Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-07-27

9 ám • bogy minden előnyös dolog vonzó erével bir. Hadd vonzza hál magához városunk alacsony pótadójánál fogva :i viilék gazdagabb elemét! Hadd népesedjünk! E)z1 kivá 11ja pangó gazdasági életünk. Pápai polgár. Az 1848 49-iki volt honvédek ügye. Ac 186l-ik évben, midőn s Baeb-randsser bukásával kisérletképen a magyar alkotmány vis/.s/a állíttatott, a várraegye is uj életre kelt. Es alkalommal Veesprémmegye elad kösgyfiléae, a volt bonvédek iráni fölbuzdulva, bogy irántuk részvétéi éa jó indulatát tanúsíthassa, javukra as egész megye területén gyűjtést rendesett, A gyűjtésnek szé|> eredménye lett, mennyi? azt hstárosottsn megmondani nem tudjuk, de ugy 10—60 ezer forint körfii ingadozott. A gyűjtésnek bárom módja volt: vagy azonnali befizetés egyezeramindenkorra, vagy egv meg* határozott öeezegnek az ajánld élete tartamáig, évenként vald befizetése, vagy a tett alapítvány kamatjának évenkénti beszolgáltatáaa. A megye ezen intézkedésével ugy látszik egyidejűleg alakult meg a veszprémmegyei honvéd' //.-.V-,'íjtflet, a Veszprémben és ennek szóm* szédságában lakó honvédekből. Erre bizta aztán a megye, ugy a segélyre gyűlt pénzösszeget, mint magát a segélyezést is, fon tartván magának a felügyelet és ellenőrzés jogát. Az egylet a/tán ahelyett, bogy B begyült összeget vagy egyazersmindenkorra kiadta volna, vagy legalább bizonyon évekre felosztva válogatás nélkül részeltette volna benne a vármegyei volt honvédeket, egy alapszabályt készített • a segélyezést nagyon s/ük koriátok közé szorította, s anynyira megnehezítette az. elnyerését, bogy akik távolabb voltak, inkább lemondtak róla, mint utána költségeskedjenek. Ezen szabály szerint a begyült összegből egy valóságos pénzintézetet osinált, a bonvédek számára begyült összeget tőkésítette, kamatainak egy részéből tartaléktőke eainálását határozta azon OZélből, bogy a honvédek kihaláaa után a segélyaő bizottság a tőkésített összegekből hazai caélokrs h>g rendelkezni, mintha annak a bizottságnak a homlokára lett volna Írva, hogy ö minden honvédet túlél. Mennyi folyt be az egész megye volt honvédjeim ' kelt és kezeink köat levő kimutatásból látható. E szerint, t. i. I

s>

.> der. 31-ig, befolyt 86.988 IH 10 kr., ajánlott, de be nem li/.etett alapítvány iíd.ViT Irt 80 kr. Ebből i'.'i év lefolyása alatt segélyezésképen kiosztatott 18886 Irt 58 kr., vegyes kiadásokra 5338 frt •'»-' kr. Kz utóbbi öasseg tehát már egészen elvonatott acéltól: a segélyezéstől, és ka ez a mai napig c-ak ebben a/ arányban történt is, már H» ezer forint lett elvonva a volt honvédektől, E szerint 1884 re átjött 19268 frt. Ebből tehát láthatd, hogv már eddig is mennyire eltértek a msgjuk-alkotta alapszabálytól, mert nemcsak bogy tartaléktőkét nem csináltak, de magával az alaptőkével is majdnem felére alászálltak. Maga a segélyezés is, ami azon 23 év alatt tőrtént, nagyon readaaertelennek látszik, vannak evek. melyekben épen semmi segélyezés sem volt és van, amelyben csak I és van. melyben ."