Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-01-05

A Kaszinóban A Kaszinó Rtilvestter-eeiélyt at idén, kfilönö- v sen fény csen sikerült, mit un mik tudhatunk he, * hogy a Kassinó intézői kimondták, mitseriul ez. után n katl'nói tagok neme-ak maguk, dc e-aládjaik '

: hölgytagjai is együtt ünneplik meg a Ssilveaitartatét. Ennek meg is lett • s/ép eredménye, mivel a asépnem hatalmasan képviselve roll a 7i» tagból álló szi 1 veszteri táraaaágfaan fit annak köszönhető a kedélyét malátáig, mely a Katiinóban lefolyt és a siker oroaslán réasa is. Ott láttuk a hölgyek kő/őtt : Bélák Lajoanét, »lr. Ceehtiombathy Lásalónét, Erdélyi Zoltánhét, Fürst Bándornét, Galamb Jótaefnét, Galamb [lonát, ^ <lr. Kende Adámnét, dr. Kőröt Endrénét, Kupec/. Lajoanét, Langraf Zsigánét, Mészáros Kárulynét, Németh Imrénél, Németh Jánoanét, Német Margi- t tot, Etoaenfeld Bámnelnét, Baáry Lajosnét, Baáry Leonét, Baakálné Galamb Boakét, Bsarvaaay Nellit, Süli Jóuefnét, Tar Gyulánét, Varga Bezaőnét, j, Weber Rettenet, Wüaat Ferencnél éa Ziner Imrénét. I. 'társas vacsorával kezdődött a/, t•Mély, melyen I. HZ elad felköszöntőt Sült Jóteef, a Kassinó tligaa-li gatója, mondta. Költői hangulatú, taép toaastjában, a hölgy közönségről megemléketve, a l>éke, . szeretet és egyetértésre emelte poharát. Utána közderültséget keltve, Barthalo* István a hölgyeket kö- , elöntette fel humorosan. Majd Mitotárot Károly Sült aligazgatót, Oalam' Jóxaef pedig Oavald I'á- ( nielt éltette sikerült felköszöntőjében, mely után | viharos éljenzés mellett olvasták fel fettffVt9$ff főispán és Hegedűi képviselő ndvözlö táviratát. Vacsora után a fiatalság táncra perdült, at urak meg a fehér és told aattalnál mulattak tovább kedélyesen és vigan a kéaő hajnali óiákig é- mindenki egy kellemesen eltöltött e-t emlékével és BCOD óhajjal távozott haza, bárcsak több ilyen sikeiült eetéJyl adna a Kaaaínól A Polgári Körben. Szép számhan öattegyölt tagok tartották meg a kör helyiségeiben a ttokáaos 8ailveester-eetét. A társas vacsora alatt több felkösaöntö hangzott <| ; Hajnóakif Béla elnök t Polgári Kör \irágtására, Hermann Pál alelnök a Kör két régi iu'í tagjára Varga JYitsefre é- Regultfi Nándorra, Varon József aa elnök • alelnökre ürítette poharát, Kit Tivadar a választmányt kösaöntötte fel. Éjfélkor felolvasták fengvtmg Ferenc főispán Zöld János uram is átnézett a koma portájára. ' Nem tudta, hogy a lia dolgoaik moat ott. Az épen • hulladékot szedegette össss a megrakott kazal kénül s hogy meglátta aa apját tisttelettel emelte meg n latrot kalapot, A két koma a/tán a pitvarból ptpaató melleit nézegette a munkál. Iw.tcr is ott ült. gyönge uj krumpli) tisttogatott tt estebédhez. Lenyugodott a nap. Pista is elvégezte a dolgát Elővette a pipál, kiesiliolt ,ét egy jól eltöltött nap nyugalmával kezdte II füstöt elégetni. ElokcrcMc a villáját, gereblyét. vállam vetette ét köttöntve a betaélgetőket a kapunak tartott, mikor S/áh uram uava ütötte meg a fülét — Bej, Piatn, gyor ide eaak. Plata odaballag. S/.