkor ..." lm alig egy évtized múlva hajnalpír dereng a hon borult egén. Igaznak bizonyult Kossuthnak jóslata : amely nemzet legalább egy eszmét hir, melyért lelkesedésre képes hevülni : azt külső erőszak elnyomhatja, de dicstelen, öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni." Az alkotmányért vivott hősi küzdelem emléke megérlelte közel és távol a meggyőződést, hogv a magyarban, kinek leküzdésére, magára hagyatottságában is két nagy hatalomnak s a nemzetiségeknek egyesült serege is alig volt elégséges : van életerő, hon- és ISabadság-SZerStet, amit fegyverrel végkép elölni, nem lehet. Az áldozatkészségben nyilvánult honfi erény ki vívta a mi veit szabad népek tiszteletét, a nemzet méltónak bizonyult arra, hogv a trón ne ellenséget, de hü támaszt keressen benne. A szent ügyért hozott áldozat nem volt céltalan Knnek erkölcsi hatása készítette el az. utat a szabadság uj életre keléséhez, a királynak s a nemzetnek 1867-ben az alkotmány talaján kiegyezéséhez. Kz idézte elő azon kort, melyben a koronás király kimondta jelssóul a bizalmat az ősi erényben, a magvarnak a szabadság szeretetet s a trón iránti hűséget egyesítő nyílt, egyenes jellemében. A ki beismeri, hogy nz lX-lS-ban megindult szabadságharc képezi ezredéves történetünk egyik legragyogóbb lapját, a ki méltányolni képes ennek hatását a kései jövőre is, aki tudja mily részo volt Kossuthnak ? közlelkesedés felkeltésénél, mint vezette lánglelke a nemzet erejét a hatalmas megnyilatkozásra, az. érezni fogja a hálás tisztelet kötelezettségét e nagv férfin érdemei iránt. A nemzet nagyjainak tiszteletére késztet továbbá a honszeretet is, A hazát, szeretni szent kötelességünk. A hon nem pusztán egy darab terület, melyen a napfény s az éji homály váltogatja egymást. Kz ÖSSsfoglaiatja mindannak, mi itt előttünk kedves. A szülőházat, mely bölcsőnket ringatá, az intézeteket, melvek értelmünket, szivünket mi vélték, a templomot, melvben imára borulunk, a vérrokonság korét, mely szeretettel övedz, a munka mezejét, melyen boldogulásunkért táradunk, a nemzetet, melynek tagjai vagvunk, ennek alkotásait, szabadságát, melynek védelmében népünk egy ezredévn át vérzett, virágzott, a közös mult örvendetes és fájdalmas emlékeit mind egybefoglalva mutatja a haza. .A nagy világon e kivül nincsen számunkra hely." Kz őrzi elhunyt elődeink hamvait, minket is ez éltet „ha elbukunk, hantjával ez takar". A honszeretet arra int, hogy buzogjunk mind azért, mi hazánk emelkedésével kapcsolatban van, tiszteletben tartsuk azt, ami annak dicsőségét képezi. A nagy honriuk élete a haza oltárára hozott áldozat s az emlékezetben megjelenve az utódokat mindannyiszor a közügy önzetlen szolgálatára buzdítja s e jelszó követésére hiv : „A hazáért mindent, a hazát semmiért I" A nagy jellemek emlékének tiszteletben tartása világos tanúsága annak, hogy a mi azok előtt szeut és drága volt: a honért, szabadságért az utódok is hevülnek s ezzel egyszersmind ott az alap-hűségükben a nemzet tovább emelkedéséhez. A marathoni hősnek: Miltiadesnek szobra neveli az. itju Themistoklesheu azt a bon fi-erényt, mely őt a salamisi döntő harc győzőjévé avatja. A Thermopylénél vért, éltet áldozó Leonidás és bajnok társainak emléke fokozza ellenálihstlaa erővé a lelkesedést, emilylyel Hellas ifjúsága diadalmas csatákban törte azét a a hódító zsarnok óriás hatalmát. Másfelől, hol az eszmék bajnokainak emlékét a felejtés tüskebokrai fedik : ott a