> segélyezés történt, a többi években majd tőbb, majd kevesebb. Szóval, sem az emelkedésnek, sem az aiászállásnsk semmi rendje nincn, Az 1901. évi dee. 31-iki kimutatás szerint átjött 1902-re 36656 kor. 11 lill., vagyis 18328 forint •"»'., kr. Esen összeg felhasználásának mikéntjéhez van kérelmünk a főispán ur őniéltőságáboz a következő okokból i 1. A veszprémi bonvédsegélyző-egyletnek eredeti és beiólyaso-ubb tagjai már a legnagyobb részben elhaltak s ujakkal nem pótolhatók. 2. Aa esek által 1861-ben alkotott alapszabályok már nemesek bogy elavultak, de jogerőre soha nem is emelkedtek, mert senki által megerősítve nem lettek éa nem is a negyei őszs/.e- I védek tudta és beleegyezésével alkottattak, tehát figyelembe vehetők soha sem í- lehettek volna, annál kevósbbé jöhetnek ma már tekintetbe, sót e/t, amint fölebb említve volt, maguk sem tartották meg. 3. A megye a gyűjtést minden megszorítás nélkül, általában a megyebeli honvédek részére eszközölte. A gyűjtött összegei ámbár átadta a honvéd-egyletnek, de az ellenőrzési és felügyeleti jogot magának tartotta fenn. 4. A honvéd-egylet is már kihalóban van. A még életben levő 1848—19-iki honvédek érdekében tehát folyamodunk a méltóságos főispán úrhoz, hogy a volt honvédek rés/érc gyűjtött és semmi föltételhez nein kötött összeget legyen kegye- közvetlenül a megye hatósága alá átvenni és a/t a/, igazolt honvédek között egyszerre, kamataival együtt, még a folyói évben kiosztatni, igv legalább öregségére egy kis észrevehető segélvt mindegyik kaphatna. Ma pedig a inegve hatósága tovább is kivárnia vele még vesződni, ugy célszerű volna tiz évre lölosztaui, s tíz évi részletek által végkép megszűntetni oly formán, bogy a 1*.",2K tv-t .*>', krajcárból az első évben kioaststnék 2iíso forint, BS egéas alaptökének egy évi kamatjával, azután minden következő évben, tekintetbe véve a valóazinü halálozásokat, 100 -100 forinttal kevesebb, szintén a/ egész ráinaradt tőke kamatjaival, a/ utolsó 1 U-iL év után ha, ami valószínű, már nein maradna honvéd, a megmaradt összeg a megye rendelkezése alá maradna. Tiilill v olt Imnveil tiszt. Iskolai értesítők. II. A pápai kath. gimnázium értesítője. Az értesítő elején találjuk dr. Séouth Antalnak, az. elhunyt kir. főigazgatónak arcképét és életraj/át, akinek érdemeit a közművelődés, a népnevelé- é- tanügy terén kifejteit érdem bi- munkásságát méltatja meleg iza vakban az életrajz, megemlékezvén a kiváló főigazgatónak számos önálló irodalmi munkáiról is. Ezután igen érdeke- és tudományos színvonalon álló tanulmány követkeaik dr. Horváth Cézár gíuiii. tanár tollából -A növények vándorlásáról, A természetnek azon sajátságos tüneménysivei foglalkozik, amelyek a növények elterjedéséi előidézik. A természet tőrvénye, mint mindenütt, itt ia megnyilatkozik és annak kutatása eredményes! az.i a rendkívül érdekes jelenséget, hogy a növények elterjedése B föld különböző pontjain, azoknak vándorlásában nyilvánul meg. A fiatal, tudós tanár tudományos alapon fejtegeti a növények életét i különösen az. a nagy érdeme ennek a tanulmánynak, hogy nagy súlyt fektet hazánk flóráiára is. A taniilmánv néhol költői lendülettel van megírva, ahol ezt a különben elvont tudomány megengedi. Nagyon sokra becsüljük ezt a ki- inunkat, amelynek nevelő hatása az. ifjúságra biaony sokkal többet ér, mint holmi nagyképflsködéi éa ok vetetlenkedés. A tanulmány után következik az. értesítő tulaja káromkodás a fő, mert e nélkül nincs tekintély. Egyszerre csak elcsendesedett, mert vékony, rikácsoló hangot hallott a folyosóról, Jött a hadbiróknpitány, akinek meg volt az a kellemetlen isokása, bo^y folyton visított, nng akkor is, ha azt mondta például az embernek, bogy i ..kérem, önt igen szereiéin." Nagy csörtetva belépeti az irodába : — Jlt van már a pőata '.' Kapitány innak jelentem alássan, igen itt van. — Jól van. Van mára kihallgatás előjegyezve! — Igen is, kapitány ur I — Miesoda flgy ? -- Kz a Szabó János tele. — Mit szaval iinii.'