Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-01-26

^'M)'J. január W. Házi-ipari tanfolyam. Dr. I>uróni/i Ignác földmi vesügvi ni. kir. miniszter a Veszprém vármegyei gazdasági cgvesölel b ÓS vetítésével, • helybeli m. kir. földmi*eiskola i|íu/pntófáyát megbi /1 a, hogy a szomszédos Ádáz-Tevel késségben egy kőtár-fonó tanfolyamot rendezzen. A tanfolyam folyó hó 7-én nyilt meg a fenti köz-ég lakoságának élénk érdeklődése mellett, az újonnan épült község háza elég tágas tanács-termében. A tanfolyamon mintegy 55-60-sn vesznek rész naponta, egy kosár kötő mester vezetése alatt s a résztvevők már eddigelé is igen szép eredményt értek el a gazdasági kosarak készítése körül. Minden résztvevőnek tulajdonába megy át az általa készített tárgy, mi természetesen csak ösztönzésül szolgál arra, hogy ezen alsó néposztál vünk fölsegitését célzó intézmény áldásos hatásában minnél többen óhajtsanak ré-zt venni. Ugyan ezen tanfolyammal kapcsolatban a múlt vasárnap a helybeli földm. iskola tanszemélysetének egy tagja a szarvasmarha tenyésztés koré bői gazdasági előadást tartott, mely előadáson a község lakosságának mondhatnók apraja-nagyja részt vett. K rendkívüli érdeklődés következtében a tanfolyam rendezésével megbízott foldmives iskola Igazgatósága elhatározta, hogy vasárnap délutánoukint, a tanfolyam tartama alatt még több ily előadást rendez. A legközelebbi előadást folyó hó 2*'< án, ina délután tartják meg. Fenti tudósítást avval toldjuk meg, hogy a földmivelésügvi kormány után, Tar (iyula: foldmives iskola igazgató szintén nagy elismerést érdemel a kosárfonó tanfolyamnak A. Tevelen tortént hamaros létesítése, cél-zerü elhelyezése és nagygonddal járó berendezése és vezetése körül kitejtett Qgybuzgó nmiikási-ágáért. TOLLHE(iY(iYrL. OstromAz uj szerkesztőség Ifizpróbát állott ki az első belekben. Sáska . . . akarom mondani fűzfapoétajárás indult meg ellene s a versek özöne alatt jajgatott az egész szerkesztőség. A felelőt szerkesztő, ha könyeit akarta törölni, minden zsebében versre talált, a zsebkendő helyett. A főmunkatársunknak csak a feje látszott ki a verstömegből s a tűzoltókat kellett oda trombitálni, hogy vasvillákkal hányják szét róla a telefirkált papirt, különben ott vész. Itt segíteni kellett. S Pál, A nyomdagép derék kerékhajtója vállalkozott, hogy ő segíteni fog. Működni kezdett s épen a nyolcadik versfaragó uron gyakorolta a kidobá- Demes -portját, amidőn a legutoljára kidobott ur alatt besurran egv művészi formájú ur. — ön talán a kilencedik ? kérdem. — Kilencedik ? Nem ! én l'üzfánlengő Klemer vagyok, poéta. Talán a Isptulsjdonos úrhoz van szerencsém ? — óh nem . . . — Talán felelős szerkesztő? — Kevésbbé . . . — Főmunkatárs '.' — Legkevésbbé . . . — Nyomdavezető? — Korántsem . . . — Betflssedő l — Későn sem . . . — No jó, jó. Hát a Szerkesztő úrral beszélhetek-e ? -- Legnagyobb sajnálatomra ma nem. — Micsoda ? Nem '!! — Nem. — I>e ez lehetetlen uram! Hisz ugy tudom, hogv már holnap, nyomják a Lapot. — Azt igen. — No ? Ks ? Valakinek csak kell lenni, aki a lapot szerkeszti ? — Az van igen, és abban én is segédkezem. — Á Á ! Gratulálok ' Tehát Ön is valami . . . — Igen, én az életben