polgárerény virágai lehervadnak. Hol a hazáért élt, halt nugy férfiak neve már nem lelkesít : ott az alacsony öuzés az. egvedüli vezér s ez közös, magas célt nem ismer. Az önérdek rabhilincsében az elvek hőseitől elfordult hálátlan utód áldozatkészségre, alkotásra már képtelen. Ereje megtört I csak hazája hanyatlásának nyomorult oka és tanúja. Mikor Róma polgáraága megszűnt tisztelettel adózni Brutus, Détius, Cincinnatii! emlékének; akkor a senstus többé nem királyok testülete, hanem az uralkodó hatalom kegymosolyát leső udvaroncok gyáva csoportja. Az a nép, mely egykor polgár erénveivel bámulatra kelté a világot, amint a nagy honfiak neve, példája helyett csak a pénz s mulatság hatott reá vonzerővel : akkor már a törvényt s az emberi méltóságot is letipró zsarnokok rabigája alatt SŰlyedt 8 pusztult menthellenül. Maga a törtödet bisonyttja, hogy az erény, az érdem tiszteletben tartása ápolja a hitet az igazság diadalában, e bit pedig a nemzet él»tébeu a lelki erő egy forrása a igy az emelkedés egy záloga. A hon érdekét szolgáljuk nagyjaink nevének kegyelettel őrzésében. A Hunyadvak, Zrínyiek, Booakay, Bethlen, a Rákóozyak, Széchényi, Vesselényi, Deák élete hazánk történetében megannyi fénypont. Nagy eszmét: a nemzet boldogulását, szabadságát hordozva szivükön töltötték be tisztük igazságát. Kell, hogy mindenkor tisztelelünk virraszszon emlékűk felett. Ha e feladatról megfeledkeznénk, méltán sújtana a hálátlanság vádja s joggal újulna meg a nemrehányás, mely a költő ajkán fakad, hogy a mai nemiedéinek, „nincs magasbra vivó szenvedelme, jég kebelben fásult szivet zár". Tisztelet a tartozá-unk. a nagy férfiú : Kossuth iránt, kinek nevéhez nemzetünk újjászületése a boa védelmében hozott áldozatnak dicsősége fűződik, kiben a világ a szabadság lánglelkü hirdetőjét ismerte. I I azon elvnek élt, azt vallotta halálig, hogy a magyar szabadságra van hivatva; ez fentartó eleme, ennek szent hűséggel őrzése biztosit neki létjogot, nyit tért erejének kifejtésére szép jövőnek kiérdemlésére. Vajha ez a meggyőződés dobogtasson minden magyar kebelt | Kzt annál inkább óhajtanunk kell, mert mint az egyénre, a nemzetre nézve is a szabadság a lélek szárnya. Ha ez törve van, az emelkedést porban vergődés váltja fel. e e e A régi görög mythos szerint a földön tanyát ütött emberi nemet sürü homály környezte sokáig. A magasságban lakozó ellenséges -zellernek sötétségben hagylak, hogy könnyebb legyen az uralkodás rajta. Egy hős azonban, l'roinelheus tüzet gyújtott nekik az égből hozott szikrával. Knnek fényével az ember öntudatra ébredt, felismerte célját, megkezdte a baladást. Ezért a hősnek bűnhődnie kellett. Száműzve a sivatagban a kemény sziklához, a szenveléshez volt láncolva s ott tépte naponként keblét, mint éhes keselyű ; a fájdalom. <> szenvedett, de az általa hozott tüz itt maradt, világított, melengetett s az ember a mivelődés utján előbbre ment. Bt végül a felébredt hála elküldte képviselőjét : Herkulest, ki a szenvedő láncait megoldá s a keselyűt lelőtte. A szabadságot, e drága kincset védte s tette közös örökséggé Kossuth. Megszenvedett érte, a hontalanság pusztaságán. Hű maradt ott is határzatához : „Kgy élő tiltakozás gyanánt akarok s fogok véglehelletemig állani, minden alku, ninden törekvés ellen, mely hazánk állami független* .mek, uemzeti önállóságának akármi áron akármi feltételek alatt megcsonkítására van irányozva." Az általa tettre gyújtott nemzeti erő küi-