óllott, ga/duratn'.' — Az hál. A/tán holnap i-elgyujj ám. I>ii|>h« aa pasám les*. . Nem érdemlem én a/t. L'a/duiam. __ Nem tőled kérdem azl. lehelem. Van miből. - Bt bfiatkén rágta mag • »tot. - Saara* Inn eleget és a/, min I Betteré WSS. _ JÓ ie-z. ú agy. Mondja Pista, hanem taén | pipát nem vc-zi ki a fogai kötfil. Talán ezen dühödt fel a g-g„rdi.ott. hogy kWtef majd a sovány teher kezehe vágott a kiumii helvett ijedtéhen. _ Talán kivehetned az agyarad kozul a/t a • lliynlih Lóránt orsz. képviselő boldog uj-évet kiánó iflrgönyait, melyeket a jeleuvoltak általános •Ijenzéssel fogadtak. Az uj-év első órái a legjobb hangulatban taálták még at egy begy fii tekét, TOLLHEGY GYKL. Pápai séták. I — Csevegés. — — Jó reggelt — Kurucok! Tehát oit volnánk megett, ahol az Egyenlőség Mád köaaégi illetőségű előfizetője, Tisztelt Galilei ur, üdvötlöm 5nt oda fönn, a magas távolban, ön ezennel re — van hahili tátva. Önnek tökéletesen igaza van. Kppur si miiove. Iis mégis mozog a föld. I't 11 biaonyiték. Hogyne moaogna, m.kor mi is visszakerültünk arra a pontra, amelyből kilöketiünk. A mi itükebbkörü foldunk is, addig-addig mozgott, míg visszahozott bennünket régi otthonunkba, a I'ápai Lapok redakciójának (fai fésskébe. Itthon vagyunk tehát újra. Megfogyva l>ár, de törve nem. — Megfogyva hár ? . . . micsoda bolond baltád ez, amidón te is, én is . . . — Pardon uram, barátom és szerkesztőm! de Csak nem vagyunk csigák, hogy a házunkat it magunkkal vigyük i redakcióba. — Ad vocem caiga ; szól a szerkesztő pózba vágva magát. — A jó újságíró legyen olyan, mint a caiga, t. i. hozza mindig magával égést szellemét; ka ne legyen olyan, mint a Csiga, hogy t. i. ne oly las-ali mozogjon. E pár s/.óc«kát üzenem ; vésd jól kebeledbe i fiadnak hagyd örökül, ba kihunytl : az újság minden előtt. Szólt, és áhítattal tekintett maga körfii. Km ruganyos léptekkel belépeti a nyomdába t »it is minden a régi torban. Magda ur. amin megpillantott hennünket, öroméheu egé-z ha-áhoka tördelt. Még a itedógyerekek sem váltottak. Most iolyan aprc'ik, mint voltak egy évötöddel ezel'.n. De most jön a java. Goldbarg tésur, a kiad.' i- megjelen a tttnen ét amigyra szól : — Uraim! én a Pápai Lapok érdemekben két krajcáros pipát, ha velem szólasz, beji Nem az apáddid IteszélsZ ám mo-t. — Nem vagyok én, gazduram cselédje. — Monda lassan a gyerek ét indulni kéaaült. — De ha t \• • i• i akarsz lenni, hát megbecsüld magad, t'niij, hogy neked adom a leányomat, pedig urnák il adhatnám, nem ilyen koldusnak, mint te, öcsém, I)i> ezt már nera hallgatta Pista, már a kapunál járt, mikor az apja kiálltott utána. Ilit Ctak visstafordult. A haragtól vörös arccal állt otl Zöld Jánoi uram. Eszter meg csöndesen sirdogáll i. gádor melleit. — (ivére ide, Piita fiam. Megbántam a szava' inat. 4

data Ctak a kezedet, hadd itoritsant meg Ember vagy, nem hiába a fiam vagy. Oyere csak köaalebb, l'gy, ide állj. Attán mondjad érdemei Száli uramnak, hogy a leányai senki te kérte ked. Sem te magadnak, sem az apja a fiának. Nem kérte, de ne is adja, meri Deked nem kell. \ ai „eked éde- mátkád, a l'a/.ekas Kati. Igaz, hogy Wegény, de lesz miből megélnetek. Ami az enyém az. a tied i-. Et( i W meg neki. tatai áldja kendet, koma'. A/./al kézen fogva a gyereket basa vetette l'tkózhen a/tán a Káliért is beszóltak az aidakon Ét eaak beállítottak odahaza barmán, De Zöld János aramnak moet se tetaaetl i háza tája. inert mo-i meg oiö.uéhen sift mindenik megőatülni kéttfilő kiadója — akinél ugy hirdetés* ball, mint hirdatéeaa kivüli minden néven nevezendő bővebb! és köaelebbl fel világosi tát nyerhető — aki már több szerke-ztőn kiadtam, de rajtam egy szerkesztő tem hirt kiadni, (hiába lennék kiadó?) az igazság szent nevében gratulálom ("moket. Köttudomásu dolog, hogy én az igaz.