és itt : a semmi é- a valami közt lengedezek. — Beszéljünk okosan uram. — Legfőbb törskvésem. — A mult héten én egy gyönyörű, hangulatos verset küldöttem ide közién végett, nem méltóztatik tudni : mi történt azzal ? — Az Ön versével ? Küldött ön hozzánk verset '.' — Hát persze hogv küldtem, még pedig olyat, amely tele volt gyönyörübbnél-győnyörübb részletekkel é* . . . — De bocsásson meg uram, én az ön versének még a hírét nem hallottam. Hová, mikor, kinek küldte ? — Kinek ? hát a -zcrkc-zté.-ért felelős kiad.', urnák küldöttein — Ja ugy ! On oda küldte, azért nem láttunk mi belőle semmit. — Talán mégi- itt van f mert a kiadó ur meg bizonyára ide küldte, lévén ő nekem nagyon jó ismerősém, mert ui én boldogult nagybátyám é- ő együtt jártak az elemi iskolába. •— Helyes, helyes, hát mi volt a címe 1 — „Lánggal, tűzzel." — Hát ön a szerzője ennek a versnek ? öu az teljes életnagyságban ? — Igen is éu. I>e mi lelte önt V egészen megváltozott az arca, hangja, l szemeit is úgy forgatja, mint az állatesregletbő] kiszabadult éhes oroszlán • — Igen, én megváltoztam. £s ön is megváltozik mindjárt. — Nem értem. I>e hát a versein? — A ver-e ? Illő helyre jutott. — Tehát közölni fogják ? — Már majdnem közöltük. — Hol, hogyan ? — Annak meséje van. On beküldte hozzánk azt az Ktna lángjával irt, átkozott versét és mi közölni akartuk: oda adtuk az egyik szedő gyereknek, aki SgySZerrs szedés közben éktelen sikoltások között mint valami őrült rohant a gépek között. Az istenadtának orra, szája, füle és haja lángban égett. Itt van. Nézze csak meg. A haja még most i- lángol és örökre fogja hordani az ön átkozott versének, nyomait és az uj nevét : Piroska. Már most fájdalomdíjat tartozik On fizetni, vagy . . . — Vagy?! — Pál, ez az ur röpülni akar I S a következő percben az az ur röpült, de nem a l'egazus szárnyain. A versét utána dobtuk. Kz használt. Azóta a iserkesstőség vigan jár-kel. Omikron. A Társaságból. ;? A Jókai-kör, mint bennünkel illetékes helyről értesítenek, legközelebbi esté1 vét nein február hó '.'('di (vasárnap), hanem február hó 1-én. szombaton fogja a rendes időben (»I. u. órakor) megtartani. Ezen az estélyen Fenuorssy Ferenc főispán, a kör dfszelnöke éa Hegedűs Lóránt orss. képviselő, a ki>r elnöke i* részi fog venni Védeniök kellett polgárainknak a várost még béke idején is, még az országos vi.-árok alkalmával is, s ezért a vá-árra jövő idegeneket a kapunál szigorú vizsgálat alá vették, s nem érték be a rendes kapuőrökkel, - a rend fentartására szolgáló városi drabantokkal, hanem minden céh rendszerint 2 — '2 embert állított ki ilyenkor a kapuk őrizetére. A kapuk őrsége szigorúan vigyázott arra, hogv a vásárosok fegyveresen be ne jöjjenek a váro-La Innen van. hogy minden céh megkövetelte sson időkben a mesterré BVatandótÓl a sisak, kard és lőfegyver beszerzését. Hiszen a város védelmén kívül kereskedelmi utazásai kőében is szüksége volt a polgárságnak a fegyverzetre, sőt szüksége volt még a mezei munkánál is, hogy magát és barmait a torok portyázok ellen megvédhesse. Epen ezért a város kban rend szerint találunk már a régibb korban puskamuveseket, hogy a polgárságnak fegyveréért ne kelljen