.! én nekem igy, 8 sbó János-féle." Hát mit gondol maga én memóriámban minden apró bagatell ma: ad f Az őrmester ki.«-é hebegni kezdett: — Kérem alássan . . . — .Ne kérjen semmit SSBt, Mi van Szabó Jánossal — Kérem az. a dezerció. — Hallja, már mondtam magának, hogy ne hesséljen igv: .az- a dsserció! Mondjon egyszerűen annyit, hogv dezereió , . . küldjön le azért az emberén. — Igenis, kapitány ur. Halok kapitány leült az Íróasztala mellé. Épp logy „ez a hogy az. ugy megázzál a olv kényelmedet! é- -zúk volt ez, mint a tuá«ik, csakhogy éppen fényesebbre másolták be. Kutatgatott egv iráscsoroóban, feltette a csíptetőjét és a messzeláló emberek ssokása -/.érint iness/'uv tartotta ntSgS elé az irást. Néhány pere múlva két fegvveres őr hosotl le egy katonát. Jóképű, magyarareu közhuszár volt, akinek a Csizmájáról, mint ezt a katonai fogházak előírása megkívánja, hiánvzott a -arkantvu és Ugy lát-zik. az roppant furcsának tűnhetett fel előtte, mert ugy lépkedett a bsdbirókapitány elé, mintha tojáson járna. — Hogy hívják ? A hussál előtt ez a kérdés kissé komikus volt, meri már negyedik napja kisértik át a/, ezredétől előzetes fogságba, anélkül, hogy eddig e«ak ki is balgatták volna, rángatódzott i- egy darabig a belesemé, aztán kedélyes boiihomiával telelte : Hussár Johann Szabó, alássan jelenti magát. — Maga, ha nem laökötl volna meg, ugy-e most már a harmadik esztendeiét töltené? — Igenis, kapitány ur ! — Hál aztán, mért szökött meg, mi'.' — Nagy sora vau annak, kapitány ur. A hadbíró e-ak elbámult, hogy ez. a bussál ily komázva felelget, élesen szemügyre vette öt, ds Után látva annak ártatlan, tiszta tekintetét, nyugodtan szólt : — No hát mondja el . . . — Igenis . , . — Várjon, most éu szólok. Nagyon okosan teszi, ha lem belőle el nem ves/., sem hozzá nem tesz, ha nem hazudik. De már erre sértődőtl hang dörögte: — Nem szokásom a hazugság, kapitány ur. — No, ne kiabáljon, hanem mondja el az. e-etél. Kz a -z.'i, h Igy : „eset* egy pillantásra szeget ütött a fejébe a hu-/.;iruak. Szép s/ó volt, de biz ő nem értette. S e-událato- tiszta tekintettel kesdetl beszélni : — Ugy volt az. én dolgom, kapitáy innak alássan jelenteni, hogy ösnieretségein volt nékem a -zulö" falumban egv lánynyal, a felső Karkas Marosával. A hadbíró közbe vágott: — Csak ne nagyon sokat papoljon, meg ne sie-sen annyira, mert az őtmaetemek le kell irnia, amit maga most vall. Megértette? Meg én, kapitány ur- Már aztán mink bi/onv nagyon ize reit lik egymást. Meg is Ígértem a Msrcsánsk, hogv elvessem, ha kissohjáltam, meg is ! tartottam volna a szavamat. — Besséljen tovább. — Hát aztán az. idén levél jött a faluból, u jegyzősegéd úrral ir.itták, hogv beteg nagyon a MarOes, meg hogy asontul ia inkább menjek haza, különben talán életben sem találom többet a mátkámat.