-ág jegyében születtem. Amit mondok, amit bettálck, az a tiszta igazság. Ha álomra hajtom fejemet, az igazak álmát aluszom. Védatentem Eparoinondáa, a nagy magyar, akiről már a régi görögök azt állították Rómában, hogy még tréfából sem hazudott. — Kedves egészségére főmunkatárs háró Di ni ! Maga nagy kópé, bizonyára a kiad', ui -zavaira fptrüsssentett. — Becsületemre mondom - nem hallottara egv szóit SIMU abból, amit beszélt ; gondolataim masnit kalandoztak. — Uraim! folytatja Goldberg tésur; remény* lem, Önök megértették szavaim intencióját és kérem Önöket, szolgálják a I'ápai Lapokban Önök is a tistta izenl igazságot. Ei mosl l raira, mielőtt kimondjuk a nagy igét: tettre fel! jöjjenek egyenként és egviittesen kehiemre, hadd nyomjam a kiad.. mÚZta szapora csókját ihletett homlokukra. — Ah mit látok ? egy vadonatúj mosdókészülék ? hamar id.- azt a puszil Goldberg ur! attán jön a lavoár avatás, megyek . . . és iinwiiii kezeimet. Ez ünnepélve- momentumok után következett a tacrepotstáe. Ennek megtörténte mán ki-ki elfoglalta helyét. Tin is. Megkezdtem szokásos sétáimat, De sajna, nem messae mehettem. A Kossuth Lajos-utcai aiagutnál elakadtam. Szilárd éa big akadályok gördültek tova. haladásom elé. ünnep levén, az aszfalt-járdán arri a meggyőződésre jutottam, hogy itt nem vagyunk oly kevesen, hogy az apagy ilkosnak il meg kellent ' bocsátani és minthogy a tömkelegen kerestt Ül hatol nom nem sikerült, ezen beékelt állap ltomban eléj időin volt örömmel tapasztalnom, hogy t helyül felekezeti és korkülönbség nélkül minden ember győ kérésen megállja a maca helyét éa et enyhíti csal azon körfilménvt, ha ez állal másnak az útját rhilljti Szorongatott helyzetemben sikerüli a tömegben I 'rendőrt i.« felfedeznem, de sajnáltam Őket szavaim mai megzavarni, miután láttam, hogy kedélye- tár talgáat folytatnak ietnerdseikkel. Mert hát kéren szépen, az. a rendőr is csak társas, értéki é-zlény é: erre jóttléaü einher mindig tekintettel van. ' — I >e iiát kérem ez már mégii csak absturdun — mondja egy illeget ur — a közlekedési clAen még sem lenne szahad megakasttani. — Elia kérem tisztelettel. te--ék a koCai-tttTI kimenui, M ma kavésbbé van Orekventálva. A gyalog ni eaak hétköznap aeafall járd*, vasárnap é- ünnepe ken pedig aszfalt iW/da. Az ír arrébb lépett — én hirtelen odább álltam I>e hah! mi es? micsoda velőtrázó sikoly hall szik a Griff* tarkáról? A cukrászdából rohannak k a hölgyek és urak. Mindenki a vett -/inhelwrc liel ahonnan a sikoly é- jajveasékelét jön. Egy tisztei ; matróna, nyílván anyja annak a bájot hét leánynak I ki körülötte jajveszékel é- svickél, kiált tégelyén llCIsülvedi ntegéoy é- majd hogy későn nem jött segély. Csak nagy nehezen leheteti fit és leányai) habokból kimenteni. Hogy-hogy, megrepedi tán a vízvezeték caőj és elöntötte a terel '.' Ah dehogy, hanem az aszfalton tömörülő ié^i pipatzülte ii>-iti-i--ti -1//.1I annyira elárasztotta gyalogjárót, hogy a fenntisztelt hölgy és liét leány csak emberfeletti mentési munkálat árán volt agg 1 családjának \ isstaadhetó. — Bt inni járja, - jajveszékelt a ln'ilgy ez ellen feltétlen tenni kell. Ható-ági baavatkoiál fogunk szorgalmazni és ha ez 11.111 IfMI kielégít) igénybe fogjuk venni az tgyaaerfititetl köalgaigatá 1 ÖSSZei komplikált jogorvoslatait ét ha at -cm h.i-zná társadalmi akciót fogunk indítani, népgyűlési t igunl tartani . . .