máshová fordulnia, találunk később lövéss-egyesülsleket i-, a polgári ágnak a fegyver használatában való kiképzésére. A céhek tagjain kivűl más kifogástalan polgárok is beléphettek a fegyveres polgár-ág soraiba, azonban a fegvveres polgárság tömét a céhek szolgáltatták, s alapja a fegyveres polgárság intézményének a céheknél keresendő. Az iparo-me-ter még legényt is csak azon feltétel alatt fogadhatott fel, hogy ha az kötelezte magát, veszély idején, a város védelmezé-ére. Igen suk város történetében találunk arra példát, hogy az egyes céheknek megszabták, hogv veszély idején a városnak vagy a bástyának melvik helyét tartoznak megvédeni. Béke idején a templomban pihentek a céhek zászlói, de veszély idején a maga zászlója körül a maga helyén állott együtt a céh L- ez a körülménv, hogy ők önerejükből védték meg a maguk javait, városukat vagy a részükre kijelölt bástyaré.-zt, növelte a céhek önérzetét, növelte az ő ragaszkodásukat, szeretetüket a -ajál váro-uk iránt. A felvidéken akárhány város a császári hadakkal harcolni mert, de megnyitotta önként kapuit Rocsksy, Bethlen és RákÖOSy hadainak. Miután igv megismerkedtünk a fegyveres polgárság intézményének keletkezésével é- múltjával, áttérhetünk a városunkban fennállott magyar és német fegyveres polgárság öltözékének bemutatására, A két különböző nevű fegyveres polgárságunk nemcsak nyelvére, hanem olt.izékére nézve la különbözött egymástól, Magyar fegyveres polgárságunk ruházata sötétkék posztóból készült magyar nadrággal, Csákójuk fekete volt ; német fegyveres polgárságunk öltözéke zöld posztóból késsült frakk, sárga nadrággal éa hárotpsaögfl kalap. Gróf Esterházy Károly a frakkot Utóbb letétette velük, s ezután a magyarokkal egyenlő, de /.old s/imi kabátot hordtak. A kezemben levő névsor -zennt magvar fegvveres polgárságunk IÖO, a német fegyveres polgárság 7t» Ingót -zámlált az utolsó időkben. Aki tudja, hogy mily szolgálatot tett a városok fegyveres polgár-ága annak idején, a rég mult századokban, az kegyelettel gondol vi--za azok neveire. Városunk fegyvere- polgáraága az utolaó században, szintúgy mint iná- városokban, pu-ztán a templomi ünnepélyek, körmenetek é- temeté-ek lényének emelésére szolgált, majd mikor 1848 elérkezett, uz. volt óhaja a pápai fegyveres polgár-ágnak, hogy együtt osztassanak be a honvéd-égbe, de az egyenlőség testvériség nem engedte a különös kívánságok teljesítését, a szabad-ágharc után pedig, az eluvoinatá* idején tilos levén a fegyvertartás, a fagy varas polgár-ág intézménye mindenfelé az agéea oraaágban véget ért. Emlékei ez intézménynek c-ak egyes elnevezésekben élnek, ilyenek : városkapitány, alkapitány, őrmester, káplár, sőt a negyedine-terek nőve is ana az időre emlékeztet, mikor a városok védelmi szempontból negyedekre voltak feloSStVS, s a negyedmester teendője volt megvizsgálni a váró- polgárainak fegyverzetét, hogy rendben vannak-e, t |t> ták s ? Maga a lóvészegy let is, mely a legutóbbi időkig városunkban fennállott, azon idők emlékezetét őrizte, amikor még a polgároknak a (lágy ver forgatásban való gyakorlására szolgált. Lmlékét itt vámsunk fegyveres polgárságáról irt rajzunkban kegyelettel megőrizzük.